Bérmunkás, 1936. július-december (24. évfolyam, 900-925. szám)
1936-09-05 / 909. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1936 szeptember 5. AzIWWtaktikája és harcmodora ISMERTETI. VISI ISTVÁN. A HARCOK. Amint előzőleg említettük, az IWW ellen sokkal nagyobb elszántsággal harcol a kapitalizmus, mint bármelyik más union ellen, mivel a szervezeti formája és tiszta, a tagság ál- által kezelt ügyei miatt, legfélelmetesebb eszköz a munkások kezében helyzetük javítására. Valamint az, hogy nem köti le a tagságot szerződéssel, nem válogatós a harci taktikában, mindenkor a legjobbat, a legcélravezetőbbet veheti elő és akkor üthet rést a kapitalizmus zsebén, amikor ere legalkalmasabbnak látja az időt és az ilyen alkalmi harcokat nem tudják leszereltetni, vagy a munkásság részére alkalmatlan időkre kitolatni az union vezetőséggel, igy mindent megtesznek, hogy az IWW ne vesse meg a lábát egy-egy adott üzemben. Ezzel szemben nagyon fontos, hogy még olyan helyeken is megtudjuk a szervezetünket védeni, ahol még csirájában akarják ezt elfolytani. Mikor még gyengék vagyunk, de az üzem vezetőség a legjobb embereinket, akarja kizáratni, elbocsátani, vagy a hűség (Jellow Dog) nyilatkozatokat akar alá- irattattni a munkássággal, igy harcba kényszeríti a félig megszervezett üzemeket is. Bár ilyen esetben leginkább csak védelmi a harc, de nagyon fontos, hogy a munkásság válassza meg a csata teret, ott vegye fel a harcot, ahol legnagyobb reménye van nyerni. Még a félig szervezett üzemekben is sokkal célszerűbb a munka rövidebb időkre való beszüntetése, de a munkatelepeken való maradással védekezni, vagy is a munkán való sztrájkkal. Ezt nem csak az utolsó percben kell ismertetni a munkássággal hanem mindjárt a szervezkedés kezdetén, hogy nagyobb reménye lehessen és legyen ideje e felett tárgyalni, megmagyarázni a nem szervezett munkásoknak és hogy az ilyen sztrájk kevés veszedelemmel jár, de sok eredményt érhetünk el. Ugyan is a szervezetlen munkásoknak legnagyobb része azért retteg a szervezkedéstől, azt hiszi, hogy akkor mindjárt ki kell menni neki sztrájkba és hoszu hetekig, hónapokig kint picketelni sokszor zéró időkben. De ha előre megismertetjük az IWW által már többször kipróbált és minden felé bevált módszert, melyet azóta már sok konzervative union is át vett, sztrájk a munkán, vagy amint újabban mondják ülő sztrájkot, melyet kivédeni sokkal nehezebb, mint amikor a munkásokat, maga az union viszi ki a telepről és átadja a gyárat a sztrájktörőknek. Ezt a forma sztrájkot az IWW nagyon régen tanítja és hosszú éveken keresztül sikeresen használták a lumber campeken, valamint az 1913-i akroni sztrájk alkalmával, ottan is megismertette a munkássággal, melyet újabban olyan sikeresen használtak. Ha a munkások a telepen tétlenül várják a tárgyalások kimenetelét, akkor az igazgatóság is jobban fog igyekezni tárgyalni. Valamint amig a telepeken vannak a munkások és hagyják a gépeket szaladni, a nélkül, hogy a hajtó erő fogyasztása ellenében termelnének, de ugyan akkor még ezt az időt is a gyárosokkal fizettetik meg mivel a kártya levan ringolva, igy a munkásoknak csak hasznuk lehet az ilyen harcokból. Egy másik fontos tényező ezek mellett az, hogy amig a telepen van a munkás, addig nem tekintik a gyárral való kapcsolatának megszakítását. De mihelyt kikerül a gyárból, még ha minden embert ki is visznek, a vezetőség talál utat- módot, hogy a gyengébbjeit, az ingadozókat vissza csalja, vagy más helyeken toborzott sztrájktörőket vigyen a helyeikre, ha még nem is termelnek, csak azért, hogy látszat meglegyen, hogy dolgoznak és ez által a morális kitartást és összetartást megtörje a kint levő munkások között. A munkán való sztrájk, lehet csak egy-egy pár órára terjedő naponta, vagy egy-egy sérelem esetére, ez nem csak a félig szervezett üzemekben legbiztosabb rendszer, hanem kipróbálni, ahol még biztosabb a siker. Hogy milyen fontos tényező az a munkások érdekében, egy pár példát kell felhoznunk, hogy jobban megértsék, meg- mágyarázzák a tagjaink azoknak, akik nem ismerik vagy haboznak a munkán levő sztrájknak a használatát igénybe venni. Az egyik Stove gyárban a tool és diemékerek, valamint a Press Room mely legfontosabb, mivel innen indul ki a munka a többi szakaszokhoz, nagy része meg van szervezve az IWW-ban, a kevésbbé fontos' szakaszok, melyek a Press Roomból kapják a munkát, nem akarnak szervezkedni, ezek az akadályai a 100 százalékos szervezetnek. Tételezzük fel, hogy ezen a vezetőség felbuzdul és egy néhány jó szervezőképes tagunkat elbocsájt, csak a fent említett szervezett két szakaszra számíthatunk, hogy mellettünk lesznek, a többiek bent maradnak. Ha ezt a két szakasz munkást kihozzuk, azon elbizakodottság alapján, hogy náluk nélkül nem tud a többi dolgozni, amint a National Screw and Tacknél tettük, ezeknek a fontos munkásoknak a helyeit amennyire tudják igyekeznek betölteni és ha kismértékben is megindítják a munkát, fen tartják a látszatott, hogy a gyár dolgozik. A sztrájktörők bent fognak szaporodni és a picket vonal gyengül. De ha a fontos és szervezett szakaszok bentmaradnak és nem engedik a helyeiket át, de ugyan akkor nem adnak ki munkát, a többi munkásnak is tétlenül kell várni, és a vezetőség meg siettetni fogja a megegyezést. Ez annál is inkább nagy fontosággal bir, mivel ma a munkamegosztás szerint, egy-két fontos szakasz az egész gyárat megtudja állítani, csak a helyeiket ne hagyják el. Akik dolgoztak mozgó munkapadok mellett, azok legjobban megértik ezen munkán levő sztrájknak a fontosságát és helyességét, melyet a detroiti autógyárakban sokszor, minden szervezet nélkül is sikeresen alkalmaztak. Mennyivel sikeresebben lehet szervezetileg, előre való készülődéssel, tanítással véghez vinni ? Olvasd aBérmunkást! A Mars planétán Irta: J. Siket. Hónapos padlás szobában, a kínos gondoktól gyötörve, ela- lélva rogytam a nyikorgós priccsemre. Az elfáradt idegeim most az egyszer hamar álomhoz engedtek jutatni. És csodák csodájára egy magas régióba szóltam. Hol minden csodás, minden gyönyör. Egy rendezett jól f ásított színes faj virágokkal betelepített parkba üldögélve a hold ragyogását vágyakozó lélekkel szemléltem. Asz- szony, kristály szerelem után sóvárgott a szivem s turbékoló kisbaba suhant át az elmémen. A távolból halk zenének a melódiáját hozta felém a langyos szél. Mámorosán bandulkolva indultam a zene hang irányába, ragyogó fény és előttem ismeretlen stillusu óriási épület előtt találtam magamat. Most a zenekar már tánc ütemet játszott, bent jól öltözött sugár hölgyek és fiatal emberek, de az idősebbek sem hiányoztak. A zeneütemre francia négyest roptak. Én egy másvilági lény, — tőlem mindenki egy fejjel magasabb a nyelvüket sem ismerem talán s a ruhám is siralmas állapotba van, — egy fa mögé lapultam onnat szemléltem az élet gyönyörű forrongását. Hamar észre vettek a zene elhalt a nép felém sereglett az épület belsejéből, fényes tiszta tekintetek sugároztak felém, azt hittem, hogy urak közzé keveredtem. Egy idősebb személy barátságos emelt csengő hangon szólított meg. Uram-barátom ön földi lény ismeri a nyelvünket? A barátságos megszólítás bátorrá tett s feleltem. Uraim és hölgyeim, én nem vagyok ur, re a nyelvet ismerem. öröm s meglepetés egyszerre érte őket. Az előbbi megszólítom most hozzám lépett kezét a vállamra téve barátságos hanghordozással szólt ismét. Ön nem szerette, hogy urnák szólítottam, de mi sem vagyunk urak csak emberek. De a földön két ember fajta van, ur és rabszolga nem tudjuk melyikhez tartozik ön? A csodálat és meglepetés úrrá lett rajtam, s hebegve szóltam: U-r-a-m, nézze meg a ruhámat. Most már több hang egyszerre ismételve; értjük önt, legyen a vendégünk, barátunk, éljen közöttünk örökké. Két angyali bájos fiatal hölgy lépett hozzám finom mosollyal karon ragadtak s az épület verendája felé vonszoltak a nagyszámú társaságtól követve.% Az épület más részén is csillárok gyultak ki s ama fény irányába vezettek egy tágas terembe. Nagyszámú képek a kontinens külömböző részéből sorrendbe elhelyezve, a falakon körül emberarcok finom metszetekbe megörökítve. Egy rég letűnt rablókorból, s eme paradicsomi rendnek a harcosai voltak. Kísérőim oldalt mellettem s előbbeni megszólitóm állandóan magyaráz. A könyvtárat is szeretném megtekinteni — szóltam én. Igen barátom ott lesz jobbra, volt a válasz előbbeni meg- szólitómtól, de előbb a szépművészeti múzeumnak a futólagos áttekintését végezzük el. A könyvtár maga is egy óriási terem, nagy mennyiségű könyvekkel, mely bámulatba ejtett. Kísérőm látva a meglepetésemet mosolyogva szólt: barátom úgy tudjuk, hogy az ön bolygólyán is vannak akik sokat szeretnek olvasni, de kevesen, akik hasznosat, ott ha jól vagyok informálva úgy nevezik pornográfia a nép nyelvén szenyirodalom. Igaz, szóltam én, de ezt a mennyiségű könyvet, irodalmat egy emberélet nem elég hozzá, hogy keresztül lapozza. Én száz éve irodalmi tanár vagyok de még fele sem forgott a kezemen. Most én szóltam ismét. Ön egyik bámulatból a másikba visz. Hát meddig élnek itt az emberek ? Mit gondol ön, hány éves vagyok kérdezi a tanár. Nem néz ki többnek mint ötven feleltem. Százötven, de még ugyhiszem még élek ötvenet. Az a fiatal hölgy ott önnek a jobbján a dédunokám, ki kísérője, barátnője lesz a kontinensen keresztül. Hát mi a tervük velem tanár ur? Nem ur, hanem barát vagyok, a meglepetéseit most már dobja a lomtárba barátom. A földön, az ön hazájában egy császár vagy királynak az ő mesterségesen elbutitott alattvalóitól nem jár ki olyan hódo-
