Bérmunkás, 1936. július-december (24. évfolyam, 900-925. szám)
1936-12-12 / 923. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1936 december 12. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ........ $2.00 One Year ___________ $2.00 Félévre ..------- --------- 1.00 Six Months _________ 1.00 Egyes szám ára ......... 5c Single Copy ________ 5c Csomagos rendelésnél.. 3c Bundle Orders ....... 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. 0. Box 3912 S. S. Sta. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd., Cleveland, O. TELEPHONE: GArfield 7114. Application for transfer of second-class entry from New York, N. Y. to Cleveland, Ohio pending._________________________ Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Forradalmi Ipari Unionizmus (P.) A munkásosztályt nem elégséges megszervezni csak arra, hogy tagsági könyvet hordjon a zsebébe. Vagy, hogy a vezérektől várjon utasítást harcainak kezdeményezésében. A forradalmi munkásmozgalom alapjában már egy tudatos célkitűzés felé kell, hogy haladjon és egyúttal olyan építő munkát is kell, hogy végezzen, amely építménynek megfelelőnek kell lennie egy újjá szervezett termelési rendszer irányítására. Egy ilyen formán megalapozott forradalmi szervezet lét- jogosultsága nem szűnhet meg addig, amíg célkitűzését einem érte. Maga a kapitalista rendszer, a magántulajdonra és az ezzel járó kizsákmányolásra van alapozva, aminek következménye folytán az elnyomott munkásosztály saját osztályérdekeinek védelmére a szervezkedést tartsa a legcélszerűbbnek. A munkásmozgalom kezdetleges stádiumában nem volt forradalmi és célkitűzése sem volt a társadalom átformálása. A munkásmozgalom az ipari fejlődés első stádiumában a szakszervezeti formát tette magáévá, amelyhez még mindig görcsösen ragaszkodnak; de különösen a szakszervezetek kiöregedett, reakciós vezetői, akik nem tartják szükségesnek a termelési rendszer megváltoztatását — hanem csak a régi, elavult jelszavakon rágódva, elégségesnek tartják a munkások részére a “tisztességes napi munkáért, tisztességes fizetést.” Ezek a szakszervezeti vezérek nem tartanak lépést az ipari fejlődései. Ezért napjaik megvannak számlálva és mint a munkásmozgalom fejlődésének kerékkötői a legocsmányabb szerep vár rájok — amikor nyíltan szembe kell helyezkedniök a feltörekvő munkásosztállyal és a kapitalista osztály támogatására kell, hogy szolgálataikat felajálják. Pályafutásukat mint a munkásosztály árulói kell, hogy befejezzék. Az ipari fejlődés kitermelte a maga munkásmozgalmát. 1905-ben bontott zászlót az ipari fejlődésnek megfelelő forradalmi szervezet, amely nemcsak az iparonként való szervezést tette magáévá — hanem a régi, elavult jelszavak helyébe for-í radalmi jelleget is adott a mozgalomnak, zászlajára ezt a forradalmi célkitűzést tette: “LE A BÉRRENDSZERREL.” Ez a forradalmi ipari szervezet, amely az IWW néven ös- meretes, amelynek első támadója a szakszervezeti vezérek voltak, majd később a már meglévő munkás (?) politikai pártok, amit buzgón követtek a később alakult pártok is. Mindegyik szemébe szálka volt a forradalmi ipari szervezet. Ahelyett, hogy építeni segítettek volna, minden ténykedé- sökkel próbálták akadályozni fejlődésében. Tették ezt. azért, mert az IWW a munkásosztály ipari direkt akcióját hirdette — mint a munkásosztálynak leghathatósabb harci eszközét az osztályharc megvívásában. Másoldalról, hogy az IWW fejlődését ellensúlyozzák és mivel az AFofL-t belülről való fúrással meghódítani nem tudták, igy kellett nekik egy más szervezetről gondoskodni, hogy a munkások közzé férkőzzenek, erre kellett azután megszervezni a TUUL-t, amely a politikusok két balkezessége folytán hamarosan kimúlt. így végződött a kommunisták ipari (?) szervezete. A munkásmozgalomban sok malomkő között megőrölt irányzatok születnek és múlnak ki. A Lewis-féle ipari szervezet, amely a legújabb terméke, de nem az osztálytudatnak, hanem az egyéni hiúságnak, amely a pénzes zsák tövében és a reakciós munkásvezérek agyában született meg. Ipari szervezet nevet visel, de sem szerkezetében, sem célkitűzésében nem forradalmi, még az sem teszi forradalmivá — ha akadnak olyanok is, akik a csörgő aranyakért hívőket igyekeznek neki toborozni. Lehet, hogy a CIO néven ösmeretes ipari szervezet ezeket fogja táborába sorakoztatni az ipari munkások közzül, az is lehetséges, hogy nagy ipari harcokat fog vívni jobb munkaviszonyokért. Ez azonban még nem jelenti azt, hogy forradalmi ipari szervezet. Szervezeti összetétele külömbözhet a régi szakszervezeti formáktól, de a forradalmi munkásmozgalom szempontjából nem célravezető, mert a mai bonyolult társadalmi viszonyok között a munkásosztálynak feltétlen FORRADALMI IPARI SZERVEZETRE VAN SZÜKSÉGE, MERT A MUNKÁSOSZTÁLY, CSAK OLYAN HARCOT TUD VÍVNI, AMILYEN HARCRA SZERVEZVE VAN. Ha mostan az ujonan létesült ipari szervezet a régi jelszavakat tartja meg a “tisztességes napi munkáért tisztességes fizetést” akkor semmivel sem forradalmibb az ósdi szakszervezeteknél. Ha a jövőben is felfogja tartani a munkásokra áldatlan szerződéseket, akkor egyenesen megtöri a munkások ipari szolidaritását. Már pedig a Lewis-féle ipari szervezet ilyen alapon indult meg és még hozzá nem is a tagság irányítja a harcaiban, hanem a vezérek alkudnak meg a munkáltatókkal. Lehetséges, hogy nagy tagságra tesz szert az ujonan alakult ipari szervezet, de azért semmi esetre sem osztályharc alapján álló és egyáltalában még tévedésből sem lehet forradalminak nevezni. Jövetele esetleg szétfogja rombolni a régi szakszervezeteket, amelyek már régen a lomtárba valók. Mi, akik hosszú éveken keresztül propagáltuk és építettük a forradalmi ipari szervezetet, most sem tévedhetünk abban, hogy a munkásosztálynak feltétlen szüksége van egy forradalmi ipari szervezetre, hogy az osztályharcból győzedelmesen kerüljön ki. Forradalmi ipari unionistákat nem téveszthet meg semmiféle uj alakulat sem, még akkor sem, ha az kezdetben az Ígérgetők ígérgetője is. Mi nyugodtan végezzük a szervezés és tanítás munkáját tovább. Mindig voltak és lesznek hiszékenyek, sőt még olyanok is vannak, akik egyenesen elleneztek minden ipari union mozgalmat, amig nem közeledett a Lewis-féle arany hullás. A munkásmozgalomban voltak és lesznek mindig gold-dee- gerek, amig a forradalmi ipari szervezet azt teljesen meg nem tisztítja a salaktól. Ez a munka is reánk hárul. A SPANYOLOKRA GONDOLVA A spanyolokra gondolva Jött létre e fogalom, Mely nép ma önvérét ontva Dönt: mely fél lesz hatalmon? Az általános nép joga Tud-e felemelkedni? Vagy a metélyező dogma Fog a nép nyakára ülni? 'mi >äW. * Mi reméljük a legjobbat, A távolból szemlélők, Hogy a nép győzelmet arat Szétmálnak a felkelők . . . Ha máskép dől? — arról teszünk! Mi az ügyekhez értők. Kik egész föld színén élünk Mint jogosult felkelők . . . ! El fogjuk onnan seperni — A jogok bitorlóit . . . ! Fel fogjuk szabadítani — ... Spanyol hon dolgozóit . . . Pávay Lőrinc. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. ügy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor hi. sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért,” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül.
