Bérmunkás, 1937. július-december (25. évfolyam, 952-987. szám)
1937-10-02 / 965. szám
1937 ok.„jer 2. BÉRMUNKÁS 5 oldal INNEN - ONNA N összeszedte: ZÁRA JÁNOS Az American Legion csúnya szerepe. A Ken- tucky-i kakasviadal. Farley megfenyegette a postásokat. A CIO. az almaszedésnél nem fog szüretelni. Az AFofL és az a bizonyos hátsó ajtó — Adolf a führer — már megint szónokol. A nagyvilágban annyi sok minden történik egy hét alatt, hogyha mindenről megakarnánk emlékezni csak pár sorban is, ez a rovat a Bérmunkás első oldalának első sorától, az utolsó oldal utolsó soráig meg telne az említésre méltó eseményekkel. Vannak események, amelyek bővebb tárgyallást igényelnek, és a Bérmunkás szerkesztője, vagy irói azok érdeme szerint foglalkoznak azokkal; e sorok célja pedig, hogy a külömböző helyeken megtörtént eseményeket röviden regisztrálja. LÁTSZÓLAG kevés fontos-' sággal bir az American Legion — az amerikai háborús veteránok szervezete — létezése a társadalmat illetőleg, de azért a polgári világ figyelme a szervezet felé irányul, különösen ilyen időben, amikor konvenciózik a Legion. Minden évben más, más városban tartja konvencióját: ez évben New Yorkban. A konvenció maga emlékezetes marad a város lakosságának, — nem azért mert valami épületes dolgot csinálnának — hanem mert annyi piszkot, oly garázdálkodást és rendetlenséget egyetlen más szervezet tagjai sem hagynak maguk után, mint ezek. Ilyen alkalomkor a sikátorok kis korcsmáitól, a nagy szállodák italméréséig minden telve van velük és az ital hatása alatt elképzelhetetlen orgiákat csapnak az egész városban. A mi szempontunkból nézve az American Legion eddig kevés okot szolgáltatott, hogy létezését megokoltnak tarthatnánk. Bár konvenciójukon hozott némely határozat törekvése, hogy a légiont progresszív színben tüntesse fel, agész évi ténykedésük azonban — amiről számos alkalommal adtak bizonyságot — arról győz meg bennünket, hogy az nem más mint az amerikai kapitalizmus mindenre kész eszköze az előre törtető munkássággal szemben. Számos esetben volt alkalmunk látni a legion tagjait, mint. egyéneket, de volt eset amikor testületileg, egyenruhában lőfegyverrel védték a sztrájktörőket bérharcok esetén. A különböző városok vigilante bizottságai gyakran a legion tagjaiból kerülnek ki. Sokszor láttuk a legion tagjait a barikád másik oldalán, amikor a munkások és munkáltatók között kenyértörésre került & sor. Nem vagyunk előítélettel a légionnal szemben, de a fent említett alávalóságokat figyelmébe ajánljuk a legion jobb érzésű tagjainak és amig ezen nem változtatnak, az osztálytudatos munkásság részéről csak megvetést kaphatnak. HA MÁR konvencióról van szó, megemlíthetjük az International Typographical 'Union konvencióját is, mely Louis- ville-ben (Kentucky) zajlott le a közelmúlt napokban. Arról nevezetes a Typographical union, hogy két szövetség keveréke. Ugyanis a szervezet elnöke Charles P. Homard a CIO titkára is, de maga a szervezet hü AFofL. szövetséges. A konvención természetesen mindkét szervezetnek meg jelentek a fő-kolomposai és alaposan elcsépelték egymást. Az AFofL részéről maga Green elnök vezette a harcot, mely a CIO — nem a kapitalizmus — ellen irányul, mig a CIO részéről Phillip Muray a United Mine Workers of America al-elnöke és egyszemélyben a Steel Workers Organization Committee fővezére szedte le a szentelt vizet az AFofL-ről. Ezen eseménynél fontosabb nem is történt a konvención. Az I.T.U. továbbra is megmarad a reakciós szakszervezetnek, ami volt a múltban és a nyomdaipar különböző néven nevezett munkásait ezután is egy tucat különböző szervezetbe fogják tartani, amelyek csak annyi közösséget éreznek egymás iránt, hogy egyszer egy évben össze jönnek konvenciózni. Máskülönben teljesen idegenek egymáshoz. MÉG EGY konvenció volt a napokban Toedoban (Ohio) a National Federation of Post Office Clerks szervezeté, melyen az egyesült államok posta alkalmazottai jöttek össze, hogy bizalmat szavazzanak Mr. Greennek az AFofL “érdemes” elnökének. A konvención megjelent a washingtoni fő-pósta mester is, James Farley, aki beszédében hangsúlyozta, hogy a posta el- kalmazottaknak nincs joguk sztrájkolni. Bár eddig sem gondoltak ilyesmire a posta alkalmazottak, de Farley jóelőre biztositotta' őket, hogy ha ez eszükbe jutna, a törvény minden szigorát alkalmazzák ellenük. WASHINGTON” államban ismét elérkezett az alma szedés ideje és az IWW tagjai nagy előkészülettel vándorolnak a vidékre, hogy a munkára váró rabszolgákat még mielőtt munkába állnak megszervezzék. Ez évben a CIO szervezője is megjelent azon határozott kijelentéssel, hogy most ő fogja megszervezni az almaszedőket. Az “érdemes” szervező az ájulásig meglepődött, amikor az alma tenyésztők kijelentették, hogy 12,000 munkáskézre lesz szükségük az idei gyümölcs betakarításához. Képzeletben már elgondolta, hogy tizenkétezer munkás fejenként 5.00 dollár beiratási dija, mily busás jövedelmet biztosit neki. Az alma tenyésztők Wenat- cheeban gyűlést tartottak és a gyűlésen a szervező ur is megjelent és biztositotta a munkáltatókat, hogy neki nincs szándékában sztrájkkal akadályozni az alma szüretet és hogy itt megjelent az csak azért van hogy kikérje a munkáltatók beleegyezését arra, hogy gyümölcs kerteket elárasztó férfiak és nőktől bekolektálhassa az öt dollárokat. A hirek szerint az IWW delegátusai is a vidéken lesznek és a szervezési kampányt nem a munkáltatókhoz intézendő üdvözlő szónoklattal fogják megnyitni. A COMMITTEE for Industrial Organization és az American Federation of Labor közötti harcon nevethetnünk kellene, ha nem volna oly tragikomikus az érdekelt munkásokra. Ha, a vezéruraknak tetszik ez a komédia ám, csinálják, de hagyják ki a munkásokat abból. Ambridgeban, Pa. a National Electric Products telepén hosz- szabb idő óta tojás táncot járatnak a munkásokkal a két szervezet vezérei. A dolog ott kezdődött, amikor úgy a Brotherhood of Electrical Workers (AFL) mint a United Electrical and Radio Workers (CIO) szervezetek kísérletet tettek, hogy a telepen alkalmazott munkásokat megfejjék a beiratási és havijárulékokért. Mert ennél más célja igazán nincs egyik nevezett szervezetnek sem. Az akcióban a CIO. szemfülesebbnek bizonyult és sztrájkot proklamált. Amig a sztrájk folyamatban volt, az AFL. besurrant a hátsó ajtón és megkötötte a szerződést — mint a CIO. tette az egyik clevelandi telepen, ahol az IWW már szervezte a munkásokat — és a sztrájkot befejezettnek minősítették. Erre a CIO lélekszakadva szaladt a labor boardhoz bepanaszolni az AFL-t. A board szavazást rendelt el a telepen és az eredmény: 780 szavazat az AFL és 675 a CIO szervezetre esett. A többség tehát az AFL mellett szavazott. A CIO azonban nem azért “ipari” — és egyesek szerint forradalmi — szervezet, hogy ily kurtán kiüssék a nyeregből, ismét a labor boardhoz rohant és azt kifogásolta, hogy a javító munkások és az irodai alkalmazottak is leadták szavazatukat az AFL mellett, ebbe pedig ők nem egyeznek be. ily formán 155 szavazat válik kétségessé. Az ügy jelenleg a labor board előtt fekszik. A dolgot azonban az AFL sem hagyta a maga utján folyni, hanem a felsőbírósághoz fordult tilalmi eljárásért a labor board ellen. Szerintük nincs joga a boardnak beleavatkozni egy szervezett gyár ügyeibe és- készek az AFL minden erejét latba vetni a CIO kiszorítására. Nem az első eset, hogy a munkások ily áldatlan harcnak vannak kitéve. És valószínű, hogy sokszor megfog ismétlődni, hacsak a sarkukra nem állnak a munkások és pokolba zavarják az élősködő bandát és felépítik a saját szervezetüket, melyben nem a vezér urak, hanem a munkások fogják megszabni, hogy mi hogyan történjen. A HALHATATLAN führer — Adolf Hitler — a közelmúltban a názi párt konvencióján szemforgatások közepette jelentette ki, hogy németország nem akar háborút. Minedn országgal békében akar lenni. Az előtte elvonuló názi leventéknek azonban azt mnodta, hogy “ti az a generáció vagytok, amely nem napfényre, hanem zivataros napokra számíthat.” Ma már az egész világ haladó elemei elismerik, hogy Hitler s Mussolini — a fasizmus és a náziizmus ezen két alakja — a világ hóhérai. Any- nyi szenny és vér tapad már eddig is kezeikhez, mint eddig a legvéresebb korszak uralkodóinak sem. Miután a saját országaik gondolkodó elemeit legyilkolták, külföldre tették át tevékenységüket. Spanyolországban közel másfél éve gyil- koltatják zsoldosaikkal a spanyol nép ezreit. Sejtjeik az egész világon aktivak. Minden ország levegőjét megfertőzik a szabad szót és még a szabad godolatot is elnyomó eszméikkel. Hitler tényleg nem akar háborút. Háború nélkül akarja meghódítani a világot. Aki ellenszegül azt egyszerűen legyil- tatja. Ez azonban nem háború. Háborúnak a hivatalos világ csak azt ismeri el, ha annak rendje és módja szerint hadat üzennek. Hadüzenet nélkül százezreket gyilkolhatnak le más országokban, az nem háború. Meddig tűri a világ munkássága, hogy egy ilyen őrült eszme zsoldosai minden megtorlás nélkül garázdálkodjanak a föld minden részén? KIMENTEK A SZAVAZÓ LAPOK. Mire ezen lapszámunk a munkástársak kezébe kerül, befejezést nyer, a referendum ivek széjjelküldése is. Hogy mozgalmunk erőteljes lendületet kapjon, szükséges, az újonnan megválasztandó Lapbizottság munkába állítása. * * * Kérjük munkástársainkat, mindazokat, akik az “Akció Bizottsághoz” csatlakoztak, hogy legkésőbb október 15-ig, próbáljanak eleget tenni, önként vállalt kötelezettségüknek. Ezzel módot nyújtanak a helyéről lelépő lapbizottságnak arra, hogy befejezetten adja át működését az újnak. Munkástársak! Még van két hátralevő hét. Nyomjátok meg a gombot . . . Cselekedjetek! Martins Ferry és környéke! A szeptember 12-én tartott rendes gyűlés határozata értelmében, havi gyűléseinket a jövőben, a hó második vasárnapja helyett, az elsőre tettük át. Ezúton is értesítem a környékbeli munkástársakat, hogy a szokott helyen megjelenni szíveskedjenek, a hónap első vasárnapján. Titkár.
