Bérmunkás, 1936. július-december (24. évfolyam, 900-925. szám)

1936-09-12 / 910. szám

6 oldal

BÉRMUNKÁS

1936 szeptember 12.

Mi a külömbség, hogy ki segíti Mussolinit?

A munkásszervezetek teljesitménye Spanyolországban

Amikor az abessziniai nép elnyomatására elindultak a római fasizták, kenyér mellett olajra, nyers anyagra volt szükségük, hogy a legmodernebb öldöklő szereket — repülő gépeket, tankokat, páncél autókat üzembe tarthassák. Ezt a nagyon fontos olajat a Szoviet Union szállította és amikor emiatt szavunkat emeltük, azt a választ kaptuk, hogy mi a külömbség, hogy honnan szerzi be Mussolini az olajat, ha nem Oroszországtól akkor más helyről kapná.

“Mivel nem érdemes öntudatos munkásoknak az ethio- piai nép elnyomatása felett siránkozni, mivel alapjában véve nem fontos, hogy a saját vérbeli császárjuk tartja őket elnyomva, vagy egy római diktátor,” igy általában hamar napirendre tértek a dolog felett.

De most itt van a spanyol helyzet.

Spanyolországban a radikális munkások, köztük kommunisták is, élet-halál harcot vívnak a fasizmussal. Ezt a spanyol fasizmust az olasz fasizmus repülő gépekkel segíti, több nagy személyszállító gépet tart ottan és szállítják a vad Riff katonákat a spanyol radikális munkásság legyilkolá- sára.

De az orosz kormány csak szállítja tovább vígan az olajat az olasz repülők részére.

Olasz repülő tisztek, olasz gépeken bombázzák a spanyol munkásokat. Mussolini mozgósítja az összes repülő hajőra- ját, hogy a spanyol fasizták segítségére siessen ha a munkások győzedelmeskednének.

De a szovietek szállítják tovább az olajat. A kommunisták azzal védekeznek, hogy mi a külömbség, hogy kiktől kapják az olajat, ha nem Oroszország akkor más fog nekik szállítani.

Hát ez különbség.

Morális szempontból véve, éppen olyan érzés fogja el majd a spanyol munkásságot, amikor a szoviet olajjal ellátott olasz fasizták bombázzák agyon testvéreiket, mintha egy egyént fogna el, aki a barátja amikor az az ellenségét látja el minden jóval élelemmel, aki ellen neki élet-halál harcot kell megvívnia. Elkeseredetséggel fog Oroszországra gondolni, hogy kenyeret, nyers anyagot, olajat szállít a nemzetközi fasizmus részére.

Gazdasági külömbség. Igaz, Olaszország megkapná a hadviseléshez szükséges olajat, kenyeret, nyersanyagot más helyekről is, de amig Amerika 1 dollárért és ezen felül 8 ezer mértföldes szállításért adna egy bushel búzát, addig Oroszország 50 centért és egy ezer mértföldes szállítási lehetőség mellett adja ezt nekik. Ez áll olajra és minden más anyagra.

Azt tudjuk, hogy Olaszország szükiben van a pénznek és azt is tudjuk, ha fele áron kapunk

valamit, egyszer annyit tudunk belőle venni.

Tehát Oroszország lehetővé teszi, hogy az olasz fasizmus, egyszer annyi olajat tudjon beszerezni a más dolgok mellett, egyszer annyi spanyol munkást gyilkoltathasson meg, amikor arra szükségét látja, mert Mussolini és Hitler nem engedheti meg, hogy Spanyolországban a munkásság jusson hatalomra, ők már előre megegyeztek és biztosították a spanyol fasiz- tákat, hogy biztosra mennek, mert szükség esetén mellettük lesznek.

Ez a különbség.

Minden gondolkozó munkás, de még a polgári egyén is tudja, hogy Spanyolországban dűl el a fasizmus és a szocializmus közötti harc, legalább egy pár évtizedig semmi remény nem lesz az európai munkásságnak, hogy szervezkedési szabadságot, vagy a saját sorsa felett szólási jogot kapjon ha most a spanyol munkásságot leverik. Ez csüggesztően, minden remény feladásával érintené még a francia munkásságot is, sokkal kevesebb reménnyel és lehetőséggel vehetné fel a harcot a saját és azokat támogató nemzetközi fasizmussal szemben.

De még van más külömbség is. Nem-e lehetséges, hogy a szovietektől kapott olajat gaso- lint már mostan is átadja a spanyol fasiztáknak Mussolini?

Nem-e lehetséges, hogy az orosz olajat elraktározzák és a spanyol munkásság segítségére siető francia munkásságot is annak a segítségével fogják agyon bombázni.

Nem-e lehetséges, hogy a nemzetközi fasizmus, mely leszámolásra készül a szocializmussal, Oroszországot is megtámadja, melyben az olasz repülők vezető szerepet fognak vinni, Oroszország által szállított és felraktározott olajnak a segítségével?

Nem-e lehetséges, hogy Olaszországon keresztül Hitlert is ellátja Mussolini olcsó orosz olajjal. Hiszen már megegyeztek és hármas szövetséget kötöttek a közbe eső Ausztriával ?

Mi egyszerű munkások egyet biztosan tudunk, osztályharc folyik, nekünk a munkásság oldalán kell lennünk, minden segítséget megtagadni a kizsákmányoló osztálytól és ennek védő pajzsától a fasizmustól. Gyengíteni, nem erősíteni, elvonni tőle a szükséges anyagot, nem szolgáltatni nekik.

Mi igy értelmezzük a nemzetközi szolidaritást, de hát mi csak egyszerű munkások vagyunk nem minden hájjal megkent politikusok, akik még arra is mentséget találnak fel, hogy a fasizmus apját a legvéresebb zsarnokot a nemzetközi fasizmus szervezőjét, segítőjét látják el minden hadviseléshez szükséges anyaggal, fele áron, mint más országtól

(Folyt, az 1-ső oldalról.)

tette volna a fasizmus előtörte- tésének minden ellentállásat. Ezért repült Goded generális Barcelonában a zendülés kezdetén, hogy személyesen vezesse a fasizták felkelését.

A CNT ébersége és tagjainak bátor akciója azonban meghiúsította a fasizták terveit a kezdetben. A Barcelonai győzelmet nyomon követte Taragonna, Le- rida, Matare és az egész Catalonia megszabadítása a fasiz- táktól. A munkás hadsereg Barcelonában rövid időn belül 18.000 embert vonultatott fel, mely számból 13.000 a CNT és FAI tagjaiból került ki; 2000 a szocialista szakszervezetekből és 3000 a marxistákból. Ezeken kívül a CNT még külön 8000 embert szerelt fel, akikből állt az autó karaván, akik Saragossa visszafoglalására indultak. Ezen jelentés kiadása óta a szám lényegesen megnövekedett nemcsak Barcelonában, hanem egész Spanyolország területén.

Azon sok ferde felfogás korrigálására, amely ezen szervezetekről fogalomba van, szükségesnek látjuk röviden ismertetni a CNT és FAI lényegét a helyes megvilágításban. Bár helyünk nem engedi meg a spanyol munkásmozgalom egész történetének ismertetését, igy csak a jelentősebb dátumokat jegyezzük fel.

A “Confederacion Nációnál del Trabago” (CNT) 1910-ben alakult és rövid időn belül a tagsága elérte a 700.000 (hétszázezret) egész Spanyolország területén. A szervezetnek azonban csak a neve volt uj, célja és harcieszközei nem. A spanyol munkásmozgalom történetében vannak sötét korszakok, amikor a reakció a legrettenetesebb eszközökkel nyomott el minden gyülekezési szabadságot és a mozgalmak a föld alá kényszerültek. Ilyen periódusok után a szervezetek mindig uj nevet vetek fel, de céljaik megmaradtak.

A spanyol munkás mozgalom már a kezdettől szorosan szimpatizált Bakunin anarcho-szin- dikalista eszméivel és a munkásság nagyszázaléka egész a mai napig megmaradt ezen felfogás mellett.

A CNT is ezen tradíciókból alakult ki és működik, mint folytatása az előző mozgalomnak. A spanyol anarchisták és más országokban lényeges különbség van, amennyiben a -pa- nyolok már a kezdetől a munkások gazdasági szervezeteire fektették a fősulyt. A “pure and simple” szakszervezeti mozgalom sohasem létezett Spanyolországban. A CNT törekvése két irányba terjedt ki. A kapitalista rendszerben a szervezett erővel igyekszik javitani a munkásság élet színvonalát a direkt akció és a tömegek nevelése révén. A végcélja pedig egy igazságos, elnyomók nélküli társadalmi

kapnák és ezt helyesenk, megbo- csájthatónak tartják.

Hát ez a külömbség! Vi.

rendszer megvalósítása. Az “állam kapitalizmus mindenféle sallangoktól mentes szabad társadalom felépítése kizárólag a közgazdasági érdekeinek megfelelőig. A CNT ellensége minden fajta diktatúrának, mert abban csak a kulturális és természetes élet elnyomó eszközét látja.

A CNT sohasem lépett közösségre semmiféle politikai párttal, de a veszély órájában mindig készen volt a legmesszebbmenő odaadással harcolni más szervezetek és pártok mellett. Felfogását nem változtatja és függetlenségéből soha egy jottányit fel nem adott. A szocialista szakszervezetekkel szoros testvéri viszonyban van és gyakran közös akcióra mennek, különösen oly esetekben, amikor a szakszervezetek tagsága lázad a politikusok atyáskodása ellen, mint az történt az Asturias bányászok esetében.

A “Federation Anarchista Ibercia” (FAI) és az CNT céljai között nagyon kevés eltérés van. A két szervezet szoros testvéri viszonyban van egymással. Az FAI az anarchista tradíciók képviselője a spanyol munkás- mozgalomban. Tagságát nagyrészben aktiv fiatal emberek képezik, akik mindig készek a társadalmi harcokban az első sorokat elfoglalni. Az FAI tagságának nagyszázaléka tagja a CNT- nek is. Mindkét szervezet nagymennyiségű irodalmat ad ki és nagy nyomdákat tartanak fel. A Barcelonában megjelenő “So- lidaridad Obrara” és Madridban a CNT” napilapokon kívül ezen két szervezet 35 hetilapot és 5 havi folyóiratott ad ki. Már ebből is megállapítható, hogy ezen két szervezet milyen erőt képvisel és mily befolyással van a munkásság és parasztság társadalmi életére. Hozzá adva még ehhez azon számos független autonómiával rendelkező, de a CNT-vel szorosan együtt működő szervezeteket, amelyek a CNT konvencióin testvér küldöttekkel is képviseltetik magukat.

A fentiekből megismertük azokat az erő szervezeteket, melyek Spanyolországban irányítják a harcot a fasizmus ellen. Miután a szemeink előtt emelkedett hatalomra olasz, német és ausztriában a fasizmus anélkül, hogy a munkásság számottevő ellentállást tanúsított volna, gondolkodóba kell esnünk az oly sokat hangoztatott “egységfront” lényege felett. Amint az események bizonyítják az “egységfront” forradalmi akcióra képes szervezet nélkül semmit sem ér. Viszont, ahol erőteljes gazdasági szervezete van a munkásságnak ott képes még a fasizmus fegyveres erejével is felvenni a harcot. A tanulság tehát: az egységfront semmit sem jelentő jelszó helyett építsük a forradalmi Egy Nagy Szervezetet, amely képes lesz nemcsak a fasizmus terjedésének útját állni, hanem a bérrendszert is megdönteni és helyébe egy elnyomók nélküli társadalmi rendszert felállítani.