Bérmunkás, 1937. január-június (25. évfolyam, 926-951. szám)

1937-02-06 / 931. szám

1937 február 6. BÉRMUNKÁS 5 oldal A Forradalmi Ipari Unionizmus VÁZLATOS BESZÁMOLÓ 1937 JANUÁR 17-ÉN FISHBEIN LÁSZLÓ MTÁRS ÁLTAL TARTOTT ELŐADÁSRÓL, NEWARK, N. J.-BAN A KULTUR BIZOTTSÁG SZABAD FÓRUMÁN. Ha harminc esztendővel eze­lőtt hívtuk volna össze Newark magyarnyelvű munkásait az ipari szervezkedést érintő kér­dések boncolgatására, még ak­kor is csodálkoznunk kellett volna azon, hogy csak ilyen kevés számban jelennek azon meg. Sokkal inkább a csodál­kozás és talán az ipari unioniz­mus eszmélyét lekicsinylő gon­dolatok lehetnek a hallgatóság körében, amidőn azt látjuk, hogy több mint 30 éves szünte­len szervezés és tanitás után nincs velünk a nagy tömeg. De munkástársaim sok esetben ta­pasztaljuk az életben azt a ma­gyar közmondást, hogy a “lát­szat csal.” Pedig nem volna nehéz dolog a tömeget megnyerni arra, hogy itt legyen, csak le kelle­ne ereszkednünk a tömegek színvonalára és a tudományos kérdések helyett hangzatos jelszavakat kitalálni, mely a tö­meget horogra csalja. De az a tömeg ma velünk, holnap talán Hitler vagy Mussolini avagy a polgári demokrácia jelszavai­nak volna fejnélküli követője. Az apró reformoknak, a szak- szervezeti centes követelések­nek, mindenkor több milliós követője van, mig a nagy tár­sadalmi átalakulást célzó tudo­mányos mozgalmaktól távol van a tömeg. De viszont ez nem jelenti azt, hogy a forradalmi eszme távolodik el céljától. A társa­dalmi fejlődés, az ipari gép­rendszer rohamléptekben vi­szi az ipari unionizmust a meg­valósulás felé. Hiszen éppen az utóbbi időben láthatjuk, hogy az ipari unionizmus szele fujdo- gál minden oldalról. Nemcsak Amerika a modern ipari unioniz­mus szülőhazája, de az egész világ munkásosztálya az ipari szervezkedés felé tekint, aho­gyan az Industrial Workers of the World (IWW) a Világ Ipa­ri Munkásainak Szervezete több mint harminc esztendővel eze­lőtt már a nevébe foglalta a Világ Ipari Munkásainak az Egy Nagy Szervezetbe való tö­mörülését. Mielőtt tehát a valódi ipari unionizmus ismertetésé­re térnénk rá, nézzük csak meg egy kicsit azt a mozgalmat mely az ipari unionizmust csak jel­szónak használja a tömegek bolonditására. Erről a mozga­lomról beszél ma mindenki és a kapitalista lapok naponta az első oldalon írnak John L. Le- wisról az ipari unionista moz­galom fővezéréről. MI IS HÁT A LEWIS-FÉLE CIO. A Committee for Industri­al Organazation alig egy esz­tendővel ezelőtt alakult meg Lewis vezérletével, aki mint is­meretes az United Mine Work­ers of America Ipari szervezet­nek elkeresztelt szakszervezet örök időkre megválasztott el­nöke. Az UMW az AFofL szak- szervezet egyik legerősebb szak­csoportját képezte az utóbbi időkig, tehát a legsúlyosabb té­vedés vagy félrevezetés a szak­szervezetek szövetségéhez tar­tozó bányászcsoportot ipari szervezetnek nevezni. Mr. Le­wis nevével már gyakran talál­koztunk a múltban, még mielőtt Greennel az AFofL jelenlegi elnökével haragos viszonyba keveredett. Egyesek szerint Gompers halála után Lewisnak erős hajlamai voltak az AFofL elnöki pozícióját elfoglalni és állítólag még ma is neheztel, mert a nagyvezéri állást már akkor nem tudta elfoglalni. Ál­talában Lewis élettörténete egy reakciós szakszervezeti hadna­gyot tükröz elénk, aki hosszú éveken keresztül a legkegyetle­nebb terrorral tudta pozícióját a bányász szervezetben megtar­tani. A bányászok jól tudják, hogy mit jelentett Lewisék reakciós uralma szervezetükben. A leg­kegyetlenebb terrorral nyomták el a zúgolódó bányászokat. Nem egy esetben ha a bányász Le­wisék ellen mert szólni a gyűlé­seken, a Lewis gangsterektől összetörve a kórházban ébredt eszméletre. De nemcsak a szó­lásjogát vették el a bányászok­tól, de még a választás jogát is. Mostan a kerületi vezéreket Lewisék vezérkara nevezi ki, akik a bányászok nyakára ül­nek, hogy Lewis diktátori pa­rancsait végrehajtsák. Sok idő kellene ahoz, hogy Lewisék árulásait, a bánya tu­lajdonosokkal a bányászok ro­vására kötött paktumokat önök előtt felsoroljam. A kerületi szerződések, melyek különböző időkben járnak le, egyik bá­nyászt a másik ellen valóságos sztrájktörővé sülyesztette le. Ez az a Lewis, akinek most annyira fáj a szive az acélipari munkások szervezésére. Ez az a Lewis aki most ipari alapon álló szervezetet akar, amely a régi szakszervezet alapelvével ellentétbe jött. És ezt az ipari szervezetet propagáló Lewist támogatják most az AFofL-hez tartozó szakszervezetek, melyek közül néhányat körülbelül egy millió taglétszámmal kizártak az AFofL-től. Az ipari szerve­zetet propagáló Lewist támo­gatja 3 ruhaipari szakszerve­zet: a női szabók, a férfi sza­bók és a szűcsök szakszerveze­te. Ez a három a szakszervezet annyira nem tudott jutni az ipari fejlődés mai korszakában, hogy legalább a ruha iparban egységesítsék szervezetüket, de azért ők teletüdővel kiabálják Lewis mögött, hogy az acélipa­ri munkásokat iparilag kell szervezni. Az acélipart igen, de a ruhaipart ahol 16 különfé­le szakszervezetben, még nyögi a munkáság a Lewis-féle szak­szervezeti hadnagyok garáz­dálkodását — azt nem. Szabad e tehát komoly forradalmi jel­leget adni Lewisék mozgalmá­nak? Én azt mondom munkás­társaim, hogy nem. Nemcsak azért nem, mert nem lehet ipa­ri szervezkedésnek nevezni az olyan szervezkedést, mely csak egy iparban dolgozó munkáso­kat akar egy szervezetbe tömö­ríteni, mint ahogyan azt majd később bizonyítani fogom, de azért sem, mert az egész CIO Lewis nevéhez fűződik, aki ha mást nem is, de azt határozot­tan kiérdemelte, hogy szép csendesen eltűnjön a munkás- mozgalmi láthatárról. Mi is­merjük azt a terrorgépezetet, amely a szakszervezeti vezére­ket uralmon tartja, ezért soha­se hittünk a “belülfurás” elmé­letében, amellyel a politikai pár­tok az AFofL-t akarták meg­hódítani és forradalmositani. Ami csődöt mondott a régi szak- szervezetben az még sokkal in­kább csődöt fog mondani az “uj alakulatban” hiszen mind a ré­gi szakszervezeti iskolát kitü­nően elvégzett szakszervezeti vezérférfiak vannak a vezéri polcon. Hát csak délibáb ker- getés az egész forradalmi lé­nyeg befurása a Lewis-féle mozgalomba . Hogy mennyire fog fejlődni ez a mozgalom, azt nem tudhatjuk, de azt ha­tározottan tudjuk, hogy nem fogja az AFofL pusztulását eredményezni. Utóvégre van még több mint 40 millió bér­munkás ebben az országban és azok közül még lehet két-há- rom millió tagja az AFofL-nek és talán lehet még két-három millió tagja a CIO-nak és még mindig megoldás nélkül maradt a munkás tömegek ipari alapon való megszervezése. A FORRADALMI IPARI UNIONIZMUS. A fentieket azért gondoltam előre bocsátani, hogy igy nem lesz okvetlen szükséges az ipa­ri unionizmus ÁBC-jével any- nyira részletesen foglalkozni. Itt van az ipari szervezet alap­tervrajza, (itt egy ifjú Wobbly által blueprinten megnagyobbí­tott rajzot mutatta az előadó) mely tulajdonképpen az uj tár­sadalom alapját képezi. Az IWW tehát nem jelszavakra, hanem tudományos alapon az ipari fejlődéshez mérten kidol­gozott alaptervezetre építi a jövő társadalmat, melynek el­érésére harcos ipari szervezet­be tömöríti az összmunkássá- got. A bányászokról lévén sző, ve­gyük csak elő a bányaipart. A bányászat nem egy önálló ipar, nem lehet azt egy különálló ipa­ri szervezetbe szervezni. A bá­nyászathoz szálfák és vasanyag kell, a bányászat tehát ösze- függesben van a faipari és vas­ipari munkásokkal. A bányá­szok nem élhetnek szénnel vagy érccel, a bányászoknak élelemre van szükségük, tehát összefüg­gésben vannak a mezőgazda­ságban és a gyárakban élelmi­szereket termelő munkásokkal. A bányászoknak ruházatra van szükségük, tehát ruházat te­kintetében a textile és ruhaipa­ri munkásoktól függnek. A bá­nyászoknak lakás kell, tehát e tekintetben az építőipari mun­kások felé kell tekintsenek. A kibányászott terméket elszállí­tani kell, tehát összefüggésben vannak a szállítási munkások­kal. És igy tovább a modern termelésben egyik ipar mint egy fogaskerék kapcsolódik be­le a másik iparba. Egyik moz­gásba hozza a másikat, ha egyik megáll a másik mozgását is megálitja. A termelés e modern korszakában nem lehet és nem szabad egy ipart kiszakítani és az ott dolgozó munkások eset­leges megszervezését ipari szer­vezkedésnek nevezni. Az IWW szervezési módja alapján, mint a tervezet is mutatja, nemcsak az egy iparban dolgozó munkáso­kat szervezi egy szervezetbe, hanem az összes iparokban meg­szervezett munkásokat EGY NAGY SZERVEZETBE tömö­ríti be. Az ipari szervezetben a univerzális áthelyezési rendszer lehetővé teszi, bármelyik ipar­ban dolgozó munkásnak, hogy állandóan tagja maradjon az Egy Nagy Szervezetnek. Nem úgy mint a szakszerve­zeteknél, csak egy másik “Lo- calba” való áthelyezésért már nagyobb összegek lefizetésért kö­vetelik, vagy ha már egy má­sik iparban jutott alkalmazás­hoz a tag, a szakszervezeti jo­gát elvesztette. Egy uj tagsági könyvért, egyes szakszerveze­teknél valóságos kis vagyont kell lefizetni. Az ipari szerve­zetbe egyszer beszervezett mun­kás, mindig szervezett munkás marad. A megszervezett munkást to­vább kell képezni saját osztály­helyzetének felismerésére. Leg­először kiképezni a mindenna­pi küzdelemben, harcolni pil­lanatnyi előnyökért és öntudat­ra ébreszteni, hogy a nagyobb munkabér és a rövidebb munka­idő, nem megoldás a munkás- osztály részére. A bérrendszer eltörlésére képezi ki a forradal­mi ipari unionba szervezett munkástömeget. A forradalmi kiképzést nem csak elméleti, hanem gyakorlati akció alapján kell, hogy elnyerje a munkás­ság. Még talán egy munkásszer­vezet sem volt soha ezelőtt, mely annyi gyakorlati kiképzés­re adott alkalmat a munkásosz­tálynak mint az IWW. A most folyó események igazolják az IWW taktikai módszerének a multbani helyességét, amidőn annyira támadták azt. A most folyamatban levő autóipari “ülő­sztrájk” már ezelőtt 20 évvel gyakorlati módszere volt az IWW-nak a shenectadyi Gene­ral Electric kompánia ellen. A szólásszabadsági harcok, sztrájk a munkán, a direct akciók szá­mos gyakorlati példája fűződik az IWW harmic éves történel­méhez. Politikai pártok jöttek-men- tek, uj ipari és szakszervezeti alakulatok születtek és pusztul­tak el, az IWW mint a forradal­mi ipari unionizmus egyetlen képviselője, jött és itt maradt és fejlődni fog, mint ahogyan a modern világ az iparok terén állandóan fejlődik. Az IWW az ipari fejlődés szüleménye és azért kell tovább fejlődnie, mert a gazdasági törvénysze­rűséggel van párhuzamban. A gazdasági fejlődés nyílegyenest mutat az ipari unionizmus fe­lé. Ezért vállt annyira divatos­sá az ipari unionizmusról való beszélgetés manapság. Megaztán a földgolyó másik oldalán olyan események zaj­lanak le, melyek teletüdővel kia­bálják felénk az ipari erő nagy hatalmát. A spanyol munkás­testvéreink nagy harcára kell gondolnunk a jelen idők minden pillanatában. Ebben a harcban ismét az IWW egyik sarkalatos tanításának gyakorlati bemu­tatkozását látjuk, mely abban (Folyt, a 7-ik oldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents