Bérmunkás, 1937. január-június (25. évfolyam, 926-951. szám)
1937-01-02 / 926. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1937 január 2. A német munkások helyzete a nácizmus alatt Magyarországi Tükör Az IWW Hírszolgálati irodájától Budapest. KÖRNYEZETTANULMÁNY HITLER MÁSODIK NÉGYÉVES TERVÉBEN UJ RENDELETEKET IKTATOTT TÖRVÉNYBE, A VAS ÉS FÉM MUNKÁSOK ÉS AZ ÉPÜLET MUNKÁSOK FIZETÉSÉT ILLETŐLEG. Hivatalos angol statisztikai kimutatások szerint, Németország 17 legszámottevőbb iparában a munkások bére 1934 január 1-től 1935 végéig teljesen változatlan maradt. 1935 végén a női alkalmazottak órabére 43 pfennings, férfi ipari szakmunkások órabére 78 pfenning. Ebből ' a keresetből — eltekintve, az élelmiszerek rohamos emelkedését— a német munkának ma, kereseti adót kell fizetnie, külömböző társadalmi biztosításokat és szervezeti tagdijat, amelyek, minden olyan dolgozó egyénre kötelezővé van téve, mindazokra, akik évi 900 márkát, vagy azon felül keresnek, ebből tiz százalékot lefognak jövedelmi adó címén, 20 százalékot külömböző társadalmi biztosítások fejében, tehát keresetének 30 százalékát, lefogják. Például vegyünk egy néhány ipart: A nyomdászok, akik évek hosszú során át keresetükkel az első helyen állottak 1935-ben egy nyomdász átlagos keresete 41 márka 38 pfenning volt, ebből külömböző járulékok fejében munkaadóján keresztül a kormánynak szolgáltattnak be 6 márka és 98 pfenninget, a munkás kap 34 márka és 40 pfenninget, ami amerikai pénzben 13 dollár és 96 cent. A vasmunkás, átlagos heti keresete 41 márka 15 pfenning, járulékok lefogása 5 márka 70 pfenning, keresete 35 márka 45 pfenning. Napszámos munkás, átlagos keresete 28 márka 56 pfenning, ebből a lefogott járulékok 5 márka és 63 pfenninget tesz ki, heti keresete 22 márka 93 pfenning. Az élelmiszer 1933-tól 1936 februárjáig 8 százalékkal emelkedett. A ruházat 11 és fél százalékkal. A német munkások átlagos heti keresete, amerikai pénzre számítva 11 dollár. Most lássuk az élelmi szereket, amerikai pénzben számítva: egy kiló fehér kenyér 36 cent, vaj fontja 64 cent, kávé fontja egy dollár. — Brazíliában az elmúlt néhány évben csaknem 40 millió zsákkal semmisítettek meg, — narancs középnagyság 8 cent darabja, liszt 12 cent fontja, cukor 16 cent fontja. Húst, tojást és zsiradék féléket a szegény ember még álmában sem ehet! Ez a nácizmus, néhány éves uralmának az eredménye! Az elbizakodott, s a hazafiságtól áthatott német proletár, szak- szervezetei, politikai — szocialista, kommunista — pártjai Hitler harsány szavaira, mint a kártya vár omlottak össze. Eme rettenetes helyzet tanulságul kell, hogy szolgáljon, elsősorban is azoknak, akik osztálytudatra ébredtek s még ma is a hasznavehetetlen, parlamenti politikát hirdetik a munkásosztály felszabadításának eszközéül és elitélik, vagy sze- methunynak a direkt akció, mint az osztályharc legkipróbáltabb eszköze felett. Másodsorban — és pedig ez a túlnyomó része a munkásosztálynak — a szinpatajzer és ezekkel egyetemben a szervezetlen munkások milliói, akiknek helyzetük — ha bármennyire közömbösek, vagy tudatlanok is — éppen olyan sanyarú lesz a nácizmus, vagy fasizmus rendszerében, mint az előbbieké. Az Egyesült Államokban éppen úgy mint az egész világon — a munkásosztály tunya, közömbössége folytán — rohamosan terjed a fasizmus — csak a tudálékosok és a vakok nem látják ezt. — Az Egyesült Államok kongresszusa elé kíván a hadügyminisztérium egy tör- vényjavaslatott terjeszteni, amelynek célja, háború esetén, úgy a katonát, mint az ipari munkást 18 éves kortól 65 éves korig besorozni. Sokan abban a tévhitben élnek, hogy egy európai háború esetén az Egyesült Államok semlegesek maradnak. Azok, akik ezt hirdetik ravasz képmutatók, azok akik elhiszik azt, vagy nemösmerik az osztályharcot, vagy tudatlanok. Először. Az amerikai imperialista osztálynak sok-sok billiói vannak az európai iparokban befektetve, tehát gazdasági érdeke a háborúban való részvétel. Hogy melyik nemzet oldalára áll, az attól függ, hogy hol van jobban érdekelve. Másodszor. Egy újabb európai háború minden kétséget kizárólag, ha nem azzal kezdődik, de nagyon rövid időn belül osztály háborúvá fejlődik s az amerikai kapitalizmusnak az élete éppen olyan kedves és fontos, hogy a már megszokott hangzatos jelszavak mellett, nagyon kevés ellent állással — kivéve az elszánt osztálytudatos szervezett munkások részéről, — újból elhódítja, sajtóján, rádióján keresztül a munkás tömegeket, akik aztán parancsszóra, még gépiesebben fogják egymást gyilkolni, mint bármikor ezelőtt. Az egész világ imperialista osztályának őrült fegyverkezése, szomorú jelenség arra, hogy egy-két év leforgása alatt újból patakokban folyik a világ proletáriátusának vére. Ennek megakadályozására egyesíteni kell a világ osztálytudatos munkásságának erejét, tekintet nélkül elvi és taktikai kérdésekre. A cél: egyesült erővel útját állam a tudatlan, szervezetlen proletárok millióinak, a kapitalizmus érdekében való felhasználására. Ez legyen a cél! Ezt követelik ma a gyorsan változó idők! Olvasd aBérmunkást! Józsefváros. Mellékutca. Földszintes ház. Szálloda. A szállodában jobbról-balról szobák. A szobák egyike nyitva, másika zárva. Legelői, az üvegajtótól jobbra, portás fogad: — Egy-kettő-három, egyöt- ven, kettőötven ... de hiszen uraságod egyedül van . . . Mari .. . Mah-r-i-ii! Szóljon ki a Tecának, nem, a Vikinek, az sem kell? . . . Nagyon sajnálom, de ez nem olyan hely, ahol egyedül lehet uraságod . . . Vagy úgy? ... Az más. Ella “nagysága” leghátul található .. . a földszint 7. szám alatt. Erre kérem . . . csak tessék bátran odamenni . . . hogyne . . . otthon van. Kilincs nincs az ajtón. Ablak is csak volt valamikor benne. 4I4É — Jónapot! — Nem hallják? Mégegyszer: Jónapot! A népjólétitől . . . kérem az ellenőrző kiskönyvecskét. Két ágy . . . egy asztal . . . petróleumvilágitás . . . bűz ... ételmaradékok . . . egy pohár . . . képeslapok . . . macskák ... de hang sehol, semerre, senkitől. Percek, percek, percek, a levegő egyre nyomasztóbb, egyre nehezebb. — Ó, bocsánat, csak itt voltam ... a szomszédban — lép be a naccsága. Zoltán, Zohol- tán, itt van az ur környezni, hallod-e, Zoltán? — ő az, kérem, a Zoltán, éjjel lapátolta a havat . . . muszáj kérem . . . már két napja hiába vártuk az ebédjegyet... nem jött . . . pedig a postás mondta, hogy vit . . . hozott . . . csak nem nekünk ... Jó, hogy tetszett jönni! A kiskönyv? Megvan, kérem. Jé, csak most látom, urasága uj környező. Hát akkor tessék helyet foglalni . . . nem itt . . . a másik széken . . . Zohltán . . . Zo-o-ol-tán — sir a hang —kelj már föl, veled is beszélni akar az ur. Ó, már három éve, igen, akkor még a miénk volt ez a ház . . . azaz mi vettük . . . hivatalosan, mi voltunk az üzletvezetők. Hogyan? Magam sem tudom. Tönkrementünk? Lehet. Nem tudom. Három éve itt lakunk ebben a hetesben, azt mondták, ezért nem kell lakbért fizetni. Megszolgáltuk. Maradhatunk. Mi mást tehettünk volna. A Zoltán félkezével, asztmájával, örökös köhögésével mi mást lehetett tenni? Maradni . . . maradni. Öten. Igen. Annyian vagyunk itt. Megy egy, hogyis mondjam csak ... A Jani is itt van, a szeneslegény, aztán a Zoltán, meg én, az három; a fiú, 12 éves, Ernő kalaposinas, heti 1.50-et keres, mozira visz- szatart belőle ötvenet, marad egy pengő, a Zoltán hármat hozott haza tegnap, szóval négyan volnánk idáig, no, és itt van az Erzsi, a leányom, tizennégy- éves, úgy, ahogy mondom, iskolai tanuló, ja, majd elfelejtem megmondani, a Lónyaiba jár . . . nem, dehogy, nem tévedés, gimnáziumba, szin jeles tanuló, az igazgatója úgy szereti, mint a sajátját, dehogy, a növendékek nem ítudják, hogyan is szabadna tudniok, hogy az Erzsi itt lakik, itt csinálja a leckét, miközben az ajtók egyike nyitva, másika zárva van. Ó, őt nem érdekli, ami itt végbemegy. Ő már tudja, hogy mi ez? Éppen ezért, ő más lesz. Vegyészmérnök. De az is meglehet, hogy orvos. Minden más lesz a foglalkozása, csak ilyen nem lesz, mert ő már tudja, hogy ebből nem lehet megélni, mi se éltünk meg belőle, pedig azt mondják, hogy az üzletvezető még azoknál is többet keres. Mi se kerestünk. Csak tönkrementük ... itt vagyunk . . . öten ... a hatodik csak úgy jár ide . . . kegyelemből tartjuk .. . különben a pádon hál éjjelente . . . nem tetszik még ismerni a Rozi nénit? Kár. ő is a családhoz tartozik. Hová is tartozhatna máshová, mikor már öreg, kiöregedett nagyon . . . nem tud állni se . . . csak totyogni ... azt is olyan lassan, hogy kin kivárni. Valamikor? Úgy csinálta, mint ezek ... a fiatalok . . . most velünk van, a mi ebédünkből eszik — ha jut, de legtöbbször csak nyalogatja a fazekat, azt mondja, öregnek ennyi is elég, ha meg nagyon éhes, kiáll a templom elé és koldul, de többet viszik be a toloncba ezért napokig sem látjuk . . . most is harmadnapja, hogy oda van, biztosan ül . . . pedig ezt a kis kelkáposztafőzelékmaradékot neki tettem félre, a Zoltán nemigen szereti, Erzsi se, a fiú se, Jani meg egyenesen kiköp, ha kelkáposztafőzeléket lát, a szagát meg pláne nem szíveli. Könnyű neki, ő nem nyilvántartott, mint mi. őt nem környezik minden hónapban, mint bennünket. Független, szabad ember. Dolgozik. De mit csináljunk mi? Én? Én kérem köhögök . . . Beteg? Frásztt. Köhögőben vagyok a Zoltánnal, a K. h.-ja vagyok neki . . . Uraságod nem érti? Persze, persze, tán a vöröskeresztes hölgy elfelejtette önnek megmagyarázni, hogy vannak “köhögök” és vannak nem “köhögök.” Az utóbbiak azok, akik törvényes házasságban élnek. Mi, kérem, csak úgy vagyunk . . . úgy, ahogy mondtam . . . köhögünk. Hogy miért? Engedje meg, hogy én kérdezzem önt: minek ? így is jó és amúgy se volna jobb . . . Adóság? Van . . . volt . . . Zálog? A múlt héten adtam el az utolsót. Az is volt. Tiz darab . . . még akkorról . . . ötven pengő értékben. Máskülönben . . . He-he-he ... Zoltán . . . Zoltán, ugy-e, voltál a fronton . . . Zoltán nem felel. Hortyog. Álmában talán frakkban és lakkcipőben fogadja az ismerősök jókívánságait, abból az alkalomból, hogy Erzsiké leánya — doktor, gyógyítja és vigasztalja a Zoltánokat, meg a mamákat, a mamáját, aki “köhögőben” él, élnek, szenvednek, küszködnek, mint ahogy ezt a környezettanulmány is igazolja.
