Bérmunkás, 1936. július-december (24. évfolyam, 900-925. szám)
1936-07-25 / 903. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1936 julius 25. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OK THE I. W. W. Előfizetési árak: Egy évre .—.................. $2.00 Félévre ......................... 1.00 Egyes szám ára ......... 5c Csomagos rendelésnél.. 3c Subscription Rates: One Year ...... $2.00 Six Months ________ 1.00 Single Copy ________ 5c Bundle Orders .......... 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 3622 Buckeye Rd., Cleveland, O. TELEPHONE: GArfield 7114. Application for transfer of second-class entry from New York, N. Y. to ___________Cleveland. Ohio pending. Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS u. THE Wok 42 Foster-Lewis ipari unionja (P.) Az amerikai közéletben sokszor történnek Pálfordulá- sok. Mi, akik csak szemlélői vagyunk hosszú éveken keresztül a lándzsatöró'k hordájának, megsem lep bennünket egy-egy úgynevezett munkás (?) — vezér vagy — ha úgy tetszik, — politikai kalandornak, — amikor farkasbőrből készült gúnyáját báránybőrre cseréli be. Ezek a kalandorok ismerik az amerikai tömegeknek, véle- ménytelen — véleményét, kiváltkép azokét akik a politkai színtereken bohóckodnak, hogy ezek olyan gyenge emlékező tehetséggel rendelkeznek, hogy a tegnap történt eseményt is már elfelejtették. így történhetik meg olyan dolog, hogy még tegnap a Liberty (?) bondot elárusító Foster egy éj leforgása után kommunista fővezér lehet és ugyanakkor faker ipari uniónt szervez az AFofL keretein belül. Az a Foster aki 1918-ban, még a háború őrületeinek anyagikat harácsol annak tovább folytatására, ugyan ez a Foster 1919- ben az acéliparban dolgozó munkások fővezére lesz, ami azután tapsolásra és lelkesedésre buzdítja a még saját fejőkkel gondolkozni nem tudó elvtársakat, — akik 1918-as kapitalista ügynököt fővezéri pozícióra emelik és neki adják — nagy kegyesen a kommunista párt elnökjelöltségét, hogy esetleg az amerikai dolgozók szavazatával az Egyesült Államok elnöki székébe juttassák. Amint Foster levizsgázott az acélipari munkások harcában, — mert hiszen nagyon jól illik Fosterra az a magyar közmondás, “kutyából nem lesz szalonna.” Amit azonban ő einem tudott végezni, — majd elvégzi az amerikai munkásmozgalom egy másik díszpéldánya John L. Lewis az United Mine Workers elnöke, — aki igazán rászolgál arra, hogy az amerikai munkásság megvesse ezt a címeres munkásárulót, — aki nagyon sokszor a vérig kizsákmányolt; de harcra kész bányászokat és azoknak jobb viszonyokért folytatott harcait elárulta, hogy a bányabáróknak jó szolgálatot tehessen. Amikor a bányamunkások fellázadtak helyenként Lewisék basáskodása véget és a bányászuniont ipari szervezetté akarták formálni, Lewis szétforgácsolta a bányászok egységét, — ezt tette úgy, hogy a kü.ömböző kerületekbe külön időbe lejáró szerződést kötött a bányabárókkal, a kemény szénbányászokat elválasztotta a puhaszén bányászoktól. Tette ezt azért, hogy megbénítsa a bányászok egységét és megtörje közöttük az ipari szolidaritást. Az 1930-as évben amikor az Indinapolisban megtartott bányászkonvención a gondolkozni tudó bányász delegátusok harcot kezdtek Lewisék ezen aljas eljárása ellen, egyszerűen kizárták őket a bányászunio kebeléből. így jött létre a Progresszív bányász szervezet, amely Illinois állam bányászainak nagy részét csatlakozásra bírta, mert azok a tarthatatlan állapotok harcra kényszeritették az ilinoisi bányászokat, akik azután a Progresszív Union vezetése alatt harcba is léptek. Itt kezdődik azután Lewis- nek a legocsmánytalanabb szereplése, amit csak egy Lewis névre hallgató munkásvezér (?) követhet el. Amikor a Progresszív bányász szervezet tagjai a legelkeseredettebb harcot folytatták a bányabárók ellen, akkor jelentkeztek Lewisék a szintéren és a bányabárókkal szövetkezve union sztrájktörőket szállítottak a harcok megtörésére A bányabárók felfogadott gunmenjei és Lewisék fegyveres bérencei az ocsmányság szolidaritásával gyilkolták halomra a harcban álló bányászokat. Ez az a Mr. Lewis aki mostan ipari szervezetekbe akarja tömöríteni az acélgyári munkásokat. Azt a szolgálatott amit Foster talán nem tudott teljes egészébe az acélbárók részére teljesíteni, majd Lewis biztosan megteszi, mert a multbani működése az amerikai munkásmozgalomba teljes .garanciát szolgál arra. Itt is eppen hasonló eset áll fent mint Fosternál, a tegnap még legreakciosabb Lewis __ aki a feltörekvő bányászok ipari szolidaritasat szétforgácsolta, — a harcrakész bányászokat a bányabárókkal karöltve mészároltatta Mostan pedig zászlót bontott ^z ipari szervezet kiépítésére. Aki tegnap még Roosevelt elnokke 50 dől áros vacsorát fogyasztott el, hogy egy kis talpnyalassal behízelegje magát az elnöknél születésnapja alkalmával, — ez a Lewis ma hadat üzen a világ leghatalmasabb trustjenek az aceltrustnek. Ho"V mi lesz holnap azt még nem tudjnk, csak annyit azonban mégis sejtünk, ha az egyik kutyából nem lesz szalonna bajosan lesz a másikból. Az amerikai munkások — ha másból nem is, de legalább a múltban megtörtént eseményekből kell, hogy tanuljanak. A Lewis-íéle ipari szervezetből sem lesz soha forradalmi ipari szervezet, amig a munkás árulásokról hírhedt Lewisék fogják irányítani és nem az iparokban dolgozó és megszervezett munkások magok. Úgy mint azt teszik az 1WW kötelékébe tartozó munkások. A munkásság ereje a forradalmi ipari szervezetében van AZ IMPERIALIZMUS Jé- zsau szőrös jobbja dolgozik a francia munkásság gúzsbakötése érdekében. Amióta a francia középosztály a munkásság segítségével hatalomra jutatta az egyesült radikális pártokat- a francia kapitalizmus szövetkezve a német, angol társaival hatalomra kívánja juttatni a fa- sizták vezéreit, akik minden eszközt felhasználtak arra, hogy az elvesztett bársonyszé- be vissza juthassanak. Amint a német munkáság s kispolgárság pártjait a szocialista és kommunista pártok hatalmát egy sakkhuzásra megsemmisitet- 1 te a német, angol, francia im- Iperializmus, éppen úgy készülődik ma megsemmisíteni a [francia munkásság a kispolgárság radikális pártját. A politikusok véghetetlen bizalma a saját maguk által alkotott tör- !vények erejében, juttatja a forradalmi munkásság legjavát a fasizmus mészárszékére. A I “munkás” politikai páftok min- Jden hatalma a bérrabszolgák Igazdasági erejében van, dacára 'annak, hogy a munkásosztály [gazdasági szervezkedése vagy ’szervezete ellárendeltje a politikai pártoknak s ez az eláren- Ideltség az oka a “munkás” politikai pártok bukásának. Sem a [kispolgárság, sem az intellek- ítuelek nem hajlandók feladni a parlamentáris vezérkedés jo- 'gát. ők mindenkoron kormá- [nyozni, vezetni, diktálni kívánnak a munkásosztály s az imperializmus felett. A munkás- i osztály rettenetes áldozatán át ■megkívánják szüntetni a mangán kapitalizmust, melynek helyébe az államkapitalizmust ültetik, amelyben a munkásosztály továbbra is megmarad bérrabszolgának. Ez a szocialista és kommunista vezérek, pártok programja. Ezzel szemben a i forradalmi ipari unionisták szervezkednek a termelés és szétosztás eszközeinek a lefoglalására, társadalmasítására, megszüntetni a magántulajdont, profit és bérrendszert. Amig a világ bérrabszolgái a forradalmi ipari unionisták tanait nem teszi magáévá, addig kihasznált áldozata lesz a radikális kispolgárság s a ravasz intellektuelek érdekeinek. A BÉRMUNKÁSÉRT A Bérmunkás lapbizottsága kevés módosítással magáévá tette a New York környéki értekezlet ajánlatát az országos előfizetési kampányra és azt 1936 június 15-től kezdődőleg, 1936 október 1-éig folyamatba helyezi. Minden előfizető, aki egy dollárt küld a Bérmunkás fél éves előfizetésére vagy előfizetésének a meghosszabbítására a rendes nyugtával kap egy szelvényt, amelynek a száma érvényes lesz egy száz dollár értékű asztali dísztárgy kisorsolására. Minden előfizető, aki két dollárt küld a Bérmunkás egy éves előfizetésére vagy előfizetésének a meghosszabbítására három ilyen szelvényt kap ennek az asztali dísztárgynak a kisorsolására. Minden olvasónk vegyen részt ebben a versenyben, hogy megszerezhesse néhai Antal János mtárs páratlan kéziügyességgü lakatos munkáját. E versenyben jegyeket pénzért nem adunk ki, azt csak a Bérmunkás olvasói nyerhetik meg. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “'Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért,” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül.
