Bérmunkás, 1936. július-december (24. évfolyam, 900-925. szám)

1936-12-05 / 922. szám

6 oldal BÉRMUNKÁS 1936 december 5. Magyarországi Tükör Az IWW Hírszolgálati irodájától Budapest. TIZENHÉT ÉV UTÁN... Ezelőtt 17 évvel, mint tudjuk üldözött vadak voltak Magyar- országon mindazok, kik egy eszméért, fegyvert ragadtak és hevenyészett, szervezettlen, ki­képzettlen tömegben életüket, vérüket, testi épségüket vitték egy eszme oltárára, egy jobb világ, egy jobb jövő reményé­ben . . . Ezreit csonkították meg, bör- tönözték be, gyilkolták le és üldözik még ma is ezeknek az embereknek, akiknek egy bű­nük volt csupán: önként mentek harcba . . . Emlékezzünk. Ezek az embe­rek kikiálltattak, csőcseléknek, rablóbandának stb. stb. Ezek a hősök nem voltak mások mint a magyar tanácsköztársaság vö­röshadseregének katonái. Nem a kényszer vitte rá őket, hogy fegyvert ragadjanak, a kötelesség! De beszéljen helyettünk Stromfeld Aurél, a vöröshadse­reg zseniális ezredesről, kit minden katonája bálványozott, az ellenforradalmiságáról közis­mert Julier ezredes. Aki ha ma elkésve és 17 év után is, bár kijelentette, hogy el kell Ítélnie az akkori rendszert és melynek elbuktatásában tevékenyen részt is vett egy a napokban megtartott előadásán a követ­kezőket mondotta többek kö­zött: Hogy Stromfeld Auról ez­redes kiváló képességgel vezet­te a nagyrészt munkásezredek- ből álló vöröshadsereg katonai teljesítményeinek harcait. Rész­letesen ismertette, hogyan fog­lalta el annak idején ez a had­sereg sorra Miskolcot, Loson­cot, Kassát, Eperjest, Gölnicbá- nyát és a Szepességet s hogyan törött meg ez a diadalmas len­dület, amely a Vág völgyéből már-már Prága felé vezetett, a végzetes visszavonulási paran­cson amikor a tanácskormány (tehát politikusok) elkövette azt a hibát, hogy engedelmeskedett az ántánt jegyzéknek. Tisztá­ban kell lennünk azzal — foly­tatta Julier ezredes, — hogy GÖMBÖS GYULA meghalt. A holtakról jót vagy semmit, mondja a példabeszéd, hát igy borítsunk mink is fátyolt arra a keserves 4 esztendőre, mit ennek az egyébbként brilliáns tehetségű népcsalónak köszön­het a magyar nép. Ellenben kell írnunk arról a hallatlanul költséges pompáról, mellyel te­metése járt. Hogy ez összeg­szerűségében, adó alakjában, mert, hogy az adófizetők, tehát munkások is fizetnek meg, mi­be került azt nem tudjuk. Majd egykor talán erre is fény derül. Ellenben tudjuk azt, hogy mi­képpen teremtődött az a “tö­meg” mit a hivatalos urakon kívül, oda kirendeltek” hogy minnél nagyobb számban bírja fölvenni a “népség-katonaság” számát a mozihiradó stb. Szó­val pompa volt rogyásig és oda­parancsolt “tömeg” is statiszté­riának. forradalmi hadsereggel csak előnyomulni lehet, de viszavo- nulni nem. így is történt. A visszavonulási parancs megér­kezett Budapestről és legelői ál­ló harmadik hadtest engedel­meskedett. Viszavonult, de — nem kiindulási pontjára vonult vissza, hanem Magyarország mai határára. Mert ne feled­kezzünk meg arról, — mondotta Julier, — hogy a csehszlovák állam akkor — volt kialakuló­ban és a cseh államférfiak olyan terveket és térképeket akartak a békekonferencia elé terjesz­teni, amelyek szerint az uj csehszlovák állam Sátoraljaúj­helyt, a salgótarjáni bányavi­déket, Miskolcot is megkapta volna úgy, hogy a határ a két ország között Vácnál lett vol­na. Tárgyilagosan meg kell álla­pítanunk, hogy Magyarország­nak ezt a megcsonkítását a vö­rös hadsereg 1919-iki évi fel­vidéki hadjárata akadályozta meg. Fiatal, 30 év körüli ezred­parancsnokok küzdöttek heve­nyészett munkásezredeikkel francia tábornokok győzelemit­tas cseh légionáriusok ellen és az egész hadjárat folyamán ki­tűnt, hogy. a fiatal magyar tisztek (kevés kivétellel mind munkások közül kerültek ki, igy jelen sorok Írója is) és a magyar legénység a külömbb, mindvégig — mondja Julier — csaknem kivétel nélkül mi győz­tünk. Hogy Magyarországot még jobban nem csonkították meg Trianonban, az annak a befe­jezett ténynek érdeme, amelyet ez a vöröshadsereg teremtett. Julier ezredes előadásához méltán kívánkozik oda a követ­kéz mondat: “Melynek tagjait igyekeztek maradéktalanul ki­irtani a román szuronyok se­gítségével uralomra került fe­hérterroristák.” Budapesten, 1936 november hó 1. A vöröshadsereg egyik volt szá­zadparancsnoka. UGYANEKKOR már: A halál­lal vívódott csöndesen, az októberi forradalom lánglelkü puritán becsületességü és a katholikus klérus egyetlen a nép pártján levő tagja Hock János, a nemzeti tanács volt elnöke. Miként működése ál­dást jelentett a sokszor meg­gyalázott, letiport és becsa­pott nép számára, amikor annak szolgálatába szegődve elrúgta magától a püspöki süveget és minden rangot, mert ezzel el­akarták szakítani attól a néptől melyből származott, kegyes volt vele maga a halál is. Álmában alvás közben érte utói és ezen pillanatban, szinte észrevétlenül múlt ki, ez egyetlen katholikus lelkész szive, ki mindenét, tudá­sát, erejét stb. annak a népnek adta kitől kapta. A hatalom, a krélus üldözte. Az öreg, beteg töpörödött embert börtönbe dob­ták hazatérésekor és bár sem­mit sem tudtak ellene bizonyí­tani egy évre ítélték. Börtöné­ből, ahol büntetésének három­negyed részét letöltötte és ahol gyomorrákja elhatalmosodott rajta, miként jó viseletű rabot azon szabályok szerint helyez­ték szabadlábra. Temetése, me­lyet a hivatalos világ, mely pár nappal ezelőtt hallatlan pompá­val temette el Gömböst csend­ben észrevétlenül szeretett vol­na elhantoltatni, csalódott. Da­cára az erős rendőri készült­ségnek a temetőnél 18.000 em­ber 90 százalékban proletár, kívánt búcsút venni Hock Já­nostól a nép szolgájától. A rendőrség, bár brutalitásban nem fukarkodott, még sem bírta megakadályozni azt, hogy ez a tömeg a temető falain belül ne kerülhessen, (kordont vontak és senkit nem akartak beenged­ni.) így vett búcsút Budapest proletársága Hock Jánostól. Ahol nem maradt könny nélkül szem amikor az öreg harcos fá­radt testét magába fogadhatta az a föld, melynek népéért élt, szenvedett és amely nép min­dennek dacára mellette állott. Vagyonaként, egyszáz pengő maradt utána, semmi más anya­gi vagyon sem. íme ez volt egy ember ... \ NOVEMBER 1. — Megoldottak a koldus kérdést, itt ahol hi­vatalos bevallás szerint 3 millió ember éhezik a 8 millió közül. November elsejétől tilos a kol­dulás. Kibővítették a tolonchá- zat, (budapesti Bastille.) Akit kéregetésen elfognak oda zár­nak, stb. Leragasztották tehát a fekélyt egy szép illatos flast­rommal, juttatnak majd pár fillért a begyűjtött pénzekből, már akinek. A többi, lassan a tél folyamán felfordul, mert mindenkinek nem adnak aki rá­szorul, viszont mindenkit a to- loncházba sem zárhatnak. És igy a kecske is jól lakik meg a káposzta is megmarad. Viszont telekürtölhetik a világot, hogy Magyarországon nincsen kol­dus, mindenki jól él . . . már aki! SZEGED: — A magisztrátusi hivatal leleményesebb, mint a pesti. A szegedi magukkal te­hetetlen embereket, kikről sen­ki sem gondoskodik és igy kol­dulásból éltek, egyszerűen de­portálták a tanyákra. Ott nincs orvos és a 60—80 éves kifáradt nők és férfiak igen hamar há­tat fordítanak ennek a világ­nak. Eszünkbe jut Rotschild egyik állítólagos mondása, mi­kor hitsorsosát az ablakból meg­látta toprongyosan palotájához közeledni, szólt: dobjátok ki, mert megszakad a szivem. Gya­korlatban ime itt is igy oldják meg a “koldus kérdést . . .” BUDAPEST: — A rendőrség egy főúri titkos találkahelyet leplezett le a város szivében, ahol 128 “társaságbeli” uriasz- szonynak cim és fény kép jegy­tartalmazó albumot találtak. A polgári sajtóban nagy orditás van az erkölcs ilyetén romlá­sán. A taksa elég olcsó volt egy-egy légyott 15 pengő. A rendőrség nagy diszkrécióval kezeli az ügyet, hogyne, hisz ismételjük “uriasszonyokról” van szó, nem munkásnőkről. Minden Cleveland West Sídéi Bérmunkás olvasó, vasárnap este a Turn Hallban legyen az Éjjeli Menedékhely előadásán Vasárnap este szinielőadás keretében ünnepük Cleveland West Side magyar ipari unionis- tái és a Bérmunkás olvasói lapjuknak a Bérmunkásnak 25-ik évi fennállását és hogy ez idő alatt törhetetlenül, meg­maradt azon az utón, amelyet célül kitűzött a magyar nyelvű munkások közt az ipari szer­vezkedés eszmélyének az ismer­tetését. Cleveland magyar ipari unio- nistái, magyar munkásai nem­csak a tömeges tapsaikkal, de komoly harcaikkal is részesei voltak ennek a huszonöt esz­tendőnek, amelynek ma Cleve- landban is eredményei vannak az ipari szervezet megerősödé­sében. A Bérmunkás 25 esztendős múltjához méltó lesz a vasár­nap esti szinelőadás is, mert Maxim Gorkij 4 felvonásos tár­sadalmi színmüve az ÉJJELI MENEDÉKHELY kerül bemu­tatásra, amelynek meséje, szín­padi alakjai egy-egy darab a nincstelen munkások életéből, a társadalom ferdeségeiből. A Gorkij embereit, asszonyait figyelmesen meghallgatva, uj erőt nyerünk a társadalmi rend­szer tökéletesebbé való csinálás munkájához. A Bérmunkás 25 esztendős fáradhatatlan munkásságát ju­talmazzák meg az olvasók és azok barátai, ha a Turn Hall ezúttal is szűknek fog bizo­nyulni a közönség befogadásá­ra. Az előadás, amelyet Tomási Károly munkástárs rendez, pont 8 órakor kezdődik és ezúton is kérjük az olvasóinkat, hogy pontosan legyenek ott. Belépő jegy előre váltva 50c., este a pénztárnál 60c. Jegyek kapha­tók a Dalkör helyiségében 3930 Lorain Ave. és a csoport tag­jainál. CLEVELAND BÉRMUNKÁS ÜNNEPÉLYEI December 6-án, vasárnap este fél 8 órai kezdettel 3919 Lorain Avenuen levő TURN HALL-ban színre kerül Maxim Gorkij világ­hírű orosz iró 4 felvonásos társadalmi színmüve az ÉJJELI MENEDÉKHELY Jegyek előre váltva 50., a pénztárnál 60c. December 13-án, vasár­nap délután fél három órai kezdettel 11123 Buckeye Roadon levő Munkás Ott­hon nagytermében ugyan ez a színdarab lesz bemu­tatva. Este tánc Prager zenkara mellett. Belépő jegy előre váltva 40., a pénztárnál 50c.

Next

/
Thumbnails
Contents