Bérmunkás, 1937. január-június (25. évfolyam, 926-951. szám)
1937-02-06 / 931. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1937 február 7. A politikai válság megoldása a spanyol munkások által MELLŐZIK A POLITIKAI PÁRTOKAT. AZ INDUSRIAL WORKERBŐL. A spanyol munkásság megoldotta a politikai válság kérdését ; amiből az egész világ kormány 1936 december 18-án tett nyilatkozatában ez áll: munkássága okulhat. Cataloniá- ba tudott dolog, hogy volt szocialista párt, kommunista párt. A kommunista pártba szakadás történt mivel nagy többségük Trotzky felé hajlott. A legszámottevőbb szervezetek (CNT) Szyndikalista Szövetség, azután az Általános Munkás Szervezet (UGT) az utóbi összekötésbe állt a szocialista párttal. Ezzel rendben lett volna, minden frakció képviselve volt a kormányba még a baloldali republikánusok is. A baj onnan keletkezett, hogy a különböző politikai árnyalatok “nagyon szépen megértették egymást.” Akár csak kutya meg a macska. A kommunisták egy része úgy vélekedett, hogy addig nem hajlandók a közös működésre amig a Trotzkysták képviselve vannak. (PUOM.) A CNT ellenezett minden olyan törekvést ami az egységet megbontja; de a kommunisták (értve alatta Stalin elvtársait) mint mindig kommunisták maradnak amikor rombolni kell. Ezek a harcok azután arra késztették az “Egyesült” irányi tó fórumot, hogy újjá szervezte önmagát; de most már úgy, hogy a politikai pártokat mellőzték; csak kizárólag gazdasági szervezetek végzik a cataloniai kormány irányítását. Az újonnan megszervezett “Azoknak a legnagyobb megelégedésére, akik nem kívánják látni az állandó széthúzást oldottuk meg a kérdést.” Ez az átmenet nem történt egészen simán; de mégsem okozott olyan nagy benyodalmat, mint ahogy sokan azt gondolták. A harcvonalban az embereink éppen olyan elszántan harcolnak félelmet nem ösmerve mint tették a mulaban. Cataloniába pedig a helyzet az, hogy megtörtük a politikai pártok önző magatartását, akik többre tartották a saját pártjuk érvényesülését — mint az ellenség — a fasizmus elleni harcot. Ettől kezdődőleg Cataloniába a kormányzati forma politikai pártok kihagyásával működik. A CNT-nek nem célja kizárni a kormányzásból bármilyen forradalmi csoportot amelynek hátameget valamilyen formába munkások állanak; de nem hajlandó semmiféle politikai pártnak helyet adni; melyek nem képviselnek megszervezett munkásokat. Azok a politikai pártok amelyek csak saját párttaktikájukat akarják érvényre juttatni; csak meggátolják az építő munkát. A cataloniai újonnan megszervezett kormányzó bizottságból kimaradtak az egyesült szocialista és kommunista párt (PSUM) és a (POUM) Trotz- kyisták, azonfelül (CA) Catalan Action. A szindikalista szervezet (CNT) és a szakszervezeti szövetség, akik képviselik a spanyol szervezett munkásokat, vették át az irányítást. A (Union of Rabassaires) Földmunkások szervezete és a baloldali republikánusok, (Esguerra Re- publicana of Catalonia) akik a kis buzsóáziát képviselik vesznek részt a kormányzásba, így azután az ellentétek teljesen kilettek küszöbölve. A fent megnevezett két politikai párt amelyek halálos ellenségek voltak egymással szemben tartotta szükségesnek mindkettőt mellőzni a központi vezetőségből. Az újonnan megszervezett vezetőségnek egy cél áll elsősorban előtte, egyesült erővel győzedelmeskedni a fasizmus felett. Öt hónapi elodázás után végre sikerült az ellentéteket kiküszöbölni és a vezetést a CNT a UGT és a baloldali republikánusok kontrolja alatt összpontosítani egy Forradalmi Egységbe. Az újonnan megválasztott központi vezetőségbe a következők vannak képviselve. Védelmi: Francisco Isgloas CNT. Gazdaság ügyi: Diego Abad de Santilan, CNT. Közszolgáját: J. Juan Dome- nech, CNT. Egészségügyi: Pedro Herrera, CNT. • Pénzügyi: Jose Tandallas, bal republikánus. Belügyi bizottság: Artomio Alquade, bal republikánus. Kultúra: Antonio M. Sbort, bal republikánus. Élelmezés: Juan Comomora, UGT. Munkaügyi: Miguel Valdos, UGT. Igazságügyi: Rafael Vidiola, UGT. Földművelésügyi: Jose Cle- vot, Mezőgazdasági Munkások Szövetsége. Habár elintézettnek látszik az újonnan megalakult vezetőség működési köre; de azért a CNT mégis egy nyilatkozatot bocsáj- tot ki. “A jelen időbe nagyon fontos a szervezett munkások együttes működése és nagyon fontos, hogy mennél kevesebb energiával és áldozattal vigyük közös ügyünket győzelemre. A mi részünkről bennünket terhel a felelősség, hogy a forradalmat és annak vívmányait biztosítsuk. És a központi kormányzatot támogassuk, ami a mi előnyünket is van hivatva szolgálni. Mindezek dacára sájnálattal ' kell megállapítani, hogy az UGT- vel rokonszenvező és velük szoros kapcsolatba levő “elvtársak” még mindig szítják az ellenszenvet. Ezért figyelmeztetjük a kisebbségben levő UGT, hogy ne vegyék figyelembe az “elvtársak” széthúzásra való törekvését. Mert tudomásunkra jutott, hogy tervszerűen megakadályozzák sok helyen a CNT tagjainak működését és akadályozni is próbálják a munkásoknak a CNT-hez való csatlakozását. Még sok helyen ennél is tovább mennek ahol képesek ott le is fegyverezik a CNT tagjait.” A CNT Központi vezetősége. CLEVELAND WEST SIDE IWW magyar csoportja a Bérmunkás olvasóinak a bevonásával FEBRUÁR Hő 13-ÁN, szombaton este 8 órai kezdettel 4309 Lorain Ave. alatti Munkás Otthonban DISZNÓTOROS VACSORÁT tart. Jegyára 50c. Vacsora után TÁNC. HA DOLGOZIK NEFELEDJEN VÁSÁROLNI A SPANYOL MUNKÁSOK HARCÁT SEGÍTŐ BÉLYEGEKBŐL! Gyöngyéle! a hajós- élet Irta: Hajós Pál. Csikorgó hidegben indultunk el Rotterdamból, hogy hosszú, harmincnapos ut után Batáviá- ban kössünk majd ki. Teljesen uj, modern hajó volt a “Bez- dandijk,” igazi örömmel töltött el, amikor megláttam. — Hej, Tom, de szép hajó ez, mi? Szebb, mint az a vacak “Armingo” volt. Kényelmes kabin, fürdő, melegvíz és — hurrá — központi fűtés. Tom megértőén vigyorgott, csóválta a farkát, mást nem tehetett, hisz egyszerű fekete macska volt. Elindult a hajó, esett a havas eső, csatakosan, lucskosan, átázva dolgoztunk a fedélzeten, de örültünk, ha arra gondoltunk, hogy jó meleg kabin vár ránk az elvégzett munka után. De ebben bizony, csalódtunk. A központi fűtés csak disz volt. — Elromlott — mondta a kapitány, a gépész és egyáltalán mindenki a hajó közepén. Ott ugyanis meleg volt. Bár néha úgy tettek, mintha javítanák, de a fűtőtest csak szotyogott, nem fütött. Kályha nem volt a hajón, igy hát fagyoskodtunk. Már Gibraltár körül jártunk, amikor az egyik matróz a kabin bejáratánál fogantyút fedezett föl. Elcsavarta és a “rossz” központi fűtés azonnal működni kezdett. Itt volt a hiba .. . A kapitány, a gépészek mentegetődztek: ők erről nem tudtak. Viszont a Földközi tengeren már nem volt szükség fűtésre . . . így ismerkedtünk meg a “Bezdandijk”-kal. A további utón már csendesen ment minden. Kikötöttünk Alexandriában, Port-Saidban, áthaladtunk a Szuezi csatornán, Vörös tengeren, következett Aden, az Indiai óceán. Tizenhat napja voltunk már utón, amikor a húsnak napról-napra rosszabb lett a szaga. Érthetetlen volt ez előttünk, hisz nagyszerű hűtőszekrény volt a hajón. — Elromlott — mondta a kapitány és a szakács is. — Nem baj, fiuk, Bombayban majd veszünk fel friss húst. Ebbe bele kellett nyugodnunk. De Bombaybe nem futottunk be, Colombóban meg csak a kikötő előtt álltunk meg és Szingapúrban csupán egy napot. A hús ekkor már teljesen ehetetlen volt. Ráadásul az egyik pincér elmondta, hogy a tisztek és ők nem esznek rothadt húst. Úgy? Másnap délben megrohantuk a szakácsot: — Adj nekünk abból a húsból, amelyet a magatok részére csinálsz! — Abból nem adhatok, de hisz az sem jobb a ti húsotoknál. — Adj belőle kóstolót! — Hogyne, majd ti kóstoljatok az ételt! Különben is menjetek innen. Nincs jogotok a konyhába bejönni. Hiába tiltakozott, benyomultunk és elvettük azt a szép sültet, amelyet készített. A tisztesség kedvéért csak egy darabkát vágtunk le belőle. ízletes, finom hús volt. Persze, a szakács méltatlankodott, ordított, erre egyikünk az öklével kezdett érvelni. A jó példát a többiek is követték. A nagy lármára odajött az első tiszt és a kapitány: — Mi történik itt! — Folyton büdös húst kapunk. — Micsoda? Igaz ez? — kérdezte a kapitány a szakácsot. — Hazudnak! — Hát akkor add ide a mai húst — szóltunk neki. De már oda is hozta két matróz. Messziről büzlött. — Ez történik az én hajómon? — bömbölte a kapitány. •— Én erről nem tudtam. Nyugodjatok meg, fiuk, majd intézkedem! — Estére konzervet kaptunk és másnap is. Persze, zúgolódtunk. — Pár nap múlva Batáviá- ban leszünk, akkor lesz friss hús — vigasztalt a kapitány. Kelletlenül, de hallgattunk. Batáviában, mint általában a kikötőkben, nem sokat törődtünk a dolgokkal, vettünk fel friss húst, nem volt semmi baj, eltelt a három hét, amit ott töltöttünk. Aztán utaztunk visz- sza. A Vörös tengeren újra baj támadt. Ezúttal a burgonya lett ehetetlen, sőt kukacokat is találtunk benne. Eleinte egy-kettő uszált csak a lében, vagy lapult meg a főtt krumpliban, de később nagyon elszaporodtak a nagy lapos jószágok. — Hja, már fogytán van a burgonya, azt még hazulról hoztuk, Jávában nem lehetett frisset venni — adta meg a föl- világositást a derék szakács. — Adj valami mást!
