Bérmunkás, 1937. július-december (25. évfolyam, 952-987. szám)
1937-10-09 / 966. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1937 október 9. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: 17 yy évre ......................... $2.00 One Year ___________ $2.00 félévre ................. 1.00 Six Months __________ 1.00 Egyes szám ára ........... 5c Single Copy _________ 5c Csomagos rendelésnél.. 3c Bundle Orders ______ 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd., Cleveland, O. TELEPHONE: GArfield 7114. Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March, 3, 1879. Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD <*^*>42 Japán-Kina háborúja és az amerikai tőke A népek önrendelkezési joga, béke, igazság és emberszeretet megannyi frázisába burkoltan számolnak be az amerikai tőkések fizetett lapjai a japán imperializmus kínai rablóhadjáratáról. A gumit rágcsáló nyárspolgár, szinte unottan fordít a phony oldalra “Andy Gump” vicceihez, vagy inkább olvassa a sporthíreket. Úgy érzi, hogy a sárga emberek veszekedése érintheti közelebbről az Ázsiaiakat, de neki, illetve nekünk ehez vajmi kevés közünk van. Nem igy kezelik e kérdést, az amerkai hivatalos körök. Feszülten figyelik a fejleményeket. Nem puszta véletlen az sem, hogy az amerikai flotta, a déli vizeken gyakorlatozik és örök készségben várja a parancsot az idulásra. E kérdés boncolagtásánál az sem számit sokat, hogy Roosevelt elnök 1936-os kampány beszédében azt ígérte, miszerint, ha valaha válaszút elé érkezik kormánya: ha a profit megvédel- mezése és a béke között kell választania, akkor ő habozás nélkül a béke mellett tör lándzsát. Mert amint hogy, számításon kívül esik a japán imperializmus kínai hadjáratában a humanitás éppen úgy mellőzni lesz kénytelen ezt a gyakorlatból kiment és múzeumba helyezett valamit az amerikai tőke is, ha ázsiai profitja komoly veszedelembe kerül. S hogy a veszedelm komoly, azt mindjárt látni fogjuk. A nagy kínai birodalom északi részének elfoglalása, a japán imperialisták célja. Hopei és Klangsu, kínai tartományok pedig, a leggazdagabb gyapottermelő területek. A primitiv termelési módszerek dacára, a kínaiak ezen tartományokban, évente 3,000,000. bála gyapotot termelnek ki. S ha a modern metódusokat vezetik be ezen területeken, úgy rövid pár év alatt, a világ legnagyobb gyapot termelésére volnának képesek. Az Egyesült Államok tőkései, a gyapot tröszt, U. S. gyapot terményének kisebbik felét, japán és kinában értékesíti. Számokban kifejezve, japán és kina, 5 millió bála gyapotot fogyaszt el évente az Egyesült Államokból. Északkina gazdag termőföldje dacára saját piacának kielé- gitésére sem képes. Viszont a japánok, teljes szükségletüket külföldi piacokon kénytelenek beszerezni. A japán tőke, függetlenségre törekszik. Függentlenségének biztosítéka pedig, mező- gazdasági és ipari függetlenségével van szorosan összenőve. A japán-kinai piacokból, U. S. kapitalizmusa horibilis hasznot húz évente és erről egykönnyen, nem lesz hajlandó lemondani. így tehát vajmi keveset számit az, hogy mit mond Roosevelt, vagy milyen szépenhangzó beszédet tart egy-egy amerikai szenátor, a béke és a pacifizmus mellett. • A japánok kinaellenes háborúja nem hagyhatja érintetlenül az Egyesült Államokat. S ha a békés elintézésnek minden forrása kimerült, U. S. beavatkozását nem fogjuk kikerülni. Még emlékezetünkben van az 1914-ben megindított világ- mészárlás. Nem felejtettük el, Wilson elnök kortesbeszédét sem. S amit a pár évvel ezelőtti kongresszusi vizsgálat kapcsán kiderült, hogy a Morgan bankvállalat európai befektetései meg- védelmezésére, kézlegyintéssel seperte el utjából az amerikai kormányt, ellehetünk készülve arra is, hogy ugyanez fog megismétlődni. , , A háború megakadályozására, csak a szervezett munkásság volna képes. Sajnos, a szervezett munkásság erőviszonyai, cseppet sem kedvezőbbek a jelenben, mint voltak 1914-ben, vagy 1917-ben, amikor amerikát is belesodorták a pénzfejedelmek. Minden háborúnak gazdasági háttere van. A japán kínai háború sem kivétel. S mert e két országban, az amerikai gyapot fejedelmek nagyon közelről érintve és érdekelve vannak, csak idő és véletlen kérdése, hogy az Egyesült Államok nyakig kerüljenek e konfliktus kellős közepébe. Hogy mindéhez mit szól az amerikai nép, az legkevesebbet számit. Az számit, hogy milyen ereje van, mit képes TENNI a háború kikerülése érdekében. Mert valamit tennie fog kelleni. Vagy hagyja megismétlődni az 1917-es eseményeket, és engedi magát birkamód a vágóhidra hajtani, — vagy minden erejét összeszedi és elűzi a háborucsináló kapitalizmust. Más vlasztás nincs! • FRICSKÁK* Fricskázjza:...........r . . . . r MOST MÁR ÉRTJÜK A DOLGOT, mert Bán Oszkár, az “Uj Előre” egyik szerkesztője, mindenki által érthetően megírta, hogy hol kell KUN BÉLÁT keresni! Nem a szovjet börtönök egyikében, sem a temetőben. Ah, dehogy is, hogy szabad ilyesmire gondolni? . . . “könnyen meglehet, hogy Kun Béla ebben a pillinatban nem a szovjetbörtön lakója, . . . . hanem esetleg a III.-ik Internationale által rábízott valamilyen fontos feladat megoldásán dolgozik, ki tudja hol? . . . . — Na igen. KI TUDJA HOL? Ez a whats the metter. Ezt szeretnénk tudni mi is. Ki tudja hol? Hol van Kun Béla? * * * NAGYON SAJNÁLJUK de az ilyen indokokat és megokolásokat nem bírjuk elfogadni. Nem bírjuk bevenni! Még akkor sem volnánk képesek lenyelni ezt a pilulát, ha Stalin atya illeté- kés tollából jönnék. Bán Oszkárt pedig mi nagyon illetéktelen és beavatatlan embernek tartjük. Nem tagadjuk, snájdig gyerek. Rendes polgári ember. Amolyan tucat emberféle, nyárspolgár, aki horthyföldön megtanulta a grama- tikát s ha nem a “Numerus Clausus” még odaát vihette volna valamire. * * * A PÉLDASZÓ SZERINT; “ha korpa közé keveredik az ember, megeszik a disznók. Szakasztott igy jár a mi Oszkárunk is. Kiérzik az Írásából. Mert már a bevezetésnél gomblyukba tűzi — kérkedik vele a miszter — hogy: “E sorok írója nem tagja egy politikai pártnak sem, igy a kommunista pártnak sem.” Hát jól van Oszkár, Bán-ja a kánya. De illet volna megmondani, hogy miért nem? Illenék egy kis magyarázatot adni az olvasónak, hogy a két variációban feltehető okok melyike miatt nem tag? * * * VAGY BÁN OSZKÁR NEM JÓ a pártnak, vagy a párt nem jó Bán Oszkárnak. Ha az első az igazi ok, akkor nem volt és nincs helye az Uj Előre szekesztőségében, mert arra való tekintet nélkül, — hogy már csak napok kérdése és meg fog szűnni — mégis csak a kommunista párt hivatalos lapja és ott polgári újságírónak mint szerkesztőnek keresnivalója, helye nincs. Ha pedig a párt nem jó Bán Oszkárnak akkor mint személyt kell megrónunk. Mert fabatkát sem ér egy olyan személynek a firkálása, ki egy kimondottan pártlapban hipokratáskodik és arra sem tartja érdemesnek a pártot, melyet a lap — úgy ahogy — szolgál, hogy tagjává váljon. Ha még van önérzete, ezért szégyelje magát. * * * “KIESETT A DÖNTŐBŐL” a 16-ik ward jelöltje, a clevelandi előválasztásokon. És, hogy miért szükséges ezt tudni a los angelesi “Bérmunkás” olvasóknak is, hát rögvest elmondjuk. A mi “napi lapunk” egyik firkásza akart, városi tanácsosnak felcsapni. Nem rossz állás. Fizet három ezer dollárt évente. S ha még dolgozni sem kell érte, csak tanácsokat osztogatni, hát nem megvetendő kis pozíció. Ugy-e hogy nem. A tanácsok osztogatásában már amúgy is van gyakorlata. A mi “napi lapunk” türelmes hasábjain osztogatta egy ideig. Azután mint a CIO. egyik szervezője a Labor Board által elrendelt szavazás alkalmával azt tanácsolta a munkásoknak, hogy • szavazzanak az IWW. ellen. * * * EZ A TANÁCSNOK JELÖLT úgy érezte, hogy csekélyebb díjazások ellenében ő már adott elég tanácsot. Most már ideje volna, ha városi pozícióba emelnék. Ebben megegyeztek elvtársai is. így került Zvara Péter, a 16-os kerület tisztájára. Olyan lármát csaptak az érdekében, hogy szinte porzott tőle a “bakarud”. Egyik kampány gyűlésére, még Roosevelt elnököt is besorozták a kortesek közé. Be bizony .... Ne nem személyesen jelent meg az elnök, csak úgy ... a rádión keresztül . . . Zvara, jelölt mellett. * * * ÚGY KEZELTÉK EZT A VÁLASZTÁST — nagyon helyesen — mint valami lóversenyt, még a jelszavakat is. “Kinek milyen esélye van — kinek milyen a chance — ki kerül be a döntőbe stb.” — A beszámoló is igy hangzik. — ‘‘Zvara Péter a Ward 16 jelöltje alig néhány szavazat miatt esett ki a döntőből.” Erre a versenyre nagyon kiváncsiak voltunk. Hát utána néztünk és kikutattuk a hivatalos eredményt. A 16-ik Wardban leadott szavazatok száma, 4923. A lisztára került councilmanek, mindketten, több, mint 1,300 szavazatot kaptak. Zvara kerek 300-at. “Aliig néhány szavazat miatt” nem vehet részt Zvara Péter a főversenyben. Hát kérem ez pech. * * * ■ MÉG A SPORTEMBEREKNÉL TAPASZTALT lovagiasság is hiányzik azokból akik lyen bűnös játékot űznek a számokkal. Az olvasóik inteligenciájának becsmérlése, semmibevevése az ilyen beszámoló. Akik igy Írnak, azok az újságírás elementáris szabályait sem ismerik. Ha pedig ismerik — akkor becstelenül visszaélnek még azzal a csekély bizalommal is, amit az a pár száz szavazó beléjük helyezett. Elvégre nem szégyen az ha egy jelölt egy ilyen versenyben kibukik. Szégyen az, ha HAZUDIK.
