Bérmunkás, 1937. január-június (25. évfolyam, 926-951. szám)

1937-01-02 / 926. szám

6 oldal BÉRMUNKÁS 1937 január 2. TÉNYEK ÉS MEGJEGYZÉSEK A. K. rovata AZ ACÉL TÁRSASÁG bá­nyáiban alkalmazott munkások tízszázalékos béremelést kap­tak. Az acél társulat hogy minnél jobban féken tart­hassa munkásainak, szervez­kedését, úgy kivánja feltüntet­ni a dolgot, hogy szervezet nél­kül is érhetnek el bérjavitást. No meg aztán 1937-ben a tiszta haszon valamint a készpénz után nagy adót kell majd fizet­ni ennélfogva, építenek, vásá­rolnak, osztalékot adnak, s sok­sok millió dollár közül a terme­lők hadseregének is juttatnak néhány sovány morzsát. SZOVIET OROSZORSZÁG 25 millió bérmunkása, a szakszer­vezeteken keresztül 47 millió 595 ezer 318 rubbel járult, 1936 október végéig a spanyol mun­kások harcának segélyezésére. Oroszországban az összekollek- tált pénzen élelmi és gyógyszert vásárolnak, a fent említett hó végéig öt hajórakomány indult útnak Spanyolország segélye­zésére. A BÁNYÁSZ gyerek kérdezi anyját. Mama miért nem csi­nálsz tüzet? hideg van ideben, én nagyon fázok. Az anyja válaszol, mert nin­csen szenünk, apád munkanél- kül van s nincsen pénzünk, hogy szenet vehessünk. Miért van apa munkanélkül? Mert nagyon sok szén van kibányászva! — feleli az anya. A BÁNYÁSZOK sztrájkjai november havában Utah, Mon- tanában 3 ezer ércbányász lá­pét sztrájkba október 12-én. A harc a nyolcórás munkaidőért és napi 50 cent bér javításért folyik. Ez a társaság 1936 első hat hónapjában 5 millió 827 ezer 425 dollár tiszta hasznot vágott zsebre. SZOVIET Oroszországban a gyapot iparban alkalmazott munkások 70 százaléka nő, a gyapjú iparban 63 százalék az iskolákban alkalmazott tanítók, 50 százaléka nő. 1914-ben 2 ezer nő orvos volt, 1936-ban már 42 ezer volt a női orvosok száma. AZ EGYESÜLT Államok 48 államában, 1936-ban, a statisz­tikai hivatal kimutatása sze­rint, 28 millió 277 ezer auto­mobilt jegyeztettek be. A ki­mutatás szerint ezek a gépek 1936-ban 19 billió 579 millió gallon gasolint használtak fel. A FEKETEINGES olasz fa- sizták hadügyi vezetősége de­cember első felében, amint Franco iábornokot, — a spa­nyol fasizta vezért — ösmerték el Spanyolország hivatalos kor­mányának, azonnal megsza­vazták az újabb rendeléseket több és jobb fegyverekre, több repülőgépekre, több hadihajók­ra és több ágyu.tölteléket a had­seregbe. Készülnek a nácik, a fasizták, hogy a világ haladó proletáriá- tusával, sikeresen leszámolhas­sanak. Fel kell, hogy készül­jenek, mert a spanyolországi események azt bizonyítják, hogy ha a világ bármely orszá­gának proletáriátusát akarják a fasizmus járma alá hajtani, akkor nemcsak annak az or­szágnak munkásaival kell harc­ba szállniok, hanem a világ proletáriátusával állnak szem­ben. És ez amint Spanyolország­ban dúló kemény harcok bizo­nyítanak, kemény dióra talál­tak a nácik, a fasizták. GYŰLÉS A SPANYOLOK ÉR­DEKÉBEN DETROITBAN. Hallgassa meg Detroit ma­gyarsága direkt a spanyolokat, hogy mi megy véghez Spanyol- országba, ha tiszta képet akar alkotni magának. NAGY NÉPGYÜLÉS! 1937 JANUÁR 10-É N, vasárnap délután 2 órakor. A református nagyteremben West End és Vanderbilt sarok. Szónok: J. Vivas (spanyol munkás) angolul fog beszélni. Lesz másik angol, olasz és magyar szónok is. Fontos, hogy a magyar mun­kásság is megismerje, a Spa­nyolország dolgozóinak élet-ha­lál harcát, a fasizmussal szem­ben. Ez a harc egyben leszá­molás is, nem csak a fasizmus­sal, hanem a burzsoáziával is Spanyolországban. A cselekvés órája ütött! A deroiti magyar munkásságnak ás állást kell foglalni, jobbra vagy balra. A semlegesség csak az ellensé­get erősiti. Bérmunkás olvasói, agitálja­tok ezen gyűlés érdekében. A spanyol forradalom, a világ munkásságának a forradalma. A spanyol szabadság nem­zetközi bizottsága a fasizmus ellen. Az uj esztendő uj célkitűzé­sek elé állítják a Munkás Be- tegsegélyző Szövetség tagságát és osztályait. Először történt meg a Szövetség harminc éves történetében, hogy a tagság közvetlen részesedést kapott a végzett munka eredményeként. A betegsegélyi osztályba tarto­zó összes tagok novemberben nem fizettek illetéket, vagyis annak megfelelő osztalékot kap­tak. A tagság százai előtt nem­A nagy autóváros kisebb telepei is bérharcok színhe­lyei lettek (Folyt, az 1-ső oldalról.) sztrájk feladása és a munka újra való felvétele után, mi­lyen esélyei vannak a munká­soknak a zöld vagy fehér asz­talnál. Ugyan ilyen részleges ered­ménnyel az unió vezérek való­ságos terrorjára szüntették be a sztrájkot a detroiti Alumini­um Corporation of America te­lepén sztrájkoló munkások a kiknek a száma 650 volt. Itt is a vezérek tárgyaltak és a mun­kásoknak bekell érniök az ígé­retekkel, amelyből sajnos már nagyon is sok részük volt. Mind világosabbá lesz minden mun­kás előtt — amint azt lapunk más helyén bővebben kifejtünk, — hogy Lewis ipari szervezete nem lehet sem céljában, sem eszközeiben külömb a reakciós szakszervezeteknél. Ennek mi­előbbi felismerésével saját nyo­morúságát rövidíti meg a mun­kásság. Vi. csak uj, de meglepetés is volt ez az osztalék, mert hiszen ők a saját illetékeik befizetésén kívül nem tettek még semmit a Szövetség érdekében. Ebben az esztendőben ezeken a tago­kon van a sor az erkölcsi kö­telességen kívül, hoágy ismerő­seik között uj tagokat szerezze­nek, hogy az ifjúsági osztályt növesszék és ugyan akkor lehe­tővé teszik, hogy az intéző bi­zottság a novemberi osztalék kiadását már rövidesen megis­mételhesse. A Munkás Betegsegélyző Szövetség Egy szilveszterezés — ÉVVÉGE AZ ÁRPA-KÁVÉ- HÁZBAN. — Az esztendő már kifogyott az időből: a vége felé járt; én még nem: én munkanélküli vol­tam. Elhatároztam, hogy a szélka­kas utcai Árpa-kávéházban szil­veszterezem. A tulajdonos min­dig igy búcsúzott tőlem: — Legyen szerencsém! Jó, hát hadd legyen neki sze­rencséje, ha már nekem nem volt és egy fillér nélkül kell mennem az uj esztehdőnek. egyébként is az volt a hire, hogy az Árpa-kávéházban ma minden vendéget szívesen lát­nak. (Tévedés: nemcsak ma, máskor is megkínálják hellyel.) Helyet parancsoltam. — Friss feketét méztatik? Egyelőre friss lapokat méz­tattam, aztán a kávéházi pub­likumot böngésztem. Nini, amott egy csomó ismerős, üres az asztal előttük. Folyton az ajtót lesik: az újévet várják, mit hoz? Ezek az én szaktár­saim : munkanélküliek. Nem akarok közéjük ülni: miért sza­porítsam a számukat, hiszen igy is vannak elegen. Az a szemüveges ur a kassza mellett Kamatos adótiszt ur. így, hónap végén, titokban szokta imádni a kassziros kis­asszonyt és a világért sem ren­delne neki valamit, hogy a sze­relmét elárulja. Még magának is alig. Ha rendel is, csak úgy emlékszik rá, ha a főur fölir- ja. Hjah, nagyon komisz esz­tendő volt az idei. Amott ül a feleségével a há­ziúr is. Olyan szomorú képpel ül ott, mintha a saját maga la­kója lenne. Csak azért jöttek ide, hogy a kávés házbérhátra- lékából valamint leszilveszterez­zenek. Ha nem ásítanak, esz­nek; ha nem esznek, ásítanak. Itt szórakozik Bukody Nép­képviselő ur is egy tucat élhar­cossal. Nagyon hangosak: való­ságos viharsarok az asztaluk; egymást tulközbekiálltják. Esz­nek, isznak, mintha választás volna. Még tán halottszavazó is ül köztük: annyian vannak. Rongyos, szakállas, vén em­ber telepedik mellém. Olyan alázatos ez a nyütt alak, hogy még köszön is és engedelmet kér. — Csak bátran, öregem! Ma­gam is zenész vagyok. Aztán elnézegetem az öreget: olyan ismerős. Sokszor találkoz­tam már vele, de hol is? Észre- veszem, hogy a nyakában réz­tábla lóg, amit gondosan takar­gat. Mégis leolvasom róla: 1936. — Maga az, Szilveszter bá­csi? — Psztt! Ne szóljon senki­nek. Tudja, ma én vagyok a legnépszerütlenebb ezen a vüá- gon: valóságos bukott minisz­terelnök vagyok. Egyébként is pár perc múlva kotródnom ked: kidobnak. Bánja a fene! — Miért? Annyira megszok­ta? — Jobban, mint akárki. Ez- redek óta csak megszokhattam. Kidobnak az ajtón, mint ó- évet és én mint újév belépek az ablakon. Csak a táblám válto­zik. Figyelje meg! És csakugyan. Tizenkettőt kezdte verni az óra. A főur Szilveszter bácsihoz sietett. — Kifelé, öregem! — és ajtót nyitott. Az egész kávéház zúgott, do­bogott. — Kil kell dobni a vén hun­cutot ! A viharsarkos asztaltól föl- harsant: — Mars! Csáklyás! Még tojások is röppentek hozzá. (A tulajdonos ajándékai, főtt tojások: mind záp volt.) Elkotródott az öreg. Most ütötte a tizenkettediket. Az ör­dög tudja, hol, ajtón-e vagy ablakon benttermett megint, de uj gúnyában, frissen borotvál- tan és már ez a tábla lógott a nyakában: 1937. Tapsolták, éljenezték, mint valami uj miniszterelnököt. Hajlongás közben a fülembe súgta: —- Látja? Nem vagyok a csaló: ezek a bambák. — Hozott valamit? — Mindenki azt hiszi. Hát csak higgye. Nem kell zavarni az örömüket. Szaktársaim szemében meg­csillant a reménysugár. Kama­tos ur tortaszeleteket rendelt és virágot vásárolt a kassziros kisasszonynak. A háziúr mellett már nem a felesége ásitozott, hanem valami táncosnő fickán- dozott a Bukody képviselő ur tűzzel szavalta a híveiknek: — Ha pedig ez az esztendő sem valósítaná meg a mi prog­rampontjainkat, meglássátok, úgy jár, mint az előbbi: elmú­lik. Ezt ígérem! Róka Tóni.

Next

/
Thumbnails
Contents