Bérmunkás, 1936. július-december (24. évfolyam, 900-925. szám)
1936-09-05 / 909. szám
1936 szeptember 5. BÉRMUNKÁS 5 oldal Még egy tál cseresznyét fogyasztunk el AZ IWW NEM FÉR BELE GARBAIÉK EGYSÉGFRONTJÁBA SEM. Néhány héttel ezelőtt megjelent cikkemre — késve bár — de válaszolt Garbai Sándor, két folytatólagos cikkben az “Uj Előrén” keresztül; “Válasz az IWW-hoz tartozó kritikusoknak” cim alatt, augusztus 15 és 17-én. Lefkovits munkástársam jóakaratu és gyors intézkedése dacára is csak tiz nappal később nyílt alkalmam a cikkek elolvasásához és a velük való érdemleges foglalkozáshoz. A cikkek, habár többes számban beszélnek, tartalmukban, az általam felvetett kérdéseket taglálják és a leckéztetésből túlterhelt hangjuk is nekem szólnak. Lényegükben azonban szembe helyezkednek az Ipari Unionizmussal s írója, a világot megváltó Szociáldemokrácia pártpolitikai elméletét olyan üde, fürge, mozgékony és kac- kiás kisasszony szűzies ártatlanságában próbálja feltün- etetni, hogy ha nem ismernők, sejteni sem lehetne, hogy őke- gyelme, egy fogait hullatta, ráncosképü, beteges, köszvé- nyes, heptikás, két mankón vergődő vénasszony. Mielőtt Garbai Sándor válaszát boncolgatnám, némi vallomás félét kell itt elmondanom, be és kifelé azokhoz, akik megérkezésének idején és az előadó turné alatti tevékenységem és viselkedésem rossz szemmel nézték, sőt helytelenítették is. Amit tettem és ahogyan tettem, nem sajnálom, nem bántam meg. Adott esetben újból és ugyanúgy megcsinálom, ahogyan tettem és akartam azt tenni a múltban. Garbai Sándor úgy érkezett Amerikába, mint a magyar forradalom zászlóhordozója és magyar Amerika előtti bemutatkozását elősegíteni és támogatni — az IWW részéről — nemcsak megengedhető valami, de forradalmi kötelességünk volt. És mivel az adott helyzet úgy hozta, hogy ezt a bemutatkozás félét, egyedül sem a kommunisták, sem az IWW- isták nem végezhették, hát nem tartottam bűnnek még azt sem, hogy közösen fogyasszuk el azt a tál cseresznyét, melyhez, más esetben bizony nem nyúltam volna hozzá. Garbai első turnéja körül a kialakult vélemények különbözők. Vannak, akik azt tartják, hogy száz százalékos sikert ért el a platformon és olyanok is, akik homlokegyenest az ellenkezőjét állítják ennek. De, hogy tulajdonképpen kinek van igaza, azt elfogja majd dönteni a második körút, mely mint a cikkből értesültem, már előkészülőben van. Részemről itt a két szélsőség egyikéhez sem csatlakozom le. De megismétlem előbbeni kijelentésem, hogy munkásmozgalmi szempontból a körút teljesen értéktelen volt. Ezt bizonyítja nemcsak első cikkem, hanem Garbai válasza is. Maga azon tény, hogy ki kellett piszkálni belőle a cikket, hogy elismeri munkásmozgalmi szempontból útja hiányosságait, hogy ránk hivatkozik és tanúnak hiv bennünket védekezésében; ez nekünk elégtétel és kritikánk jogosságát igazolja. “Hogy beszédeim magyar vonatkozásban is antika- pitalisztikusak voltak, azt még az IWW-isták sem tudják elvitatni” — írja Garbai Sándor. De mi a magyar foradalom zászlóhardozójától, a bécsi ellenforradalom bujdosójától, nem CSAK anti-kapitalisztikus beszédeket vártunk. Ilyesmivel még Father Coughlin is eldicsekedhetnék. Más lapra tartozik az, hogy mivel okolja meg Garbai a három forradalom tapasztalatainak einem mondását, elhallgatását. VELÜNK! ... Mi miattunk tette. Kíméletből, méltóságteljes gesztusból, vagy mi a csudából?! Ejnye, ejnye Garbai elvtárs! Hát Öntől nem ilyesmit vártunk volna. Mert a hazugság a kommunistáknál megy erényszámba, mint ők mondani szokták, ha az elv ugykivánja, hazudni is lehet, szabad, sőt muszáj is. De a szociáldemokraták a legutálatosabb fegyverrel, a hazugság fegyverével nemigen szoktak élni. Mi nem kértünk sem Öntől, sem mástól, de a világon senkitől sem kiméletességet soha! Ön úgy pottyant bele a new yorki forgatagba, mint egy maszületett ártatlan csecsemő, akinek irányítás, DIREKTÍVA kellett a new yorki és az amerikai viszonyokat illetőleg. A new yorki IWW-isták nem kérték sem öntől, sem mástól, hogy a forradalmakban szerzett tapasztalatait elhallgassa. De sehol az országban ilyen kívánságaink nem voltak, mert nem is lehettek. S ha nem tévedünk Ön, az előadásának anyagát, Európából hozta magával. Annak anyaga ott érett meg. Tartalma, lényege ott alakult ki. A magyar IWW-isták részéről részben hivatalosan, részben mint egyén én működtem össze azokkal, kik idejövetelét előkészítették. És én merem kijelenteni, hogy nincsen ember fia olyan, aki azt merné állítani, vagy mondani, hogy mi Öntől kiméletességet kértünk, vagy vártunk! De messzebb megyek. Mint cikkéből látom hiába is kértünk volna . . . Egyébként, amitől tartani kellett és lehetett, az bekövetkezett. A nimbuszokat keresők és cégéreket vadászók kétszínű hada vette önt körül. A csiszolt társaságban, a kétszinüek new yorki her bergj ében, nagyon nehéz megkülönböztetni barátot és ellenséget, becsületest és becstelent, forradalmárt és szélhámost. Az Ön cikkének, amerikai tárgyú része pedig ott született, a fekete kávé és fehér asztal tájékán. A Gompers-Green és Lewis-féle kakasviadal körüli konklúziója Garbai “elvtárs” egy olyan kulimász hogy még falpapirozáshoz is használhatatlan. És nekünk — hogy méltóság teljesek maradjunk a farizológiánkban, — egyszerűen nevetséges. Az egységfront kifőzésében annyira mentek tehát, hogy Garbai Sándornak kell most kiállani párbajozni, hogy az Ipari Unionizmust Amerika magyar nyilvánossága, előtt, vagy legalább is az “Uj Előre” hasábjain, párbajozó fél jelenléte nélkül legyőzze. Az öreg Marx az egyik segéd és a három bukott forradalom a másik .. . Mert hihetetlen, hogy annyira naiv legyen akár Garbai Sándor akár a borzasztóan egységet “akaró” kommunisták, hogy a megjelent két cikk kapcsán még mindig azt várnák hogy a magyar IWW-isták az eljövendő akciókban közre működjenek ! Az egységfront azért meg lessz ... nálunk nélkül lesz meg. Mert hát Garbai szerint, mi vagyunk a “tegnap múltja és a holnap reménytelensége.” Hát ez igaz! Ezt az összetett mondatot, kinyomatni ajánlom és kifüggesztetni mindenütt, ahol munkások jelennek meg. Igen is. Mivagyunk a tegnap múltja. Mi, akik több mint harminc esztendőn át történelmet írattunk a vérünkkel és erre büszkék vagyunk. Ismétlem, hogy mi vagyunk a múlt. Mi akiknek munkálkodása közreműködése harcias elszántsága nélkül nem volt komoly munkásmegmozdulás Amerikában. A holnap reménytelensége is mi vagyunk! Mert semmi remény nincs arra hogy akár holnap vagy holnapután délibábok kergetésére vállalkozzunk. Reménytelenség azt várni tőlünk hogy olyan ügyet szolgáljuk amilyenbe nem hiszünk. Reménytelenség azt várni tőlünk, hogy széjjelrohasz- tott anyagból, mocsárba építsünk. Mert ebből áll a magyaregység tervezete. De a holnap reménytelensége az is, hogy egy holnapi Garbai előadó kőrúthoz olyan oroszlánrészt vállaljunk, mint tegnap tettük. Mert a mindent megváltó szociáldemokrácia és kommunista elméletek bajnokainak, akik kardot markolnak az Ipari Unionizmussal párbajozni, egynéhány kérdésre kell válaszolni a viadalt vezető bíráknak, mielőtt kiállanak. Van-e uj taktikája és uj harcmodora a politikai pártok bármelyikének 1847-től 1914-ig és 1918-tól, mind a mai napig, azokban az országokban, melyeknek dolgozói, akár a nyílt diktatúra, akár testet-lelket őrlő alkotmányos rendszerek alatt nyögnek? Eltudják-e képzelni, hogy ugyan azon eszközök használatával, önmagát felfogja tudni szabadítani a diktatúrák alatt nyögő munkáság, melyeknek gyakorlása közben elbukott harcaiban? Mert a parlamentarizmus és annakfattyuhajtása a kommunizmus, nem méltatlankod- hatik azon, hogy a lezajlott forradalmakban kevés szerepet osztott neki a történelem. S, hogy e szerepet hiányosan vagy rosszul töltötték be, ezért az IWW-t nem okolhatják. De azért sem ám, hogy a kapitalizmus helyett egymást falták fel! Az egység hiányát ha ők érzik, ennek éppen ideje. Meg- békülhetnek, mert alapvető elméleti külömbség a két párt között nincsen. Tisztultabb állapotok között, még eljuthatnak a gondolkodásra képesek közüliük arra a felismerésre is, hogy voltaképpen egymásnak felfalása nem osztályharc, de a parlamentarizmus sem csodaszer, az “egységfront” sem jelent rendszertforgató erőt szervezett munkásság nélkül. S ha munkásság céltudatos, rendszert változtatni képes erővel rendelkezik, akkor mentse meg a dohánytermelő isten a barátaitól, az ellenségeivel majd csak elbánik! Utóirat képpen Garbaihoz csak ennyit: Résztvettem a Károlyi Mihály búcsú gyűlésén New Yorkban, melyet a magyar kommunisták rendeztek neki egy kis zugteremben. A hallgatóság velem és az öcsémmel együtt kitett 36-ot, ird és olvasd harminchatot. Vigyázzon a tervezeteit fontolgató nagy- bizottságra — mi nem leszünk benne, hát nem őrködhetünk — mert attól tartok, hogy sem én, sem a Gábor öcsém nem lessz ott — farmon van most — és a bucsugyülésen igy majd csak harmincnégyen jelennek meg, a Nagy Egységfront dicsőségére. ,,,. . , Wiener Andor. A BÉRMUNKÁSÉRT A Bérmunkás lapbizottsága kevés módositással magáévá tette a New York környéki értekezlet ajánlatát az országos előfizetési kampányra és. azt 1936 június 15-től kezdődőleg, 1936 október 1-éig folyamatba helyezi. Minden előfizető, aki egy dollárt küld a Bérmunkás fél éves előfizetésére vagy előfizetésének a meghosszabbítására a rendes nyugtával kap egy szelvényt, amelynek a száma érvényes lesz egy száz dollár értékű asztali dísztárgy kisorsolására. Minden előfizető, aki két dollárt küld a Bérmunkás egy éves előfizetésére vagy előfizetésének a meghosszabbítására három ilyen szelvényt kap ennek az asztali dísztárgynak a kisorsolására. Minden olvasónk vegyen részt ebben a versenyben, hogy megszerezhesse néhai Antal János mtárs páratlan kéziügyességgü lakatos munkáját. E versenyben jegyeket pénzért nem adunk ki, azt csak a Bérmunkás olvasói nyerhetik meg.
