Bérmunkás, 1936. július-december (24. évfolyam, 900-925. szám)
1936-07-25 / 903. szám
1936 julius 25. BÉRMUNKA S 5 oldal Harcban a terror ellen a Goodyear munkásai AKRON. 0. — Több kisebD leülés a munkán és részleges sztrájk előzte meg az általános leülést, mely a múlt kedden reggel vette kezdetét. A harcra az okot a nem szervezett és terror csapatok megjelenése egyes műhelyekben adta. Az első leülés 6 órát tartott, amely a kettős számú telepen éjjel tizenkétórakor tört ki és reggel hat órakor ért végett. A kettős számú telepen a termelés nem tudott egész nap a rendes menetbe visszatérni, a munka rendetlenül folyt, mivel a társulat a piszoknak az eltakarítását megtagadta. A munkásság látva, hogy a de- partmen sztrájk nem elégséges erő arra, hogy a vezetőséget megadásra kényszerítse, kiterjesztette a sztrájkot az egesz telepre. Először csak a kettes számú telepen folyt a harc ahol a 75 nem szervezett söpredéket kizavarták a telepről, végig a Martha Avenuen. Sebesülés nem történt. Az első számú telep reggel 2:30-kor zárt le. Úgymint minden városnak, Akronnak is van egy megválasztott polgármestere, aki a népbizalmat bírja egyfelől és választóinak amiért megválasztották és busás fizetést adnak neki. A szavazóknak ezért bizonyos ellenértéket ad másfelől. Hogy ez igy van, ezt bizonyítja azon kijelentése, hogy: “Tenni fogok a munkabeszüntetés ellen ha az egész rendőrségre is lesz szükség a gyár kitakarításához.” “Megkezdjük a kitakarítást abban a pillanatban, amint a gyárvezetősége azt jónak látja.” Az ilyen kitakarítást már egyszer elkövették a gyári rendőrök a terror csoportok segítségével és balul ütött ki. Bent a termelésben, úgy a gyári pribékek, mint a varos pribékjei, csak kárt tudnak tenni és a társulatnak nincs arra szüksége. Hisz az elmúlt sztrájkban megkísérelték, de amint meglátták a húszezres tömeget, inukba szállt úgy a rendőröknek, mint deputyknak a bátorságuk. A gumigyári munkások az ilyen fenyegetésen csak mulatnak, hisz ha az ülősztráj kólókat kilehetne dobálni és a termelést folytatni, akkor nem egy polgármestertől kérnék ezt a gyárnak vezetői, hisz a Goodyear gyárnak több rendőre van mint a városnak és ne felejtsük el, hogy hűségesebb szolgák mint a város rendőrsége és még sem dobálják, ki az ülősztráj kólókat. Hogy miért? kérdeze meg a polgármester ur Slu- szert, a termelést vezetőt, az majd megsúgja. A gépeket nem golyók és gázbombák tartják termelésben, hanem munkáskezek. A gépeket nem tudják karhatalommal megindítani, hanem oda munkások kellenek, tehát minden erőltetés hiába való, igy nem tud szolgálatot tenni, annak az osztálynak amely csak eszköznek használja, de máskép gyűlöli. Hol van a választási jelszó, hogy “én nem érdekcsoportok embere leszek, hanem a népé.” Itt van egy másik, “mindazon egyén, aki a termelést a gumigyárakban megzavarja vagy a beszüntetést kezdeményezi avval szemben “kíméletlen” leszek, mert a termelésnek folyni kell,” ugyanezt mondja a gyárvezetőség is, de amint az úgynevezett “kíméletlen” elméletet gyakorolni akarja, a munkássággal találja magát szembe és a kíméletlenség engedékenységgé válik a munkásság összetartásán. A gumigyári munkásoknak eltökélt szándékuk, hogy zárt műhelyek legyenek és nem nyitót műhely (we take action) az hangzik a gyűléseken, a vezérek ellentétes viselkedése dacára. A gumigyári munkásoknak a sérelmeik nem politikai, tehát nem a városházból erednek, hanem gazdasági és mint ilyent nem a városházakban lesznek orvosolva. A gazdasági sérelmek az iparokban képződnek és igy, az orvoslásukra ezen sérelmeknek a gumigyári munkásság a helyet és a taktikát jól választotta meg, amikor az ülősztrájkot alkalmazza. Ezen sérelmek, amelyek a termelés és a szétosztás egyenlőtlenségéből származnak, a gyárvezetőség és a munkások ügye és igy nincs politikusnak beleszólása, majd eme két társadalmi osztály elfogja annak rendje és módja szerint intézni. A Goodyear gyárban a kompánia uniont ráerőszakolni pró- oálta több ízben a gyárvezetőség, de minden alkalomkor cső- dött mondott a próbálkozás és igy más taktikához fordultak. Valami Stalh Mate Club néven söpredékből álló társaságot összeverbuváltak és próbálják evvel a senkiházikkal a munkások harcos részét ijesztgetni. Ezen társaság hatóságilag engedélyezett és titokban a társulat pénzeli. A Goodyear társulat már nagyon sok mindennel próbálkozott, hogy a szervezetet megtörje ami eddig nem sikerült és ha a munkásság tovább is ápolja és fejleszti a harci szellemnek eme hősies példáját, úgy a társulatnak ezen söpredékkel való kísérletezése is cső- dött fog mondani és ha ez megtörtént úgy a többi sérelmek orvoslására kerül majd a sor, mert van elég. Amint tudjuk a Goodyear gyárban már 1919-ben alakult meg a kompánia union, mig a többi gyárakban csak akkor, amikor már a munkásság elkezdett szervezkedni, ők a munkásság szervezésének az ellensúlyozására alakították és igy a többi gyárakban nincs úgy elmérgesedve a helyzet. Mig a Goodyearban a kompánia uniónak egy tizenhét éves múltja volt és százszázalékosan működött, addig a másik gyáraknak még kísérletezésre se igen volt idő. Született és meg is halt, megölte a munkásság szervezési akciója. A vezérkar úgy mint mindég a leszerelés álláspontját képviseli, de nem sikerül, mert a tagság komolyan veszi a vezéreknek a szervező gyűléseken elhangzott azon szavait, hogy: “a szervezet az önök szervezete és az olyan amilyen a tagság, ha a tagság harcos, akkor harcos a szervezet, ha pediglen alvó a tagság, akkor alvó a szervezetük.” És a tagság harcos lett és most a vezérkar nembirja az elhangzott mondókáját visszavonni, már megbánta de hiába. A harc megindult és az Akron- ban folyni fog mindaddig, mig az összes terroristák és szke- bek nem lesznek kiűzve az ösz- szes gumigyárakból, dacára a polgármester fenyegetésének és a vezérkar leszerelési politikájának. BISCHOF. Az elégedetlenséget nem lehet tilalommal megszüntetni Bizonyos forradalmi jelzőkkel ellátott csoportok amikor elvi és taktikai kérdésekről van szó szeretnek Francia és Spanyolországra hivatkozni, mint példaképre, hogy mit lehet elérni, ha a munkásság politikailag is szervezkedik. Ha dolgokat a politikusok szemüvegén át nézzük, a fentemlitett két országban elért eredmények tényleg figyelemre méltók, hiszen sok évtizedes törekvéseik váltak valóra, amikor szocialisták foglalták el nemcsak a parlamenti mandátumok nagyobb százalékát, hanem a miniszteri bársonyszékeket is, ami annyit jelent, hogy elérték álmaik megvalósulását. Mi azonban nem színes szemüvegen át nézzük a dolgokat, hanem a rideg valóság által reánk kényszeritett csalhatatlan üvegen át, amelynek tisztasága áttöri a cifra felszint és oda enged látni, hová politikusaink nem szeretnek nézni. Megdönthetetlen igazság az, hogy az osztály harc előidézője a jelen társadalomban létező elnyomatás. A kevesek, akik a termelő eszközök és nyers anyag forrás felett rendelkeznek, az emberi élet legelemibb szükségleteit is megvonják a javak termelőitől, a munkásság millióitól. Ez az osztályharc előidézője és ennek megszüntetése a célja az osztályharc alapján álló munkásszervezeteknek. Hogy a francia és spanyolországi események mennyire igazolják az IWW-t azon állításában, hogy a politikusok kicserélése a kormányokban még semmi előnyt nem jelent a munkásságnak, csak egy pillantást kell vetnünk ezen országokban uralkodó helyzetre és látni fogjuk, hogy az osztály harc egy lépéssel sem jutott közelebb a célhoz azáltal, hogy a szocialisták elfoglalták a bársony székeket. Úgy Spanyol, mint Francia- országban az elnyomottak elégedetlensége az utóbbi hetekben oly méreteket ért el, amely prcedens nélkül áll. A munkásság a termelés szinterén szervezettsége tudatában a bajok orvoslásához látott. Nagyarányú munkabeszüntetések voltak és vannak még a jelenben is, mert már megtanulták, hogy a bajok orvoslása csak ott lehetséges, ahol a sérelmek felmerültek. Nem az okozza a bajt, hogy a muníció gyárak magán kézbe vannak, hanem inkább az, hogy egyáltalán vannak mur nició gyárak. Ha a Citreon és más autógyárak kormány kezelésbe kerülnének és bérrendszer továbbra is megmaradna, még nem szűnne meg a kizsákmányolás, csak a gazda — kizsákmányoló cserélődne ki. Ezt ma már látja a munkásság és cselekvései ily irányba terelődnek. A francia és spanyol munkások a közvetlen cselekvés terére léptek a politika tekervé- nyes utai helyett és a szocialista kormányok éppen oly eszközökhöz folyamodnak a munkásság ily akcióival szemben, mint a kapitalisták egyéb szolgái. Spanyolországban a sztrájkot törvénytelenitették és súlyos büntetésben részesítik azokat, akik sztrájkolni mernek, vagy a - sztrájk fegyverének használatát hirdetik. Franciaországban fegyveres erőszakot alkalmaznak azon munkások ellen, akik lefoglalták a gyárakar, mert követeléseiket nem teljesítették a munkáltatók. A sok évtizedes politikai küzdelemmel elérték azt, hogy szocialista rendeletre verik fejbe a felszabadulni törekvő és a harcnak a helyes módszerét lens- merő és használó munkásokat. A szocialisták és kommunisták lelkesedhetnek ilyesmiért, mi azonban ma sokkal szilárdabb meggyőződéssel hirdetjük a direkt akció szükségességét mint bármikor a múltban. A munkásság elégedetlenségét nem lehet tilalommal megszüntetni. A kizsákmányolást ott kell megszüntetni, ahol az folyik, mert ha máshol próbáljuk azt meg, letérünk az egyenes útról. A munkásság legmegbízhatóbb és leghatásosabb fegyvere még mindig az Általános Sztrájk és erről nem mond le még a szocialista rendeletre sem. FELÜLFIZETÉSEK A BÉRMUNKÁSRA. Jun. 27-től — jul. 17-ig. Detroiti olvasó................... 2.00 N. N., Buffalo................. 1.00 A. Hülber, Richmond....... 1.00 MBSZ., E. Pittsburgh.... 64.13
