Bérmunkás, 1937. január-június (25. évfolyam, 926-951. szám)

1937-05-15 / 945. szám

1937 május 15.

BÉRMUNKÁS

7 oldal

Válasz az Uj Előre-nek Szalay Istvántól, Buffalo

Lapunk régi barátjt küldte hozzánk az alábbi cikket, mint választ az ugyancsak elküldött “Uj Előrében” megjelent támadásra. A cikkben foglaltak valódiságát a Federated Industrial Union 106-os buffaloi localja titkára Wyland R. Fulleren kívül, buffaloi lapkezelőnk is igazolja.

Szerk.

Az Uj Előre 1937 április

6-iki számában megjelent rágalmazó cikkre, melynek cime, “Egy buffaloi magyar áruló munkájáról,” amelynek egy betűje sem igaz: Ezt a cikkíró

éppen úgy tudja, mint a Federated Industrial Union 106. sz. Localnak minden egyes tagja, de a rosszmájúsága rá vitte, hogy valami igazságtalansággal szórakozzon, tehát felcsapott rágalmazónak.

A fent említett cikk minden egyes förmedvényére a következőképpen válaszolok, mint a cikkirószerint megbélyegzett elsőszámú áruló.

Először is az 1933 augusztusi sztrájk nem volt általános gyári sztrájk, mert csak két department ment ki, a többi dolgozott ezt a névtelen cikkíró elfelejtette és én Szalay, nem mint sztrájktörő szökaem be a gyárba, hanem a sztrájkolok megbízásából mint belső szervező nyilvánosan jártam be a gyárba és az említett jó munkát én végeztem, mert mig a két department sztrájkban volt, én értesítettem minden nap a sztrájkolókat, hogy reggelenként hol fognak a sztrájktörők gyülekezni, mert csoportosan jártak be a gyárba és én szerveztem meg munkaközben a következő departmenteket: szám szerint tizet: (Machine

shop, Blacksmith, Locomotiv repair, Yard labor, Dock, Pumphouse, Boilerhouse, Pipe shop, Carpenter shop és Bricklayers.) Ezen departmentek 1—1 meg- bizottaival én voltam a Master Mechanicnél augusztus 25-én, pénteken és bejelentettem neki, hogy ha a gyárvezetősége ki nem egyezik a sztráj kólókkal, akkor hétfőn egy ipari munkás nem lesz a gyárban. Úgy történt, hogy szombaton 26-án a manager megegyezett a sztráj- kólókkal és igy végződött a sztrájk. De ha én nem dolgoztam volna a sztrájk érdekében, akkor bizony sokáig ment volna még a sztrájk. Továbbá, hogy én lettem az union elnöke ez titkos szavazás utján történt, mert három jelölt volt, az egyik 17 szavazatot, a másik 24-et és nekem volt 127 szavazatom és igy lettem megválasztva. Tehát nem én toltam fel magam elnöknek.

Hogy az egyik gyűlésen egy munkás azt jelentette, hogy a foremanok végzik a munkások munkáját is, ezt a kérdést a shop committee három Ízben vitte a manager elé, de a manager kijelentette, hogy mivel a gyár anyagi hibák miatt gondnokság alatt van és a munka- viszonyok rosszak, nem fizetheti a foremanokat éppen semmitevésért különben a foremanok csak visszamaradott munkát végeznek, de megígérte,

hogy a jövőben ez sem fog megtörténni. Mielőtt a Polish Cadet teremben megtartott gyűlésre térek, meg kell említenem, hogy 1934 augusztus hóban Pitts- burghban megtartott Steel and Metal Workers Union Konvención, mint küldött vettem részt és az ott hozott határozatokat nekem megküldték ami nekem ma is megvan. Én a Polish teremben megtartott rendkívüli gyűlésen nem tartottam beszédet és csak felolvastam a pitts- burghi konvenció határozatának egy részét és azután történt meg a szavazás. A tagság nem a Steel and Metal Workers Union mellett szavazott, hanem a Federated Industrial Union lett elfogadva.

Azután avval érvel a névtelen rágalmazó munkás, hogy ő csak két és nem hatcentes órabér javítást kapott mint a többi és hogy erre Szalay ur azt válaszolta, hogy ha nem tetszik neki, kiteteti a Yardra és hoznak helyébe másikat. Hát ilyen badarságot még a futóbolond sem hihet el, hiszen egyik munkás nem rendelkezhet a másik felett, a tény az: hogy az említett 6 centes órabér emelés a múlt év novemberben megkezdődött és tartott ez év március 28-ig, amikor újból 10 centes órabér emelést kaptunk, a cikkben említett munkás, valami irodai tévedés miatt csak 2 cent emelést kapott. Nem 2 centel kevesebbett mint a többi, tehát 4 cent emelést kapott, a Shop committ nem vette pártfogás alá, mert az uniónból kimaradt 23 hónapon át nem fizette a havi 25 centes kivetést, de meg lett neki mondva ha megfizeti az elmaradt kivetéseket és vissza áll az uniónba amit meg is tett, a március 28-án kapott 10 centes órabéremelésnél ő 12 cent emelést kapott.

A következő kifogása a rágalmazónak az, hogy én Szalay avval fordultam az unió tagjaihoz, hogy a masiniszták csak 32 órát dolgoznak hetenként és hogy segítsenek nekik több munkát kiharcolni. Hát ez véletlenül igaz, “de mit csinált akkor Szalay, amikor egy másik munkás azon panaszkodott, hogy csak 16 órát dolgoznak, akkor Szalay azt mondta, hogy ha kell másik munkást hoznak a helyébe,” hát én azt nem mondtam, de azt a munkást jobb munkára tették.

Ezután egy másik roham tör ki a névtelen senkifia rágalmazóból, azt írja, hogy ez most történt nem régen, ami a legnagyobb szégyene Szalaynak az árulónak, hogy két harcos unió tagot, családos embereket kidobtak a munkából. “Emlék- szel-e Szalay ur, Sam Devsich és Nick Knezevich munkásokra?”

Erre az a válaszom, hogy igen is emlékszem, hiszen úgyszólván barátaim voltak. Mi együtt dolgoztunk 1935-ben a Tom Mooney ügyben. A kérdés az, hogy miért veszítették el a munkájukat? Vannak esetek, amikor az unió sem tud megvédeni egyes munkásokat, például amikor verekedést vagy durva veszekedést röktönöznek a gyártelepen munka közben. Ez történt Nick Knezevich munkással is. A rossz munkaviszonyok miatt, igen keveset keresett, ő csőszerelő, ezért nézett magának máshol egy rövid időre munkát és kapott. A gyárból kért néhány heti kimaradást amit meg adtak neki, mikor vissza jött, még mindég nem volt állandó munka a csőszerelésnél, de kapott munkát a Rod Millben, persze kevesebb fizetéssel, de elfogadta, később a munka egy kissé megindult, tehát mivel, hogy Knezevich dolgozott a csőszereléshez behívtak egy régi munkást. Knezevich ezért szótemelt az ügyben és a manager elé került, a ki azt mondta, hogy ha Knezevich kívánja, ő leteszi a felvett munkást és vissza adja neki a csőszerelést. De mivel a felvett munkás Knezevichnek valamennyiben rokona volt, nem fogadta el az ajánlatot, hanem megmaradt a Rod Millben, később a csőszerelésnél felvettek egy segitőmunkást a miért Knezevich ismét felszólalt, hogy ő akarja azt a munkát, mivel jobb alkalma lesz visszakapni a régi munkáját a csőszerelést, akkor az újonnan felvett munkást labor munkára tették és ő foglalta el a helyét és egy rövid idő múlva visszakapta a csőszerelést. A foreman ja adott neki egy bizonyos munkát, amit Knezevich nem úgy csinált meg ahogy a foreman- ja neki előadta. Ebből kifolyólag összevesztek és Knezevich csúnyán lehordta a foremant, úgy igazi angolosan, ezért a foreman letette. Knezevich nem fordult a Shop committee- hez, hanem ment egyenesen a WS Labor Board-hoz és ott adta elő a történteket. A VS Labor Board beidézte a gyár fnanagerét és 3 shop commit- tee-t, ezek kihallgatása után Knezevich elbukta az ügyet. Én nem voltam a WS Labor Board előtt, tehát nem én dobattam ki Knezevichet a munkából.

A Sam Devsich esete egy kicsit eltérő, ő még nem volt be- hiva munkára emiatt panaszt emelt a shop committe előtt. A Shop Committe a manager elé vitte az ügyet, a manager azt mondta, hogy csak ideiglenes munkát tud neki adni, mint segítő a kőműveseknél. Sam Devsich elfogadta mivel, hogy ő napszámos munkás és hozzá fogott dolgozni. A managernek el kellett utazni, amit Devsich arra használt fel, hogy más munkát kért, de a kőmivesek- nél nem végezte be a munkáját, amikor a manager vissza jött és meglátta, hogy Devsich ott hagyta a rábízott munkát és máshol dolgozik, letették. Akkor Devsich ismét a shop com- mitteehez fordult, a shop committee bevitte magával Dev- sicht is a managerhez és újból kértek neki munkát. A manager azt mondta ha a shop committee kívánja, ő ad Devsichnek munkát, hanem mint magán ember nem mint manager szeretne egy pár kérdést Devsichez intézni. A shop committee bele egyezett, a manager azt kérdezte Devsichtől, hogy polgár-e? a válasz az volt, hogy nem. Akkor azt kérdezte, hogy hány éve, hogy Amerikában van Devsich azt monta, hogy 25. Akkor azt kérdeztea manager hogyha 25 éves amerikás, mért nem polgár? Arra Devsich azt válaszolta, hogy ő akar polgár lenni, mert már az első papírja meg van, akkor a manager azt kérdezte hajlandó-e megmutatni neki az első papírját? Devsich azt mondta, hogy igen, de bármilyen választ adott volna is a munkája biztosítva volt, de mivel hogy hazudott, azért nem kapott munkát. Másnap reggel Devsich eljött a gyár elébe, engem megszólított, mondja Szalay mit csináljak most, nekem nincs első papirom, én azt tanácsoltam neki, hogy beszéljen még 2 vagy 3 committeemanal és azután majd megbeszéljük, hogy mit tudunk csinálni az érdekében, de ő ezt nem tette ahelyet ő is a WS Labor Boardhoz ment. Az ügyében beidézték a managert és 3 shop committee-t, azután Sam Devsich többé nem mutatkozott, tehát őt sem én dobattam ki a munkából.

A következő részben azt Írja a kedves senki! “Volt idő amikor Szalay jó munkát végzett, ez volt 1935-ben, amikor még Szalay Tom Monney érdekében dolgozott.” Hát szép az elösme- rés, mert én Szalay mindég csak jó munkát végezhettem a munkások érdekében, mivel én már úgy lettem nevelve. Hogy a gyár vezetőségének nagyszerű ember vagyok ? hát éppen olyan, mint a többi tisztességes munkás, aki érti a mesterségét és mindennap elvégzi a napi munkáját.

Továbbá azt Írja a rágalmazó: “asztán emlékszel-e arra Szalay István, amikor Erdély munkástárs meghalt ? Mi a gyárban gyűjteni kezdtünk családja javára és te voltál az, aki ezt leszavaztad, de aztán amikor öcsédre kellett gyűjteni az már jó volt, az ellen nem volt kifogásod.” Erre a válaszom ez:

Először is öcsémnek 2 évvel ezelőtt gyűjtöttek és nem Erdélyi halála után, de ez nem mérvadó, másodszor, hogy az Erdélyi család részére való gyűjtést leszavaztattam ezt sem érdekből, sem rosszakaratból tettem, már azért sem, mert én Erdély vei mindég a legjobb barátságban voltam és a családját a legnagyobb tiszteletben tartom, de sajnos még is megtörtént a következő okból, amikor Erdélyi munkástárs meghalt, én az első este ott voltam a gyászháznál. Ott volt a családnak egy jó barátja, aki mindenben eljárt a temetést illetőleg. Az félrehivott és azt mondta, Szalay hallottam, hogy a gyárban gyűjtést akarnak rendezni, azt ne tegyék, mert a család nincsen rászorulva és csak megsértik vele, aki ezt nekem mondta az bármikor helyt áll a szavaiért.

Továbbá azt írja vagy íratta