Bérmunkás, 1937. január-június (25. évfolyam, 926-951. szám)

1937-01-02 / 926. szám

1937 január 2. BÉRMUNKÁS 7 oldal Az elmúlt 1936. év munkás eseményei (Folyt, az 5-ik oldalr« tározását és megalakították ki­lenc országos szakszervezet tá­mogatásával a “Committee for Industrial Organization” néven ismert “ipari szervezetet.” Hogy ez az “ipari szervezet” mivé fog fejlődni, ma csak jó­solni lehet. Egyet tudunk biz­tosan és ez pedig: hogy Lewis egy minden hájjal megkent stréber, aki évtizedek óta ural­ja a United Mine Workers of America bányász szerevezetet és ezen idő alatt számtalanszor adta el a bányászokat a bánya­báróknak. Ha a bányászok a diktatúrája ellen szegültek, nem habozott az elégedetlenkedőket lelövetni sem. Hogy most egy­szerre az ipari szervezkedés őszinte lovagjává szegődött volna, abban kételkedünk. De van egy másik kételyünk is. Mint ismeretes az AFofL úgy volt — és ma is — tekintve, mint a forradalmi munkásmoz­galom kialakulásának kerékkö­tője. A Lewis-féle “ipari szer­vezet” ugyan olyan reakciós vezetés alatt van, ahonnan a for­radalmi eszmét tömjénnel füs­tölik ki, mint az ördögöket a templomból. Nagyon félő, hogy a CIO sokkal erősebb védbás- tyája lesz a kapitalizmusnak, mint volt az AFofL. SZTRÁJK A MUNKÁN szánt harcával szemben Orosz­ország a “semlegesség” állás­pontjára helyezkedett. A tizenkettedik óra utolsó perceiben végre — amikor már csaknem elkésett Oroszország, megüzente az Angliában ülése­ző semlegességi konferenciának, hogy csak annyiban tartja be a konferencia feltételeit, ameny- nyiben Portugália, Német és Olaszország. Ezt követőleg több Az osztályharc szempontjából az Egyesült Államokban is sok figyelemre méltó eseménynek voltunk szemtanúi. Az egész országban hatalmas sztrájk­mozgalmak döngették a dülede- ző rendszer falait. A prosperi­tás minden jel szerint befordult azon a bizonyos sarkon, amely felől éveken át ígérgették. A napi sajtó nagyhangon hirdeti és mutatja ki hónapról-hónapra, hogy a vállalatok, korporációk és trustok, mily hatalmas nye­reséggel zárták könyveiket és mily mértékben emelkedtek a részvények értékei, valamint az azokra fizetendő osztalékok. A felhalmozódott profit oly irtó­zatos összegekre emelkedett, hogy nagy gondot okoz azok­nak befektetésére megfelelő he­Sok szó esik napjainkban az Ipari Szervezkedés eszméjéről. Nem azért, mintha ez uj volna, mert az eszme már több mint 32 éve — az IWW megalakulá­sával — indult hóditó útjára. Volt idő, amikor még a polgári lapok is vezető helyen voltak kénytelenek foglalkozni az ipari szervezkedés eszméjével az IWW tevékenysége folytán, de mert oly hatalmas ellentáborral állt szembe az IWW mint a kapi­talisták minden intézménye pá­rosulva reakciós szakszerveze­tek hatalmas táborával és a “munkás” politikai pártokkal, képtelen teljesen kibontakozni az ipari munkásság között. Bár a munkásság agyában meggyö- keredzett, de nem volt meg bennük az áldozatkészség azt megvalósítani. Az American Federation of Labor utóbbi években megtar­tott konvencióin azonban mind hangosabb követelés hallatszott az ipari szervezkedés iránt. Tör­ténetesen az AFofL-ben már évek óta folyik a verseny az ól.) hajórakomány élelmiszert, kór­házi szükségleteket, muníciót és más háborús szükségleteket in­dítottak útnak Spanyolország felé, melyek megérkezése fel­mérhetetlenül megkönnyítette a spanyol munkásság harcát. Re­méljük, hogy a támogatást fo­kozni fogja Oroszország mind­addig, amig a spanyol munkás­ságnak sikerülni fog kiűzni a rablók módjára orozva támadó fasizta bandákat. lyet találni, hogy azt adómen­tessé tegyék. A prosperitás azonban min­ket, nincsteleneket még mindig csak távolról kerülget. Dacára annak, hogy a korporációk pro­fitja őrületes magasságot ért el, tehát a termelés minden jel szerint nagymértékben folyik, még mindig 10 millión felül van a munkanélküliek száma, akik közsegélyen, vagy a kor­mány által “csinált” munkákon dolgoznak, de mindkét esetben alamizsnán — koldus kenyé­ren — tengődnek. A munkán levők helyzete sem mutatja a prosperitást. Mig az élelmisze­rek árai gyors iramban szöknek fel, addig a munkabérek csiga lassúsággal másznak. Ahol emelkedtek a bérek, ott is csak nagy harcok árán érték azt el. elnöki szék elnyeréséért. John L. Lewis már hosszú idő óta pályázik az elnöki székre, de ugylátszik szokássá vált az AFoíL-be, hogy az egyszer megválasztott elnököt minden évben újra választják egészen haláláig. Lewis még Samuel Compers idejében pályázott er­re, de sikertelenül és Compers halálával bizonyos technikai akadályok folytán nem foglal­hatta azt el, hanem William Greent segítette oda azon szán­dékkal, hogy pár év után Green átadja neki a helyet. Green azonban ugylátszik annyira megszerette az állást, hogy nem mutat semmi hajlandóságot on­nan távozni. Lewis pedig, Com­pers halálát bevárta, Greenét azonban már nem hajlandó be­várni. így tehát látva az ipari szervezkedés utáni óhajt, gon­dolt egy merészet és felcsapott az ipari szervezet főkolomposá­nak. Az 1934. évi konvención egy ökölcsapással — melyet egyik ellenségének az orrára nyomott — pecsételte meg elha­Az utóbbi időben lefolyt és folyamatban levő bérharcok kü­lönös figyelmet érdemelnek. Az alkalmazott módszer e tekintet­ben sem uj, mert az Industrial Workers of the World fegyver­tárában magalakulása óta sze­repel a “munkán való” vagy mint ma nevezik “ülő” sztrájk. Ez olyan formán történik, hogy a munkások sérelmeik orvoslá­sára ha sztrájkot proklamálnak, nem hagyják el a munkahelyei­ket, hanem bent maradnak, de nem termelnek, ülnek, társa­lognak, vagy valamelyes társas szórakozást űznek. Ilyen sztráj­kok sokkal eredményesebbek lehetnek, mint kivonulni a mun­kahelyről, ha hozzá értéssel in­tézik. Sok előnye van, de kettő különösen fontos. 1. ) Nem lehet sztrájktörőket a munkagépek és padok mellé állítani, mert a helyek elvan­nak foglalva. 2. ) A munkáltatók nem mer­nek támadni, mert félnek, hogy a bent levő munkások az érté­kes és komplikált gépezeteket használatlanná teszik. És ezért, ha megfigyeltük ily esetekben a munkáltatók mi­előtt tárgyalásokba bocsájtkoz- tak a munkások megbizottaival, először követelték, hogy a mun­A kapitalizmus profitéhsége a vad nyugaton sem kisebb mint a müveit keleten és a mun­kásságnak ott is kemény har­cot kell vívni, hogy életszín­vonalát az emberihez valameny- nyire hasonlóvá tegye. Ha a munkásság valahol állati sor­ban él, úgy ez a hasonlat min­den tekintetben rá illik az erdő irtó és fűrésztelepek munkásai­ra. Szervezettlenségük követ­keztében az erdei munkások tel­jesen kivoltak szolgáltatva a lumber bárók kénye-kedvének, mielőtt az IWW megkezdte a munkások szervezését. Az elke­seredés oly nagy arányú volt a munkások között, hogy nem volt nehéz a szervezés. Fáradsá­gos munka volt, mert roppant nagy területet kell bejárni egyik kamptől a másikig, de az ered­mény a kezdettől pár hónapon belül jelentkezett. Még mielőtt teljesen elké­szültek volna a munkatervvel, Idaho állam Clearwater vidékén kitört a sztrájk és futótűzként terjedt végig az állam erdei­ben. A sztrájk már javában folyt amikor a követeléseket összegezték és benyújtották a faipar legszörnyübb mammut- jának a Weyerhaueser érde­kások hagyják el a gyártelepet. És sajnos eddig több esetben sikerült a CIO vezéreinek rá­venni a munkásokat, hogy fel­adják az elfoglalt fontos pozí­ciókat, ahonnan ők diktálhat­ják a feltételeket. Ily “ülő” sztrájkok több mint tiz esetben fordultak el az ak- roni gumigyárakban az év fo­lyamán és sok előnyt biztosí­tottak a munkások saját ré­szükre. A south bendi Bendix gyárban, ahol 4400 munkás volt érdekelve, 8 napig tartották a munkások megszállva a gyárat. Detroitban a Midland autó test­részeket készítő telepen szintén több ezer munkás hasonló sztrájkot vívott az utóbbi he­tekben. A Libbey-Owens-Ford ottawai és toledoi üveggyárban, mely négyszázalékban autó üvegeket gyárt szintén ily esz­közzel harcolnak a munkások, valamint a Pittsburgh Plate Glass gyárában is. Ezeken kí­vül több kisebb-nagyobb ülő sztrájk folyt le az ország külön­böző részeiben és örvendetes jelenség, hogy az amerikai mun­kások mind nagyobb számban ismerik fel a harcnak ezen mo­dern, sokkal kevesebb véráldo­zatot követelő és mégis sikere­sebb módját. kéltségnek. Mint ilyen esetek­ben már megszoktuk, mielőtt a munkások követelését teljesí­tenék, minden eszközt megkí­sérelnek a sztrájk megtörésére, itt azonban a kísérletek siker­telenséggel végződtek. A harc nem folyt simán. Sok erőszakos­ság történt és az állami milicia heteken keresztül tartotta meg­szállva a sztrájk zónát. A mun­kások szolidaritása azonban erő­sebb volt a munkáltatók ma­kacsságánál és a harc a mun­kások győzelmével fejeződött be. A vízi szállító munkások és a hajós társaságok között két hónapja folyik az erőpróba. A sztrájk nagyobb mértékben a nyugati kikötőket érinti, de an­nak szálai elnyúlnak a keleti kikötőkbe is. Nemcsak azért nevezetes ez a sztrájk, mert ez a legnagyobb arányú megmoz­dulás a vizi szállító iparban, hanem mert a hajó munkások, olajozok, fűtők, gépészek, rádió kezelők, szakácsok, valamint a rakparti és raktári munkások, sőt — csaknem hihetetlenül hangzik — még a sofőrök is részt vesznek abban. Bár a felsoroltak mindegyike (Folyt, a 8-ik oldalon.) AMERIKA IPARI SZERVEZET EGYÉB NEVEZETES HARCOK EURÓPA döngeti a diktátorok uralmát, mint az ál-demokrata Angliá­ban, vagy a balkán országok­ban. A szikra ott lappang és csak kedvező szél kell hozzá, hogy lágra lobbanjon. Megtör­ténhet, hogy éppen a spanyol fasizták ágyúinak szele éleszti lángra az elfojtott szikrát. többi országai sem mentesek a munkásság folyton fokozódó elégedetlenségétől. Még a leg­kegyetlenebb vassarok uralom sem képes útját állni a fejlő­désnek. A fasizta Olaszország­ban és a náci Németországban az elégedetlenség éppen úgy

Next

/
Thumbnails
Contents