Bérmunkás, 1936. július-december (24. évfolyam, 900-925. szám)
1936-08-22 / 907. szám
1936 augusztus 22. BÉRMUNKÁS 5 oldal Válasz Vince Sándor "egységfront" kritikájára Nem tartom nagyon fontosnak az egyéni vitákat, de mivel belekényszeritettek a válasz adásba, elsem kerülhetem, hogy az olvasókkal ne (ismertessem meg az osztályharc és az egységfront alapvető tényezőjét. A kizsákmányolásra alapított mai társadalmi rend, amelynek következménye a bérrendszer, ahol a termelő eszközök tulajdonosai a termelő munkásokból értéktöbletet halmoznak fel. (Prifitot.) Mi munkásmozgalmi nyelven ezt kizsákmányolásnak nevezzük. Kizsákmányolt alatt értjük mindazokat a bérért dolgozókat — akik nem kapják meg a termelt javak teljes értékét — hanem csak az áru eladásának értékéből egy részt kapnak. Kizsákmányolás csak ottan van, ahol a bérért dolgozó munkás nem kapja meg az általa termelt árunak teljes értékét. (Ezt még egy politikai szocialistának is tudni kellene.) Vince Sándor megállapitása szerint a kapitalista maga is kivan zsákmányolva amikor színházba megy. (Szegény kapitalisták talán azért ragaszkodnak a mai rendszerhez.) A mai rendszer a kapitalista társadalmi rendszer, amelynek alapját a gazdasági alap képezi. Ennek a gazdasági alapnak — vagy rendszernek megtartására a kapitalista osztály megszervezte a saját osztály intézményeit — amely intézmények csak visszatükröződései a mai gazdasági rendszernek. Ezeket felösmerve, azok a forradalmárok, akik az IWW-t megalakították, felösmerték a rendszer fen tartó erejét és arra alapozták az IWW-t, hogy közvetlen a rendszer alapjának megváltoztatására irányítsák, minden harcukat, abban a biztos tudatban, hogy a gazdasági alap megingása esetén a reá épített osztályintézmények a rendszerrel együtt pusztulnak. Az IWW szinboliuma a föld gömb a három csillaggal magába foglalja a munkásosztálynak a felszabaduláshoz szükséges minden erőfeltételét. Azok az érvek nem fedik az IWW elméletét, hogy minek tartanak az IWW-isták tudományos előadásokat — vagy minek írok én színdarabokat. A három csillag alatt meglehet magyarázni. Az első csillag a nevelés szinboliumát, — a második csillag a szervezés szinboliumát, — a harmadik pedig a felszabadulásét jelenti. Téves felfogás — és még Vincének is kellene legalább annyira ösmerni az IWW-t, — hogy az IWW által megalapozott ipari szervezet nem azon alapszik csak, hogy az ipari munkásoknak zsebébe az IWW kártyáját tegyük. Az IWW azt tanítja, hogy nincsen a munkásosztálynak szüksége egy külön politikai pártra ahol esetleg a nevelés munkáját végezzék. IRTA: PIKA PÁL. Ezt a nevelési munkát ellehet végezni magába az ipari szervezetben. Ezért vannak az IWW-nak lapjai, irodalma és könyvtára. Még azt sem zárja ki, hogy esetleg a munkásosztályon kívül álló jóhiszemű intellektu- elek tanítását nem fogadnánk el. De igen is az IWW szigorúan ragaszkodik ahhoz, hogy a munkásosztályon kívül állók ne avatkozhassanak bele a munkások tényleges harcaiba. Mi IWW-isták nem vagyunk sem fanatikusok sem rövid látók, nekünk az osztályharc győzelmes befejezése a legfontosabb. Minket, IWW-istákat nem személyi ellentétek választanak el az úgynevezett különböző munkás pártoktól, mert maga az IWW összetétele olyan, amely megszünteti az egyéni érvényesülést és a harmonikus szervezett erőt helyezzük előtérbe. Az IWW tagja lehet bármilyen faju-vallásu vagy politikai nézetű bérmunkás. Ezért azt hisszük az amerikai kontinensen sokkal égetőbb szükség volna első sorban egy egységes munkásmozgalom kiépítésére, mint magára az “Egységfrontra” (?) Hiába való időfecsér- lés és végeredményében meddő munka az, hogy egységről beszéljünk akkor, amikor az egy- séghöz, hogy erőt képviseljen legalább is szervezett erő kell, hogy mögötte legyen. És mig ez a szervezett erő nincs meg, az egységfront csak elméleti megegyezést jelent, mindenféle ellenállás nélkül. Vince azj Írja, hogy addig is, amíg az ipari munkásokat be lehet szervezni egy forradalmi ipari szervezetbe, addig is kell, hogy megvédj ük magunkat a háború veszedelmétől és a fasizta rendszer elkövetkezésé- től. Bocsánatot kérek, de én magam is nagyon kiváncsi vagyok arra, hogyan lehetne a háborút és a fasizmust megakadályozni, megfelelő szervezettség hiányában, csak azzal a ténykedéssel, hogy egységfront kötelékébe, tiszteletbe tartanánk a különböző szervezetek és pártok taktikáját és harci eszközeit. Ott ahol a kapitalizmus erőt képvisel, úgy annak háború viselő kedvét vagy a fasizta kormányok formáját, hogyan tudnánk megakadályozni — ha legalább annyi szervezett erővel nem rendelkezünk — mint maga a kapitalista ellenfél? Ezzel szemben mi, akik nem hitegetjük önmagunkat azzal, hogy ezt szervezett erő nélkül is meglehet akadályozni, hanem az IWW kipróbált tanítása szerint állítjuk, hogy a munkásosztály ereje csak olyan, ameny- nyi bele szólása van az iparok igazgatásába. Az osztályharc lecsapolása kérdésben sem egyezek meg Vincével, mivel a szociális reformok következetesen elvették az osztályharc élét. A könyör- adományok, — az aggkori biztosítás — vagy — ha úgy tetszik a társadalmi biztosítás is csak az arra igényt tartók megnyugtatására alkalmas, de semmi esetre sem forradalmi vívmány. Az Egyesült Államokba nagyon kevés reformot léptettek életbe az itteni alkotmány tör- vényesitése óta. Ahol esetleg a munkások már nem tudták eltűrni elviselhetetlen életszínvonalukat, ottan gazdasági szervezeteik révén saját törvényeiket léptették életbe. A kapitalista osztály csak ottan fojtja a szólásszabadságot és szabadsajtot el — ahol gazdasági érdekeit látja veszélyeztetni. Itt az Egyesült Államokban, ahol a munkásságnak nincsen számot tevő szervezett ereje, a kapitalista osztály akkor fojtja bele a szót, amikor azt szükségesnek látja a saját osztály érdekében. Egy összetákolt egységfront ezzel szemben is tehetetlen volna. A sok véráldozat és bukott forradalmak igazolnak bennünket abban, hogy megfelelő forradalmi ipari egység nélkül nem győzedelmeskedhet a munkásosztály. És ha ezek a feltételek okvetlen szükségesek a győzelem feltételéhez, akkor minek szorgalmazzuk az egységfrontot szervezettség hiányában. Maga az egységfrontot vitató és szorgalmazó Vince is beismeri, hogy az osztrák forradalom azért is bukott meg, mert az osztrák munkásságban nem volt meg az ipari szolidaritás — úgy, hogy, amikor a proletárok egy része élethalál harcot vívott fegyverrel a kezében, a vasutasok és több szakszervezeti munkások ipari szolidaritásának hiányában kénytelenek voltak elbukni. Ha ezek a tények fennállanak, akkor elsősorban a munkások ipari szolidaritását kell megteremteni. A munkások ipari szolidaritása csak úgy jöhet létre, ha egy séges forradami ipari szervezetbe sorakoztatjuk fel őket. Ha ezt nem tesszük, az egységfront hasznavehetetlen és meddő munka marad. Ne ámítsuk magunkat az egyesülés kérdésével addig, amig szervezeteinket kinem építjük, hogy az egységfront kívánalmainak megfelelőig a szervezett erőnket állítsuk az egységfront mögé a biztos győzelem sikerének érdekében. Amig ezt nem tesszük minden ténykedésünk idővesztesség, mert sem a háborút, sem a fasizmus eljövetelét nem tudjuk megakadályozni. Azok a pártok — vagy egyének, akik az osztályharcot megszervezett ipari erő nélkül akarják megvívni, mindig arra hivatkoznak, hogy az ipari szervezet kiépítésére már nincsen idő. Ezt az érvüket hozták fel ezelőtt 20 évvel, mikor látták, hogy az IWW az osztályharc terén ezer sebből vérzett. El- ösmerték a gigászi küzdelmet szimpatizáltak is vele, de végeredményben minden erejükkel rávetették magokat, hogy szétrombolják a harcedzett és kipróbált forradalmi munkásoknak azt a szervezetét, amely a háború őrületének közepette sem adta fel az osztályharcot egy pillanatra sem. önöket szociáldemokratákat azzal vádolták, hogy árulói voltak a forra- dalmoknak. Minket csak azzal vádolhattak, hogy a legnagyobb veszélyben támadó álláspontra helyezkedtünk a kapitalista osztállyal szembe. Mi IWW-isták nem hiszünk az összetákolt egységfrontban, de nem is várjuk azt sem, hogy a munkásságnak lesz ellentálló képessége, ha a különböző frakciókat összelehetne is boronálni. Megvalljuk őszintén, hogy addig, amig a munkásosztály nem építi fel a mai társadalmi rendszerén belül azt a hatalmas egységes forradalmi ipari szervezetét, amely képes a mai rendszert lerombolni és átvenni a termelés és szétosztás irányítását, addig ne csevegjünk arról, hogy a háborút megtudjuk akadályozni, vagy a fasizta kormány formának gátat tudnánk vetni. Ahelyett, hogy sokat vitatkoznánk lássunk munkához a szervezet kiépítéséhez, — hogy egységes forradalmi szervezettel korszakalkotó munkát tudjunk végezni. Annyit Vincének is bekell látni, hogy az osztályharc vívmánya csak is a munkásosztály szervezettségétől függ. Olvasd a Bérmunkást! A BÉRMUNKÁSÉRT A Bérmunkás lapbizottsága kevés módosítással magáévá tette a New York környéki értekezlet ajánlatát az országos előfizetési kampányra és azt 1936 június 15-től kezdődőleg, 1936 október 1-éig folyamatba helyezi. Minden előfizető, aki egy dollárt küld a Bérmunkás fél éves előfizetésére vagy előfizetésének a meghosszabbítására a rendes nyugtával kap egy szelvényt, amelynek a száma érvényes lesz egy száz dollár értékű asztali dísztárgy kisorsolására. Minden előfizető, aki két dollárt küld a Bérmunkás egy éves előfizetésére vagy előfizetésének a meghosszabbítására három ilyen szelvényt kap ennek az asztali dísztárgynak a kisorsolására. Minden olvasónk vegyen részt ebben a versenyben, hogy megszerezhesse néhai Antal János mtárs páratlan kéziügyességgü lakatos munkáját. E versenyben jegyeket pénzért nem adunk ki, azt csak a Bérmunkás olvasói nyerhetik meg.
