Bérmunkás, 1936. július-december (24. évfolyam, 900-925. szám)
1936-08-29 / 908. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1936 augusztus 29. BÉRMUNKÁS Hozzászólás az “egységfront” vitához (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre .... $2.00 One Year ___________ $2.00 Félévre ____________ 1.00 Six Months _________ 1.00 Egyes szám ára ................................ . 5c Single Copy _ 5c _____Csomagos rendelésnél- 3c Bundle Orders ______ 3c______ Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd., Cleveland, O. TELEPHONE: GArfield 7114. Application for transfer of second-class entry from New York, N. Y. to Cleveland, Ohio pending. Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Fel az országos értekezletre Jövő heti lapszámunknak megjelenésekor már nem egy delegátusnak a szeptemben 6-án, Clevelandon tartandó országos értekezletre utón kell lennie, hogy idejébn megtehesse a több ezer mértföldes utat a rendelkezésére álló öreg lizivel. Ezért itt kívánja a Bérmunkás lapbizottsága, mint a magyar ajkú ipari unionisták központi szervező bizottsága még egyszer a csoportok és lapkezelők figyelmébe ajánlani, hogy okvetlen képviseltessék magukat ezen a megbeszélésen, hogy a különböző vidékek speciális helyzeteinek a mérlegelésével készülhessünk a következő esztendő nagy munkájára. Mert, hogy határtalan szervezési munka áll előttünk mely elvitathatatlanul reánk vár, ezt még a rosszakaróink sem vitatják el. Mind erősebb lesz Amerika dolgozói előtt az a felismerés, hogy munkájuk és helyzetük megvédésére ipari szervezetre van szükségük olyan tartalommal, amelyet ebben az országban kizárólag az IWW épit. Egyre többen látják meg, hogy úgy a politikusok, mint a kivénhedt szakszervezeti basák részéről hangoztatott ipari unió egyedül a nevében viseli az IWW tanítását, mig szerkezetében és harcmodorában egy jottányit sem különbözik azoktól az utak és eszközöktől, amelyek munkástörténelme az árulások, a bukások egész sorozata. Mint a múltban, úgy a jelenben is a dolgozók serege harcainál egyedül az IWW-t találta, maga mellett, mint aki kizárólag a győzelem érdekében állt a munkások mellé és ezért készülnünk kell arra, hogy a következő tizenkét hónapban az ipari harcokban az IWW és annak harcmodora érvényesüljön a munkások megmozdulásainál. Mi magyar munkások ennek az IWW térfoglalásának egyik legerősebb bázisai voltunk a múltban és kell, hogy legyünk a jövőben is. Hogy miként használhatjuk ki a magunk erejét a nagyszámú szimpatájzer támogatásával az ipari szervezet kiépítésében, azt az országos értekezletünkön kell formába önteni. Ne hiányozzon tehát erről az országos tanácskozásról egyetlen magyar nyelvű csoportunk, egyetlen lapkezelőnk sem............ Huszonöt esztendő A magyar nyelvű ipari unionisták egyik legerősebb legszámottevőbb csoportja a napokban ünnepli mint csoportnak az IWW-ban 25 esztendei működését. Lapunk más helyén ennek a történetnek részleteit ismertetve, egy érdekes felfedezést tehet az olvasó. Ugyanis annak dacára, hogy a történet Írója kihangsúlyozza azt, hogy most a chicagói csoport történetét Írja meg, mégis azt látjuk, hogy a magyar nyelvű ipari unionisták akciói az IWW ipari harcainak az anyagi és erkölcsi támogatása mellett a Bérmunkás körül történik. Ez pedig nem puszta véletlenség, de szorosan összefüggésben van azzal a hivatással, amely az IWW ipari szervezeteinek az építésénél a nyelvi propagandát végzőkre hárul. Az IWW az egyetlen munkás szervezet, amely nemcsak hangoztatja a munkások tudása fejlesztésének a szükségességét, de annak a megvalósításáért van maga a szervezet is. És igy ebből folyik az, hogy a magyar nyelvű ipari unionisták aktivitásuk nagyobb részét a Bérmunkás terjesztése, a Bérmunkás fen- tartásának a lehetőségére forditják, amint azt tette a chicagói csoport is. A Bérmunkás lapbizottsága az elmúlt eseményeket erősiti meg, amikor ezen a helyen is elismeri, hogy a chicagói magyar propaganda csoport egyike volt a Bérmunkás legerősebb támasz- tékának nemcsak a lap terjesztésénél és annak anyagi támogatásánál, de a technikai lehetőséget is hosszú esztendők odaadó munkájával végezték. Ezért annak dacára, hogy mi nem az elismerésért dolgozunk, hanem meggyőződésünkért és itt annyit teszünk, amennyit csak tehetünk, meghajtjuk az ipari demokrácia vörös lobogóját a 25 esztendős chicagói magyar nyelvű csoport és annak tagjai előtt, de ugyan akkor hangsúlyoznunk kell, hogy az IWW-isták, az ipari unionisták aktivitásukat, melynek célja az ipari demokrácia megteremtése, nem függeszthetik fel addig, amig a célt meg nem valósítottuk. A “Bérmunkás” egyik számában Vincze Sándor alaposan elsírta magát. Lehetséges-e egységfront ? cim alatt. A többek közt azt Írja: “Mert jaj és ezerszer jaj volna mindannyiunk sorsa, ha a Szovjet Uniót a világ kapitalistáinak sikerülne leteriteni.” Az egységfront hangoskodásukkal igy akarják a világ munkásságát ezek a bukott in- tellektuelek félre vezetni, hogy azután más országokban sőt még itt is olyan uralmat akarnának megteremteni mint Oroszországban van. Mert a szoviet kormány is az intellek- tuelekből van összeverbuválva. A világ kapitalistáinak eszébe sincs, Oroszországot leverni, ez csak a bukott intellektuelek meg a kocapolitikusok hangoskodásában van. Hiszen már vagy tizennyolc év óta azt kiabálják és éppen ellenkezőleg van. Mert a világ kapitalistái védelmezni fogják a Szoviet kormányt a bekövetkezendő proletár forradalom ellen. A világ kapitalistáinak óriási befektetésük (concesszió) van Oroszországban, ami busás profitot jelent és hoz nekik. Azt pedig védeni fogják a proletár forradalommal szemben. Hiszen Oroszország csak meghosszabbította a kapitalizmus életét vagyis a kapitalista rendszert. Hiszen azért van az is, hogy diplomáciailag is elismerte minden ország még az Egyesült Államok is. Sőt mi több még a Nemzetek Ligájában is beengedték és hozzá még a Szoviet kormány képviselője Litt- vinof elnököl ott. Ez is bizonyítja, hogy hazugság amit Vincze Sándor a Bérmunkásban ir arról, hogy a kapitalisták Szovjet Oroszországot akarják megsemmisíteni. A gonlolkodni nem tudó vagy nem szerető munkások elhiszik ezt a Vincze Sándoroknak, de azok a “fanatikus” ipari unionisták meglátják azt, hogy Szoviet Oroszország nem a világ munkásságát igyekszik bol- sevizálni, hanem éppen az ellenkezője történik, az orosz nemzet készül átfesteni alkotmányát rózsaszínűvé. Hogy mi ezt észre vesszük és belőle a tanulságokat levonjuk — bocsánatot kérünk a Garbai-Vinczék- től. Szüch Ferenc. SOLTÉSZ JÓZSEF munkástársunk Grate Falls, Montana államból majdnem húsz oldalra terjedő írásban száll vitába Vincze Sándorral. Időbeli események sorozatát adja, amikor a munkásmozgalom élén han- goskodók lettek sírásói a saját alkotásu akcióiknak. Bár értékes összeállítása a munkás mozgalom történetének Soltész munkástársunk írása — és mi magunk sajnáljuk, hogy terjedelménél fogva nem adhatjuk azt közre — kimutatja, hogy egész légiója az “egységfront” hangoztatóinak azokból kerül ki, akik szakadárai, robbantói voltak a munkásmozgalom különböző frakcióinak és magának a kommunista pártnak. Semmi sem igazolja ezeket az embereket — mondja Soltész mtárs, — hogy éppen most őszintébben volnának az egységfrontért, mint annak idején a pártok kötelékében. Mint ipari unionista nem tágíthatok senki kedvéért attól a felismeréstől — Írja Soltész mtárs, — hogy erőt, alkotni képes erőt csak megszervezett tömeg tud kifejteni. És ha ezt a munkások és a nép egy része nemtudta még felismerni, a tőkés osztály tudja ezt és teljesen hidegen hagyja őt az utca össze sereglett kíváncsiskodó tömege. Az “egységfront” hozzászólását azzal fejezi be Soltész mtárs, ha Vincze Sándor igazán hisz az egységfrontban, mint a munkásosztály szükséges harci eszközében, úgy ha termelő bérmunkás, csatlakozzon az IWW-hoz, amely az ipari szervezetei utján gyűjti azt az egységet, amit a győzelem reményével vonultathatunk fel a hatalmon lévőkkel szemben. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikbó'l a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a tér” melő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. ügy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő' hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért,” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül.
