Bérmunkás, 1937. január-június (25. évfolyam, 926-951. szám)
1937-02-06 / 931. szám
1937 február 6. BÉRMUNKÁS 5 oldal A Forradalmi Ipari Unionizmus VÁZLATOS BESZÁMOLÓ 1937 JANUÁR 17-ÉN FISHBEIN LÁSZLÓ MTÁRS ÁLTAL TARTOTT ELŐADÁSRÓL, NEWARK, N. J.-BAN A KULTUR BIZOTTSÁG SZABAD FÓRUMÁN. Ha harminc esztendővel ezelőtt hívtuk volna össze Newark magyarnyelvű munkásait az ipari szervezkedést érintő kérdések boncolgatására, még akkor is csodálkoznunk kellett volna azon, hogy csak ilyen kevés számban jelennek azon meg. Sokkal inkább a csodálkozás és talán az ipari unionizmus eszmélyét lekicsinylő gondolatok lehetnek a hallgatóság körében, amidőn azt látjuk, hogy több mint 30 éves szüntelen szervezés és tanitás után nincs velünk a nagy tömeg. De munkástársaim sok esetben tapasztaljuk az életben azt a magyar közmondást, hogy a “látszat csal.” Pedig nem volna nehéz dolog a tömeget megnyerni arra, hogy itt legyen, csak le kellene ereszkednünk a tömegek színvonalára és a tudományos kérdések helyett hangzatos jelszavakat kitalálni, mely a tömeget horogra csalja. De az a tömeg ma velünk, holnap talán Hitler vagy Mussolini avagy a polgári demokrácia jelszavainak volna fejnélküli követője. Az apró reformoknak, a szak- szervezeti centes követeléseknek, mindenkor több milliós követője van, mig a nagy társadalmi átalakulást célzó tudományos mozgalmaktól távol van a tömeg. De viszont ez nem jelenti azt, hogy a forradalmi eszme távolodik el céljától. A társadalmi fejlődés, az ipari géprendszer rohamléptekben viszi az ipari unionizmust a megvalósulás felé. Hiszen éppen az utóbbi időben láthatjuk, hogy az ipari unionizmus szele fujdo- gál minden oldalról. Nemcsak Amerika a modern ipari unionizmus szülőhazája, de az egész világ munkásosztálya az ipari szervezkedés felé tekint, ahogyan az Industrial Workers of the World (IWW) a Világ Ipari Munkásainak Szervezete több mint harminc esztendővel ezelőtt már a nevébe foglalta a Világ Ipari Munkásainak az Egy Nagy Szervezetbe való tömörülését. Mielőtt tehát a valódi ipari unionizmus ismertetésére térnénk rá, nézzük csak meg egy kicsit azt a mozgalmat mely az ipari unionizmust csak jelszónak használja a tömegek bolonditására. Erről a mozgalomról beszél ma mindenki és a kapitalista lapok naponta az első oldalon írnak John L. Le- wisról az ipari unionista mozgalom fővezéréről. MI IS HÁT A LEWIS-FÉLE CIO. A Committee for Industrial Organazation alig egy esztendővel ezelőtt alakult meg Lewis vezérletével, aki mint ismeretes az United Mine Workers of America Ipari szervezetnek elkeresztelt szakszervezet örök időkre megválasztott elnöke. Az UMW az AFofL szak- szervezet egyik legerősebb szakcsoportját képezte az utóbbi időkig, tehát a legsúlyosabb tévedés vagy félrevezetés a szakszervezetek szövetségéhez tartozó bányászcsoportot ipari szervezetnek nevezni. Mr. Lewis nevével már gyakran találkoztunk a múltban, még mielőtt Greennel az AFofL jelenlegi elnökével haragos viszonyba keveredett. Egyesek szerint Gompers halála után Lewisnak erős hajlamai voltak az AFofL elnöki pozícióját elfoglalni és állítólag még ma is neheztel, mert a nagyvezéri állást már akkor nem tudta elfoglalni. Általában Lewis élettörténete egy reakciós szakszervezeti hadnagyot tükröz elénk, aki hosszú éveken keresztül a legkegyetlenebb terrorral tudta pozícióját a bányász szervezetben megtartani. A bányászok jól tudják, hogy mit jelentett Lewisék reakciós uralma szervezetükben. A legkegyetlenebb terrorral nyomták el a zúgolódó bányászokat. Nem egy esetben ha a bányász Lewisék ellen mert szólni a gyűléseken, a Lewis gangsterektől összetörve a kórházban ébredt eszméletre. De nemcsak a szólásjogát vették el a bányászoktól, de még a választás jogát is. Mostan a kerületi vezéreket Lewisék vezérkara nevezi ki, akik a bányászok nyakára ülnek, hogy Lewis diktátori parancsait végrehajtsák. Sok idő kellene ahoz, hogy Lewisék árulásait, a bánya tulajdonosokkal a bányászok rovására kötött paktumokat önök előtt felsoroljam. A kerületi szerződések, melyek különböző időkben járnak le, egyik bányászt a másik ellen valóságos sztrájktörővé sülyesztette le. Ez az a Lewis, akinek most annyira fáj a szive az acélipari munkások szervezésére. Ez az a Lewis aki most ipari alapon álló szervezetet akar, amely a régi szakszervezet alapelvével ellentétbe jött. És ezt az ipari szervezetet propagáló Lewist támogatják most az AFofL-hez tartozó szakszervezetek, melyek közül néhányat körülbelül egy millió taglétszámmal kizártak az AFofL-től. Az ipari szervezetet propagáló Lewist támogatja 3 ruhaipari szakszervezet: a női szabók, a férfi szabók és a szűcsök szakszervezete. Ez a három a szakszervezet annyira nem tudott jutni az ipari fejlődés mai korszakában, hogy legalább a ruha iparban egységesítsék szervezetüket, de azért ők teletüdővel kiabálják Lewis mögött, hogy az acélipari munkásokat iparilag kell szervezni. Az acélipart igen, de a ruhaipart ahol 16 különféle szakszervezetben, még nyögi a munkáság a Lewis-féle szakszervezeti hadnagyok garázdálkodását — azt nem. Szabad e tehát komoly forradalmi jelleget adni Lewisék mozgalmának? Én azt mondom munkástársaim, hogy nem. Nemcsak azért nem, mert nem lehet ipari szervezkedésnek nevezni az olyan szervezkedést, mely csak egy iparban dolgozó munkásokat akar egy szervezetbe tömöríteni, mint ahogyan azt majd később bizonyítani fogom, de azért sem, mert az egész CIO Lewis nevéhez fűződik, aki ha mást nem is, de azt határozottan kiérdemelte, hogy szép csendesen eltűnjön a munkás- mozgalmi láthatárról. Mi ismerjük azt a terrorgépezetet, amely a szakszervezeti vezéreket uralmon tartja, ezért sohase hittünk a “belülfurás” elméletében, amellyel a politikai pártok az AFofL-t akarták meghódítani és forradalmositani. Ami csődöt mondott a régi szak- szervezetben az még sokkal inkább csődöt fog mondani az “uj alakulatban” hiszen mind a régi szakszervezeti iskolát kitünően elvégzett szakszervezeti vezérférfiak vannak a vezéri polcon. Hát csak délibáb ker- getés az egész forradalmi lényeg befurása a Lewis-féle mozgalomba . Hogy mennyire fog fejlődni ez a mozgalom, azt nem tudhatjuk, de azt határozottan tudjuk, hogy nem fogja az AFofL pusztulását eredményezni. Utóvégre van még több mint 40 millió bérmunkás ebben az országban és azok közül még lehet két-há- rom millió tagja az AFofL-nek és talán lehet még két-három millió tagja a CIO-nak és még mindig megoldás nélkül maradt a munkás tömegek ipari alapon való megszervezése. A FORRADALMI IPARI UNIONIZMUS. A fentieket azért gondoltam előre bocsátani, hogy igy nem lesz okvetlen szükséges az ipari unionizmus ÁBC-jével any- nyira részletesen foglalkozni. Itt van az ipari szervezet alaptervrajza, (itt egy ifjú Wobbly által blueprinten megnagyobbított rajzot mutatta az előadó) mely tulajdonképpen az uj társadalom alapját képezi. Az IWW tehát nem jelszavakra, hanem tudományos alapon az ipari fejlődéshez mérten kidolgozott alaptervezetre építi a jövő társadalmat, melynek elérésére harcos ipari szervezetbe tömöríti az összmunkássá- got. A bányászokról lévén sző, vegyük csak elő a bányaipart. A bányászat nem egy önálló ipar, nem lehet azt egy különálló ipari szervezetbe szervezni. A bányászathoz szálfák és vasanyag kell, a bányászat tehát ösze- függesben van a faipari és vasipari munkásokkal. A bányászok nem élhetnek szénnel vagy érccel, a bányászoknak élelemre van szükségük, tehát összefüggésben vannak a mezőgazdaságban és a gyárakban élelmiszereket termelő munkásokkal. A bányászoknak ruházatra van szükségük, tehát ruházat tekintetében a textile és ruhaipari munkásoktól függnek. A bányászoknak lakás kell, tehát e tekintetben az építőipari munkások felé kell tekintsenek. A kibányászott terméket elszállítani kell, tehát összefüggésben vannak a szállítási munkásokkal. És igy tovább a modern termelésben egyik ipar mint egy fogaskerék kapcsolódik bele a másik iparba. Egyik mozgásba hozza a másikat, ha egyik megáll a másik mozgását is megálitja. A termelés e modern korszakában nem lehet és nem szabad egy ipart kiszakítani és az ott dolgozó munkások esetleges megszervezését ipari szervezkedésnek nevezni. Az IWW szervezési módja alapján, mint a tervezet is mutatja, nemcsak az egy iparban dolgozó munkásokat szervezi egy szervezetbe, hanem az összes iparokban megszervezett munkásokat EGY NAGY SZERVEZETBE tömöríti be. Az ipari szervezetben a univerzális áthelyezési rendszer lehetővé teszi, bármelyik iparban dolgozó munkásnak, hogy állandóan tagja maradjon az Egy Nagy Szervezetnek. Nem úgy mint a szakszervezeteknél, csak egy másik “Lo- calba” való áthelyezésért már nagyobb összegek lefizetésért követelik, vagy ha már egy másik iparban jutott alkalmazáshoz a tag, a szakszervezeti jogát elvesztette. Egy uj tagsági könyvért, egyes szakszervezeteknél valóságos kis vagyont kell lefizetni. Az ipari szervezetbe egyszer beszervezett munkás, mindig szervezett munkás marad. A megszervezett munkást tovább kell képezni saját osztályhelyzetének felismerésére. Legelőször kiképezni a mindennapi küzdelemben, harcolni pillanatnyi előnyökért és öntudatra ébreszteni, hogy a nagyobb munkabér és a rövidebb munkaidő, nem megoldás a munkás- osztály részére. A bérrendszer eltörlésére képezi ki a forradalmi ipari unionba szervezett munkástömeget. A forradalmi kiképzést nem csak elméleti, hanem gyakorlati akció alapján kell, hogy elnyerje a munkásság. Még talán egy munkásszervezet sem volt soha ezelőtt, mely annyi gyakorlati kiképzésre adott alkalmat a munkásosztálynak mint az IWW. A most folyó események igazolják az IWW taktikai módszerének a multbani helyességét, amidőn annyira támadták azt. A most folyamatban levő autóipari “ülősztrájk” már ezelőtt 20 évvel gyakorlati módszere volt az IWW-nak a shenectadyi General Electric kompánia ellen. A szólásszabadsági harcok, sztrájk a munkán, a direct akciók számos gyakorlati példája fűződik az IWW harmic éves történelméhez. Politikai pártok jöttek-men- tek, uj ipari és szakszervezeti alakulatok születtek és pusztultak el, az IWW mint a forradalmi ipari unionizmus egyetlen képviselője, jött és itt maradt és fejlődni fog, mint ahogyan a modern világ az iparok terén állandóan fejlődik. Az IWW az ipari fejlődés szüleménye és azért kell tovább fejlődnie, mert a gazdasági törvényszerűséggel van párhuzamban. A gazdasági fejlődés nyílegyenest mutat az ipari unionizmus felé. Ezért vállt annyira divatossá az ipari unionizmusról való beszélgetés manapság. Megaztán a földgolyó másik oldalán olyan események zajlanak le, melyek teletüdővel kiabálják felénk az ipari erő nagy hatalmát. A spanyol munkástestvéreink nagy harcára kell gondolnunk a jelen idők minden pillanatában. Ebben a harcban ismét az IWW egyik sarkalatos tanításának gyakorlati bemutatkozását látjuk, mely abban (Folyt, a 7-ik oldalon.)
