Bérmunkás, 1937. július-december (25. évfolyam, 952-987. szám)
1937-10-09 / 966. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1937 október 9.- NYI LT TÉR EGY LEVÉL CANADÁBÓL LEVÉL TIZENHAT EMBERHEZ ÉS A VILÁG MINDEN TÁJÁRA SZÉTSZÓRÓDOTT MAGYARJAIHOZ! Irta, SEBESTYÉN DÉNES Saskaton, Sask. 1937 Szeptember 26. Kedves Wiener Andor! örömmel látom életének, talán a legnagyobb hivatásának élén, ezt az örömet Ön akkor váltotta ki, amikor az év elején a BÉRMUNKÁS hasábján egy olyan cikket jelentett meg, amilyen az én Bérmunkás ismeretemben eddig páratlanul áll, ekkor kezdtem önnel először érezni s a bizalmamat az I.W.W. szervezet iránt az Ön személyén kívül senkisem növelhette volna jobban. Most önnek módjában van odahatni, hogy a hibák a feltörekvő proletáriátus között a célért elsimuljanak, ezt remélem, szorgalmazni is fogja. örülök, hogy a szerkesztői székfoglalását üdvözölhetem és ez alkalomból mellékelek a Bérmunkás részére egy cikket s a hátralékomat majd Yancouver-ből rendezem. Tisztelő hive, SEBESTYÉN DÉNES Meleg őszi napsütés árasztotta el a nyugatkanadai praire-t minthacsak a természet harmóniája játszott volna össze azzal a felhivással, amellyel folyó év május 2-án megtartott New Yorki konferencia után 16 lelkes winnipegi magyar melegítette fel a kanadai magyar eget, ez a TIZENHAT WINNIPEGI MAGYAR EGY NAGYBIZOTTSÁGOT KÉPEZ, képviselve van benne minden magyar alakulat s a kibocsájtott felhívásában ezer zsibbadt vágyat melegitet fel. A személyeik nagyreszben ismerőseim s a neveik tejesen garancia a felhívásban részletezett legnagyobb és legbrilián- sabb magyar elgondoláshoz. Ez a felhívás fátyolt húz előttem a voltra, ebben a felhívásban ugyérzem, hogy össze kell for- ni minden magyar vágynak, mert itt magyarország és elsősorban is a szeretett hazámról s annak sokat sanyargatott népéről van szó. Ennek a népnek én — beteg, bolond — mindig demokráciát és békét álmodtam és a világtörténelmében mégis ez a nép szenvedett a legártatlanabbul legtöbbet, a veszély azonban még soha sem volt hozzá közelebb és égbekiáltóbb, mint ma. Yorki magyar konferencia lefektette s azt kiáltványban kiadva ma itt fekszik előttem. A magyar népnek ebben a kiáltványban kell keresni a demokráciát. S ha van, s ha lesz még magyar, a magyar népnek ösz- sze kell fogni azzal a Tizenhat winnipegi magyarral s tartsanak értekezleteket és előkészítő konferenciákat a párisban megtartandó DEMOKRATIKUS MAGYAOOK világkonferenciájának érdekében. Ebben a nagy munkában eltekintek minden voltról s mégegyszer is belekiáltom ebbe a vérengző háborúba szörnyen rohanó világba, hogy BÉKESSÉG FÖLDÖN AZ EMBERNEK! Mert a demokráciától irtózó magyarország félfeudális hivatalos kormány politi- kájániak, Hitlerekkel és Mu- slinikkal való esengése ha nem több, de a demokiáriával és a földreformmal szemben a nagy és egyházi birtokok, Hitler és Mussolini által aló megvédéséért folynak. Értsed meg ezt honfitársam, ha a világ bármelv részére sodort, vagy ha otthon viseled is a magyar átkod! Mussolini az ethiopiai nép vérével áztatta a csizmáját, a minden demokráciát eltaposó Hitler csizmájával együtt a FEUDÁLIS SPANYOL URAK RENDJÉÉRT a szabadságért küzdő spanyol nép vérébe gázol. Hitler Adolfal való ölelkezéseiben nyiltan láthatja, nem csak a kormánynak a fél és egész feudálisságát, hanem a spanyol nép szabadság küzdelmében főgyilkosként ott láthatja Mussolinit, Hitler Adofal együtt. Magyarország népének demokrácia és béke kell. Magyarország népének demokrácia és béke kell! Ennek a demokráciának és békének az alapelveit a New Szerkesztői megjegyzések, Őszintén sajnáljuk, hogy ca- nadai munkástársaink első kopogtatása alkalmából, minden lelki közösáégnünk ellenére, az alkalmazandó gyakorlati módszerek megválasztásása körül merően szembe kellett kerülnünk. Mert amig alig tyuklépésnyi széles kis vizecskék választják el a két országot helyben kü- !ön-külön élünk: a Sebestyén munkástárs és az általunk ajánlott taktikák közé, egy egész világ terpeszkedik. Valahogyan, mi sokkal közelebb kerültünk ahoz a new yorki konferenciához, mely az elmúlt nyár folyamán, azt a bizonyos kiáltványt szélnek eresztette, — mint a canadai munkástársak. S e közelségből sokkal alaposabban szemügyre vehettük annak összetételét és működését. Belőlünk nem váltotta ki a konferencia összetétele, működése de még határozatai sem azt a feltétlen vak bizodalmát, amit Sebestyén munkástárs és canadai barátaiból kiváltani látszik. Sőt ellenkezőleg. BIZALMATLANOK VOLTUNK VELE SZEMBEN AZ ÖSSZEHÍVÁS ELŐTT ÉS UTÁNA MEGGYŐZŐDÉST SZEREZTÜNK ARRÓL, HOGY E BIZALMATLANSÁGUNK SZÁZ PERCENTESEN IGAZOLT. Nem tagadjuk mi le a világba széjjel szórt magyarok testvéri közösségét és összetarto- zandóságát. Viszont tagadjuk azt, hogy párisi enyvvel az elvi és világnézeti diferenciákat úgy lehetne összeragasztani, hogy egységessé vállnék a tábor . . . A canadai távcső silány gyártmányú lehetett nagyon. Az ottani munkástársak nem tudták kivenni a konferenciára gyűlt magyarok arculatát. Lehet, hogy az együttes jól mutatott ... De sajnos, mi tü- lön fényképekkel és életrajzokkal rendelkezünk s ha azokat megrajzolnánk, határozottan állítjuk, hogy a canadai munkástársaknak sem tetszene, a közelebbről megfestett CSOPORTKÉP. Mimár csak azért sem tudnánk abba a csoportba bele illeszkedni, mert MI elsősorban nem magyarok, hanem MUNKÁSOK vagyunk! MI, akik a nemzetközi munkásmozgalom építésében és a társadalmi forradalom gerjesztésénél munkálkodunk, aligha tudnánk, disz- magyarba öltözködni és speciálisan magyar ügyekért lelkesedni. Magyar ügy nincs is. Mert mind észlelhetőbben és érezhetőbben, két táborba tagozódik az egész világ. A .haladás .és reakció ennyire szemmelláthatóan mint napjainkban, sohasem nézett még farkasszemet egymással. E két tábor halálos mérkőzése elodázható ugyan de kikerülése lehetetlen. S ebben az életre halálra menő végső küzdelemben, dől majd el a magyar sors is. Nem párisban . . Párisban nem dőlhet el már csak azért sem, mert a kongresszust bizonytalan időre elha- laszották, a pozsonyi szocialisták! Göndör Ferenc, az elhalasztással kapcsolatban irt cikkében, a terv végleges feladása mellett foglal állást. Az említett cikk vaskos érvekkel van ugyan alátámasztva, de sokkal nagyobb hordereje lett volna, ha Göndör azt iita volna meg, AMIT ELHALGATOTT! • Ezzel mondanivalónkat be is fejezzük. Úgy érezzük, hogy ha az elmondottakból kiérzik canadai munkástársaink a toleranciát mellyel irányukban vagyunk, akkor eleget mondtunk ez ügyben: ha pedig nem, akkor felesleges volna róla tovább beszélgetnünk. Törött szekér elé fogták az egyszer a paripákat! De reméljük, hogy azért nem csüggednek el, hanem soraikat gyarapítva, a nemzetközi munkás- mozgalom célirányos útjait egyengetve, készülnek a nagy leszámolásra, mely megoldani és eldönteni fogja a világ el- nyomottainak ügyét, a magyarul beszélő bérrabszolgákét is! OPEN FORUM Auspices: Los Angeles Branch IWW Every Sunday Night at 8:00 P. M. at the IWW Hall 280 Lang Bldg., 212 So. Spring St QUESTION — DISCUSSIONS HAMAR BETELI JÓHISZEMŰ KRITIKA A KIMÚLT EGYSÉGFRONTRÓL. Néhány hónappal ezelőtt, meglepődve olvastam a “Bérmunkásban” hogy chicagói és new yorki munkástársaink, egységfrontra léptek a politikusokkal. Ennek a:z ölelkezésnek, kételkedtem tartósságában de miután a spanyol munkásság támogatása volt a cél, nem tartottam időszerűnek a beleszólást. Sehogy sem ment azért a fejembe, hogy olyan munkástársak, akik írásban és szóban is képesek a forradalmi ipari mozgalom hirdetésére, akik a legképzettebbek közöttünk, bele tudtak menni ilyen alkuba. Hogy olyan munkástársak, akik kétséget kizáróan tudtak bennünket meggyőzni, a politikai mozgalom haszontalanságá- ról és a politikusok szava hihetetlenségéről, el kezdtek egy tálból cseresznyézni. Hiszen a diktatúrával valamennyien tisztába vagyunk. Nem tudom, hogyan képzelték el, az IWW-istákat és a kommunistákat egy táborban egy célért küzdeni, mikor a két csoport, két ellentétes taktikát követ. Mert amig az IWW. tagjai megtanulták, hogy saját fejükkel gondolkozzanak, addig a kommunisták, a vezérek fejét használják. Igaz ez! utóbbi sokbal könnyeob és komótosabb. Úgy ismertem meg az IWW-t mint amely szervezet nem hisz a vezérekben sem pedig a vezetésben. Az IWW nem volt és sohasem les:z hive a diktatúrának. Legalább is nem olyan diktatúrának, mint amilyent stannék gyakorolnak Oroszországban és próbálnak ki saját elvtársaikon. A munkásosztály törhetetlen egységének hive voltam, vagyok és maradok. Ám kételkedtem abban — és ilyenek voltunk elegen az IWW-ban — hogy ezt az egységet a politikusokkal való összefogással megteremteni bimánk. A Spanyolországban végbement események most ismét gazdagítottak bennünket egy tapasztalattal. Azt látjuk, hogy a forradalmi munkásságnak még arra sem volt ideje, hogy Franko hordáival leszámolhasson, már is nyakába akarják akasztani a diktatúrát. Ismerve a spanyol szindikalistákat, van félteni valójuk a politikusoknak tőlük. Az ipari forradalmároknak meg jó lesz vigyázni. Nagyon helyeslem hogy időben vissza léptek a munkástársak, még mielőtt komolyabb következményei lehettek volna a politikusokkal való tegységfrontos- kodásnak. Ha úgy ismertük meg őket, mint amilyenek, akkor minek velük bíbelődni ? Építsük az IWW-t és tartsuk tisztán ezektől a szerencse lovagoktól. Ezt várják tőlünk azok a munkások is akik különbséget tudnak tenni, az IWW tiszta mozgalma, és a politikai pártok üzérkedései között. Zsurzsa József
