Bérmunkás, 1936. július-december (24. évfolyam, 900-925. szám)

1936-08-15 / 906. szám

2 oldal BÉRMUNKÁS 1936 augusztus 15. Válasz Vince Sándor "egységfront77 kritikájára IRTA: KÖHLER SÁNDOR. Több mint két évtizede an­nak, hogy a társadalmi rend­szer elleni harcról és annak fo­nák irányzataival lapunk ha­sábjain kifejezem véleménye­met. Sokszor olvastam más mozgalmi lapok hasábjain véle­ményem elleni ostoba, éretlen kritikákat, soha sem tartottam érdemesnek egyre sem válaszol­ni, hogy előbbeni állításaim új­ból vaió megismétlését Írjam le, mindig úgy gondoltam és ma is úgy gondolom, hogy a Bérmunkás olvasó tábora van annyira intelligens s tájékozott az osztályharcok lefolyásáról, hogy annak helyes vagy helyte­len taktikájáról képes véle­ményt alkotni. Ez alkalommal el kell, hogy térjek eme hagyományos szo­kástól, a lapbizotság Vince ál­tal irt cikk megjegyzésében azt írja, hogy “Bizonyos, hogy Pika és Köhler érdemileg fog­nak Vince Sándor írásával fog­lalkozni” kényszerit arra, hogy válaszoljak, amely válasz részemről egyszer és minden­korra befejezést nyert. Pontról, pontra kívánom Vin­ce “elvtárs” jóakaratu de té­ves megjegyzéseit válasz alá venni. Bírálatának első szaka­szában azt írja, hogy ő engem azért szólított fel, hogy írjak az egységfrontról cikket a Bér­munkásban mert meggyőződött arról, hogy én az egységfront hive vagyok. Csodálatos, hiszen azon az estén amikor felszólított ő volt a vitának a vezetője s a vita tárgyát az egységfront és Lewis ipari szervezete képezte és a vitához kétszer szóltam hozzá és iparkodtam magam érthetően kifejezni a 20—35 fő­nyi hallgatóság előtt azt állí­tottam egyik felszólalásomban, hogy idő és energia pazarlás egységfrontról beszélni, mert a frakciók között áthidalhatatlan ür van elvi és taktikai kérdések­ben. Az egyetlen egységfront, aminek én hive vagyok az a külömblöző munkásvédelmi bi­zottságok : mint Mooney Mol- ders Defense Committee, Non- partian Labor Defense, Inter­national Labor Defense, Gene­ral Defense Committee stb. stb. munkás védelmi bizottsá­gok egyesítése, amelynek együt­tes működése rövid időn belül szabaddá tenné Moneyékat, a Scottboroi fiukat s az osztály­harc számtalan más áldozatát” szóról-szóra ezeket mondottam és az ilyen egyesítésnek rendü­letlen hive vagyok. De annak, hogy egyesítsük az amerikai magyar munkásokat a háború, fasizmus s a Szoviet Unió vé­delmére egy külön magyar szervezetbe — ez szerintem le- csapolása a tiszta osztályharc­nak, mert az egyetlen hely aho­vá szerveznünk kell nemcsak a magyar de a világ bérrabszol­gáit, ez a forradalmi ipari unió amelyben a világ bérrabszol­gáinak szinre, fajra, nemzeti­ségre való tekintet nélkül he­lye van. Ez az a hely, ahol a világ munkássága egyesítheti erejét az imperializmus — há- poru, fasizmus és minden más kinövésének a — megdöntésé­re, a termelés és szétosztás esz­közeinek átvételére a világ össz­népességének javára. Ez az az egységfront, amelyet én val­lók, amelyben én hiszek hosszú éveken át és sem Vince Sán­dor, sem mások előtt egyébb egységfrontról 1928 óta nem beszéltem, vagy nyilatkoztam. Igen, hosszasan foglalkoztam és mégis dióhéjban foglalva kel­lett bemutatnom, hogy a világ munkásságának nemzetközi kap­csolata hatalmat jelentett szá­mára 1887-től — egészen 1915- ig. Ezen időközökben történt munkásmozgalmi eseményeket soroltam fel, amelyekben teljes győzelemre vagy megtorlásra vitte a munkásosztályt a nem­zetközi szolidaritás hatalma. Ilyen eset volt Moyer, Hay­wood, Pettibone, Ettor, Gio- vanitti, McKeesrocks stb. stb. amelyek 1914-ig vagyis a világ­háború kitöréséig zajlottak le. A világháború kitörése óta a mai napig a nemzetközi mun­kásmozgalom ereje, hatalma tel­jesen levan zülve és eme szo­morú lezülléshez — higgye el Vince “elvtárs,” hogy — a politikus vak vezérek intellek­tuel részének óriási köze van. Ön még ma sem ösmeri be, hogy a világháború mészárszé­kén a szocialista pártok és képviselők vak vezéreinek jó­váhagyása és lelkesítése mel­lett öldösték egymást a bérrab­szolgák milliói. Ön éppen olyan jól tudja mint én — sőt még jobban, mert közelebbi szemlé­lője, résztvevője volt az ese­ményeknek, — hogy 1914 szep­tember havában a Belga parla­mentben Vandervelde “elvtárs” drámaiasan jelentette ki, hogy “kész hazáját fegyverrel kezé­ben megvédeni.” Ki ez a Van­dervelde egy intellektuel és még ma is szocialista képvise­lő sőt másod elnöki hivatalt tölt be a Belga parlamentben. 1914-ben a német képviselő­házban csaknem száz szocialista képviselő foglalt helyett Carl Libkneckt és alig féltucat for­radalmár kivételével megszavaz­ták a katonát, a hadikölcsönt. Ravasz fogásul használták fel azt a lelkesítő érvet a német munkásság háborúba való uszí­tására, hogy “meg kell mente­nünk a német munkásság kul­túrintézményeit a barbár orosz hordákkal szemben.” Hol volt ön Vince “elvtárs” amikor ezek történtek? Talán hosszú álmát aludta!? Nem üres állítás ez “elvtárs” ezek leta­gadhatatlan tények!!! Éppen úgy mint az a tény, hogy a né­met parlament szocialista kép­viselői jó részben intellektuelek- ből, doktorok, ügyvédek, taná­rok, kivetkőzött papok és hiva­tásos munkásvezérekből állott, akik virágos nyelvezetükkel ma­gukkal ragadták az általuk be­folyásolt német munkásosztályt. Ilyen és sok más hasonló meg­alkuvásért gyűlölöm, sőt még a szagát sem tűröm az intellek- tueleknek a munkásmozgalom­ban az osztályharcban. Joe Hill IWW költő ki végezte­tése nem “üres átkozódás.” Igyekeztem érthetően kimutat­ni előző cikkeimben, hogy 1887- től 1915-ig vagyis Joe Hill meg­gyilkolásáig a munkásosztály nemzetközi szolidaritása foly­tán képes volt megakadályozni a kizsákmányoló osztályt abban, hogy legbátrabb harcosait ki­végeztesse vagy bebörtönözze. 1914-től máig a fentebb leirt okoknál fogva megrendült, meg­szűnt a munkásosztály nemzet­közi kapcsolata és ezért volt bátor Utah 'állam kapitalista osztálya agyonlövetni Joe Hillt. Ahogy 1915-ig képes volt a mun­kásosztály nemzetközi szolida­ritása megmenteni Moyer, Hay­wood, Pettinbone, Ettor, Gio- vanitti stb. forradalmárokat megmenthette volna Joe Hill, Sacco-Vanzetti és az osztály­harc ma egyik legkimagaslóbb áldozatát Tom Mooneyt. Igenis a munkás politikus vak vezérek árulásai folytán ka­pott vérszemet az amerikai ka­pitalista osztály. Európában és Amerikában is a szocialisták — tisztelet a kivételnek. Debs akit csaknem kizártak a párt­ból háború ellenes állásfoglalá­sa folytán — SP — SLP meg­alkudtak az uralkodó osztállyal, szemet hunytak az egeket rázó igazságtalanságok, az embermé­szárlás borzalmas látványai előtt. Az IWW egyedül marad­va az amerikai osztályharcban, folytatta elszánt harcát a ki- szákmányoló osztály és annak érdekében folyó háború ellen és a fenti szocialista szervezetek árulása cserben hagyása az osz­tályharcnak, felbátorította a ka­pitalista osztály uszály hordo­zóit az IWW kiirtására. Az SLP tulbozgóságában any- nyira ment, hogy az IWW fog- vatartott tagjai ellen adato­kat szolgáltatott a szövetségi kormánynak. — Egy Corn nevű SLP szervező személyében tes­tesedet meg az a judás — sem a szocialista párt sem a szo­cialista Labor Párt szervezete­it, szónokait, vezéreit nem ül­dözte a kormány, lapjaikat a kedvezményes postai szállítás jogán továbbította az Egyesült Államok postája — ez volt az ellenszolgálat azért az iskáriát judás szerepért amelyet a szoci­alizmus nevében a fent nevezett marxisták elkövettek. Az IWW magyar lapja hat különböző név alatt,' Bérmunkás, Küzde­lem, Védelem, Ipari Munkás, Felszabadulás és újból Bér­munkás név alatt jelent meg, a háború alatt. Igen “20 évi börtönre Ítél­ték Berger Victort és nem Kohlért.” De önnek mielőtt ilyen megállapítást leír tud­nia kellene azt is, hogy Berger nem húsz évet, de húsz percet sem ült a börtönben ebből az Ítéletből, illetve a háborús ak­tivitásából kifolyólag, ellenben Köhler — nemszeretek a ma­gam ügyével foglalkozni de belekényszeritett — 7 ízben volt a háború alatt vizsgálati fogságban, 4 Ízben tartottak nálam házkutatást, amely al­kalmakkor részemre súlyos ká­rokat okoztak, egy Ízben vád alá voltam helyezve a chicagói posta robbantás elkövetésével. 1919 tavaszán Kansas Cityben a szövetségi kormány igazság­szolgáltatás épületének csarno­kában az American Legion tag­jai eszméletlenül vérbe fagyva hagytak Reisz és Cascaden munkástársakkal egyetemben, évek hosszú során szenvedtem, amig legyűrtem a fájdalmakat s az egyik fülem hallását sem­misítették meg ott örökre. Nem dicsekvés ez “elvtárs.” A mai napig nagyon kevesen hallot­tak a fenti esetekről. Berger, Hillquit, Spargo, Thomas és a szocialista párt összes intellektuel vezérei együttvéve nem szenvedtek annyi anyagi és testi sérelme­ket, mint az ön álltai oly köny- nyedén fanatikusnak, reakciós­nak nevezett forradalmárok. Nem csak én magam vagyok akiknek anyagi károkon kívül súlyos testi sérelmeket okozott a kizsákmányoló osztály. Az ön által megtámadott másik fél Pika munkástárs hónapokig ült Cook County börtönében “haza­árulás” vádja alapján vizsgálati fogságban, ahol súlyos beteg­ségbe esett, amelyet éveken ke­resztül küzdött csak le. Az IWW bármely harcos tagját kezdi ön ki többé-kevésbbé ugyan ezt fogja találni, harcra edzett mindenre kész elszánt forradalmárok ők, megbélye­gezve a kizsákmányoló osztály és annak bérencei által. Az osz­tályharc tüzében edződtek meg. Ne bántsa ezeket az embereket “elvtárs” nem fánatikusak, nem reakciósak, hanem tiszta s őszinte forradalmárok, akik harcolnak a társadalmi rendszer a magántulajdon, a profit s bérrendszer megdöntéséért s ez több mint az összes szocia­lista vagy munkás politikai pártok által a bérrabszolgák javára kifejezett programjuk. Azt is tudnia kellene önnek, hogy Bergert nem a háború alatt ítélték el, hanem mikor annak már régen vége volt. Amikor már az orosz proletár forradalom jól előre haladt, amikor a szocialista vezérek kezdték árulásaikat megbánni. Berger is menteni igyekezett a szocialista pártot, mert abban az időben az egész világ forra­dalmi lázban volt. Berger is forradalmi frázisokat puffogta- tott s ezért névleg 20 évi bör­tön büntetést kapott. Megnyugtathatom önt, hogy az IWW-ban olyan sikasztá- sok, mint amilyenekkel én vá­dolom a kommunista párt veze­tőségét nem történtek. Ebben (Folyt, az 5-ik oldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents