Bérmunkás, 1937. január-június (25. évfolyam, 926-951. szám)

1937-05-15 / 945. szám

6 oldal BÉRMUNKÁS 1937. május 15. Május elseje Chicagóban Az idei május elseji ünne­pély a legsikeresebbek közzé sorozható. A szokásos május elsejei felvonuláson a munkások tízezrei vonultak fel végelátha­tatlan sorokban. Délután két órára az Union Park környé­kén a forgalom teljesen szüne­telt és csak gyalog szerrel le­hetett a gyülekező hely közelé­be érni. A menet pont három órakor indult az Ogden Avenuetől a Randolph Streeten a belváros­ba, ahol a Michigan Avenuen és Monroen át az eleje 4 óra tiz perckor ért a Grant Parkba. Az első sorokban nyolcasával sora­koztak a felvonulók, de a később indulók már az utca teljes szé­lességét elfoglalták és még igy is több mint három negyed órát vett mire a vége a gyűlés szín­helyére ért. A Grant Parkban hangszóró­val továbbították a szónokok az osztálytudatos munkásság üzenetét a hallgatóságnak. A szónokok a Szocialista Párt, Kommunista Párt, az Indust­rial Workers of the World és más féltucat gazdasági és test­vér szervezet és egyesület ne­vében beszéltek. A nagy gyűlés után a külöm- böző testületek tagjai és rokon- szenvezői az estére előkészített ünnepélyekre vonultak. Az IWW a Bérmunkás Ott­honban tartott élvezetes mű­sor keretében ünnepélyt, me­lyen beszéltek Carl Keller. IWW előadó, Lucy Parsons, a hay- marketi tragédia egyik mártír­jának özvegye és Morris Fagin. Volt több zene, ének szám és szavalat és a műsor után tánc. LewiséU folytatják a Progressivek támadását Illinois államban, mint arról már irtunk az United Mine Workers bányász szervezet moz­galmat kezdett, hogy az évek­kel ezelőtt kiszakadt és Prog­ressive nevet használó bányász szervezetet a munkából kizárja. Ebben a harcában arra akarja kényszeríteni a bánya bárókat, hogy szerződéseket kizárólag vele kössön, aminek a következ­ménye az lenne, hogy azokat a munkásokat, akik elég bát­rak voltak és megkritizálták a Lewis gépezet önkényes cselek­véseit, sőt munkájukkal hozzá- járültak a Progressive unión megalakításához, ezek a mun­kások sohasem juthatnának munkához. ■ Lewis adjutánsai most tucat­számra vannak az illinoisi bá­nya kerületben, ahol a Progres­sivek szerződésüket az 50 cen­tes bér javítással meghosszab­bítani akarják és azon fáradoz­nak, hogy a szerződés kötést megakadályozzák illetve az egyes bányatulajdonosokat ter­rorizálják az aláírás ellen. A Progressive uniónak van­nak nemcsak megszervezett bá­nyái, de több bányatulajdonos van mellettük, akik nem kíván­nak a Lewis gépezettel semmi­féle összeköttetésbe lenni és igy újabb kilátások vannak, hogy a két unión között elkeseredett harcok fognak folyni a közel jövőben, amelynek szenvedő alanyai a munkások lesznek. Fishbein L. munkástárs országos előadó útjában a hiten a következő városkban tart gyűléseket: N. S. PITTSBURGH, PA. május 14-én, pénteken este 8 órai kez­dettel az INTERNATIONAL SOCIALIST LYCEUMBAN, 508 James Street. CORAOPOLIS, PA. május 16-án, vasárnap délután 3 órai kez­dettel a MAGYAR OTTHONBAN, 708-^4th Street. PHILADELPHIA, Pa.ban május 18-án, kedden este 8 órai kez­dettel a MUNKÁS DALÁRDA HELYISÉGÉBEN, 1144 W. 4th Street. Bővebb tudósítást nyerhet a helyben kiadott röplapokból. A New York és környéki gyűlések sorrendjét később közöljük. Beszéljenek mosta számok Az automobil gyárosok kimu­tatása szerint az elmúlt héten 141.085 automobilt készítetlek el. Maga a General Motors ahol 200,000 munkás van a terme­lés terén alkalmazva 55,950 gé­pet állítottak elő egy hét alatt. A számítás szerint 3 és fél em­ber munkaideje szükségeltetik 40 óra heti munkaidőt számít­va ami 140 órát tesz ki. Ha most már az átlagos munkabért vesszük alapul amit maga a General Motors Co. kimutatása nyújt ami 86 cent óránként, ak­kor a General Motors 120 dollár 40 centet fizet ki munkabér fe­jében egy automobil elkészíté­sére. Ennek a vállalatnak vannak kocsiai melyeknek eladási ára 700 dollártól egészen 3000 dol­lárig terjed. Mostan nézzük meg a Ford gyárat ahol a ter­melés terén 100,000 ember van alkalmazva akik hetenként 35,915 kocsit készítenek el, ami­kor egy kocsi elkészítéséhez a Ford gyárban 2 egész és 7 ti­zed heti emberi munkaidő szük­ségeltetik, ezek a statisztikai adatok bizonyítják, hogy milyen hatalmas összegeket vágnak zsebre az autógyár tulajdono­sai. AZ AKCIÓ BIZOTTSÁGHOZ CSATLAKOZTAK: J. Nagy, Astoria............. 1.00 Z. Zatykó, Astoria......... 1.00 F. Dobler, Bridgeport..... 1.00 St. Fazekas, Bridgeport—. 1.00 J. Herold, Bridgeport ..... 1.00 G. Vaszkó, New York..... 1.00 J. Nagy, New York....... 1.00 J. Németh, New York.... 1.00 M. Stefánkó, New .York.. 1.00 L. Fishbein, New York.. 1.00 M. Vlasits, New York.. 1.00 Szabó M. Williamston....... 5.00 L. Rost, Phila................... 1.00 Emil May, Cleveland....... 2.00 J. Policsányi, Triadelphia 1.00 Paul Pika, Chicago ........... 1.00 M. Fekete, Coraopolis..... 2.00 L. S. Prekop, Coraopolis 1.00 Mary Lefkovits,Cleveland 2.00 L. Lefkovits, Cleveland.. 2.00 J. Katona, Preston........... 1.00 J. Kollár, Cleveland....... 1.00 G. Kuhn, Solon................. 1.00 A. Kissák, New York....... 1.00 E. J. Havel, Garfield...... 3.00 A. Refy, Lodi................... 1.00 A GEP Irta: Márton Iván. — Hallja, Séf esik — dühön­gött a művezető —, ez mégis borzasztó! Az egész üzem fenn­akadás nélkül működik, egyedül a maga gépeivel kínlódunk mindennap. Csináljon valamit, fiam — tette hozzá vészt jósló ábrázattal —, mert különben! . . . És jelentőségteljes mozdu­latot tett. A gépész megtörölte gyön­gyöző homlokát. — Nem értem, művezető ur, mi történhetett ezzel a motor­ral. Évekig hiba nélkül járt és most egyszerre napirenden van­nak a hibák. Pedig úgy vigyá­zok rá, mint a szememvilágára. Szeretetteljesen nézte a ko­mor, fekete Diesel-motort. Gyen­géden végigsimitotta olajos fe­lületét, azután ismét a henger­fejre vetette magát. Apróléko­san megvizsgálta a szelepeket, az olajvezetékeket. Egy csavar sem kerülte el a figyelmét. Mindent rendben talált. És a mó- tor mégsem működött. — Hol lehet a hiba? — töp­rengett a szerelő. — Akármihez fogok, hiába. Lemászott a gépről, gondo­san megolajozta a csapágyakat, a zsirozókon keresztül kenő­anyagot nyomott a gépbe, utol­só könyörgő pillantást vetett a hengerekre, kérve, hogy ne fosszák meg kenyerétől. Végre a művezetőhöz fordult. — Mindent rendben találtam. Ha a gép most sem jár, akkor nem akar! A művezető gúnyos tekinteté­től porig alázva, Sefcsik Antal megragadta az inditóemeltyüt. Sziszegés, zugás töltötte be a gépházat, a lenditőkerék mél­tóságteljesen megmozdult, a transzmissziótengelyek pörögni kezdtek és az egyenletes rob­banások ismert ritmusa mennyei zeneként hangzott a gépész fü­lében. A Diesel-mótor megin­dult. Sefcsik rajongott a gépéért. Ha tőle függött volna, egész nap fényesíti, tisztogatja, kene- geti. Száműzött róla minden rozsdát, könyörtelenül eltávolí­totta a reáhullott kócszálakat és akkor volt a legboldogabb, ha szaktársai elismerően bólo­gattak a példás rendben tartott Diesel-mótor láttára. De egy idő óta mintha gyökerestől kicse­rélték volna a gépet. Szeszélyes­sé, kiismerhetetlenné vált. Ok nélkül megállt, órákig kellett vesződnie, mig megindult: — Ha nem tudnám, hogy lélekte­len vastömeg, akkor azt hin­ném, ingerelni akar — mondo­gatta Sefcsik. Sefcsik Antal nem értette meg, miért hagy ki a motorja. Miért szalad ki a csapágyfém, amikor kétségbeesett pontos­sággal ügyelt az olaj zócsövekre, miért recsegnek, csikorognak a perselyek és mi az a különös baljóslatú zugás, ami a motor járását kiséri? Ha panaszko­dott, a művezető leszidta, az üzemmérnök megvetőleg hát át­fordított neki. A gép fölvette a harcot az emberrel. Eleinte komiszkodott, később vadd gyűlölettel leste a pillanatot, hogy bosszút álljon a leigázóján. Kiszámíthatatla­nul, a legváratlanabb időközök­ben mondta föl a szolgálatot, megállt a legégetőbb pillanatok­ban és az őrültség szélére ker­gette a gépészt. Végül a műve­zető elvesztette a türelmét. — Sefcsik, félnégykor leszá­moltatjuk. A járulékait és a munkakönyvét fölveheti. Elég volt a komédiából! — harsogott a hangja, amikor látta, hogy a helyzet reménytelen. — Ez a gép nem jár a maga keze alatt. A gépész — utoljára — ko­moran vizsgálta a motort. Tö- viről-hegyire átnézett mindent. Az agya majd szétpattant, hogy meglelje a hiba nyitját. De mindent rendben talált. Elkeseredetten ragadta meg az inditókart. A gép nem moz­dult. A lenditőkerék küllői szét­terpesztett ujjakként meredtek, mintha egy óriási tenyér lesne az áldozatára. A gépész tanács­talanul topogott a motorja előtt, ismét végigtanulmányoz­ta minden porcikáját és kétség- beesetten rázta a fejét. —Itt minden fáradság kár­ba vész. Hirtelen támadt vak dühé­ben megrángatta a lenditőkere- ket. A gép csak erre a pillanat­ra várt. Felnyögött, hirtelen megindult és könyörtelenül ma­gához rántotta az embert. A gépész kétségbeesetten ugrott hátra, de elcsúszott és a Diesel- mótor irgalmat nem ismerve gyűrte maga alá. A Sefqsik ha­lálüvöltésére odasereglő munká­sok csak egy vérző, összesaj­tolt hustömeget találtak, mi­alatt a gép, az uj emberfaló Bálvány, — ismét szabályosan, nyugodtan, egyenletesen járt. És a gép mellé odaállt a kö­vetkező áldozat.

Next

/
Thumbnails
Contents