Bérmunkás, 1937. július-december (25. évfolyam, 952-987. szám)
1937-10-09 / 966. szám
1937 október 9. BÉRMUNKÁS 5 oldal Két fronton küzd a spanyol proletár Ádáz testvérhac dúl loyalista Spanyolországban. A negrin kormány irtó hadjárata szünet nélkül folyik, a diktatúrát nem- türő spanyol forradalmárok ellen. A Francia szocialisták, megbélyegzik Negrin ék üldözését. Negrinék visszaéléseiért, amit felmérni a jelen viszonyok között még nem is lehet. Mi itt amerikában messze esünk az eseményektől és fen- tartással kell fogadjuk emiatt a távolság miatt minden hirt mindaddig, amíg konkrét bizonyítékot szerzünk azok valádi- ságáról. S hogy most erőteljesen és erélyesen szólunk bele, ál- jon itt bizonyítékul a francia szocialisták lapjában, a Le Pa- pulaireban megjelent Marcieau Pivert és Daniel Guerin által irt nyilatkozat melyet mint látszik több levélváltás előzött meg. Lapunk élén egy hirt közlünk, melyet rosszakarattal ,félre is lehet magyarázni. így szükségesnek tartjuk jelen lapszámunkban, e cikk keretében, bővebben foglalkozni a spanyol kérdéssel. Másrészt azért is fontos ez, mert egyenlőre csendes az amerikai munkásfront és komolyabb, közérdekübb ügyünk, a spanyol ügynél nincsen. Ránk nézve nagyon kínos a** spanyol kérdés feszegetése, mert sokkal jobban szeretnénk, ha továbbra is az egység jegyében volna kezelhető, mint megindulásának idejében. Mivel azonban, a spanyol proletár két tűz közé szorult és két fronton, két malomkő között örli életét, vívja az egész világot bámulatba ejtő harcát, nem halgathat- juk el a szerkesztősségbe futó olyan információinkat, melyek erre a kettős küzdelemre rávilágítanak, mert ezzel bűnrészeseivé válnánk azoknak, akiknek érdeke volna, a Spanyolország belsejében dúló harrok és ellentéteknek az elhalgatása. A vita kedvéért, még azt is elfogadjuk, hogy a szélsőséges anarchisták, akik minden kormányt és uralmat elvből gyűlölnek, a Negrin kormány visz- szaéléseit esetleg túlozzák és még borzalmasabbnak festik le mint amilyen. Minket IWW-istákat nem érhet az ilyen vád. Először azért nem, mert bizonyítékok hiányában egy sort le nem Írnánk, másodszor és főként pedig nem mert szervezetünk összetétele, filozófiája, nem kormány, nem uralomellenes sőt! Mi egy irányított, a legtökéletesebben megszervezett termelési és társadalmi rendszer megteremtésén fáradozunk. Teljes elvi és taktikai közösségben állunk a Spanyol C.N.T.-vel mely szervezet Francot megállította és emellett minden kétséget kizáróan, legfontosabb szerepet tölt be úgy a harctéren az általa szervezett és munícióval eltartott csapataival, mint az ezer sebből vérző Spanyolország termelési menetének zavartalan irányításával. Ma már az események lemé- résénél tisztán látható, hogy Spanyolországban, forradalom van a forradalomban. Mert a- mig az elseő forradalmi kormány, túl nyöngének bizonyult és lemondani kényszerült, addig a Negrin kormány már a forradalom alatti zavaros állapotokat is úgy használja ki, hogy puhára vetett ágya le gyen, mire Francoékkal végzett a spanyol proletáriátus. Ez a kormány egyedül felelős azért, hogy a Spanyolország belsejében dúló forradalomról ir és beszél a munkássajtó szerte a világon. S hogy a stalint követő kommunisták részben elhalgatják, részben dicsérik és éljenzik a Negrin diktatúrát és az általa elkövetett becstelenségeket, az annál könnyebben érthető, mert Oroszországban ikermása játszódik le ugyanezen eseményeknek. Negrinéket azért terheli nagyobb felelőség, mert amig a szovjetben a forradalmi idők már régen szanálodtak, addig a Loyalista Spanyolország, könnyen fizethet olyan árat Festőművész Az ötödikemeleti műteremben lakik. Az ajtaján rajzszöggel kitűzött névjegye. A csengőt nem nyomni kell, hanem csavarni. A villanycsengőhöz drót és csengő kell, amelyek megvételéhez viszont pénz kellene. Egyet csavarok, nemsokára a művész maga nyit ajtót és fogad. Közvetlenül a műterembe lépek. Mondhatni, festői a rendetlenség. Már amenniyre az a néhány tárgy, ami a kongó műteremben van, rendetlenséget csinálhat. Itt egy zokni lóg, ott egy alsónadrág. A szenesládának használt aktatáska körül széndarabok. Egy életnagyságnál nagyobb férfi-akt gipszszobron keménykalap és néhány testrészén politikai vonatkozású tréfás rajz. Egy asztal, két kifordult kócu alacsony “fotöj” és sok papír, rajz, kép a földön, a falakon. A művész hatalmas, 25 éves A spanyol köztársaság, amint látszik, immár hónapok óta, szintere, az ellenforradalmi eseményeknek. Májusban megkísérelték a barcelonai forradalmi proletáriátus le- fegyverezését és a stratégiai pontokról való kiűzését: e kísérleteknek munkások vére lett az ára. A tisztán proletár Marxista Pártot, a P.O.U.M. feloszlatták, sajtóját elnyomták. Egyik vezetőjét, Andres Nin-t, aki a cataloniai administrációban, Igazságügyi miniszteri tisztet töltött be, letartóztatták és nyomtalanul eltüntették. Ellehetünk készülve, hogy úgy fognak rátalálni, mint Mateot- ti tetemére Olaszországban! Joaquin Oscaso-t bebörtönözték, ő volt az aragoni tanács elnöke — annak az Aragonnak, melynek csodálatos fejlődéséről és forradalmi vívmányairól a “Le Peuple”-ben Juin elvtárs oly szépen számolt be. — Joaquin letartóztatásával egy időben, a tanácsot is feloszlatták. Ilyen visszaélések nemcsak spanyolokkal, hanem olyanokkal is történnek, kik szülőföldjüket elhagyva, forradalmárokhoz méltóan a spanyol forradalom szolgálatába szegődtek. Két elvtársunk van a barcelonai börtönben, kik a 15 kerületnek (francia) voltak tagjai. Egy elvtárs az F.S. G.T. (Természetbarátok Egyesülete) tagjai, önként jelentkezett szolgálatra a HALÁL EZREDBE, a rögtönitélő bíróságtól (spanyol G.P.U.) húsz esztendőt kapott, stb. stb. Valencia azt válaszolja nekünk, hogy: “ezek a mi bel- ügyeink és nem a tietek, ehez nektek semmi közötök”. Bocsánatot kérünk! Ezek az ügyek éppen úgy a miénk, mint ahogyan a “semlegességi” álláspont is a mienk volt és mint szocialistáknak, mert nagyon is sok közünk volt hozzá mikor e semlegességi ügyből bizony mi itt olyan skandal- mot csaptunk, amilyen forradalmi szocialista kötelességből mindenki által elvárható volt. Mi adtunk, tettünk, erőnkhöz mérten és erőnkön túl, amit csak tehettünk, ameddig forradalmi szocialista öntudatunk elvitt. Ezért haragszik ránk Franco, a ti hálátok meg sohasem kértük. Ám azt tartjuk, hogy mint elvtársak, mint testvér párt és mint egy szomszédos állam szocialistái, nagyon közelről vagyunk érintve, ha szabadságuktól fosztanak meg anti-fasiztákat, ha általunk ismert, soraink közül önként harcba jelentkező elvtársaink életéről és szabadságáról kell veletek beszélnünk. Követeljük, hogy pártunk (a francia párt) egy állandó delegációt küldjön és tartson Spanyolország területén, akik biztosítanak bennünket arról, hogy: A francia szocialisták részéről érkező minden támogatás, a Spanyol Szocialista párt ellenőrzésén keresztül jusson rendeltetési helyére, hogy megingott és oly szükséges szolidaritásunk helyre álljon, hogy: Minden antifasizta egyéni szabadsága biztosítva legyen és a bizottságunk ellenőrizze, ha szükséges beavatkozással gátolja az olyan törekvéseket, melyek a forradalmi proletariátus élcsapatának rendszabályozását célozzák. így írnak a francia forradalmi szocialisták. Ők pedig igazán közel állanak a spanyol eseményekhez. És tekintet nélkül, a levitézlett Blum kormány gerinctelen álláspontjára, vagy álláspontnélküliségére, még azok is tudják, hogy mit köszönhetnek a spanyol forradalmárok, a francia proletariátusnak, akik nem nagyon beavatottak az ügybe. A francia proletárok közreműködése és közbenjárása nélkül, sok minden másként történt volna. Határozottan állítjuk, hogy ha egy ország munkássága tett valamit a spanyol forradalomért, a franciák tettek. Jóslatokba nem akarunk bo- csájtkozni, hogy hová fejlődheember, nem olyan amilyennek a művészeket elképzelik. Délután 4 óra, éppen lecsót főz magának. Kedvesen megkínál. Megkóstolom. Jóízűen főz. — Ilyenkor tud lecsót enni? — Ma még nem ettem semmit, csak reggel ittam két deci kakaót. Most nincs pénzem. Illetve kevés van. A festék és a vászon irtó drága. — Mióta fest? — Amióta emlékszem. Az elemiben és középiskolában is tovább rajzoltam, persze csak a magam feje után. — A főiskolában? —A főiskolát egy év után otthagytam. Nem tudtam tandijat fizetni, meg az a piktura, amit ott tanítanak, nem érdekel. Pedig mikor beiratkoztam tudatlanságomban azt hittem hogy ott mindenki mester, ők még mindig festegetnek és nem veszik észre, hogy például egy csókolódzó pár megfestése ma nem téma. Még nem vagyunk társadalmilag “annyira” rendben, hogy ilyesmi megfestésére is jusson idő. — De a szerelem . . . — Az van magától is. Fölösleges rá gusztust csinálni. Először az evés és lakás és sok minden más. — Most mit csinál? — Plakátot. Az az egyedüli lehetőség pénz keresésre. Képet nem lehet eladni és nem is adok el. Annak a néhány képnek az eladása, amit eddig festettem, nem rántana ki a sárból. — Mit lehet egy plakátért kapni ? — Egy ives plakátért 250— 300 pengőt. De nehogy azt hid- je, hogy eszerint az ember betegre keresheti magát. Ritkán (Folytatás a 8-ik oldalon) tik, vagy hol fog megállani ez a folyamat. Egyet azonban leszögezni vagyunk kénytelenek. A magyarajku IWW-isták hassanak oda, hogy rokonszenvező- ink is megértsék ami spanyol- országban van és végbe megy. Be kell gombolkozni. Minden támogatást továbbra is meg kell adni, de kellő bizonyságot kell szereznünk, hogy a C.N.T. vagy az F.A.I. szervezetek franciaországi irodájukkal van e összeköttetése a gyűjtőknek? Ha nincsen, úgy egy vasat se többet. Bizodalmunk kizárólag, csak a spanyol szervezett munkásságban van. Másokban nem is lehet. E két szervezet, vállat vállhoz vetve dolgozik és harcol, a fronton is a front mögött is élcsapata, lelke a spanyol proletariátusnak. Minden valószínűség szerint, az ő feladatuk lesz, a Franco hordák leszámolása után, Negrinékkel is elbánni, valamint a spanyol- országnak nevzeett romhalmazt újjáépíteni. Csodálattal állunk meg a bámulatos teljesítmény előtt, melyet a szervezett spanyol proletariátus ily megnehezített körülmények között is végez és utálattal fordulunk el azoktól kik e hősies küzdelemben hátráltatják. Szolidaritásunk, a két fronton küzdő spanyol proletároké, akik ha legyűrik Francot Negrinnel . . . majd csak elbánnak.
