Bérmunkás, 1937. január-június (25. évfolyam, 926-951. szám)

1937-05-15 / 945. szám

1937 május 15. BÉRMUNKÁS 7 oldal Válasz az Uj Előre-nek Szalay Istvántól, Buffalo Lapunk régi barátjt küldte hozzánk az alábbi cik­ket, mint választ az ugyancsak elküldött “Uj Előrében” megjelent támadásra. A cikkben foglaltak valódiságát a Federated Industrial Union 106-os buffaloi localja titká­ra Wyland R. Fulleren kívül, buffaloi lapkezelőnk is iga­zolja. Szerk. Az Uj Előre 1937 április 6-iki számában megjelent rá­galmazó cikkre, melynek cime, “Egy buffaloi magyar áruló munkájáról,” amelynek egy be­tűje sem igaz: Ezt a cikkíró éppen úgy tudja, mint a Fede­rated Industrial Union 106. sz. Localnak minden egyes tagja, de a rosszmájúsága rá vitte, hogy valami igazságtalanság­gal szórakozzon, tehát felcsa­pott rágalmazónak. A fent említett cikk minden egyes förmedvényére a követ­kezőképpen válaszolok, mint a cikkirószerint megbélyegzett el­sőszámú áruló. Először is az 1933 augusztu­si sztrájk nem volt általános gyári sztrájk, mert csak két department ment ki, a többi dolgozott ezt a névtelen cikkíró elfelejtette és én Szalay, nem mint sztrájktörő szökaem be a gyárba, hanem a sztrájkolok megbízásából mint belső szer­vező nyilvánosan jártam be a gyárba és az említett jó mun­kát én végeztem, mert mig a két department sztrájkban volt, én értesítettem minden nap a sztrájkolókat, hogy reg­gelenként hol fognak a sztrájk­törők gyülekezni, mert csopor­tosan jártak be a gyárba és én szerveztem meg munkaközben a következő departmenteket: szám szerint tizet: (Machine shop, Blacksmith, Locomotiv repair, Yard labor, Dock, Pump­house, Boilerhouse, Pipe shop, Carpenter shop és Bricklayers.) Ezen departmentek 1—1 meg- bizottaival én voltam a Master Mechanicnél augusztus 25-én, pénteken és bejelentettem neki, hogy ha a gyárvezetősége ki nem egyezik a sztráj kólókkal, akkor hétfőn egy ipari munkás nem lesz a gyárban. Úgy tör­tént, hogy szombaton 26-án a manager megegyezett a sztráj- kólókkal és igy végződött a sztrájk. De ha én nem dolgoz­tam volna a sztrájk érdekében, akkor bizony sokáig ment vol­na még a sztrájk. Továbbá, hogy én lettem az union elnöke ez titkos szavazás utján tör­tént, mert három jelölt volt, az egyik 17 szavazatot, a másik 24-et és nekem volt 127 szava­zatom és igy lettem megválaszt­va. Tehát nem én toltam fel magam elnöknek. Hogy az egyik gyűlésen egy munkás azt jelentette, hogy a foremanok végzik a munkások munkáját is, ezt a kérdést a shop committee három Ízben vitte a manager elé, de a ma­nager kijelentette, hogy mivel a gyár anyagi hibák miatt gond­nokság alatt van és a munka- viszonyok rosszak, nem fizet­heti a foremanokat éppen sem­mitevésért különben a forema­nok csak visszamaradott mun­kát végeznek, de megígérte, hogy a jövőben ez sem fog meg­történni. Mielőtt a Polish Cadet teremben megtartott gyűlésre térek, meg kell említenem, hogy 1934 augusztus hóban Pitts- burghban megtartott Steel and Metal Workers Union Konven­ción, mint küldött vettem részt és az ott hozott határozatokat nekem megküldték ami nekem ma is megvan. Én a Polish te­remben megtartott rendkívüli gyűlésen nem tartottam beszé­det és csak felolvastam a pitts- burghi konvenció határozatá­nak egy részét és azután tör­tént meg a szavazás. A tagság nem a Steel and Metal Work­ers Union mellett szavazott, ha­nem a Federated Industrial Union lett elfogadva. Azután avval érvel a névte­len rágalmazó munkás, hogy ő csak két és nem hatcentes óra­bér javítást kapott mint a töb­bi és hogy erre Szalay ur azt válaszolta, hogy ha nem tet­szik neki, kiteteti a Yardra és hoznak helyébe másikat. Hát ilyen badarságot még a futóbo­lond sem hihet el, hiszen egyik munkás nem rendelkezhet a másik felett, a tény az: hogy az említett 6 centes órabér emelés a múlt év novemberben meg­kezdődött és tartott ez év már­cius 28-ig, amikor újból 10 cen­tes órabér emelést kaptunk, a cikkben említett munkás, vala­mi irodai tévedés miatt csak 2 cent emelést kapott. Nem 2 centel kevesebbett mint a töb­bi, tehát 4 cent emelést kapott, a Shop committ nem vette párt­fogás alá, mert az uniónból ki­maradt 23 hónapon át nem fi­zette a havi 25 centes kivetést, de meg lett neki mondva ha megfizeti az elmaradt kivetése­ket és vissza áll az uniónba amit meg is tett, a március 28-án kapott 10 centes órabéremelés­nél ő 12 cent emelést kapott. A következő kifogása a rágal­mazónak az, hogy én Szalay avval fordultam az unió tagjai­hoz, hogy a masiniszták csak 32 órát dolgoznak hetenként és hogy segítsenek nekik több munkát kiharcolni. Hát ez vé­letlenül igaz, “de mit csinált akkor Szalay, amikor egy má­sik munkás azon panaszkodott, hogy csak 16 órát dolgoznak, akkor Szalay azt mondta, hogy ha kell másik munkást hoznak a helyébe,” hát én azt nem mondtam, de azt a munkást jobb munkára tették. Ezután egy másik roham tör ki a névtelen senkifia rágalma­zóból, azt írja, hogy ez most történt nem régen, ami a leg­nagyobb szégyene Szalaynak az árulónak, hogy két harcos unió tagot, családos embereket ki­dobtak a munkából. “Emlék- szel-e Szalay ur, Sam Devsich és Nick Knezevich munkások­ra?” Erre az a válaszom, hogy igen is emlékszem, hiszen úgyszólván barátaim voltak. Mi együtt dolgoztunk 1935-ben a Tom Mooney ügyben. A kérdés az, hogy miért veszítették el a mun­kájukat? Vannak esetek, ami­kor az unió sem tud megvéde­ni egyes munkásokat, például amikor verekedést vagy durva veszekedést röktönöznek a gyár­telepen munka közben. Ez tör­tént Nick Knezevich munkás­sal is. A rossz munkaviszonyok miatt, igen keveset keresett, ő csőszerelő, ezért nézett ma­gának máshol egy rövid időre munkát és kapott. A gyárból kért néhány heti kimaradást amit meg adtak neki, mikor vissza jött, még mindég nem volt állandó munka a csőszere­lésnél, de kapott munkát a Rod Millben, persze kevesebb fize­téssel, de elfogadta, később a munka egy kissé megindult, te­hát mivel, hogy Knezevich dol­gozott a csőszereléshez behív­tak egy régi munkást. Kneze­vich ezért szótemelt az ügyben és a manager elé került, a ki azt mondta, hogy ha Knezevich kívánja, ő leteszi a felvett munkást és vissza adja neki a csőszerelést. De mivel a fel­vett munkás Knezevichnek va­lamennyiben rokona volt, nem fogadta el az ajánlatot, hanem megmaradt a Rod Millben, ké­sőbb a csőszerelésnél felvettek egy segitőmunkást a miért Knezevich ismét felszólalt, hogy ő akarja azt a munkát, mivel jobb alkalma lesz visszakapni a régi munkáját a csőszerelést, akkor az újonnan felvett mun­kást labor munkára tették és ő foglalta el a helyét és egy rö­vid idő múlva visszakapta a csőszerelést. A foreman ja adott neki egy bizonyos mun­kát, amit Knezevich nem úgy csinált meg ahogy a foreman- ja neki előadta. Ebből kifolyó­lag összevesztek és Knezevich csúnyán lehordta a foremant, úgy igazi angolosan, ezért a foreman letette. Knezevich nem fordult a Shop committee- hez, hanem ment egyenesen a WS Labor Board-hoz és ott ad­ta elő a történteket. A VS Labor Board beidézte a gyár fnanagerét és 3 shop commit- tee-t, ezek kihallgatása után Knezevich elbukta az ügyet. Én nem voltam a WS Labor Board előtt, tehát nem én do­battam ki Knezevichet a mun­kából. A Sam Devsich esete egy ki­csit eltérő, ő még nem volt be- hiva munkára emiatt panaszt emelt a shop committe előtt. A Shop Committe a manager elé vitte az ügyet, a manager azt mondta, hogy csak ideiglenes munkát tud neki adni, mint se­gítő a kőműveseknél. Sam Dev­sich elfogadta mivel, hogy ő napszámos munkás és hozzá fo­gott dolgozni. A managernek el kellett utazni, amit Devsich arra használt fel, hogy más munkát kért, de a kőmivesek- nél nem végezte be a munkáját, amikor a manager vissza jött és meglátta, hogy Devsich ott hagyta a rábízott munkát és máshol dolgozik, letették. Ak­kor Devsich ismét a shop com- mitteehez fordult, a shop com­mittee bevitte magával Dev- sicht is a managerhez és újból kértek neki munkát. A mana­ger azt mondta ha a shop com­mittee kívánja, ő ad Devsichnek munkát, hanem mint magán em­ber nem mint manager szeretne egy pár kérdést Devsichez in­tézni. A shop committee bele egyezett, a manager azt kérdez­te Devsichtől, hogy polgár-e? a válasz az volt, hogy nem. Ak­kor azt kérdezte, hogy hány éve, hogy Amerikában van Dev­sich azt monta, hogy 25. Akkor azt kérdeztea manager hogyha 25 éves amerikás, mért nem polgár? Arra Devsich azt vála­szolta, hogy ő akar polgár len­ni, mert már az első papírja meg van, akkor a manager azt kérdezte hajlandó-e megmutat­ni neki az első papírját? Dev­sich azt mondta, hogy igen, de bármilyen választ adott volna is a munkája biztosítva volt, de mivel hogy hazudott, azért nem kapott munkát. Másnap reggel Devsich eljött a gyár elébe, engem megszólított, mondja Szalay mit csináljak most, nekem nincs első papi­rom, én azt tanácsoltam neki, hogy beszéljen még 2 vagy 3 committeemanal és azután majd megbeszéljük, hogy mit tudunk csinálni az érdekében, de ő ezt nem tette ahelyet ő is a WS Labor Boardhoz ment. Az ügyé­ben beidézték a managert és 3 shop committee-t, azután Sam Devsich többé nem mutatko­zott, tehát őt sem én dobattam ki a munkából. A következő részben azt Írja a kedves senki! “Volt idő ami­kor Szalay jó munkát végzett, ez volt 1935-ben, amikor még Szalay Tom Monney érdekében dolgozott.” Hát szép az elösme- rés, mert én Szalay mindég csak jó munkát végezhettem a munkások érdekében, mivel én már úgy lettem nevelve. Hogy a gyár vezetőségének nagysze­rű ember vagyok ? hát éppen olyan, mint a többi tisztességes munkás, aki érti a mesterségét és mindennap elvégzi a napi munkáját. Továbbá azt Írja a rágalma­zó: “asztán emlékszel-e arra Szalay István, amikor Erdély munkástárs meghalt ? Mi a gyárban gyűjteni kezdtünk csa­ládja javára és te voltál az, aki ezt leszavaztad, de aztán amikor öcsédre kellett gyűjte­ni az már jó volt, az ellen nem volt kifogásod.” Erre a vála­szom ez: Először is öcsémnek 2 évvel ezelőtt gyűjtöttek és nem Er­délyi halála után, de ez nem mérvadó, másodszor, hogy az Erdélyi család részére való gyűjtést leszavaztattam ezt sem érdekből, sem rosszakarat­ból tettem, már azért sem, mert én Erdély vei mindég a legjobb barátságban voltam és a csa­ládját a legnagyobb tisztelet­ben tartom, de sajnos még is megtörtént a következő okból, amikor Erdélyi munkástárs meghalt, én az első este ott vol­tam a gyászháznál. Ott volt a családnak egy jó barátja, aki mindenben eljárt a temetést il­letőleg. Az félrehivott és azt mondta, Szalay hallottam, hogy a gyárban gyűjtést akarnak rendezni, azt ne tegyék, mert a család nincsen rászorulva és csak megsértik vele, aki ezt nekem mondta az bármikor helyt áll a szavaiért. Továbbá azt írja vagy íratta

Next

/
Thumbnails
Contents