Bérmunkás, 1937. január-június (25. évfolyam, 926-951. szám)
1937-06-12 / 949. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1937 junius 12. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: s’gy évre ...................... $2.00 One Year ___ $2.00 félévre ........................ 1.00 Six M baths _________ 1.00 Egyes szám ára ......... 5c Single Copy ________ 5c Csomagos rendelésnél.. 3c Bundle Orders ......—. 3t Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd., Cleveland, O. TELEPHONE: GArfield 7114. Application for transfer of second-class entry from New York, N. Y. to Cleveland, Ohio pending. Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD <4^*42 Akik “sohasem tévednek” (P.) Tartsunk szemlét a munkásmozgalom legutóbbi húsz év eseményeinek történetében, amik azóta mentek véghez amióta orosz földön a forradalom győzedelmeskedett. Az orosz forradalomból a bolsevikiek kerültek ki győzedelmesen, akik nem voltak hajlandók senkivel és semmilyen párttal kompromisziomot kötni, úgy hogy azután az orosz forradalom sikere teljesen uj formát öltöt (látszólag) a munkásmozgalom kialakulása. A régi európai szervezeti formák, amelyeknek irányitói a szociáldedmokraták voltak, akiknek ha hivatásukat betölteni akarták, legfontosabb szerepük lett volna a szakszervezeti tagságnak forradalmi szocialista nevelést adni. De nem azt tették, hanem parlamenti térhódítás felé irányult minden aktivitásuk. A szakszervezetek tagsága pedig minden bizalmát, ebbe az irányba haladó vezérkarra bízta. A parlamenti hódidtásra irányuló szocialista mozgalom forradalmi élet az imperialista adminisztrációba belehelyezkedett szociáldemokrata vezérek teljesen elvesztették a kapcsolatot az osztályharc fokozására és a tényleges osztályharc helyett a parlamenti reform politikát vélték a leghatásosabb taktikának a kapitalizmust törvényes utón hatalmától elmozdítani. A munkásosztály célkitűzése teljesen háttérbe szorult, ahelyett inkább sokkal fontosabb volt egy újabb és újabb parlamenti szék elfoglalása. Az orosz forradalom kirobbanása és Kerenskiék megalkuvása a burzsoáziával, lökést adott a forradalmi elemeknek abban az irányban, hogy ha proletár forradalom győzedelmeskedni akar, meg kell szakítani minden paktumot a reform politikusokkal. Ez a láng azután futótűz képpen porzsolté végig a szocialista párt mozgalmakat. A munkásmozgalom forradalmi elemei úgy menekültek a szocialista párt mozgalomból, mint a patkányok a sülyedő hajóról. A szocialista pártból menekülőknek kiabálása olyan visszhangot adott, hogy mindenki áruló és megalkuvó, aki továbbra is a megalkuvó szociáldemokraták sülyedő hajóján marad és próbálja azt a bizonytalanság vizén tovább kormányozni. Éber szemlélői voltunk akkor is, éppen úgy ahogyan ma, de a tényleges osztályharcot és annak szinterét sohasem tévesztettük össze a célnélküli forradalmi lázzal. Most is mint mindig az volt a | forradalmi meggyőződésünk, hogy a munkásosztály célkitüzé-1 sét nem a szervezetlen tömegeknek akciója, hanem a megszervezett forradalmi munkásoknak tudatos cselekvése hozhatja létre. Az uj mozgalom kialakulása azokból az elleniekből állt, akik még a forradalomnak előestélyén a szociáldemokrata pártok csalhatatlanságát rebesgették, akik “sohasem tévednek,” mert mindig az a helyes és forradalmi (?) amit ők cselekszenek. A pártból menekülők elfelejtették, hogy a kapitalizmus még mindig létezik és ha már tényleg ott hagyták a szociáldemokratákat, akkor a tényleges osztályharc utján teljes erővel a kapitalizmus ellen kell felvonulni. Nem ezt tették. Az első nemzetközi pártkorivención, amely a III-ik Internacionálé megalakulását létre hozta és ott azt a rendeletet adták ki, hogy szét kell rombolni a szociáldemokrata párt mozgalmat, mert árulói a munkásosztály célkitűzésének. Addig amig. ők is oda tartoztak, addig forradalmi volt, “mert ők sohasem tévednek.” Mivel a szakszervezeti mozgalmakat a szociáldemokraták irányították, igy azokat is szét kell zülleszteni. Amikor az egész munkásmozgalom sikeres szétzüllése megtörtént, amikor a kapitalizmus a hangos forradalmi jelszavak hangoztatása mellett látta a munkásmozgalmak erőtlenségét, arra a meggyőződésre jutott, hogy most van alkalma hatalmát meghosszabbítani, ha ők is egy újfajta osztályintézményt honosítanak meg, ami teljesen békjóba fogja kötni a lázongó munkásosztályt. Ez az uj osztályintézménye a kapitalizmusnak a fasizta diktatúrába nyilvánul meg. A kommunista Internacionálé még mindig nem látta a veszélyt, még mindig, minden törekvése a szociáldemokrata párt de- nunciálásában nyilvánult meg és a gyorsan tért hóditó fasizmusért a szociáldemokratákat tették felelősé és nem látták és most sem hajlandók beösmerni, hogy a katasztrófát a munkásmozgalom szétzüllesztése hívta életre. De a kommunista — elvtársak — (?) “sohasem tévednek.” Pedig a fasizmus térhódításáért azok felelősek, akiknek jelszavuk a meglévő munkásmozgalmak szétzüllesztése volt a cél. A fasizmus uralomra jutása a szocializmus szülőfészkében Németországban, taktika változtatásra kényszeritette a “soha nen tévedő” kommunistákat úgy, hogy a fasizmus uralomra jutása után Németországban a még tegnap áruló szociáldemokraták, egyszerre megint “elvtársak” lettek és most már az sem baj, ha t még tegnap szociál-fasizták, velük egységfrontra lépnek. Amikor az orosz forradalom esetében arra a megállapodásra jutottak, hogy aki nem kommunista az mind áruló, ők “akkor sem tévedtek,” meg most “sem tévednek,” amikor a burzsoázia elemeivel karöltve működnek,; mert nekik mindig igazuk van. Természetesen mostan is igazuk van a spanyol kérdésben még akkor is, ha a külföld kapitalista uralkodó osztályának kegyét akarják megnyerni a vérző forradalmi spanyol munkássággal szemben. Spanyolországban több mint 2 millió a szervezett munkások száma. Ha úgy a szocialisták, mint a kommunisták következetesek tudnának lenni önmagukkal szemben, akkor ahelyett, hogy a burzsoáziával léptek közös akcióba, a két millió szervezett munkást képviselő forradalmi munkásmozgalom ügyvivőivel karöltve irányítanák a spanyol helyzetet, nemcsak a fasizta zsoldos csapatok lev<-résére, hanem egyidőben a kapitalizmus teljes megszüntetésére. De úgy látszik, hogy a spanyol munkásságnak kétszer kell vére::ni, akkor amikor egy csapásra eljuthatna célkitűzéséhez. A világ munkásságának de különösen azoknak, akik idejöket és energiájukat áldozzák a munkásosztály felszabadításának érdekébe, nem szabad a spanyol kérdésekbe a lármás híreket csak úgy lelkesedéssel elfogadni, hanem teljes tanulmány tárgyává kell tenni, mert ha a világ munkássága tényleg tanulni akar, akkor nem szabad ama dogmatikus megállapodás mellett maradni, hogy “sohasem tévedi, nk” hanem el kell ösmerni a múltak hibáit és a be nem vált taktikákat és harci eszközöket a lomtárba dobni, nem tovább használni újabb csalódások megismétlésére. A spanyol kérdésben különösen nem szabad elfogultnak lenni, be kell, hogy a világ munkássága lássa, hogy a spanyol munkásság forradalmát elsősorban magának a spanyol munkásságnak hivatása győzelemre vinni. Köztudomású, hogy minden időkben a marxi elmélet helvett a Bakunin elmélet hódított jobban a spanyol munkások között, ennek bizonyítására szolgál az, hogy Spanyolországban a szervezett munkásság túlnyomó része nem a politikai mozgalom s /.árnyai alatt mellengettek és nőttek naggyá, hanem az anarcho--.zindikali.sta elmélet alapján és taktikai módszerei forradalmositották a spanyol munkásság számottevő többségét. Ha most már a spanyol munkásság nagy része úgy látja, hogy a szindikalisták módszere és taktikája a spanyol munkásságot feltudja szabadítani a kapitalizmus járma alól, akkor nekünk osztálytudat os forradalmároknak nem szabad gátat vetni a spanyol munkásság célkitűzése elé, mert nekünk nem az a fontos, hogy melyik elméleti tanítás válik be gyakorlatilag a munkásosztály felszabadítására, hanem csak az lehet szemünk előtt, hogy bármely ország munkássága minél előbb jusson el az ipari társadalomba, ahol azután nem lesznek kizsákmányolok — kizsákmányoltak, amikor a munkásosztály felszabadul a ma uralkodó “bérrendszer” járma alól. TRENTON, N. J.-ben most szombaton este 8 órai kezdettel a MAGYAR HÁZBAN, Geneses St. és Hudson sarkán NAGY NÉPGYÜLÉS lesz, amelynek előadója Fischbein László New Yorkból. Belépő dij nincs. Minden munkást ezúton is meghívunk. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között - az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszünteti-i a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az ipar ik igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkásom egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen usútsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépite t szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, ■ alamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: ‘Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért,” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belüL
