Bérmunkás, 1937. január-június (25. évfolyam, 926-951. szám)
1937-01-22 / 929. szám
1937 január 23. BÉRMUNKÁS 3 oldal Magyarországi Tükör Az IWW Hírszolgálati irodájától Budapest. AZ ELHAGYOTT IFJÚSÁG panasza sokszor sokféleképpen jaj dúlt már végig a magyar életen, Munkanélküliek, állástalanok tömegszenvedése szakad fel már évek óta hol itt, hol ott. Szomorú és kiábrándító, ahogy erre a keserves valóságra ügyesek és éleskönyökü- ek felkapaszkodtak és érvényesülés lehetőséget kovácsoltak belőle maguknak. Ma már jelszó. sőt kormányprogram az elhagyott ifjúság támogatása és felkarolása. De csak egyes vezérek számára jelent ez állást, keresetet, megélhetést; a fiatalok tömegeinek a sorsa változatlanul sivár és kilátástalan. Jelszó és program: ehez szeretnénk most egy kis képet hozzáfűzni, az ifjúságot támogató reformkorszak jellemzésére. A szegedi folyammérnökség hivatalfőnöke nyugdíjba ment. Szolgálati idejét tisztességgel betöltötte. Nyugdíjaztatásakor meleg elismerésben részesült. Bizonyára szorgalmas életet töltött el a hivatalában és most derűsen mehetett nyugdíjba miniszteri tanácsosi rangjával. Könnyű kiszámítani, hogy a miniszteri tanácsosi nyugdíj körülbelül havi 600 pengőt jelent és ez feltétlenül akkora összeg, amiből békésen és gondtalanul meg lehet élni, hiszen ma három vagy négy szolgálatot teljesítő fiatalabb tisztviselőnek sincs sokszor összesen 600 pengő havi járandósága. Eddig még semmi különös sincsen az esetben és nem látszik az ifjúsággal való kapcsolata. De az ügy folytatása már idetartozik. A folyammérnökség a volt főnök nyugdíjaztatása után néhány héttel napdijast vett föl. Havi 150 pengő fizetést kap az uj kezdő tisztviselő. Ismét megállapíthatjuk, hogy kezdő számára a mai viszonyok között ez aránylag elég jó fizetés. Csakhogy a napidi- jas személye körül vannak zavarok. Ugyanis véletlenül éppen magát a — nyugdíjas miniszteri tanácsost vették föl napidijasnak 150 pengő külön járandósággal. Tehát nem egy fiatalt, nem a magára hagyott ifjúság egyik tagját alkalmazták. Pedig bizonyára akadt volna megfelelő képzettségű fiatalember erre az állásra is, habár kétségtelen, hogy egy fontos kelléke mindegyiknek hiányzott volna. Az állást kereső fiataloknak — nincsen 600 pengő biztos havi nyugdijuk. NAGY HÍRÜK VOLT VALAMIKOR a magyar kubikosoknak és szerte Európában akadt munkájuk útépítésen, gáttöltésen. Nemcsak munka akadt, hanem pénz is, ha nem is túl sok, de annyi mindenesetre maradt a keserves, verejtékes földturás eredményeképpen, hogy Németországból, Belgiumból vagy még messzebbről hazaküldhettek valamit, valahova a Tisza mellé, az asszonynak meg a gyermekeknek. A magyar kubikosok munkabírásának, munkájuk értékének a hire máig is megmaradt, de munka már annál ritkábban akad és ha akad is, nemigen jár vele annyi bér, hogy haza is kerüljön belőle. Pedig most is nagy utakat tesznek meg, messze elkerülnek hazulról, ha az országhatárok sorompói rendszerint le is zárultak előttük. Egy csoport csongrádi kubikos például Körmendre került a gráci ut építéséhez, de a tikkasztó hőségben, a velőt forraló napsütésben végzett emberfölötti munka fejében még annyi bért sem kaptak, hogy hazaküldhettek volna valamit az otthonmaradt családnak. Pedig ha nyáron, dologidőben nem akadt semmi, mi van tél idején, amikor a legjobb esetben inség-cibereleves jut zsenge gyermeknek és megrokkant öregnek egyaránt! A Körmenden dolgozó csongrádi kubikosok tehát fogták magukat, szerszámot, bográcsot, subát beleraktak a kis talicskába és megindultak gyalogosan, sorban az országúton — Budapest felé. Amig utón vannak, addig még jó dolguk van. Addig még azt hihetik, hogy itt több munka és több kenyér akad számukra. És szép álom — jut kenyér a gyerekeknek is . . . INSÉGMUNKÁBÓL - TENISZPÁLYA A döngölt vörös salakon fehérre meszelt vonalak szabják meg a pályát, amelyet kettéoszt a háló és keretez az üde, zöld gyep, meg néhány pad, rajtuk rövidnadrágos, leszoritott- haju hölgyek, flanellnadrágos, kihajtottgalléru sportinget viselő fiatalurak. Kezükben ütőt lóbálnak. Ez a fehér sport — a tennisz a testedzésnak olyan különben nagyon egészséges és szép módja, amelyet csak ráérő idővel és sok pénzzel rendelkezők űzhetnek. Fejenként számítva, a legtöbb hely kell hozzá. Ahoz, hogy két vagy négy ember a tennisz játékot űzze, olyan nagy területre van szükség, amelyen a ferencvárosi kiserdőben tizenkét-tizenhat család “lakik” az odúkban. Sok érvet lehet felsorakoztatni a tenniszjáték szépségei mellett, de azt még a legelavul- tabb hívei sem merik állítani, hogy múlhatatlan közszükséglet volna. Márpedig Debrecenben valami ilyesmire gondolhatunk, mert a város mezőgazdasági bizottságában kifogásolták, hogy EMBEREK IDEGENEK. Újév előtt egy fiatal pár érkezett Németországból. A férfi tanító egy vidéki nagy német városban, a nő ugyanabban a városban banktisztviselőnő. Félreértés ne essék, mind a kettő színtiszta árja. A férfi újévi szabadságát tölti itt, a nő most vette ki a szabadságát. A könyvkereskedésben, ahol találkoztam velük, Németországról szóló könyveket vettek: zürichi, amszterdami, párisi kiadványokat. A férfi télikabát- zsebében egy csomó újság feszült : “Pariser Tageblatt,” “Lu,” azonkivül svájci napilapok. Budapesten egyetlen ismerősük a könyvkereskedés alkalmazottja. Nyolc nap óta vannak Pesten, de még nem voltak sem a Halászbástyán, sem a Dunakorzón. Mindennap bemennek a könyvkereskedésbe néhány könyvért, útközben az egyik ujságpavillonban megvásárolják a svájci és párisi lapokat, azután hazamennek hotelszobájukba és —olvasnak. Mindezt a könyvkereskedés alkalmazottjától tudom, az egyetlen pestitől, akihez bizalmasak voltak. Csak neki mondták el, hogy már három év óta igy töltik a vakációjukat. 1933- ban Genfben voltak, 1934-ben Prágában és most Budapestre jöttek. Két hetük van és ezt a két hetet olvasással töltik. Nem érdekli őket semmi más, sem a város, sem a vidék, semmi, ami idegenben van. Csak Németország érdekli őket és azért utaznak külföldre, hogy — megtudjanak róla valamit. ÁLDOTT ROSSZ EMBER. Az áldott rossz ember, aki csak a légynek nem árt, Budán villatulajdonos. Villájának kapuján kívülről nincs kilincs, csak belülről nyitható. Könnyű elképzelni, hogy milyen nehezen nyilik meg ez az ajtó, de még nehezebben nyilik meg ennek az emberenek a szive. Egyszer azonban mégis megaz inségmunkásokkal harmincnegyven tenniszpályát építtetnek, ahelyett, hogy a debrecen- környéki tanyai utat javíttatnák meg, amiből a gazdáknak sokkal több hasznuk lenne, mint a tenniszpályákból. Szomorú magyar helyzet szülte képzettársítás vezethette azt a szónokot, amikor a továbbiakban kifogásolta, hogy a szigorú, adóbehajtás következtében 80 —100 pengőért árvereznek el 350 pengőt érő fejősteheneket. Vad dolog, hogy az inség- munkát szórakozni vágyó urak tenniszpályák építésére használják ki, mialatt a tanyák népe utak hiányában hónapokra a sárba fullad, elszakad a világtól és közösséget csak annyiban talál a tenniszpályákkal, hogy oda küldi a mezítlábas, rongyosruháju gyerekeket — labdát szedni . . . nyílt. Ennek pontosan hét éve. Éppen újév volt. Szemtanútól hallottam, szóról-szóra igy történt : Délfelé alázatos hajlongások között belép a könyvkötő és boldog uj évet kíván. — Köszönöm, magának is — mondta jóindulatúan az áldott rossz ember. —Nagyságos uram — mondja bátorságot kapva a könyvkötő —, ha meg nem sérteném, némi előleget kérek a vállalt könyvekre, sokba kerül a bőr, a dekli és most karácsonykor nagyon kiköltekeztem. — Előleg nálam nincs — hangzott az elutasító válasz —, de hogy magának is jó ujévje legyen, kifizetem most azt a könyvet, amit tegnap hazaküldött. Mennyi is az? — Egy pengő ötven fillér. A villa- és három budapesti ház tulajdonosa benyúlt belső zsebébe, elővette tárcáját és átnyújtott a szegény könyvkötőnek — egy ezerpengős bankjegyet. Aztán a világ legtermészetesebb hangján mondta: —Adjon vissza! ARANYOS. Kis kölyökkutyákat árulnak a Körúton. A csillogó fekete szemek nagy bizalommal te- kintgetnek elő az árus kabátja alól. Prémgalléros ur és bundás hölgy jókedvűen sétálnak. Meglátják a kutyákat, simogatják, tréfálkoznak, az egyik kis kutya meleget keresve a bundához simul. —Vegyük meg — mondja meghatottan a nő. A férfi kifizet három pengőt. A következő sarokig dédelgetik a kis jószágot. Aztán a nő kezdi unni. — Tulajdonképpen nem is fajkutya — mondja és szeretne tőle megszabadulni. — Mit csináljunk vele? — kérdezi néhány perc múlva a férfitől. A prémgalléros fogja a kis ijedtszemü állatot és leteszi egy hirdetőoszlop mellé. Aztán gondtalanul továbbsétálnak. — Hogy maga milyen aranyos! — mondja a nő és közelebb simul a férfihez. A tétlenségbe való visszaeséstől kell legjobban óvni az emberiséget. NEWARK, N. J. FIGYELEM! A GRU newarki csoportja 274 Market St.-en levő IWW Hallban január hó 30-án, szombaton este TÁNCMULATSÁGOT tart, amelyre meghívja az öntudatos munkásokat és azok családját. Belépő dij 25 cent. OlvasdaBérmunkást!
