Bérmunkás, 1936. július-december (24. évfolyam, 900-925. szám)
1936-12-05 / 922. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1936 december 5. BÉRMUNKÁS Most már megvan (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ....................... $2.00 One Year ___________ $2.00 Félévre ......................... 1.00 Six Months _________ 1.00 Egyes szám ára .......... 5c Single Copy ___ 6c Csomagos rendelésnél.. 3c Bundle Orders ______ 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd., Cleveland, 0. TELEPHONE: GArfield 7114. Application for transfer of second-class entry from New York, N. Y. to Cleveland. Ohio pending.________________________ Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD “Le a háborúval” Az elmúlt hét eseményei Európát és ezzel együtt az egész emberiséget egy újabb háború, egy borzalmasabb vérontás szélére sodorták. Európában nincs erő, amely a civilizáció eme szégyenletes eszközét megakadályozni tudná. A munkások szervezetei, amelyek letudnák vonni az elmúlt világháború okozta nyomor és szenvedések tanulságait szétszórva, majdnem megsemmisítve, tehetetlenek a háború őrületével szemben, ahol pedig névlegesen megvannak, ott az “ország” a “haza mentése” címen a kardcsörtetésben versenyt tartanak azokkal, akiknek ténylegesen veszíteni valójuk van a felhalmozott vagyonban. Amerika dolgozóinak, akik ebben a pillanatban még szabadon lélegzenek, nincs módjuk, hogy külföldön élő munkástársaik puszta élete érdekében valamit is tegyenek a háború őrületének elhárítására, de a holnap oda juttathatja Amerika munkásságát is, hogy a Dupontok, a Morganok érdekében ismét a sáncárkokban kell elpusztulniok. Mert Amerika dolgozói nem értékesítették a maguk részére azokat a tanulságokat, amelyekre tanított az elmúlt vérengzés és az azóta elmúlt közel két évtized esztendő. Azok akik a szocializmust * vagy kommunizmust idáig az Uj Előrén keresztül szívták magukba valószínű meglepetés elé álltak az által, hogy idáig is azon jóhiszemű tévhitben szenvedtek, hogy Oroszországban a kommunizmus észszerüleg egyformán osztogató áldásait minden személy élvezi. Az uj alkotmány megjelenése a gondolkodni képes elemeknél most ezt a téves felfogást megszünteti és ha tovább mennek és tanulmány tárgyává teszik a nagy orosz alkotmányt, ráfognak jönni, hogy annak kevés köze van és lesz a tiszta és áldásos szocializmushoz, csupán az előbbinek a mezsgyéjén innét lesz, tulon nem fog behatolni. Nem azért, mert nagy akadályok állnak előtte, annak ma már Oroszországba, nincs akadálya. A burzsoa osztály letűnt, mely alkalmas volna súlyos akadályokat gördíteni a szocializmus elé. A mezőgazdaságok a modern gépezet folytán ma már ontják a bőséges élelmiszert és árut ugyanannyira hogyha a szocializmus tiszta fogalma és annak a megvalósításának a lehetősége volna a pártvezérek agyában, akkor a jelenlegi alkotmányra nem lett volna szükség sőt ellenkezőleg a régi bolsevik hagyományokat újabb, nemesebb fogalmakkal j kellett volna gyarapítani, nem-1 csak a papíron, hanem a gyakorlati életben is, melyet ma már az orosz gazdasági fejlődés nemcsak elbír, de egyenesen legyőzhetetlen védbástyája lehetne az országnak, nagy mértékben elősegítő je a világforradalomnak. A javak felett az ellenőrzés, az állam részéről vagy jobban mondva a pártvezérek és a köréj ök csoportosult intellektuelek részéről, a magántulajdon fogalma ha nem is azzal a mértékkel mint a kapitalista államokban, de ha tovább terjed mint valakinek a privát lakása és az ahoz szükséges berendezések, akkor ez nem szocializmus s nem lehet az még akkor sem ha az Uj Előre rövidlátó cikkírói úgy akarják feltüntetni. Stalin és kollégái a saját képükre és hasonlatosságukra akarják Oroszországot irányítani tehát személyi kultuszon nyukszik. Akik a szó értelmében akarják a szocializmust, azok golyót kapnak, a nagy százalék pedig internáló barakokban száműzetésben tengeti életét. Alkotmányt vár az orosz pro- letáriáttussal egyetemben a világ munkásága, olyat, amely nem csak jelmondatnak használja, de a valóságban is minden hatalmat a dolgozók kezébe helyez. J. Siket. Emberi és keresztényi szempontból megengedhető-e, hogy emberek milliói, akik soha nem látták egymást és igy nem is véthettek egymásnak, a gyilkoló eszközök legrafináltabb módszereivel pusztítsák egymást? Tízezrei a javakorbeli embereknek, akiket a háborús őrület gyilkos légköre megfertőzött, még ma is élő halottakként járnak közöttünk vagy vannak elzárva a háborúk elrettentése példája elől. És mindezek tudatában Amerika munkássága, akiknek vérükkel és életükkel kell fizetni a háborúk őrületéért, összetett kézzel vannak az események felett, amikor még talán lenne módjuk arra, hogy a maguk, a fiaik és az egész emberiség pusztulását megakadályozhatnák. Az IWW lapjainak és irodalmának tömegeivel, a gyűlések százain élőszóval figyelmeztette Amerika dolgozóit, hogy vonják le az elmúlt világháború tanulságait, kérte, hogy tegyen lépéseket egy újabb, borzalmasabb pusztítás meggátlására. Szervezkedjen. Amerika 45—48 millió dolgozója közül, alig öt millió van különböző szervezetekbe tömörülve, ezeknek is nagyobb része olyan alakulatok, amelyeknek irányítása, tevékenysége az iparmágnásoktól lesz előzetesen láttamozva és jóváhagyva. A General Motors “ajándéka“ Nagy headline-okban kürtölik világgá a polgári lapok, hogy a General Motors, Amerika egyik legnagyobb iparvállalata igazgatósága az elmúlt heti ' gyűlésén úgy határozott, hogy karácsonyra hetvenöt millió dollárt fog a munkások és a részvényesek között szétosztani. A logika természetesen az volna, hogy az összeg nagyobb í része a munkásoknak jutna, nemcsak azért mert ők azok, akik a hetvenöt milliót kiizzad- i ták, de mert ők többen is van- 1 nak mint a részvényesek, akik között azt felosztani fogják. De nem igy történik. És itt esznkbe jutt az agyon dicsért virsli gyáros, aki áruja jóságát arra magyarázza, hogy az nyúl hússal van keverve. Amikor tüzetesebben érdeklődnek a készítés módja felől, oda veti, hogy fifty-fifty van keverve. Csak erősebb ostromra vallja be, hogy egy nyúl és egy ló a virsli keveréke. Ezt az arányt találjuk a General Motors nagylelkűségében is. Ugyanis tiz millió van előirányozva a munkások részére és hatvanöt millió (Folyt, a 8-ik oldalon.) ELVIN YILATKOZAT A háborús őrület szélén az IWW újból a szervezettlen negyven millió munkáshoz apelál, hogy sürgősen ismerje fel a helyzetet, amely előtt áll és munkaerejét, amely egyedül alkalmas arra, hogy Amerika háborúba vitelét megakadályozhassa, erre a célra szervezze meg olyan formában, hogy azzal célját elérhesse. Ez a forma az ipari szervezet, amint annak szerkezetét az IWW tanítja és építi. Ma még kiépítheti Amerika munkássága védő szervezetét, amellyel keresztül húzhatja a háborús profitolók lelketlen és embertelen tervét, de kétséges, hogy rövid idő múlva lesz-e még erre módja és ideje? Az IWW 1917-ben nemtörődve azzal, hogy az egész országban egyedül áll a háborús őrület elleni tiltakozásával, eleget! tett a munkásosztállyal szemben vállalt kötelességének. Bár még ma sem heggedtek be az itt kapott sebek, elvagyunk készülve arra, hogy utolsó csepp vérünkkel útját, álljuk a munkásosztály, férfiak, nők és gyermekek oktalan pusztulásának. De a munkásosztály szervezkedésével, egy csep véreontása nélkül is megakadályozhatja a háborút, ha a szervezett erejére támaszkodva megtagadja minden olyan cikk gyártását, készítését, amely háborús célokat szolgál. Ezzel az öntudatos munkabeszüntetéssel szemben a háborús profitolók tehetetlenek. Munkások, Munkásnők, ne késlekedjetek. Cselekedjetek! Szervezkedjetek ipari szervezetekben a háború megakadályozására, a magatok helyzetének a megjavítására. Csatlakozzatok a háború ellen őszintén harcoló IWW-hoz. A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bir- ják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekben! összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az Összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért,” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül.
