Bérmunkás, 1937. január-június (25. évfolyam, 926-951. szám)

1937-06-26 / 951. szám

6 oldal BÉRMUNKÁS 1937 junius 26. Hogyan dolgozik a gyémántszindikátus? ÚJRA ÜZEMBEN A GYÉMÁNTBÁNYÁK. — NINCS MÁR MUNKANÉLKÜLISÉG A GYÉ­MÁNTIPARBAN. Amszterdam egyik eldugott negyedében, de Párizsban is a Rue Cadet környékén, a londo­ni Hatton Garden vidékén, to­vábbá New Yorkban, a Mad­den Lanen, pár percnyire a tőzsde legendás Wallstreetjétől — néhány titokzatos embernek minden oka megvan arra, hogy elégedetten dörzsölje a kezét. Az elégedettség oka: Ameriká­ban az utóbbi időben egyre na­gyobb mértékben keresik a drá­gaköveket. Londonból furcsa chiffre-tá- viratok repülnek az elektromos­ság szárnyán a sötét világrész, Afrika felé. Az üzemet teljes erővel felvenni, munkásokat szerződtetni és a gépeket meg­indítani — ez a titkos jelű tá­viratok értelme. És messzi Dél-Afrikában, va- lanol ivimberleyben különös sürgés-forgás támadt. Elhanya­golt bányák, komor gyárépüle­tek várnak itt. A gyárépület drótkerítésében magasfeszült­ségű áram kering, avatatlan Uicg sem közelítheti e titokza­tos üzemeket. Gyémántbányák! És megin­dul a sürgés-forgás. Félmezte­len néger munkások csapatai érkeznek, uj gépeket hoznak, kantinok nyílnak. A gyémánt­bánya újra teljes üzemmel dol­gozik. JLiehát mi történt itt? Semmi más, minthogy a világ egyig ■'le^exKiuzivabo’' iparanak, a ‘'aragakőgyártásnak'’ újra kon­junktúrája van. A dragakoke- reskedelem legfontosabb piaca az Egyesült Államokban van. 1929-ben nem kevesebb, mint 540 millió dollár értékű drága­követ adtak el az USA-ban — aztan meredek zuhanás követ­kezett, évekig senkinek sem kellett többé drágakő, 1935- ben már “csak” 175 millió dol­lárnyi drágakövet vásároltak, mig most a kereslet újra me­redeken szökteti fel az árakat. Kávé a tengerben, gyémánt a tőidben. A kapitalisztitkus kazdálko- dás “ésszerűségének” csúcs­pontja, hogy a fogyasztás vál­ságát egyszerűen az áruk meg­semmisítésével akarja megol­dani. Ez történt a kávéval, amelyet tengerbe öntöttek és igy történt a dán vaj- és sajt­válságnál, amikor is egyszerű­en leölték a teheneket. De hogyan védekezett a gyé­mántfogyasztás válsága ellen a drágakőkereskedelem és ipar titokzatos nemzetközi szindiká­tusa? A meglevő és nagy fárad­sággal kibányászott és meg­munkált gyémántokat mégsem lehet csak úgy egyszerűen a tengerbe dobni. Több esztendőre egyszerűen leállították hát a gyémántbá­nyákat. Inkább maradjon a gyémánt a földben, semhogy olcsóbban odaadják valakinek. S a kartellizált termelésnek si­került is a gyémánt áresését megállítani. 1932 jelenti a gyémántter­melés mélypontját. Ebben az év­ben az egész világon mindössze másfélmillió font értékű nyers­gyémántot bányásztak ki. S a gyémánt ára — hála a szindi­kátusnak — nem is volt olyan ingadozásoknak kitéve, mint más drágakő. Chicagóban pél­dául ebben az időben két nagy- értékű nyakláncot árvereztek el. Az egyik nyaklánc smaragd­ból, a másik gyémántból ké­szült, mindkettő ára egymillió dollár volt előállításakor. A smaragdláncért mindössze há­romszázezer dollárt fizettek, mig a gyémánt összesen 20% árfolyamveszteséggel kelt el. Hja, a smaragd nem volt kartellizálva. A világ leghíre­sebb smaragdbányái, tudjuk, a kolumbiai Somondozóban, az Andesek menti Muzóban, végül Észak-Szibériában vannak. A gyémánt bányászását te- nát erősen korlátozták. Hogy a gyémánt ára égi magasságban maradhasson, a gyémántot ma­gát a földbeii hagyták. 1934- oen azonban már mégis felszín­re hoztak a gyémántbányák 4 millió font értékű drágakövet, ^935-ben már 6!/4 millió, 1936- nan pedig 8 millió font értéküt. a drágakőkönjunktura megin­dulásának legbiztosabb jele volt ez. Egy különös iparág A gyémánt, ez a kristályos zénbői álló drágakő, 90%-ában .Jél Afrika forró 'sziklakatla­nainak .vidékéről kerül elő. Az iparág maga, furcsán, milita- rrzálva van, egy-egy gyémánt­bánya külön jól fegyverzett cestórséggel rendelkezik, gép­fegyverekkel, sőt ágyukkal is. A bányát körülvevő drótkerí­tésekben — mint már jeleztük — magasfeszültségű elektromos áram kering s magára a gyé­mántvidékre nem is teheti be lábát engedély nélkül földi ha­landó. A néger munkások meztele­nül és rabszolgaként dolgoznak. Az ellenőrzésnél a legmoder­nebb tudományos vívmányokat is alkalmazzák. Még meg is röntgenezik távozás előtt ^ a szegény négereket. Nem azért ugyan, hogy megnézzék, nincs-e lüdőbajuk vagy gyomorfeké­lyük, hanem egyszerűen csak azért, vájjon nem nyeltek-e le valami “árut.” Négerek százainak forró ve­rejtékéből állt elő a nyolcmillió font értékű gyémánttermelés. Zöld gyémánt, kék gyémánt, sárga gyémánt, fekete gyé­mánt, — ezek a hidegen szik­rázó kövek, melyek az előkelő báli vagy esküvői tudósítások szerint “káprázatos fénnyel dí­szítették a hölgy hófehér nya­kát.” A kapitalista termelés fur­csa dialektikája érvényesül a gyémántiparben, ahol valóban produktiv célokra csak a hulla­dékot használják föl. Tudnunk kell, hogy minden kibányászott gyémánt 40%-a hulladék. Ezt ipari célokra használják, szik­lafurók hegyére, precíziós szer­kezeteknél, üvegvágásra es a gyémánt porát a legkeményebb férnék csiszolására. Egy kis csoport “előrelátó” üzletemberből áll a gyémánt­szindikátus : Londonban, Pá­rizsban, New Yorkban és Amsz­terdamban. Ezek az előrelátó üzletemberek gondoskodnak ar­ról, hogy ne legyen gyémánt- túltermelés, sőt “gyémánthi­ány” álljon elő a piacon. Nincs még egy annyira “tervgazdálko­dáson” alapuló iparág, mint a gyémántbányászat, csak éppen e tervgazdálkodás irányitó elve nem az észszerüség, hanem a profit rátája. Az egész vili got. behálózzák a gyémántszindiká­tus érdekszálai, mert ebben az iparágban — borzalmas még kimondani is — nem tudnak az államok önellátásra berendez­kedni . . . Igaz, megtévesztő pótanya- gokat, utánzatokat állítanak ma már elő. Az amerikai “felső tíz­ezer” nőtagjai között egyre nagyobb divattá vált, hogy el­készíttették drágaköveik pontos mását s színházban és bálokon azt viselték. A valódi gyémánt pedig bankok páncélszekrényei­ben pihent. A fejetetejére állí­tott logikának érdekes példája ez s példája egy érték öncélú természetességének. A nagyér- cékti gyémánt már csak arra jó, hogy legyen mire vigyázniok a bankoknak. A mesterséges gyémánt. A modern tudomány ma már elő tud állítani mesterséges gyémántot is. A gyémánt ugyanis semmi más, mint igen magas nyomáson és hőfokon kristállyá vált szén. Moissannak sikerült is utánoznia a kikris­tályosodás természetes folya­matát. Olvasztott vasban ol­dott föl szenet és a folyékony vasat hirtelen lehütötte. A vas lehűlése okozta irtózatos nyo­másban a szén kristály alakjá­ban vált ki. Ilyen módon azon­ban csak igen apró gyémánt­darabokat sikerült előállítaná, s a termelési költség jóval na­gyobb volt, mint az ugyanilyen nagyságú természetes gyémán­té. A gyémántszindikátusnak egyelőre tehát nem kellett fél­nie a tudomány versenyétől. A tudománynak pedig egyelőre más gondjai vannak, mint a mesterséges gyémántgyártás tökéletesítése. Hogyan lehet va­jat előállítani használt ingekből és viszont, miféle uj mérgesgá­zokat lehet még kitalálni, ho­gyan lehet a levegőből — poli­tikai sikereket lepárolni? —, ez itt ma a kérdés. A smaragd világtörténelme. De tulmessze tértünk el tár­gyunktól ! Bármilyen mesebeli is az ára a nagy gyémántnak és bár­mennyire is világparitáson áll mindenütt ez az ár, — az iga­zán tiszta és nagy smaragd még túl is szárnyalja a gyémán­tot. A közönséges smaragd nem más, mint színes berill — a berillnek és az alumíniumnak kovasavas vegyülete —, amely­nek kar át ja körülbelül 3 shil­lingbe kerül. A valóban hibát­lan, mélyzöld smaragd azonban ritkaság, ára még a gyémántét is túlszárnyalja: 200 font kará- tonként. Ez az ár azonban nagy hul­lámzásoknak van kitéve, mert “előrelátó” üzletemberek? nem tudták kartellizálni. Az óvilág smaragdbányáit, ugyanis kime­rítették a rómaiak és görögök, ma már smaragd csak Dél-Ame- rikában és Szibériában — egy­szóval kartellel nehezen irányít­ható területeken van. Érdekes egyébként, hogy az antik civi­lizáció összeomlásával a sma­ragd több évszázadra teljesen eltűnt Európából. Csak amikor az újkor hajnalán a spanyol ka­landorok kirabolták az inkák és aztékok kincseit és fölfedez­ték a somondocói smaragdbá­nyákat, akkor került újra ez a drágakő forgalomba. Szerte, az egész világon álta­lános jelenség a tőke, menekü­lése és lázas keresése biztos és értékálló befektetés irányában. Londontól Varsóig menekül, alakul át, ölt különböző álruhá­kat a tőke, hogy értékállandó­ságát biztosítsa. Aranyszállit- mányokkal gurigáznak ide-oda a nemzetközi gazdasági helyzet szerint. A menekülő tőke egyik kedvenc álöltözete, biztos befek­tetése a drágakő, az “értékálló” gyémánt. Trezorok mélyén pi­hen a nagy fáradsággal kibá­nyászott hidegszikrázásu kincs. Különös logikája ez a fönn­álló termelő rendnek. Kinek van haszna belőle? A gyémántszindikátusnak bi­zonyosan. Legalább 300 száza­lék. S. K. Az IWW Cleveland east sidei csoportja és a Bér­munkás olvasói JUNIUS 27-ÉN, vasárnap a bed- fordi KÁLÓ FARMON nagyszabású PIKNIKET rendeznek a lap javára. Belépő jegy 25c. Ingyen szállítás. Tánc. Kitűnő éte­lek és hűsítők. Bus indul 8622 Buckeye Rd., amely megáll 112, 123-ik utcáknál d. e. 10 órától minden órában d. u. 3-ig. Autón jövők a Broad- wayn vegyék a rout 14-et a bedfordi Forbes Roadig ott balra figyeljék a jel­zést. DETROIT ÉS VIDÉKE NEMZETKÖZI PIKNIKJE a Finnish Marxian Club helyiségében, a Gordon Rd., az E. Jefferson és Mack Ave között a 11. mile Rd. után. Junius 27- én, a helyi IWW szervezé­si alapra. Minden olvasónk agitál­jon az érdekében, tegyük sikeressé, ettől függ a szervezési munka a közel jövőben.

Next

/
Thumbnails
Contents