Bérmunkás, 1937. január-június (25. évfolyam, 926-951. szám)

1937-06-26 / 951. szám

4 oldal BÉRMUNKÁS 1937 junius 26. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE L W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: ^gy évre ---------------- $2.00 One Year ___________$2.00 rélévre ____________ 1.00 Six Months ________ 1.00 Egyes szám ára ____ 5c Single Copy________ 6c Csomagos rendelésnél.. 3c Bundle Orders _____ 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd., Cleveland, O. TELEPHONE: GArfield 7114. Application for transfer of second-class entry from New York, N. Y. to Cleveland, Ohio pending. Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD ">@*•42 Az őrült diktatúra IWW gyűlés Trentonban Az a körülmény, hogy régen nem járt itt IWW előadó nyo­mot hagyott az egyébb alkal­makkor érdeklődő munkásokon és igy sokkal többen elfértek volna a Magyar Ház termében, mint a mennyien megjelenjek. De akik ott voltak, azok egyön­tetűen azon a véleményen van­nak, hogy az utóbbi éveken ilyen tartalmas és tanulságos beszédet, mint a milyent Fish- bein László munkástárs a spa­nyol munkások harca, valamint az amerikai CIO szervezet is­mertetéséről mondott, Trenton­ban a magyar munkások nem hallottak. Nagy figyelemmel hallgatták az előadást, amely arra fogja ösztökélni a Bérmunkás olva­sóit, hogy a jövőben gyakrab­ban legyenek a tiszta ipari unio- nizmust ismertető előadások Trentonban is. Tudósitó. Los Angelesi levél “Védjétek meg Oroszországot” volt a jelszó húsz esztendőn keresztül az egész világ munkássága előtt. És azok is, akik nem egyeztek meg mindenben ami a földnek ezen a nagy területén történik, élénk figyelemmel voltak a hithü kommunistákkal együtt a francia, a japán, a német és minden külföldi hatalommal szem­ben, amelyek a fiatal orosz köztársaságot megtámadni akar­ták. Nem vitatjuk, hogy a világ dolgozói orosz rokonszenvének mennyi súlya és köze volt, hogy külső ellenség — eltekintve a portyázó japán hordáktól — nem mert fegyvert fogni a kapita­lista bilincsektől szabaduló orosz nép ellen. Nagy köze van a vérre szomjazó militarizmus távoltartásá­nak Oroszország gazdasági újjászületése lehetőségéhez, amelyek teljesítményében túlszárnyaltak minden előzetes elgondolást és tömegtermelésben megállták helyüket a világ bármely fejlett ipari államával szemben. Oroszország újjászületésének a lehetősége a forradalmat kö­vető évtizedre esik, amikor csak egy cél volt a 178 milliós lakos­ság előtt éppen úgy, mint a kormányzás gyeplőjét a kezükben tartók előtt: az ország iparát és mezőgazdaságát a világ bármely államával egyforma teljesítésre emelni. Tagadhatatlan, hogy ez sikerült is, ami megnyitotta a “vörös” Oroszország előtt a legkon­zervatívabb kormányok kapuit is a politikai elismertetéshez. Ami a világ munkásságának 20 esztendőn keresztül sikerült: Oroszországot megvédeni, minden külső támadás ellen, hogy ez a nemzet lábra kapjon, megerősödjön és a forradalom célkitűzésé­ben a 178 millió lakosának szabad országa legyen. Ezt az utolsó öt. esztendőben egyre gyorsabban és nagyobb arányokban, az ország politikusainak egymásközötti harca, veszélyezteti. Megemlékeztünk, hogy az orosz forradalom legelszántabb harcosait, a mai kormányon levők fegyvertársait, rablógyilkosok módjára tömegesen állította puskagolyó elé és végeztette ki a kormányhatalom, mert az 1917-es forradalom céljához nem lát­ták az elérhető lehetőséget a kormány eszközeivel. Ennek a világszenzációt keltő tömeggyilkosságnak, amely ha történetesen nem az orosz földön történik, évekre kiható láza­dás és nyugtalanság a kísérője, Szoviet Oroszországban csak a helyeslés kaphatott nyilvánosságot, amely ugyan egy lépéssel sem szolgálta sem a nemzet sem a kormány célját, mert rövid hónapok után újabb “árulások” és az azokat kisérő tömeges gyilkosságokról szerzett tudomást a világ munkássága. Két nappal ezelőtt a munkásmozgalom egyik Chicagóban élő veteránja, lapunk más helyén közölt cikket küldött hozzánk, amelyben foglalkozik az Oroszországban kivégzett nyolc nagy ál­lású katona ügyével, akik mindegyikéről nem hiheti el, hogy an­nak az országnak az árulóivá váltak volna, amelyet száz vesze­delemben az életük kockáztatásával védelmeztek meg. Még az a tenta, amely ennek a munkás embernek a gondo­latát, Oroszország jövőjét féltő aggályait a papírra vetette, meg sem száradt rendesen, a táviró újabb híreket ad világszerte szovjet nagyságok öngyilkosságáról, pörbefogásáról és kivégzé­séről. A diktatúra, amely Oroszországban nem kissebb mérték­ben uralkodik, mint Mussolini Olaszországában, vagy Hitler Né­metországában, vas kézzel őrködik azon, hogy a világ keveset tud­jon az orosz belső helyzetről. Részleteket igy nem tudunk, de ezek a tömeges kivégzések kikényszerítik minden gondolkodó munkásból azt a tudatot, hogy politikai téren nagy bajok vannak Oroszországban és félő, hogy ami a világ proletariátusának húsz esztendőn keresztül sikerült, azt az orosz diktatúra, amely ugy- látszik megrészegedett a kiontott embervér gőzétől, őrületes be­tegségében mindazokat, akik még a saját lábukon akarnak rneg- állani, ellenségnek kiálltja ki és az orosz “alkotmány” lehetősé­gével halált oszt a fejükre, hogy ez az őrületes diktatúra, elűzve maga az orosznép kipróbált védelmezőit, martalékául fog esni a soha meg nem szűnő ellenségnek, a világ kapitalizmusának. Ha Oroszországban nincs erő, amely ezt a romboló lavinát megállíthatja, a világ proletáriátusának, a külső ellenség sikeres védőinek kell cselekedni, hogy az országot a belső ellenségtől, az örökké széthúzó és zavart okozó politikusoktól megtisztítsa. Talán ma még mód van erre, de kétséges, hogy holnap nem-e lesz késő. s Nem minden napi esemény történt itt, legalább is erre fe­lé még elgondolásra késztett sokakat. A legforradalmibb “kommunisták” kivénült párt­ja hitveséül vette a los angelesi futbalista csoportot, de ugyan akkor szeretők után is járt a katolikus és református egyle­teknél. De az ur éber szolgái, mint mindég úgy most is szem­mel kisérték és a menybeli urukhoz emelték szavukat és csövön leadta szolgáinak: ar- culcsapás rátok; szájaikból vö­rös lángot lehelnek és mint krisztus tanítványait keresztre feszítenek benneteket, holot ti is, ők is áruljátok a tudatlan tömegeket. És ezt Szent Péter sohasem engedné meg, ha bár az elvtár­sak “sohasem tévednek,” bár itt nemcsak, hogy tévedtek, de nagy meglepetés is érte őket, az acél iparban jutalomkép ka­pott fúrójuk a munka legna­gyobb hevében eltörött. Most azután dobálhatják a hívőkhöz a keresztet még nagyobb jog­gal mint tették a múltban, mert ebben az esetben is belül­ről fúrta ki magát a kommu­nisták pártja. Mint ahogyan tették az American Federation of Labortól a Lewis Committee for Industrial Organizations-ig. De még Lewis előtt nem gör­nyedtek elég mélyen, és nem nyújtották elég hosszúra a nyelvüket a vezérségért, ezt a mulasztást szeretnék pótolni a los angelesi polgári és vallásos egyesületeknél. Nem tudjuk, hogy a világot megváltó III-ik internationálé- nál igy képzelték-e el az egység front mozgalmát, de az esemé­nyek azt igazolják, hogy nem a katolikusok és reformátusok tűzik fel a vörös gombot, de a vörösek viszik nagy áhitatos- sággal a szent ereklyéket az ün­nepi proceszusokon. Most már nemcsak őket fogják rugdosni, de módjukban lesz nekik is egy- egy goalt rúgni. B. Ezúton is nyugtázzuk Mrs. Varga egy dolláros felőfizeté­sét a nemrég tartott Los An- geles-i Bérmunkás ünnepély al­kalmával. k clevelandi Fisher Bodynál a héten megindul a munka Az utóbbi hetekben alig egy párszáz munkás dolgozott a Fisher Body telepen, amely rendes körülmények között kö­zel hétezer munkást foglalkoz­tat. A gyár igazgatója nyilvános­ságra hozta, hogy a hét csütör­tökjén a munka teljes üzemmel megindul és valamennyi mun­kása lesz behijva. ELVINYI LATKOZ AT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nin­csen. Nem lehet béke mindaddig, amíg éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bír­ják, akikből a munkáltató osztály álL E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a ter­melő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és keve­sebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (.trade unions) kép­telenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszel vezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osz­tálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal kö­zös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai be­szüntessék a munkát bármikor ha sztrájk vagy kizárás van annak vala­melyik osztályában, igy az egyen ?sett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért,” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉR­RENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrend­szert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult Az pari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét épitjük a régi társadalom keretein belül.

Next

/
Thumbnails
Contents