Bérmunkás, 1936. július-december (24. évfolyam, 900-925. szám)

1936-09-12 / 910. szám

1936 szeptember 12. BÉRMUNKÁS 7 oldal Ahol győzedelmeskedik a spanyol munkásság vitek végbe a forradalmárok s radikálisok sorai között. Badajoz városának forradal­márai között véghez vitt vér­ontás hire ment a Malaga vá­ros forradalmárai összefogdos- tak a városban rekedt bankáro­kat, papokat, kapitalistákat, földesurakat s a falhoz állít­va agyonlőtték őket. Ezáltal figyelmeztették a barbár fasiz- tákat, hogy ha lefegyverezett munkásokat mészárolnak le, ennek megtorlásául Malaga vá­ros mintájára irtják ki az el­lenforradalom híveit. HÁBORÚ VAGY FORRADALOM? Az egész világ osztálytuda­tos munkássága visszafojtott lélegzettel várja az eseménye­ket amelyek Spanyolország munkássága a fasizmus elleni véres harcáról szól. A nyolca­dik hetes forradalom elkesere­dett harcából még mindig le­hetetlen megállapítani, hogy mely fél jön ki győztesen a harcból, a hírek ellentmondóak, megtévesztők. Egy azonban bi­zonyos, s ez az, hogy Spanyol- ország osztálytudatos munkás­ságának elhatározott szándéka vére, élete árán megakadályoz­ni a fasizta diktatúrát. A hu­szadik század történelmének lapjain aranybetükkel kell meg­örökíteni a spanyol proletáriá- tus elszánt hősies harcát a barbár elnyomatással szemben. A mai véres forradalmat a spanyol kizsákmányoló osztály és azok militarista tábornokai idézték elő, hogy megbuktassák az egységfront kormányát, amely veszélyeztette a profit egy részét. Eme elkeseredett harcnak megvan az oka, ha a fasizmus győzedelmeskedik ak­kor egy rettenetes katasztrófa zudul a munkásosztályra annak szervezeteire, százakat, ezreket mészárolnak le. Az osztályharc legbátrabjait, s rettenetes el­nyomatásban, kizsákmányolás­ban tartják a spanyol munká­sok millióit. Eme harcnak ki­menetele óriási befolyással van nemcsak Európa, hanem az egész világ osztálytudatos mun­kásságának küzdelmeire. Ama elszánt harc amelyet az osztálytudatos spanyol mun­kások vívnak a barbár fasizta hordák ellen nem kerül a pol­gári lapok hasábjaira. A Fe­derated Press helyszíni tudó­sítója a következőket írja: “Tekintettel arra, hogy a fa­siszták oldalán van a képzett hadsereg óriási része, akik szé­gyenletes vereséget és vissza­vonulást voltak kénytelenek eszközölni a munkások fegy­verei elől, akik oroszlán mód­jára harcoltak minden talp­alatnyi földért. 14 órát töltöt­tem Largo Cabellero szocialis­ta vezér társaságában a Sierra Guadarrama harctéren ahol Madrid fővárost védték meg. Láttam amint a munkásnők csapata bajonetjeiket szegezve verték széjjel a fegyelmezett s jól felszerelt fasizta sereget. Láttam Calele Leon hegységé­nek Madrid felé vezető utain munkásnők holttestét bajonet- tel a földhöz szegezve. Láttam amikor az egyesült munkások csaknem puszta kézzel verték vissza Mola tábornok hadsere­gét az nap amikor az Madrid bevételét jósolta, s kijelentette, hogy százezer embert fog Mad­rid városában lemészároltatni egy nap alatt. A munkások Mola tábornok foglyul ejtett katonáinak fegyvereivel s ágyúival űzték őket vissza. Madrid közelében levő Mon­tana Barackot amelyben a fa- sizták elsáncolták magukat, a munkások egy elszánt roham­mal vették be. A munkások hadserege minden alvás és pi­henés nélkül napokon át har­colt mig végre győzedelmeske­dett a fasizták felett. Madrid városában a fasizták felkelésé­re ezer és ezer munkásnő re­volverekkel felszerelve ügyel. Catalonian fővárosában Bar­celonában ezer és ezer fasizta terrorizálta a város lakosságát, elbarikádolták magukat s vár­ták Codet tábornok hadseregé­nek megérkezését, hogy azzal egyetemben uralják Barcelo­nát. Codet tábornok hadsere­gét szétverték őt magát fog- jul ejtették. Barcelona fasiz- táiból hírmondó sem maradt, hotelokat, templomokat ame­lyekben elsáncolták magukat a munkások felégették. A forradalom kezdetén a munkások külömböző frakciói egyesültek, hogy megvédjék a liberális kormányt a fasizmus­sal szemben. Ma már ez a harc osztályharccá fejlődött, a mun­kások helyezkednek el az ipa­rok igazgatásában s irányítják a termelést. Barcelonában a munkások forradalmi bizottsá­ga intézkedik. Templomokat, zárdákat és azok vagyonát le­foglalják, az ellenszegülőket érdemük szerint büntetik. Mont Serrat a világ leghíresebb ko­lostorát a tüdő betegek szana­tóriumává változtatták át. Bar­celona burzsoa osztályának kas­télyait a munkás gyermekek nyaralójává iktatták. Barcelo­na minden épületéről a vörös zászló leng. Spanyolország ki­zsákmányoló osztálya ma kap­ja a jól megérdemelt jutalmat azért az évszázados kegyetlen­ségért amelyben Spanyolország proletáriátusát tartották. A munkások forradalmi bizottsá­ga éjjelt nappalá téve dolgozik, hogy biztosítsa a munkásosz­tály javára a forradalom vív­mányait. A világ kizsákmányoló osz­tálya elkövet mindent, hogy a fasizta Franco tábornok se­regei győzzenek. A világ kapi­talista osztályának határtalan pénz és fegyvertára áll rendel­kezésére a fasizta seregeknek. A világ osztálytudatos mun­kásságának itt az ideje, hogy mint egy ember álljon a spa­nyol forradalmárok oldalára, gyors anyagi és erkölcsi támo­gatásra van szükség. A CNT szindikalista szervezet nagy­mennyiségű 25 centes bélye­get küldött az IWW egyetemes központjához, amelyek már széjjel vannak küldve az or­szág minden részébe. Az IWW minden tagja, a Bérmunkás minden olvasója tartsa osztály­tudatos kötelességének, hogy azokból a bélyegekből tehetsé­géhez mérten vegyen s máso­kat is annak vásárlására meg­nyerje. Augusztus második hetében a felkelő fasizta hordák elfog­lalták Badajoz városát s a szindikalista szervezetek több mint ezerhatszáz tagját lemé­szárolták. Borzasztó pusztítást nem az összemberiség javára. A munkásosztály zöme még ma sem tudja megkülönböztet­ni a háború és a forradalom közötti különbséget. Minden eddigi háború a ma­gántulajdon, a profit rendszer, a piac érdekében zajlott le. A háborúban a bérrabszolgát kényszerítik, hogy hagyja ott munkáját, családját és akarata ellenére fegyvert nyomnak a kezébe, hogy ölje, gyilkolja más országok, államok bérrabszol­gáit, az úgynevezett ellenséget. A fejlett ipari államok prole- táriátusa nem gyűlöletből, bosz- szuból, de még kevésbé vagyo­nának megvédése érdekében fog fegyvert. Akár győzedel­meskednek, akár legyőzöttek lesznek ezek a proletárok min­den körülmények között csak veszíthetnek az imperialisták érdekében folyó háborúban. A forradalom, amelynek ki­törésekor — ha fegyveres az a felkelés — nem kényszeríte­nek senkit, az osztálytudatos forradalmárok megkérdezik munkástársaiktól, hogy med­dig hagyják még magukat eme igazságtalan társadalmi rend­szerben a kizsákmányoló osz­tály által elnyomni, megrabol­ni. Itt van az alkalom, a le­számolás ideje, szükség van minden bérrabszolgára, hogy lerázza évezredes rabláncait, hogy eme ósdi, elavult társada­lom helyébe a munkásosztály szabad társadalmát építsük. Hive-e ön a kapitalista kizsák­mányolásnak s az azzal járó rettenetes szenvedésnek? Ha nem úgy álljon sorainkba, se­gítse saját magát embertársai­val egyetemben egy uj társa­dalom születését létre hozni. A háború alkalmával amely a mindenkori kizsákmányoló osztály érdekében folyik nem kérdik, hanem kényszerítik, hogy abban részt vegyen. A forradalomban választhat. A háborúban kötelező a fegyver forgatás, a gyilkolás s bár leg­többen nincsennek tudatában, hogy miért folyik az ember mészárlás. A forradalomban tudják a kitűzött célt, az oko­kat amiért fegyvert ragadnak. A bérrabszolga a harctéren nemösmeri “ellenségét” akik­nek legyilkolására vezényelték. A forradalomban a lázadók az elnyomatás, a kizsákmányolás, a jelen társadalmirendszer el­len lázadnak, amikor már képtelenek tovább tűrni, szen­vedni az elnyomatást, a lét ér­deke nyomja kezükbe a fegy­vert, hogy erőszakos utón, vérárán is jólétet, szabadságot teremtsenek nem egyesek, ha­Bármilyen hangzatos, meg­tévesztő jelszavak alatt folyjon is egy háború, a munkásosz­tálynak egy parányi érdeke annak résztvételében nincsen. Ha épkézláb tér vissza a harc­térről, a munkanélküliség kál­váriája kínozza, ha az “ellen­ség” ágyújának golyója lá­bait, karjait, szemét vagy fü­leinek hallását vette el, vagy a mérges gázok marcangolták szét ifjú tüdejét, a nyomor, szenvedés rettenetes kínjai gyötrik. A forradalom ha győ­zedelmeskedik a munkások mil­liói feledve but, bánatot, mun­kához fognak s építik azt a rendszert, amelyben nem lesz­nek kiváltságosok s elnyomot­tak. A háborúban az isten, haza, százló “szent” nevében gyilkol­ják egymást az ellenfelek. Az isten, amelyet az ember te­remtet magának, hogy féljen, hogy megalázkodjon valami láthatatlan képzelet előtt. A haza, amelyben jogtalan kifosz­tott bérrabszolgák lettünk, meg kell védenünk a kiváltságosok számára. Testi épségünket éle­tünket kell feláldoznunk, hogy gyermekeink, unokáink tovább­ra is a kiváltságos osztály mar­talékává lehessen. A zászló, amelyért életét kell feláldozni, amely előtt lekell, hogy borul­jon a bérrabszolga szent és sérthetetlen amig az az ural­kodó osztály érdekét szolgálja. Minden ország, minden állam kizsákmányoló osztályának megvan a saját maga zászlaja, amely alatt zsákmányolják sa­ját országuk bérrabszolgáit, amely mellett gyilkolhatják más országok proletárjait. A forradalomároknak egy zász­lójuk van az egész világon s ez a vörös zászló, amely a szerve­zést, nevelést és felszabadulást jelképezi. A forradalom, még akkor sem ha azt polgár hábo­rúnak nevezik nem hasonlítha­tó össze a kapitalista érdeke­ket szolgáló háborúkkal. Amig a háború elnyomatást, kizsák­mányolást, szenvedést jelent a munkásosztály számára, addig a forradalom szabadságot, bol­dogságot teremt az összembe­riség javára. J. P. MORGAN ez év május 6-án egy aranyérmet kapott a humanizmus érdekében elköve­tett munkájáért. Az érmet a National Institute of Social Science adta. Ez az intézet egy olyan embernek ad aranyérmet a humanizmus érdekében vég­zett szolgálataiért, aki 1917-ben belezavarta az Egyesült Álla­mokat a háborúba. Egy oly embernek mint Morgan, akinek több vér, emberélet tapad a leikéhez, mint bármely európai diktátornak. Morgan az acél truszt feje, több mint egy bil­lió dollárt vágott zsebre a világ háborúba szállított munícióért profit fejében. Megérdemli az aranyérmet.

Next

/
Thumbnails
Contents