Bérmunkás, 1937. január-június (25. évfolyam, 926-951. szám)

1937-02-20 / 933. szám

1937 február 20. BÉRMUNKÁS 5 oldal Trotsky telefon beszédjét meggátolták A PÁRTDIKTATURA GYILKOS URALMÁNAK LELEP- ZÉSE A NEW YORKI TöMEGGYÜLÉSEN. Uj szerződés előtt állnak a puhaszén bányászok NEW YORK, febr. 10. — (A Bérmunkás kiküldött tudósító­jának jelentése.) Tegnap este 6500 ülőhelyre berendezett ha­talmas Hippodromban minden hely megtelt és még a színpad­ra is néhány száz széket rög­tönöztek, hogy alkalmat adja­nak minden érdeklődőnek a mexicoi száműzetésben élő Trotsky telefon beszédének meg­hallgatására. Tíz óra tiz perc­kor kellett volna Trotskynak megkezdeni beszédjét, mely egy órát vett volna igénybe, mely­ért 900 dollárt fizettek volna a telefon compániának. Trotsky azonban nem beszél­hetett, mert a jelentések szerint Mexico Citytől 600 mértföldre levő Monterey városnál a tele­fon drótokat átvágták. Ezt a jelentést később megcáfolták. Más jelentések szerint Mexico Cityben a telefon munkások egy Stalin-féle szakszervezetbe tartoznak és ezek által alkal­mazott sabotage, mechanikai zavart idézett elő. A Trotsky védelmi bizottság ugylátszik felkészült minden eshetőségre, már jó előre, mert repülő postá­val jóval előbb megszerezte Trotsky teljes beszédjének szö­vegét és igy csak annyi válto­zás volt, hogy Trotsky helyett Max Sachtman olvasta azt fel. Mi azt hisszük, hogy ezen gyűlés azért birt nagy fontos­sággal munkásmozgalmi szem­pontból, mert az első nagyobb tömegmozdulás volt a politikai gangszterizmus ellen, mely az utóbbi évekig lehetetlenné tett, minden olyan gyűlést mely a Stalin-féle bürokraták tevé­kenységét kritizálta. Trotsky beszéde nagyon sok érvet szol­gáltatott aziránt, hogy a moszk­vai nagy per egy közönséges “Frame up” és a tömeges ki­végzések csak azért történnek, mert a Stalin klikk politikai el­lenségei azon egyének és nem azért mintha akár belső vagy külső ellenségekkel az orosz nép érdekei ellen vétettek volna. Egyik fontos kijelentése Trotskynak beszédjében azon rész, ahol az egész világ előtt kijelenti, hogy hajlandó ügyét egy pártatlan bíróság elé ter­jeszteni, akik ha a vádak bár­melyik pontjában bűnösnek ta­lálnák, önként megy jelentkez­ni a moszkvai GPU hóhérosztá­lyához, hogy lőjj ék agyon. Nem hiányzott Trotsky be­szédjéből a nagyfokú személyes­kedés sem, mely különben álta­lános szokása a nagy politikus vezéreknek amikor egymás szennyesét teregetik ki. Min­denesetre azonban megszégye­nítő a forradalmi munkásság­ra, akik olyan bizalommal te­kintettek Oroszország felé, az a helyzet amivel Oroszországot, Hitler és Mussolini országok terror uralmának színvonalára sülyesztették le. Trotsky egy másik kijelen­tése szerint, a moszkvai tárgya­láson az egyik vádlott akit ki­végeztek azt vallotta, hogy Trotsky fiának közvetítésével Coppenhágában tárgyaltak a német titkos rendőrség megbi- zottaival egy Bristol nevű szál­lodában. Ezzel szemben ő azt bizonyítja, hogy abban az idő­ben amikor ő Coppenhágában volt, a fia Berlinben tartózko­dott és a fia sohasem volt Cop­penhágában amit hivatalos pa­pírokkal tud igazolni. Mig a Bristol nevű szálloda csak két évvel később nyílt meg, mint a vallomás szerint ott tanács­koztak volna. Éhez hasonló el­lentmondások egész halmazát sorakoztatja Trotsky annak bi­zonyítására, hogy rendelésre ké­szült adatok és vallomások alap­ján végzik ki Oroszországban a legjobb kommunistákat. Akár bűnös Trotsky akár nem mi a szólásszabadság hívei va­gyunk és szerintünk ugyan­annyi joga van beszélni Trotsky­nak mint a fődiktátor Stalin- nak. Sőt amint látjuk a Stalin- féle elvtársak még a sabotage eszközétől sem riadnak vissza a Trotsky ellenséggel szemben, (megakadályozott telefonbe­széd) miért akarják hát az állí­tólagos szabotázsoló Trotskyt ugyanolyan taktikáért kivégez­ni. A new yorki tömeggyülés egy demonstráció volt Trotsky vé­delme mellett, de valójában tö­megdemonstráció volt a párt- diktatura gyilkos uralma ellen. Akik tüzetesen átvizsgálják a moszkvai nagy per lefolyását és tanulmánytárgyá teszik Trotsky védekezésének adatait, nem óhajtják sem a Stalin sem a Trotsky-féle pártdiktaturát. f. L NÉZZE MEG A LAPOT HOGY LEJÁRT-E AZ ELŐ­FIZETÉSE. HA IGEN ÚJÍT­SA AZT MOST MEG ÉS KÜLD­JE BE AZ ELŐFIZETÉSÉT. Az IWW fölfogása bármilyen néven vezetik a bérharcot, ne­künk nem elhúzódni, de részt kell venni. Ezt magyarázza az alapelvünk valamint az osztály­szolidáris meggyőződésünk. En­nél gyönyörűbb egyetlen union alapelvében nincs, osztályszoli­daritás még kevésbbé. Nem mondom, a harcok kö­zepette a jólfizetett aktívák dolgoznak, de a harc elmúltával még nagyobb éberséggel figye­lik az IWW-t. Ez a köszönetük, amiért vállvetve küzdöttünk mellettük. Hogy ezt mondom, azt bizo­nyítani is kell, tehát itt a bizo­nyíték. 1933-ban a kommunis­ták által vezetett bérharcban Lodiban későn-korán a picket linón voltam de az IWW angol lapját nem engedték, hogy osz­Amikor ezt a cimet leírtuk azonnal láttuk, hogy helytele­nül fejeztük ki magunkat, da­cára annak, hogy az amerikai puhaszén iparban dolgozó mun­kások ár és munkaidő megálla­pító szerződése valóban ez év március 31-én lejár. Bár az ér­dekelt felek, nevezetesen hu­szonhárom széntársulatnak a megbízottja és a bánya munká­sok tizenhárom kerületének a képviselői már ezen a héten New Yorkban tanácskozásra ül­tek össze, hogy a lejáró szerző­dést vagy meghosszabbítják vagy ujjal helyesbítsék, a múl­takat véve alapul, senki sem gondol arra, hogy az uj szer­ződés ez esztendőben tető alá, illetve aláirás alá kerülne. A munkásokat a megélhetés állandó emelkedése kényszerít arra, hogy hat dolláros mini­mum bért állítsanak fel. Mert ez a legkisebb összeg amelyből a bányász és családja fentudja magát tartani. Talán a minimális munkabér megállapításánál is fontosabb a munkaidő redukálása, amely a munkások tervezetében hat órában van megállapítva. A munkások biztonságát tekintve hosszú ez az idő is a több miles Nem minden ok nélkül sze­repelt Roosevelt választási kam­pányával szemben az a megál­lapítás, hogy az elnöknek kom- unista intenciói vannak és ő magát is kommunistának nevez­ték ki. Ezt valószínű arra ala­pította az ellenzéki párt, hogy Roosevelt eddig is sok olyan javaslatot vett programjába és valósított is meg, amelyek esz­tendőkön keresztül kizárólag a szocialista és a kommunista pártok követeléseként szerepel­tek. Az a tény, hogy a Roosevelt által megvalósított és tervbe vett reform javaslatok meg­egyeztek a “munkás” pártok követeléseivel igazolja, hogy togassam. 1934-ben az AFofL bérharcban ismét a picket vo­nalban voltam ott szintén meg­mondták, hogy a harcot az AFofL vezeti nem az IWW igy nem látjuk jónak azt az irodal­mat, hogy osztogassam a tömeg- gyűlésen. Egy szónok a leggo- noszabbul nyilatkozott az IWW- ról. Mikor visszamentünk, ak­kor már a munkások vigyáztak maguk, hogy az uniont valaki is kritizálhatta volna. Ott már nem a bostól kellett tartani, hogy kitesznek, hanem az uni- ontól azaz a shop bizottságtól. Ez bekövetkezik a Lewis auto sztrájk nyerésé után is. Tehát mink vagyunk az igazi krisz­tusok, akiket a Heródesek el­akarnak némitani, de nem fog sikerülni nekik, ezerszer nem, mert a végső győzelem a miénk, Refy. mély bányákban való tartóz­kodásra, de a 6 órás munka nap mellett több ezer olyan munkás is munkához juthatna, akiket a bánya iparba behozott gépek munkanélküliségre kár­hoztattak. A bánya munkások érzik és tudják, hogy mit jelent huza­mosabb ideig munkanélkül len­ni, mert hiszen a munkán le­vőknek is alig jut a szüksége­sekre, hát akkor miből tartsa el magát és családját a munkanél­küli bányász. Mondjuk meg itt, hogy a bá­nya tulajdonosok a munkások eme két sarkalatos követelésé­ről nem akarnak hallani? Ezt fölösleges mondani, mert ők semmiről sem akarnak tudni, ami az ő hasznukat csór bit ja, de a bánya ipar dolgozói kény­szeríthetik a milliomos bánya bárókat, hogy nekik is jusson a termelt javakból. Megfeszített küzdelem előtt állanak hát a pu­haszén bányászok, mert nem kizárólag a bánya bárókkal kell nekik harcolni, de a saját unió­juk tisztviselőivel is, akik haj­landók minden egyezségre, mert hiszen nem az ők bőrére me­gyen a vásár. ezek a pártok mindent és min­denkit képviselhetnek, csak az öntudatos, szervezett munkás­ságot nem, akiknek a Roosevelt reform törekvésekkel szemben osztályharcos céljaik vannak a rendszer átformálásában. Minden esetre hálátlanság az elnöktől, hogy a novemberben tett szolgálatokért igy fizet a “munkás” pártoknak, hogy kihúz a lábuk alól minden ala­pot, amelyen a nép elé állhatná­nak a maguk politikai céljaik megvalósítására. A munkanélküli segélyt, kö­vette az aggkori biztosítás, az állami munkálatok is tovább vannak folyamatban, mert or­szágos tiltakozásokat indítottak annak beszüntetése ellen, ne hogy rendes union munka bér­rel végeztesék azt el. Most a biróságok átreformálására kerül a sor, hogy minden “munkás” politikus megelégedett legyen. Bizonyára sok tízezer mun­kás szeme fog kinyílni, hogy meglássa azt, hogy neki és mun­kástársának mi haszna van ezekből a reformokból. Mert ha ténylegesen hozzá juttatnak va­lamit a munkáshoz, azt neki és munkástársának kell előbb ki izzadni, megteremteni és vég­eredményben csak címzetesen szerepelnek a segélyek, mert ténylegesen azok a száraz ke­nyér beszerzésére sem elegen­dők. A dolgozó népnek nem lehet az érdeke a munkából való ki­öregedése után ilyen alamizsna. Harcolnia kell forradalmi ipari szervezetek utján a munka tel­jes gyümölcséért, a bérrendszer eltörléséért. Mert ez a rendszer megbecsülni és eltartani fogja mindazokat, akik a társadalom­nak hasznos tagjai voltak. BESZÉLGETÉS Mi lesz a “munkás” pártok programja?

Next

/
Thumbnails
Contents