Bérmunkás, 1937. július-december (25. évfolyam, 952-987. szám)
1937-10-02 / 965. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1937 október 2. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Ellőfizetési árak: Subscription Rates: lr'gy évre .................— $2.00 One Year __________$2.00 rélévre ................ 1.00 Six Months _________ 1.00 Egyes szám ára ____J 5c Single Copy________ 5c Csomagos rendelésnél.. 3c Bundle Orders ______ 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd., Cleveland, U. TELEPHONE: GArfield 7114. Application for transfer of second-class entry from New York, N. Y. to Cleveland, Ohio pending. Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD «^^.42 Nagytakarítás előtt Minden elméletnek és elgondolásnak, gyakorlat a próba köve. Az Ipari Unionizmus elméletének helyességét, több mint harminc éves múltja és ezeregy sarkalatos próba igazolja. Az Ipari unionizmus, az osztályharc pergőtüzében edződött, a pla- tinumnál is keményebbre. Innen van az, hogy a közelmúltban számtalan hamisítványt hoztak a piacra. A hamisítványok legtöbbje, nagyon rövid életű volt. Könyvnélkül csak úgy hirtele- nében nem is tudnánk megmondani, hogy a legújabb hamisit- vár»yt, hány előzte meg. Az Ipari Unionizmusnak legújabb és jó piaci sikernek örvendő hamisítványa a C.I.O.. Hogy ezt az alakulatot, a szervezkedéstől elzárva tartott munkástömegek ma még nem ismerték fel olyannak mint amilyen, azon nem csodálkozunk. Hiszen Amerikában, a háborús őrület utáni időben, olyan mozgalomellenes propagandát zúdítottak a tőkések a munkástömegekre, hogy alig maroknyira zsugorodott azoknak a száma, akik a zavaros állapotok között sem veszítették el látó és gondolkozó képességüket. Kivirágzott és virult, több mint egy évtizeden át a nyilt- mühely, a company unionok rendszere, mellyel egy időben, szinte párhuzamban tűzzel vassal nyomták el a forradalmi szervezkedés lehetőségét és börtönözték be a szószólóit. Nem áll módunkban statisztikailag megállapítani azt az összeget, melyet a tőkések csoportja mételyre és ellenpropagandára ezen idő alatt elköltött. S ha ehez hozzá adjuk, hogy az I.W.W. által hirdetett Forradalmi Ipari Unionizmus propagandáját és a szervezet térhódítását, az “elvbarátaink” díjmentesen akadályozták, hogy az általuk végzett méreghintést nem a tőkések fizették, könnyebben érthetővé vállik, hogy az IWW-t miért találhatta hiányos felkészültségben az Amerikai munkások szervezkedési vágya s hogyan válott lehetségessé, hogy az általunk végzett propaganda munkának, — ha ideiglenesen is — de mások aratják a gyümölcsét. Voltaképpen, sok minden megváltozott velünk is körülöttünk is az utóbbi évtizedben. De maga a nagy társadalmi probléma, annak sarkalatos pontjai, változatlanul maradtak. A koravén bérrendszeren egy két ránccal, repedéssel több van ingása imbolygása, halálugrásra készülődáse ma nyilvánvalóbb, szem- beötlőbb mint évtizedekkel ezelőtt, de fundamentuma, szerte a a világon intakt, sértetlen, érintetlen maradt. Nem történt sem vele, sem körülötte semmi olyasmi, mely még csak következtetni is engedne valakit arra, hogy a világon még fenn maradt egynéhány úgynevezett demokratikus államban, kísérletet tennének érintésére, vagy átformálására. Csak a társadalom felületén kotorásznak. Csak gennyes sebeit mosogassák. Csak inyekciózzák elromlott vérét és raknak rá néhol egy-egy szépség flastromot. Még mostoha tesvéreinknél sem tapasztalunk semmi olyant, ami azt a következtetést vonhatná maga után, hogy a mély társadalmi problémák megértéséhez jutottak volna közelebb. — Ja igen — Olyan híveivé lettek ők az Ipari Unionizmusnak, hogy bennünket akarnak egyszerre tulkiabálni. Náluk hirte- Ienében a CIO. lett az a csodaszer, mely minden ipari sebet be- heggeszt, mely a tyukszemfájástól egészen fel a haj-hagyma sorvadás ellen is mindenre jó. A CIO. vegyeskereskedés részvénytársaság boltosinasainak csaptak fel a mi “elvbarátaink”. Amolyan kifutóknak, trobitásgyerekeknek abban a nagyvásárban, amelyben nemcsak hogy nem találja meg helyét az amerikai munkás, hanem elvész, mert a nagy tolongásban a zsebmetszők is kifosszák őket. A CIO. NEM MUNKÁS SZERVEZET. Még csak nem is IPARI szervezet. A forradalmi elnevezéstől meg legalább is olyan távol esik, mint Mr. John L. Lewis a CIO. atyamestere. A, CIO., mint neve is elárulja egy BIZOTTSÁG. Committee for Industrial Oragnization. (Ipari Szervezetet alakitó Bizottság.) Tizenhét vezér egyesülése, Mr. William Green AFofL vezér ki- bukatására. A CIO. nem más mint az AFofL függeléke. Kapott gyerek, fattyú, amolyan vadházassá gfélének gyümölcse, akit mindenki szégyell, még Mr Lewis is, mert a CIO., Greennel való házasságára emlékezteti. Sem ehe, sem elvinyilatkozata, sem tudományos de forradalmi összetétele meg pláne nincsen. Quo Vadis? Hová Merre? Hiszen még csak ezután kerül majd szóba, — ha ugyan szóba kerül — hogy az lAFofL tagsági könyvekkel, az AFofL Charterekkel felruházott tagságot és csoportokat, hová viszik. Ha majd végleg eldől, hogy az AFofL irányítását kicsavarni lesznek e képesek Lewisék, Greenéknek kezéből? Hogy marad e, vagy megy e Green, a legközelebbi AFofL konvención? S ha Green megy, amire megvannak az esélyek, akkor vissza kossz CIO! .... Akkor a nyájat beterelik egy módosított AFofL-be! Abba az American Federation of Laborbe, mely az osztályközi békén, a tőke és munka testvériségen épült és áll Abba az AFofL-be, melynek adófizetője a United Mine Workers tagsága, melynek szekértolója Lewis, mely ellen nem azért emelt kifogást, mintha a tőke és munka testvériessége ellen volna. Nem azért, mert az össztagságnak semmi, a vezéreknek minden jogot biztosit. Nem azért, meri felülről lefelé épül. Nem azért, mert a vezérek zárt ajtók mögött tárgyalhatnak a munkáltatókkal, adhatják, vehetik a munkásokat, kényük kedvű szerint. Ezek a kérdések érintetlenek mind a mai napig. És amig a CIO. harcban állott, sztrájkokat vezetett, túlságosan mi sem akartuk bolygatni őket. De bezzeg az osztályharcokat ma már egy kicsit — sokkal — olcsóbban adják. A direkt akcióra ba- zirozott ÜLŐSZTRÁJKOK is szegre kerültek. Kialakult a vezérkar és vele együtt jött a közvetlen cselekvés feladása, a sorozatos sztrájk bukások. Van már félteni való is, mert a havidijakat fizető tagság minden körülmények közötti megtartása a fontos, a zsebbevágó kérdés. Nos és mielőtt pontot tennénk, itt megállhatunk egy kicsit. Jó helyen tapogatódzanak a politikusok. Jól szimatolnak. De megjósolhatjuk előre, hogy a Lewisékkel való bratyizás- nak éppen itt van a határa. Mert mihelyst elérik a pénzes zsák madzagját, szárnyastul meg anélkül is repülni fognak, mert megkezdődik a nagytakarítás. — Az a tény, hogy a lap minden héten megjelent, akár ment be a központba anyagi, akár nem a nemtörődömséget keltette fel az emberekben. Minthogy ez igy van, mindjárt a kezdetben kell arra törekednünk, hogy e nemtörődömséget ki-irt- suk. Meg kell érteni a munkástársaknak, hogy a lap nem a Wieneré megjelenhetésének gondja és terhe nem a lapbizottságé, hanem az ÖVÉK! Zára. * * * Attila pusztításai, Senkiházi Walter keresztes hadjáratai, szicíliai vecsernyék és harmincéves háborúk: mindez csak bűn és nyomorúság; nem munka hanem megakadályozása a munkának. Mert ez alatt az idő alatt a föld mindig kizöldült és áldott kalászaival megsárgult; a munkás keze, a gondolkodó elméje nem pihent ez alatt sem s nekik köszönhetjük, hogy mindezek után és mindezek ellenére mégis megvan ez a mi nagyszerű, égbenyuló, viruló világunk. A szegény történelem valóban csodálkozva kérdezhetné: honnét van ez a virágzás és gyarapodás? Erről bizony ő vajmi keveset tud; de vájjon tud-e mindarról, ami ezt gátolta, ami lehetetlenné akarta tenni? Carlyle * * * Boldog az a nép, amelynek történelme unalmas. Montesquieu * * * Minden evangélium között a legelső az, hogy a hazugság nem tarthat örökké. Carlyle * * * ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség ni* csen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található dolgozó emberek milliói között s az éiet összes javait ama kevesek bírják, akikbó'l a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni osakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor ha sztrájk vagy ldzárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért,” ezt a forradalmi jelszót írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hof y folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társad*'om keretein belül.
