Bérmunkás, 1936. július-december (24. évfolyam, 900-925. szám)
1936-12-05 / 922. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1936 december 5. MELYIKET SZERESSEM? BÁR TILTAKOZIK WILLIAM GREEN ELNÖK AZ AMERICAN FEDERATION OF LABOR MOST FOLYÓ TAMPA (FLORIDA I) KONVENCIÓJÁN A LEWIS CSOPORT ELISMERÉSE ELLEN, DE A VÉGLEGES SZAKADÁST MÉG IS ELAKARJA KERÜLNI, MERT AZ AZ AFofL ÉLETÉBE KERÜLHET. Mi történik Spanyolországban? Ez a kérdés lesz a tárgya, annak az impozáns NÉPGYÜLÉSNEK melyet Chicago magyar munkásszervezetei rendeznek a FLEINER HALLBAN 1638 N. Halsted Streeten, North Ave. közelében DECEMBER 6-án, VASÁRNAP délután 2 órai kezdettel. Ezen a gyűlésen ott kell lennie minden magyar munkásnak! Mindenkinek, akiben a szabadságszeretetnek csak parányi szikrája is él! A napirendet az összes résztvevő csoportok legjobb szónokai fogják ismertetni. Minden chicagói magyar munkás megjelenését kéri és szeretettel várja a chicagói munkásszervezetekből alakult BELÉPTI DÍJ NINCS. KÖZÖS BIZOTTSÁG. vétségét, mint mondják, hogy alakuljon hozzá a mai termelési menet szükségessége által megkívánt szervezetté, vagyis ipari szervezetté. Lewis ennek az uj mozgalomnak a megtestesítője számtalanszor bizonyítékát adta már, hogy az általa hangoztatott ipari szervezet mérföldes távolságba esik attól a forradalmi szellemmel telített ipari szervezettől, amelyet az IWW hirdet és tanít. Lewis ebben a minőségében is beigazolta, hogy tőle és uj szervezetétől a munkások semmi jót nem várhatnak, hogy az kizárólag a munkáltatók érdekébe szerveződik és mégis azt látjuk, hogy Green irtózik még a gondolatától is, hogy elavult, maradi szakszervezkedési módszerét az iparival a Lewis elgondolásában felcserélje. Bármennyire is legénykedik úgy Mr. Green mint Lewis a kovneció előtt, nem tudunk hinni azoknak a híreknek, amelyek a két csoport között a szakadást véglegesnek tünteti fel. Anélkül, hogy az esemény felett mi krokodil könnyeket hullajtanánk, meg kell állapítanunk, hogy magára az AFofL- re minden képpen olyan játszma ez, amelyben több mint félszázados puhányai, amelyek a nehezen hajló csontokat helyettesítik, pehely szerint fognak szétmállani. Az AFofL tagsága egy harmadának az elvesztése előtt áll Lewisék kizárása esetén, ami olyan hatalmas redukciót jelentene a washingtoni pénztárban, hogy valamennyi kis és nagy i hivatalnoka a Szövetségnek súlyosan megérezné azt, de jelenti ez azt a nagy morális zavart is, amelyet megállítani a legszebb szónokok sem fognak tudni és a teljes szétbomlásra vezet. Nagy tévedés azt hinni, hogy Lewis ipari mozgalma megerősödik, hogy gyökeret ver az amerikai talajban. Ha most véglegesen is elindul uj utján, azok a tömegek, amelyek a kompánia unionnal szemben hozzája csatlakoznak, már rövidesen fel fogják ismerni a tetszetős cégér alatt a hamis portékát és nem lesznek lépcsőfokai Lewis és vezér társainak a munkások mindenkori elárulásában. Green és Lewis millió dolláros szervezési alapjával szemben az IWW csak centekkel rendelkezik, de az a szervezési erő, amely az ipari unionizmus híveit áthatja, leküzdi a pénzzel feltámasztott mozgalmakat és kristály tisztán fog állam Amerika dolgozóinak a befogadására. Nem szabad hát szünetelni az IWW tanításának, az IWW TAMPA, Fia. — Az Amerikai Munkás Szövetség (AFofL) történetében a legviharosabb konvenció most folyik, mert nem a személyek ellen megyen az elkeseredett harc, hanem alapjában kívánja az ellenzék megváltoztatni a SzőSzétküldtük a Bérmunkás 1937-es Naptárát Amint azt az elmúlt heti lapunkban jelentettük a Bérmunkás Naptára elkészült és az előzetesen tett rendelésekre posta utján elküldtük. Dacára a beállott nagy havazásnak, úgy véljük, hogy munkástársaink az egész ország területén pénteken és szombaton azokat megkapták, hogy az első vasárnapot már a Naptár elhelyezésével tölthetik el. Akiknek a Bérmunkás ez idei naptárát felajánljuk és az csak átlapozza azt, a megvételért nem kell sokat beszélnünk, mert a Naptár önmagát kínálja és értékeli majd. De szükség van a Lapbizottságnál is a Naptárak gyors értékesítésére, hogy a nyomdának kifizethessük az előállítási költséget, amelyre eddig egy centet sem fizettünk. Akik nem kaptak még Naptárt, sürgősen írjanak utána vagy küldjék be az egy évi előfizetési dijukat, hogy teljesen INGYEN kapják seg a Bérmunkás Naptárát. “Ez valami más...” Irta: Hamvas H. Sándor. Minden fényesen sikerült: az üzleti könyvek rendben voltak, a mérleg kedvezően alakult, talán az anyaintézet sem mutatott ilyen föllendülést, a válságos helyzet ellenére. A szokásos ünnepségek is simán zajlottak le s most, a bankettutáni hangulat fesztelenül emelkedett; mindenki meg volt elégedve, mindenki el volt ragadtatva a tanácsos úrtól . . . Valóban, nagyon kedves ember, közvetlen és atyáskodó, a tósztozó urakat leintette . . . — Hagyjuk, kérem . . . inkább majd én beszélek . . . Csend lett, a lejtett tü zörejét meg lehetett volna hallani és a tanácsos ur hangja tisztán, mint a kristály csendült ebben a csendességben. Nem, nem volt hatásvadász és mintha inkább önmagának beszélne visz- szaemlékezésein keresztül és éppen ez volt az, ami megkapta a hallgatóságot . . . . . . Igen, nehéz, küzködéses évek voltak, ott, messze kint idegenben . . . Sokat nélkülözött, sokat kínlódott, Marseil- leben zsákolt, Párisban újságot árult és Németországban, Berlinben . . . — Nos uraim, ezt a kis epizódot külön el kell mondanom . . . Igen, most már epizód, de akkor, akkor . . . Mélyet lélegzett, tenyerével hátrafésülte ezüstös haját és a szemét kissé behunyta. Nagyon halk volt a hangja: — Akkor, abban az időben nagyon meg voltam szorulva . . . . higgyék el, két napja már nem ettem. Természetesen nem hagytam el magam és mindent félretéve kimentem az Anhalten Banhofra, hogy valami munkát csípjek magamnak ... Értik, ugyebár? Podgyászt vinni, néhány pfenniget keresni... hja, mert a gyomor nagy ur! Pillanatnyi szünetet tartott, körültekintett, majd folytatta: — Szerencsém volt, némi erőszakoskodás után sikerült megkaparitanom egy bőröndöt. Igaz ugyan, hogy az illető ur ellenkezett, tiltakozott, de én állhatatos voltam . . . Ismétlem, uraim, a gyomor nagy ur! . . . így hát cipeltem utána a nehéz bőröndöt, izzadtam alatta, elfáradtam, amig a villamosmegállóhoz értünk ... És amikor a poggyászt föltetem a kocsira, az illető ur gúnyosan a kezét nyújtotta és szépen megköszönte, hogy vittem a öő- röndjét . . . Képzelhetik, ott álltam, dolgoztam és a munkámért nem fizettek! Kijátszottak . . . A vékony, szemüveges Kovács csaknem szédült ... A tanácsos ur szavait csaknem úgy vette, mintha egyenesen neki mondta volna . . . Igen, igen, ő is szenvedett külföldön, küszködött és nyomorgott, robotolt, mint egyszerű fizikai munkás és éjszaka tanult. Nehéz, nagyon nehéz napokat élt át, minden erejét meg kellett feszítenie, hogy átvergődjék a tanuláson. Mellőle emberek dőltek ki, az egyik meghalt, a szó szoros értelmében megfagyott a fütetlen lakásban. Egy másik öngyilkos lett, nem bírta a szenvedést. Egy harmadik tüdőbajt szerzett talán már nem él. Egy barna, szombathelyi fiú elmerült a fertőben: lopott... mert a nyomor nagy ur! . . . Ezt helyesen állapította meg a tanácsos ur, nagyon helyesen . ... És mindenben igaza van a tanácsos urnák ... az éleirodalmának, az IWW lapjainak az állandó terjesztése a dolgozók között, hogy az átszervezés minél kisebb zavarokkal történhessen mielőbb meg. Ha a fejlődésben nem lehetnek ugrások és ha az előre haladást feltartóztatni nem lehet, úgy mi a legnagyobb bizalommal nézünk a jövőbe, mert az csak az IWW-é lehet. FORRADALOM ÉS HÁBORÚ. (Folyt, az 1-ső oldalról.) len pedig síkra kell szálni a szabadság minden bajnokának. A világ osztálytudatos munkássága ellensége minden háborúnak, melynek célja a terület hódítás és egyes országok leigázása a másik által. A készülőben levő háború azonban minden jej szerint külömbözik a múltak7 háborúitól. A jövő háború a liberalizmus és fasizmus mérkőzése lesz. Egyiknek pusztulni kell és a halálra Ítélt fél, az emberiség jogait eltiporni akaró fasizmus. tét meg kell ismerni, ha győzedelmeskedni akarunk rajta... És ő győzedelmeskedett, leküzdötte a viszontagságos életet, kész, tanult, meglett emberként tért haza . . . Nem, nem sajnálja a megpróbáltatásos időket, egy napot sem sajnál... de itthon, itthon nagy csalódás érte. Azt hitte, hogy itthon érni fog a gyümölcs, meglesz a kamatja a befektetett tőkének . . . És nem. Kis álláskához jutott nagy küzdelmek, utánjárások árán; megalázkodott, földig hajolt . . . s mindezt havi hatvan pengőért. A tudása semmi, nincs értéke, nem értékelik, pedig fölötte üres fejek bólogatnak . . . Olykor összeszorult a keze, szeretett volna az asztalra csapni, szeretett volna nagyot kiálltam ... de nem mert . . . S most, a tanácsos ur, a tanácsos ur szava mint elégtétel csendültek. . . Hogy is mondta? .. . Igen, igy: “Csak annak van létjogosultsága, aki foggal, körömmel kiharcolta magának . . . csak az az ember érvényesülhet, aki lent is volt, alulról kezdte és a verejtékével fizetett minden csipetnyi tanulásért !”
