Bérmunkás, 1937. január-június (25. évfolyam, 926-951. szám)

1937-02-06 / 931. szám

6 oldal BÉRMUNKÁS 1937 február 7. A politikai válság megoldása a spanyol munkások által MELLŐZIK A POLITIKAI PÁRTOKAT. AZ INDUSRIAL WORKERBŐL. A spanyol munkásság meg­oldotta a politikai válság kérdé­sét ; amiből az egész világ kormány 1936 december 18-án tett nyilatkozatában ez áll: munkássága okulhat. Cataloniá- ba tudott dolog, hogy volt szo­cialista párt, kommunista párt. A kommunista pártba szakadás történt mivel nagy többségük Trotzky felé hajlott. A legszámottevőbb szerveze­tek (CNT) Szyndikalista Szö­vetség, azután az Általános Munkás Szervezet (UGT) az utóbi összekötésbe állt a szocia­lista párttal. Ezzel rendben lett volna, minden frakció képvisel­ve volt a kormányba még a baloldali republikánusok is. A baj onnan keletkezett, hogy a különböző politikai árnyalatok “nagyon szépen megértették egymást.” Akár csak kutya meg a macska. A kommunisták egy része úgy vélekedett, hogy addig nem hajlandók a közös működésre amig a Trotzkysták képviselve vannak. (PUOM.) A CNT el­lenezett minden olyan törek­vést ami az egységet megbont­ja; de a kommunisták (értve alatta Stalin elvtársait) mint mindig kommunisták marad­nak amikor rombolni kell. Ezek a harcok azután arra késztették az “Egyesült” irá­nyi tó fórumot, hogy újjá szer­vezte önmagát; de most már úgy, hogy a politikai pártokat mellőzték; csak kizárólag gaz­dasági szervezetek végzik a cataloniai kormány irányítá­sát. Az újonnan megszervezett “Azoknak a legnagyobb meg­elégedésére, akik nem kívánják látni az állandó széthúzást ol­dottuk meg a kérdést.” Ez az átmenet nem történt egészen simán; de mégsem oko­zott olyan nagy benyodalmat, mint ahogy sokan azt gondol­ták. A harcvonalban az embere­ink éppen olyan elszántan har­colnak félelmet nem ösmerve mint tették a mulaban. Cataloniába pedig a helyzet az, hogy megtörtük a politikai pártok önző magatartását, akik többre tartották a saját párt­juk érvényesülését — mint az ellenség — a fasizmus elleni harcot. Ettől kezdődőleg Cataloniába a kormányzati forma politikai pártok kihagyásával működik. A CNT-nek nem célja kizár­ni a kormányzásból bármilyen forradalmi csoportot amelynek hátameget valamilyen formába munkások állanak; de nem haj­landó semmiféle politikai párt­nak helyet adni; melyek nem képviselnek megszervezett mun­kásokat. Azok a politikai pár­tok amelyek csak saját párt­taktikájukat akarják érvényre juttatni; csak meggátolják az építő munkát. A cataloniai újonnan meg­szervezett kormányzó bizott­ságból kimaradtak az egyesült szocialista és kommunista párt (PSUM) és a (POUM) Trotz- kyisták, azonfelül (CA) Cata­lan Action. A szindikalista szervezet (CNT) és a szakszervezeti szö­vetség, akik képviselik a spa­nyol szervezett munkásokat, vették át az irányítást. A (Uni­on of Rabassaires) Földmun­kások szervezete és a baloldali republikánusok, (Esguerra Re- publicana of Catalonia) akik a kis buzsóáziát képviselik vesz­nek részt a kormányzásba, így azután az ellentétek tel­jesen kilettek küszöbölve. A fent megnevezett két poli­tikai párt amelyek halálos el­lenségek voltak egymással szem­ben tartotta szükségesnek mindkettőt mellőzni a központi vezetőségből. Az újonnan megszervezett vezetőségnek egy cél áll első­sorban előtte, egyesült erővel győzedelmeskedni a fasizmus felett. Öt hónapi elodázás után vég­re sikerült az ellentéteket ki­küszöbölni és a vezetést a CNT a UGT és a baloldali re­publikánusok kontrolja alatt összpontosítani egy Forradal­mi Egységbe. Az újonnan megválasztott központi vezetőségbe a követ­kezők vannak képviselve. Védelmi: Francisco Isgloas CNT. Gazdaság ügyi: Diego Abad de Santilan, CNT. Közszolgáját: J. Juan Dome- nech, CNT. Egészségügyi: Pedro Herre­ra, CNT. • Pénzügyi: Jose Tandallas, bal republikánus. Belügyi bizottság: Artomio Alquade, bal republikánus. Kultúra: Antonio M. Sbort, bal republikánus. Élelmezés: Juan Comomora, UGT. Munkaügyi: Miguel Valdos, UGT. Igazságügyi: Rafael Vidiola, UGT. Földművelésügyi: Jose Cle- vot, Mezőgazdasági Munkások Szövetsége. Habár elintézettnek látszik az újonnan megalakult vezetőség működési köre; de azért a CNT mégis egy nyilatkozatot bocsáj- tot ki. “A jelen időbe nagyon fon­tos a szervezett munkások együttes működése és nagyon fontos, hogy mennél kevesebb energiával és áldozattal vigyük közös ügyünket győzelemre. A mi részünkről bennünket terhel a felelősség, hogy a forradal­mat és annak vívmányait biz­tosítsuk. És a központi kormány­zatot támogassuk, ami a mi elő­nyünket is van hivatva szol­gálni. Mindezek dacára sájnálattal ' kell megállapítani, hogy az UGT- vel rokonszenvező és velük szoros kapcsolatba levő “elv­társak” még mindig szítják az ellenszenvet. Ezért figyelmez­tetjük a kisebbségben levő UGT, hogy ne vegyék figyelem­be az “elvtársak” széthúzásra való törekvését. Mert tudomásunkra jutott, hogy tervszerűen megakadá­lyozzák sok helyen a CNT tag­jainak működését és akadályoz­ni is próbálják a munkásoknak a CNT-hez való csatlakozását. Még sok helyen ennél is tovább mennek ahol képesek ott le is fegyverezik a CNT tagjait.” A CNT Központi vezetősége. CLEVELAND WEST SIDE IWW magyar csoportja a Bérmunkás olvasóinak a bevonásával FEBRUÁR Hő 13-ÁN, szombaton es­te 8 órai kezdettel 4309 Lorain Ave. alatti Munkás Otthonban DISZNÓTOROS VACSORÁT tart. Jegyára 50c. Vacsora után TÁNC. HA DOLGOZIK NEFELED­JEN VÁSÁROLNI A SPANYOL MUNKÁSOK HARCÁT SEGÍ­TŐ BÉLYEGEKBŐL! Gyöngyéle! a hajós- élet Irta: Hajós Pál. Csikorgó hidegben indultunk el Rotterdamból, hogy hosszú, harmincnapos ut után Batáviá- ban kössünk majd ki. Teljesen uj, modern hajó volt a “Bez- dandijk,” igazi örömmel töltött el, amikor megláttam. — Hej, Tom, de szép hajó ez, mi? Szebb, mint az a vacak “Armingo” volt. Kényelmes ka­bin, fürdő, melegvíz és — hur­rá — központi fűtés. Tom megértőén vigyorgott, csóválta a farkát, mást nem tehetett, hisz egyszerű fekete macska volt. Elindult a hajó, esett a ha­vas eső, csatakosan, lucskosan, átázva dolgoztunk a fedélzeten, de örültünk, ha arra gondol­tunk, hogy jó meleg kabin vár ránk az elvégzett munka után. De ebben bizony, csalódtunk. A központi fűtés csak disz volt. — Elromlott — mondta a ka­pitány, a gépész és egyáltalán mindenki a hajó közepén. Ott ugyanis meleg volt. Bár néha úgy tettek, mintha javítanák, de a fűtőtest csak szotyogott, nem fütött. Kályha nem volt a hajón, igy hát fagyoskodtunk. Már Gibraltár körül jártunk, amikor az egyik matróz a ka­bin bejáratánál fogantyút fe­dezett föl. Elcsavarta és a “rossz” központi fűtés azonnal működni kezdett. Itt volt a hi­ba .. . A kapitány, a gépé­szek mentegetődztek: ők erről nem tudtak. Viszont a Földkö­zi tengeren már nem volt szük­ség fűtésre . . . így ismerkedtünk meg a “Bezdandijk”-kal. A további utón már csendesen ment min­den. Kikötöttünk Alexandriá­ban, Port-Saidban, áthaladtunk a Szuezi csatornán, Vörös ten­geren, következett Aden, az Indiai óceán. Tizenhat napja voltunk már utón, amikor a hús­nak napról-napra rosszabb lett a szaga. Érthetetlen volt ez előt­tünk, hisz nagyszerű hűtőszek­rény volt a hajón. — Elromlott — mondta a ka­pitány és a szakács is. — Nem baj, fiuk, Bombayban majd veszünk fel friss húst. Ebbe bele kellett nyugod­nunk. De Bombaybe nem fu­tottunk be, Colombóban meg csak a kikötő előtt álltunk meg és Szingapúrban csupán egy na­pot. A hús ekkor már teljesen ehetetlen volt. Ráadásul az egyik pincér elmondta, hogy a tisztek és ők nem esznek rot­hadt húst. Úgy? Másnap délben megrohantuk a szakácsot: — Adj nekünk abból a hús­ból, amelyet a magatok részére csinálsz! — Abból nem adhatok, de hisz az sem jobb a ti húsotok­nál. — Adj belőle kóstolót! — Hogyne, majd ti kóstolja­tok az ételt! Különben is men­jetek innen. Nincs jogotok a konyhába bejönni. Hiába tiltakozott, benyomul­tunk és elvettük azt a szép sül­tet, amelyet készített. A tisz­tesség kedvéért csak egy da­rabkát vágtunk le belőle. ízle­tes, finom hús volt. Persze, a szakács méltatlankodott, ordí­tott, erre egyikünk az öklével kezdett érvelni. A jó példát a többiek is követték. A nagy lármára odajött az első tiszt és a kapitány: — Mi történik itt! — Folyton büdös húst ka­punk. — Micsoda? Igaz ez? — kér­dezte a kapitány a szakácsot. — Hazudnak! — Hát akkor add ide a mai húst — szóltunk neki. De már oda is hozta két matróz. Messzi­ről büzlött. — Ez történik az én hajó­mon? — bömbölte a kapitány. •— Én erről nem tudtam. Nyu­godjatok meg, fiuk, majd intéz­kedem! — Estére konzervet kaptunk és másnap is. Persze, zúgolódtunk. — Pár nap múlva Batáviá- ban leszünk, akkor lesz friss hús — vigasztalt a kapitány. Kelletlenül, de hallgattunk. Batáviában, mint általában a kikötőkben, nem sokat törőd­tünk a dolgokkal, vettünk fel friss húst, nem volt semmi baj, eltelt a három hét, amit ott töltöttünk. Aztán utaztunk visz- sza. A Vörös tengeren újra baj támadt. Ezúttal a burgonya lett ehetetlen, sőt kukacokat is ta­láltunk benne. Eleinte egy-ket­tő uszált csak a lében, vagy la­pult meg a főtt krumpliban, de később nagyon elszaporodtak a nagy lapos jószágok. — Hja, már fogytán van a burgonya, azt még hazulról hoztuk, Jávában nem lehetett frisset venni — adta meg a föl- világositást a derék szakács. — Adj valami mást!

Next

/
Thumbnails
Contents