Bérmunkás, 1937. január-június (25. évfolyam, 926-951. szám)
1937-06-12 / 949. szám
1937 junius 12. BÉRMUNKÁS 5 oldal MIVÉ LETT AZ OROSZ FORRADALOM? Irta: YVON. — Fordította: VLASITS MÁRTON. Az alábbi cikket egy francia munkás irta, aki tizenegy évet töltött Szoviet Oroszországban, kezdetben mint egyszerű munkás, később mint művezető és gyárigazgató. Tapasztalatait nem mint turista vagy ünnepelt vendég szerezte. Nem kellet vezetni őt vagy neki magyarázni. Amit leír, mind a saját szemeivel látta. Dolgozott Moszkvában, Leningradban, Turkesz- tánban, a Volga vidéken és Szibériában. Nem hivatásos iró. A cikket az “International Review” cimü radikális lapból vettük, amely azt abból az alkalomból közölte, amikor Troya- novsky szoviet követ kijelentette, hogy a Szoviet Unióban teljes demokrácia van. A cikk első része a szovietbeli munkás személyes szabadságát Írja le. SZEMÉLYES SZABADSÁG. Ha a munkás akár a kooperativ, akár a közönséges munkás lakásokban lakik, amelyeket a lakáshivatal ellenőriz, mindig a kommunista párt fön- hatóságától irányított házbizottság ellenőrzése alatt áll. Ha valamilyen okból ezekkel nincs jó viszonyban, egy mindenekelőtt sokféle “figyelmeztetésekben” van része, amelyeket felülvizsgálásoknak, látogatásoknak stb. neveznek. Ilyenkor a lakás vagy tágas, vagy szűk, de valamilyen okból nem neki való. A bizottság határozata végleges és következik a kilakoltatás. A baj nem lenne olyan nagy, ha a kilakoltatás nem a munka elvesztésével járna. De azzal jár. Ilyen és hasonló eljárások és történések okai abhan találhatók, hogy a munkás talán elszólta magát ami valamelyik vezető embernek a fülébe jutott. És nem tetszett neki. Ez pedig ott megbocsáthatatlan bűn. Nem csak ő, hanem a hozzátartozói is bűnhődnek érte. A gyár a kizsákmányolt munkás szemében mindig az a hely ahol őt csak kizsákmányolási alanynak tekintik és ez áll a szoviet gyárban dolgozó munkás részére is. Az igazgatóság, a hajcsárok föltétien urak fölötte a “munkás haza” törvényei értelmében. Az első meglepetés amelyben a munkás részesül minden szoviet gyár kapujánál, az egyenruhás, fegyveres őr. Ez a GPU embere, aki olyan hangon beszél a munkással, mint akármelyik kapitalista gyára előtti őr, ha esetleg nem tudta elég gyorsan, vagy elfelejtette az igazolványát megmutatni. A gyári igazolvány minden hónapban meg lesz újítva. El van látva a munkás fényképével és úgy a belépéskor, mint a gyár elhagyásakor fölmutatandó. És hogy a munkás a gyakorlatban is megtanulja a “röndnek muszáj lönni” törvény értelmét, az igazolvány elvesztése esetén 3 rubel pénzbírsággal lesz elmarasztalva, ami sok esetben egy fél vagy néha teljes napibért jelent. De ez még nem jelenti azt, hogy az uj igazolványért nem kell fizetni és a mellékelt fényképért. Ha a munkás a gyárban fölvételre jelentkezik, több vas- rostélyos ablak előtt kell neki elmenni, ahol sorban a következő igazolványokat és okmányokat kell fölmutatni: a belföldi útlevelet, a munka igazolványt, a katona könyvét és két, nem régibb mint egy éves fényképet. (1935 előtt az élelmezési kártyáját is.) Végül ki kell neki tölteni egy hatvan-hetven kérdést tartalmazó ivet, vagy ugyanannyi kérdésre megfelelni. Közvetlen a forradalom után a gazdasági szervezeti könyv teljesen elég volt. Az a tény, hogy az illető munkás szakszervezeti tag, elég volt arra, hogy bárhói az Szoviet Unióban dolgozhasson. • Lassanként ezt megtoldották több igazolványnyal. A cárizmus korabeli belföldi útlevél amelynek megszüntetésére a Szoviet Unió megteremtői méltán büszkék voltak 1933-ban újra vissza lett állítva. De a cár idejében nem kellett a belföldi útlevélben minden munkahelyet vagy lakás- változást bevezetni. A szoviet rendszer alatt igen. Külön igazolvány nélkül lehetetlen bármilyen ipari, kereskedelmi vagy közigazgatási épületekbe (amelyek gombamódra szaporodnak) belépni. Mindenütt igazolás, vasrostélyos ablakok, számtalan hivatalnoksereg előtt. Minden gyár fölvételi irodáján kívül van még egy ketrec- szerü hely ahol a munkásnak külön jelentkeznie kell. Itt csak a katona könyvet vizsgálják fölül. A légmentesen elzárt ajtók, az iroda rácsain belül ülő és dolgozó egyének viselkedése a kívül levő halandókkal szemben sejteti az iroda belsejének a “szent és sérthetetlen” jellegét. Ez a hadügy és belügyminisztérium fönhatósága alatt áll, ez a gyár titkos irodája. Ebben vannak a tervek amelyeket mozgósítás esetén alkalmaznak, a gyárbn és a benne dolgozókkal. Levelezéseit nem a közönséges posta utján, hanem külön az erre betanított küldöncökkel intézi. Ha azt mondják neked, hogy a titkos irodában szeretnének veled beszélni, úgy akárhogyan is ártatlannak véled magad, mégis iibabőrös lesz a hátad mert már hallottál valamit, hogy ez nem jelenthet kellemes dolgot a számodra. Ha a munkád önként felakarod adni a gyárban, minden esetben először a gyárvezetőhöz, azután a szakszervezeti bizalmi emberhez és végül a kommunista sejt elnökéhez kell fordulnod. Ha ezek közül kettő nem adja a beleegyezését, ott kell maradnod akármennyire is gyűlölöd a helyet. Ebben az esetben az a legjobb, ha ennek a szentháromságnak a két tagját megnyered arra, hogy megszabadulj tőlük, vagy ha a gyári orvos bizonyítványa alapján megengedik a helyed föladását. Mindezeket csakis összeköttetés jobban mondva suba alati működés utján lehet elérni. Ha nincs meg az összeköttetésed amit itt Ame- rukában “Pull”-nak neveznek, úgy minden igyekezeted hiábavaló. Ha mégis otthagyod a helyet, úgy az okmányaidra fel lesz jegyezve, hogy fegyelemsértő vagy. Az eredmény az, hogy sehol sem kapsz munkát, mint esetleg valami elhagya- tot zord és kietlen vidéken, ahol alkalmad lesz a fegyelem- sértésért bűnhődni, a bűneidet tisztára mosni. Ha azután az ő nézetük szerint eléggé bűnhődtél, nagy kegyesen megengedik, hogy visszameny dolgozni oda, ahonnan úgy szerettél volna egyszer és mindenkorra megszabadulni. Az imént emlitett elbocsátások vagy munkafeladások mindig súlyos következményekkel járnak a munkás részére. De nem sokat kell tenni, hogy ilyen dolog bekövetkezzenek. Elégséges például az is, hogy beteg voltál, amit a gyárvezetőség, jobban mondva a szentháromság nem vett 'tudomásul. Ebben az esetben a szocialista munka-harctér szökevénye vagy, ugyanezt a cimet kapod ha egynéhányszor későn jelentkezel munkára. Ezekért a bűnökért megkapod mindazokat az áldásokat amelyeket föntebb említettünk. Többszöri betegjelentést fogsággal is szokták büntetni, amennyiben azt a föntemlitett háromság szimulálásnak, tete- tésnak nyilvánítja. A szocialista munka-harctér szabotálá- sának lesz az nyilvánítva és ez nem csekély dolog. Munkások akik csak gyűlölettel és fizikai undorral eltelve dolgoznak bizonyos helyen szeretnének minden veszély dacára megszökni, de ez sem könnyű dolog. Fizetésükből rendszerint tiz-husz napi munkabért tart vissza a gyár. (Túltesznek a legéhesebb kapitalistán.) De mindezek dacára, szembenézve az üldözésekkel és veszélyekkel, az ilyen szökések gyakoriak. A mezei munkás hasonló helyzetben van. Munkahely változtatás esetén ugyanaz a sorsa mint a gyári munkásnak, sőt rosszabb. A kollektivizálás következtében sokkal nehezebb neki valahol megélhetést találni. A gyári munkás és a mezei munkás, mindketten gyárhoz illetve röghöz kötöttek. Személyes szabadságuk ma sokkal korlátoltabb mint a cárizmus idejében. Szabad költözködési joga csak a jobbágynak nem volt. A szoviet munkásnak sincs. Mert mindenkire kötelező a belföldi útlevél, úgy természetes, hogy külföldi útlevélre is szükség van, ha valaki külföldre szándékozik utazni. Mindenkinek joga van külföldi útlevélért folyamodni, ha a folyamodványához 230 rubelt, (egy munkásnak 4—6 heti fizetése) mellékel. Egy-két hónapi idő eltelte után ebből a 230 rubelből az illető visszakap 200 rubelt és értesítik, hogy az útlevelet nem kaphatja meg. Útlevelet kapnak diplomaták, irók, athléták, vagy hivatalos ügyben utazók, de nem közönséges halandó. Ha egy munkás folyamodik útlevélért nem kapja meg bár elvesznek tőle 30 rubelt. De vigyáznia kell azután, mert az útlevélért való folyamodást úgy értelmezik, hogy az illető nincs megelégedve. Vannak esetek, hogy munkások is kapnak útlevelet, ha valaki “váltságdíjat,” ami körülbelül 300 dollárt tesz ki, fizet értük. Ez persze nem mindenkinek lehetséges. Még egy lehetőség van az ország elhagyására és ez a szökés. De egy 1934 junius 6-án kibocsátott rendelet azt mondja, hogy szökésért az illető hozzátartozóit is felelőssé teszik. A törvény első pontja igy szól: “Útlevél nélküli határátlépés nem katonai személyek részére tiz évi börtönnel vagy halállal büntetendő. Katonai személyeknek kizárólag halállal. Katonai személyek felnőtt hozzátartozói 5—10 évi börtönnel sújthatok ha tudtak a szökésről és utólag nem jelentették, ha azonban előzőleg tudták és nem jelentették 5 évi szibériai száműzetés és börtön a büntetés. Ha egy katonai személy tud a szökésről és azt nem jelenti, 10 évi börtönnel büntetendő, ha a nem följelentő, nem tartozik a hadsereghez, úgy az ügyét a törvény mint árulást kezeli. A GONDOLAT SZABADSÁG. A Szoviet Unióban a tanítási elv oda irányul, hogy az egyén a gondolatát a kormány érdekében formálja. Az állam vezetői a kizárólagos igazság tulajdonosok. Az egyedüli helyes irány az amelyet a vezetők megállapítanak és amelyet követni kell a népnek. Az ember gondolkodását agyagként gyúrják az uralkodó osztály kívánsága szerint. Az egyik oldalon vannak a kezdeményezők, a másik oldalon a nép, amely akaratnélküli nyáj módjára követi a kezdeményezőket. Az óvodától az egyetemig senki sem gondolkodik a saját belátása szerint. A jelszó nem az, hogy gondolkoz, hanem az, hogy gondolkoz igy vagy amúgy. Ezt a témát mindenütt ismétlik falragaszokon, csecsemő intézetekben, óvodákban, népiskolákban, középiskolákban és egyetemeken. Egy katekizmus van és ez a “Lenin- Stalinizmus.” Csak az az ifjú viheti valamire, aki ezt a katekizmust jól megtanulja. Az egyetemre való fölvételen ennek a katekizmusnak nagy szerepe van. Nagyon tanácsos minden ifjúnak ezzel tisztában lenni. Az ettől való eltávolodás eretnekséget jelent, még akkor is ha ezt csak magánbeszélgetésben is említi. Akinek pedig már állása van, egész biztosan elveszti. Magukat kiismerő szülők, ha a gyermekük elérte az ötödik évet beteszik az Októbrista gyermekek csoportjába. Ha a gyermek nyolc éves tagja lesz a pionéroknak, később az ifjú kommunistáknak és végre a pártnak. A párt tagsági könyv nélkülözhetetlen talizmán (bűvös védő érem) mindenki ré~ (Folyt, a 8-ik oldalon.)
