Bérmunkás, 1937. január-június (25. évfolyam, 926-951. szám)
1937-01-02 / 926. szám
1937 január 2. BÉRMUNKÁS 5 oldal AZ ELMÚLT 1936. ÉV MUNKÁS ESEMÉNYEI A hivatalos időszámítás szerint ismét egy év zárult le. Az elmúlt éveknek sok fontos eseménye volt. Amikor ezt mondjuk nem gondolunk arra pld. amely az utóbbi hetekben a világ ösz- szes szenzáció hajhászó, kitartott sajtóját foglalkoztatta — az angol király válság — mely a gondolkodó embert már undorral töltötte el, annyit Írtak róla. Bár ezen eseménynek is lehet fontos háttere, a polgári sajtó azonban csak a VIII. Edward ex király és Wally Simpson, egy amerikai származású asszony szerelmi viszonyát látta meg és ezt fújták fel a végletekig. Fontos események azok, melyek a munkás nép millióinak sorsát érintették és ezekben az elmúlt év bővelkedik. SPANYOLORSZÁG Az elmúlt év folyamán a munkásosztály szempontjából Európa eseményei állandóan lekötötték a figyelmet. Spanyol- országban már az év elején nagyarányú mozgalmak voltak, melyek elsősorban az 1934. évi köztársasági harcokban elfogott politikai foglyok kiszabadítását célozták. Hatalmas sztrájkmozgalmak rázkódtatták meg a rendszer pilléreit. Az év első felében a politikai választások is esedékesek voltak és a köztársaságiak összefogva a munkáspártokkal azon programmal mentek bele a választásokba, hogy győzelem esetén az összes politikai foglyok előtt megnyitják a börtönök kapuit. A spanyol nép szavuknál fogta a jelölteket és azok sorsdöntő győzelemmel kerültek ki a választásokból. A földcsuszamláshoz hasonló győzelem még a győztes pártok vezéreit is meglepte és már szerették volna ígéreteiket visz- szaszivni, de nem lehetett. A munkásság ragaszkodott az ígéret beváltásához és anélkül, hogy parancsra vártak volna, megnyitották a börtönök kapuit. Sok helyen heves harcok fejlődtek ki a munkástömegek és a börtön őrizetére kirendelt katonaság között, de azért sikerült a foglyok ezreit kiszabadítani és lelkes ováció mellett kisérték azokát családjaik és munkástársaik körébe. Ezzel azonban a harcok nem szűntek meg Spanyolországban. Úgy a városi ipari munkásság, mint a mezőgazdasági munkások kezdték felismerni a szervezettségükben rejlő erőt és annak segítségével harcba szálltak az emberiebb sors megvalósításáért. Ezen a téren is természetesen szembe találták magukat a köztársasági — munkás — szocialista kormány erőszerveivel, melyet a kormány a magántulajdon megvédésére éppen úgy alkalmazott, mint bármely burzsoá kormány. A termelés eszközeinek üzemben tartása azonban a munkásság hozzájárulásától függött és ennek révén az igazi erőt ők képviselték a kormánnyal szemben. Már a tavasz folyamán több nagybirtokot foglaltak le és kooperativ alapon végezték a termelést. A munkásosztály ily törekvését természetesen nem nézték jó szemmel a nagybirtokosok és zsoldosaik, titkon szövetkeztek a hatalmuk visszaszerzésére. Julius 19-én aztán nyílt támadásba mentek. A katontisztek a kapitalisták oldalára álltak és a vezényletük alatt álló katonaságot szembe állították a munkássággal. A kormány az első ágyulövés hallatára elveszítette a fejét és lemondott. A munkásszervezetek tagsága azonban szembe állt a támadókkal. Ahol lehetséges volt a félrevezetett katonaságot észre térítették és csatasorba álltak az ország védelmére. A spanyol nép ellenségei azonban olvoltak készülve az ellentállásra és már előre megegyezésre léptek Olasz és Németországgal, mely országoktól korlátlan támogatást élveznek. A harcfejlődésével a spanyol katonaság nagyrésze tudatára ébredt a félrevezetésnek és mind nagyobb számmal tértek át a nép oldalára, úgy hogy a lázadók csaknem teljesen az Afrikában toborzott mórokra vannak utalva. A fegyveres harc csaknem hat hónapja tart. A spanyol nép milliói tette életét kockára, hogy megmentse az országot a kapitalizmus legkegyetlenebb terror uralmától — a fasizmustól. Tízezrek veszítették életüket, de saját és a világ munkásainak szolidaritásában bízva folytatják a hősies harcot a győzelemig. FRANCIAORSZÁG A spanyolországi választások által okozott meglepetés még elsem mullott már újabb világ- esemény tárult elénk. A franciaországi szavazók demonstrálták ellenszenvüket a reakcióval szemben és követve a spanyol nép példáját túlnyomó többséggel juttatták győzelemre a liberális, szocialista és kommunista jelölteket. A választások és a kormányváltozás között néhány hét telt el és ez alatt a néhány hét alatt a francia munkásság történelmének legsikeresebb harcait vívta. A világháború kitörése óta a francia munkásság sorsa is állandóan rosszabbodott és két évtized keserűsége tört elő a munkásság leikéből. Megunva a nyomort és szenvedést, követelésekkel álltak elő, melyek a munkabér, munkaviszonyok javítását és a munkaórák rövidítését célozták. A munkáltatók természetesen tagadó álláspontra helyezkedtek, mire a munkásság tízezrei a munkabeszüntetéssel válaszoltak. A harc azonban nem a gyárakon kívül folyt, hanem azok fálain beiül. Nem vonultak ki, hanem bent maradtak és lefoglalták a telepeket. Sok helyen a gyárigazgatókat is foglyul ejtették és nem engedték, hogy elhagyják a telepet. Amikor az uj kormány belépésének ideje elérkezett, néhány ipar, — mint a fém és gép ipar, a textil, az élelmezési — csaknem teljesen a munkásság kezében volt, másokban nagyszámú gyár és ipartelepeken szünetelt a munka. Az uj kormánynak tehát — élükön a szocialista Leon Blummal — nem volt más választása, mint meghajolni a munkásság követelése előtt és törvénybe iktatni az általános heti 40 órai munkaidőt, a munkabérek 30—40 százalékos emelését, évente 1 vagy két heti fizetéses szabadságot minden munkásnak és sok más követelés teljesítésére kényszeríteni a munkáltatókat. A fent jelzett jelentéktelen vívmányok azonban nem elégítik ki a francia munkásságot. A végcéljuk a termelő eszközök társadalmasítása és a profitra való termelés teljes kiküszöbölése. Több gyártelepen a munkásság már készen yolt ezt végrehajtani és a szocialista Blum a katonaságot vette igénybe a munkásság üy szándékának megakadályozására, mert a kormány hivatása — akár polgári, vagy szocialista kormány legyen az — a magántulajdon megvédése. A világkapitalizmus hatalmi őrületének szüleménye — a fasizmus — minden ország munkásságát a legkérhetetlenebb terrorral igyekszik legyilkolni. Ez a tény parancsolólag kényszeríti egy táborba mindazokat, akik a legfeketébb, a leggyil- kosabb uralmi rendszernek ellenségei. Oroszország egyike — és a leghatalmasabb ellentálló erőt képes ezen a téren szembe állítani a fasizmussal. Bár az Oroszországban uralkodó rendszerrel élesen külömbözik felfogásunk a munkásosztály végcélját illetőleg, a viszonyok kialakulása véleményünk nyilvánításának elhallgatását parancsolja. De bármennyire elkívánjuk is folytani a jogos kritika kikivánkozó hangját, a fájdalom, melyet egy gyógyíthatatlan seb okoz kiálltásra kényszerít. Nem bírjuk elf oly tani a fájdalom hangját, mert az orosz kormány oly sebet ütött az osztálytudatos munkásság testén a közelmúlt hónapokban, amely gyógyíthatatlan. Kamenev, Zinoviev és 14 társuk legyilkolá- sáért szörnyű bűn terheli a szo- viet kormányt és annak jóvátételére nincs mód. Nem yoltak ellenforradalmárok Zinovievék. Nem akarták a régi cári rendszert vissza állítani. Nem léptek szövetségre a német nácikkal. Céltudatos forradalmárok voltak, akik nem tudták tétlenül nézni, hogy az orosz nép felszabadítására megindult forradalmi törekvést elposványitsák az orosz kormány jelen vezérei. Azért küzdöttek, hogy a Stalin által meghonosított kérlelhetetlen diktatúrát megdöntsék és az orosz munkásság beleszólást nyerjen sorsa intézésébe. Az orosz hagyományos szokás következménye, hogy ezen cél keresztül vitelében állítólag Stalin és néhány társának meggyilkolását vették tervbe. Ez azonban nem történt meg és igy csak Amig a francia munkás saját munkáltatóikkal néztek farkasszemet, Spanyolországból az ágyuk bömbölésének hangját hozta hozzájuk a szél. Tudták mi történik ott és várták, hogy a Blum kormány a megtámadott spanyol nép támogatására fog sietni. Azonban hiába várták. A szocialista Blum úgy vélekedik, hogy a spanyolországi eseményekhez Franciaországnak semmi köze és tétlenül nézte a spanyol munkásság ezreinek pusztulását, mig végre a francia munkásság megelégelte a semlegességet és munkabeszüntetésekkel követelték, hogy nyújtsanak támogatást a spanyol népnek. Az eddig elért eredmény ez- irányban lényegtelen. Bár “titokban” nyújtanak némi támogatást, de nyíltan még mindig tartózkodik a kormány szembeszállni a nemzetközi far sizmussal. Megtörténhet, hogy mire rászánják magukat a spanyol nép támogatására már késő lesz. Ezen tartózkodást a világ munkássága a proletáriátus elleni árulásnak minősiti, melyért a Blum kormánynak majd felelni kell. állítás maradt. Zinoviev és társait azonban a gyanú alapján puskacső elé állították és meg- gyükolták. Akkor történt ez a megbocsáthatatlan ballépés, amikor az orosz kormány állítólag a demokratikus kormányzás bevezetésén dolgozott. Hogy a történtek után bizhatunk-e az orosz kormány ily irányú törekvésében ? feleletül egy nagy kérdőjelet állítunk. A spanyol népnek a fasizmus ellen folytatott hősies harcával kapcsolatban a vüág munkásságának szeme Oroszországra irányult. Hetek, hónapok teltek anélkül, hogy Oroszország nyilatkozott volna, vagy számba vehető segítséget nyújtott volna a spanyol népnek és tétlenül nézte, hogy az osztályharc legjobb katonái vérezzenek el az egyenlőtlen harc mezején. Egyenlőtlen volt a harc, mert amig a fasizták a spanyolországi hadviselési eszközök teljes birtoklása mellett Mussolini és Hitler országainak korlátlan támogatását bírták, addig a spanyol nép, fegyverek és muníció hiányán puszta testével volt kénytelen védelmezni szabadságát és szeretettéi életét. Nem annyira ember, mint inkább felszerelésben volt hiány és azt nem tudták kapni. Ennek hiányán rettenetes embervesztes- séget szenvedtek spanyol munkástársaink. Az első hetekben lélegzet visszafolytva lestük, hogy mit fog tenni Oroszország, később nyilvánosan feltettük a kérdést, hogy nem érdemelnék-e meg spanyol bajtársaink az orosz támogatást? Velünk együtt számosán kérdezték, hogy mi szándéka Oroszországnak ? Hiszen uton-utfélen ordították a fülünkbe, hogy “védjük meg a szoviet uniót” mely egyenlőre nem is volt veszélyben, ugyan akkor a spanyol munkásság elfolyt. a 7-ik oldalon.) OROSZORSZÁG
