Bérmunkás, 1937. január-június (25. évfolyam, 926-951. szám)
1937-06-26 / 951. szám
1937 junius 26. BÉRMUNKÁS 5 oldal IWW-ISTAK A CIO-BAN A chicagói kerületi értekezlet kívánsága, hogy a Bérmunkás adjon helyet a CIO mozgalom ismertetésére úgy e mozgalom helyeslői, mint azoknak az írásoknak, amelyek IWW szempontból tudják azt elbírálni. Az alábbi cikk egyik IWW-istától érkezett, aki azon iparoknak egyikében dolgozik, amelyeket a CIO már beszervezett járulékot fizető tagoknak. Olvassa el mindenki figyelmesen ezt az írást és szóljanak is hozzá, hogy a lap utján is megvilágositást nyerjen az a nagyon fontos kérdés, hogy a CIO “rank and file” szervezet-e és ha most nem az, lehete azzá tenni? Általában ezzel a mozgalommal kapcsolatos Írásoknak helyt adunk. ' Szerk. Nem dughatjuk fejünket a homokba mint a struc madár, a munkás mozgalom ezen viharos időszakában. Meg kell beszélni magunk között, ha csak lehet megállapodni, hogy mit és hogyan tegyünk, milyen munkát végezhetünk ezen uj megmozdulásban. Minden fele nagy mértékben mozdult meg a munkásság, véres és nagy áldozatokat követelő harcokat, sokszor a tiszt- viselőség ellenkezése dacára hiv életre, ezekből következőleg belső összecsapások, viták kritikák vannak, mely mindég nagyobb tömegeket von be az érdeklődők, harcosok, vitatkozók táborába. Akár szeretjük akár nem, az IWW tagjainak rokonszenve- zőinek, ezrei kényszerítve vagyunk, hogy tagjai legyünk a CIO-nak, részesei ezen harcoknak, vitáknak, kritikáknak. Az AFofL-nek is nagyon sok csoportja hamarosan a válaszút elé áll, hogy maradjon-e az AFofL- ben, vagy csatlakozzon a CIO- hoz. Bármennyire is szeretnénk, még kevés alkalmunk lesz az IWW-t beállítani egy harmadik . tényezőnek, bár ahol csak meg lehet tenni, meg kell tennünk. De ahol nem lehet, ott mit tegyünk? Mit tegyünk ezen uj tömegszervezetekben, autó, acél, gumi és még a szervezés alatt levő ipari jellegű tömegmegmozdulásokban, ahol nem csak a nagy többség, de az általunk oly sokszor tanított munkás- szolidaritás is megköveteli a részvételt, közreműködést ezen harcokban. Ha már ott kell lennünk, mit és hogyan csináljunk, egyénileg, szervezetlenül, céltalanul, vagy együttesen, szervezetten, célkitűzéssel ? Nem akarnánk jóslásokba bocsájtkozni, nem tudjuk med- dig tudjuk megtartani “rank1 and file” vezetés alatt. Nem tudjuk merre fogja venni az irányt később, jobbra megyen-e, megmarad közép utón, vagy képesek leszünk balra irányítani. Ez nagyban függ az öntudatos munkásság belső munkájától, szervezettségétől öszmüködésétől. Most csak a jelenről beszélgessünk, mert kikerülhetetlenül ott kell lennünk ezen tömeg megmozdulásokban, az iparokban ahol létezik, sztrájkokban melyet viv, a vitáknál ahol kritikát gyakorolnak. Elvitathatatlan, hogy ez tömegmozgalom az iparokban. Ma még “rank and file” de amit legfontosabbnak tartunk, hogy felszabadított százezreket a félelem és inaktivitás átkos szelleme alul. Akár tetszik akár nem, el kell ismerni, hogy a CIO az IWW-tól átvett nemcsak ipari formát, nemcsak egy néhány harci dalt, több értékes tagot, hanem harcos szellemet is, melyet még nem tudnak a vezérek gúzsba kötni. De ha csak a “Solidarity for ever” cimü dalunkat vette volna át, akkor is lehetővé tették, hogy ezen tágas ajtón, dalon keresztül az IWW szelleméből mentői többet bevigyünk. Minden union gyűlés, sztrájk gyűlés, magán beszélgetések értékes elemek megismerését teszi lehetővé. Még ma nyíltan, bátran lehet kritizálni az uniót és tisztviselőségét, igy meg ismerhetjük a kritikára képes, intelligensebb munkásságot, akiket szervezni, nevelni kell, céltudatosan helyes irányba. Az IWW dalokon kivül, melyet ma százezrek énekelnek, embereket is felvett a CIO, még pedig százezreket, akiket az IWW tanított meg az ipari szervezetre, akikben még maradt az IWW tanításából, forradalmi szelleméből a tiszta ‘‘rank and file” mozgalom ismeretéből és iránta való ragaszkodásból. Hagyjuk ezeket, hogy kiki a maga módja, tehetsége szerint, céltalanul tegyen vagy ha tetszik, semmit se tegyen a forradalmi ipari szervezet eszméjéért? Hagyjuk, hogy azokat könnyen és irgalmatlanul lete- perje a reakció, akik próbálkoznak tenni az általunk tanított helyes irányban, vagy szerve- zettlenség, támogatás hiányának tudatában már előre elvegyük a kedvét azoknak is, akik szeretnének tenni a munkásság helyes irányba való vezetése érdekében ? Vagy szervezzük meg ezeket az erőket, hogy az IWW forradalmi szelleméből mentői többet, mentői hamarabb beplántálhassunk a CIO-ba. Megszervezni őket, hogy a “rank and file” kontrol megmaradjon, kiterjedjen, mely lehetővé tenné a forradalmi ipari szervezet irányába való haladást. Lehetővé tenné a direkt akció használatát. A mi szervezettségünktől függ, hogy a reakció fog-e megerősödni, vagy az öntudatos és forradalmi munkásság, hogy képesek leszünk a tömeget visz- sza tartani esetleg kiszakítani a posványba vezetők karmai közzül, vagy engedjük, hogy a reakció egy újabb várat építsen a munkásság millióiból, mivel az AFofL idejét múlta és omladozik. Mitőlünk, a CIO-ba kénysze- ritett radikális munkásságtól függ, hogy engedjük a “would be” diktátoroknak uralni ezt a tömeg akciót, vagy elég erősek leszünk egy újabb választás esetén behozni őket a helyes, forradalmi IWW-ba. Mert arról nem lehet beszélni, hogy feladjuk az IWW-t vagy az IWW tagsági kártyánkat, mert még nagy szükség lehet az IWW-ra. A CIO kialakulása, jövőbeni összetétele, vezérsége és alapszabályai nagyon bizonytalan, ma még olyan mint a bor mely forr. Még meg lehet, hogy nem sokára, a CIO- ból az IWW-ba fognak csoportok menekülni, mint ma az AFofL-bőí menekülnek azok, akik megunták az union basák diktátorságát. Erre is készülni kell. De a fenti kérdések fontosak, szeretnék ehez több hozzászólást, leginkább azoktól, akik más unionokban is tagok, igy gyakorlatból tudják a fenti kérdések időszerűségét és fontosságát. Egy IWW-ista CIO tag. A LEVEGŐ MEGHÓDÍTÁSA Korunk legnagyobb problémája és akarása, — a levegőnek meghódítása, uralása, biztosítása, a lehető legkevesebb élet és vagyon pusztulás elérésével. Május 10-én múlt 25 éve annak, hogy Glenn Martin 29 mérföldes repülést tett Balboa, Calif.-tól, Ovalon, Catalina szigetre. Május 20-án múlt 10 éve, hogy Charles A. Lindbergh New Yorkból Párisba repült. És még többen sikeres óceán átrepüléseket tettek oda-vissza, bátor, önfeláldozó emberek. Azóta már rendes kereskedelmi és személyszállító légi járatok szelik a levegő-óceánját. Sőt most hozták hírül a nagy napilapok, hogy a nyáron rendes légi járatok indulnak meg: Berlin-Tokió között is. Mi, most csak arra akarunk itt rámutatni, hogy az aviatikával is, mint eddig minden feltalált gépóriásban: csak az uralkodóosztály rendelkezik, ő irányítja. Még pedig hatalmának megtartására. Az európai vezető országokban több mint 500,000 ember dolgozik háborús repülőgépgyárakban : Oroszországban 200,- 000, Németországban 100,000, Angolországban 70,000, Franciaország és Olaszországban 35—35,000 ember. Tehát ebben az iparban is a háborús őrület kerekedik felül a krisztusi testvéri szereteten. A hódítások, más népek leigázása, megadóztatása, gusba, járomba hajtása a cél. Mint a legutóbbi Ethiópiának is legá- zolása a feketeinges barbárok által. (A múltkor láttam a vezérüknek Mussolininek, a fas- cista királynak az arcképét egy újságban: úgy nézett ki mint egy megvadult tigris.) A mai számítások szerint is, a vezető nemzeteknek 12,000 elsőrendű csatarepülőjük van. A napot eltudják vele homályosi- tani, ha működésbe jönnek. A szeretett mérges gázbombákkal, mellyel gyereket, nőt, aggot, az egész város lakosságát kifogják tudni pusztítani . . . Nagy köszönet a kereszténységnek érte! Hadirepülőik vannak: Oroszországnak —X....... 4000 Franciaországnak ----- 1800 Németországnak ..... 1800 Az Egyesült Államoknak.. 1650 Olaszországnak ............... 1500 Angolországnak ............... 1400 Oroszország amily gyorsan csak lehet felemeli 7000-re a hadirepülőit vagy többre, kitudja? j Ha ez az ipar is — a többivel — a közjólétet szolgálná, s nem a szolgaság fentartását — a kevesek mennyországát; mi más lenne a népek képe! Ledöntené az országhatárokat, megoldaná a nyelvi kérdést, a vallás kérdést. Mindörökre véget vetne a háborúknak. Ez lesz majd az emberi társadalom, ha ezt megcsináljuk csak akkor tarthatunk igényt az emberi névre, addig nem . . . ! December 4, 1936-ban Igor Szikorsky a nagy zseniális repülő feltaláló és építő, New Yorkban az Engineering Societies Auditóriumban beszédet tartott 600 mérnök és gépész előtt, kifejtette s hangsúlyozta, hogy még 1950 előtt, rendes járatú óceánrepülő hajók fognak közlekedni. Súlyúk 1,000,000 font vagy több lesz, 1000 utast képes lesz vinni magával Európába. öt éven belől — mondotta 200,000 fontos repülőhajók 200 mérföldes sebességgel fognak utasokat vinni. És szárazföldi repülőgépek 250 mérföldes sebességgel fognak utasokat szállítani. Ugye kedves embertársaim (ugyan ez ideig nem igen szolgáltatok e szép névre rá, nagy tisztelet a kivételeknek) munkástársaim, munkástársnőim, mit rejt a jövő méhében? És még ennél sokkal többet rejteget. Csak mi megbecsülnénk már egyszer, megértenénk egymást és szervezkednénk, csak úgy mint a munkaadók, a gyárosok vannak szervezve. Országos és Világszövetségben érdekeik megvédéséért — ellenünk bérmunkások ellen, hogy azt dobbhassanak oda nekünk fizetés képében, amit akarnak, ami nekik jólesik. Ezt, az ilyen szervezkedést írunk, s beszélünk néktek kedves munkástársaink és munkástársnőink az IWW-ban már több mint harminc éve és ti velünk szenvedek, nem értenétek meg minket?! Nem hisszük, hogy a szolgaság, a kis alamizsna, ami bért fizetnek kielégítene benneteket. Ébredjetek fel! Elég volt az álomból, szervezkedjünk az Industrial Workers of the World- ba, s miénk lesz a jövő és munkánk teljes gyümölcse. J. K. OlvasdaBérmunkást!
