Bérmunkás, 1936. július-december (24. évfolyam, 900-925. szám)
1936-11-28 / 921. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1936 november 28. “Kik a Bűnösök” újból nagy közönség előtt lett bemutatva Chicagóban Az IWW chicagói magyar tagjai november 8-án újból szinrehozták a “Kik a Bűnösök” társadalmi drámát. Ezen mulatság úgy anyagilag, mint erkölcsileg minden várakozást felül múlott, sőt valamennyiünk számára egy nem várt meglepetés volt, annál is inkább, mivel ezen a környéken még nem történt meg, nem műkedvelőktől, hanem még hivatásos színészektől sem, hogy egy társadalmi drámát hétszer (7) játszanak le. De ugylát- szik, hogy minél többett ját- szuk annál nagyobb az érdeklődés iránta. A Swiss Hall nagyterme már délután 3 órára szinültig megtelt dacára annak, hogy a chicagói magyar kommunisták, akik Marx és Lenin tanainak nemzetközi elveit valják (?) 13 más radikális és polgári egyletekkel egyetemben magyar napot rendeztek. Nem tudjuk, hogy az “elvtársak” önön magukat ámítják, vagy a csatlakozott egyleteket fejik meg. A színdarabot ezúttal Mayer B. József rendezte, aki a szereposztásban igen kevés változást eszközölt s ennek is tudható be az a fényes siker amelyet ez alkalommal is elért. A női szerepekben Mitelman Mik- lósné, Rosenfeld Róza mint a kormányzó és gyáros feleségei, háládatlan szerepükkel lekötötték a hallgatóság figyelmét. Püspöki Anna, Csontos László- né, mint minden alkalommal, úgy most is, sírásra, zokogásra kényszeritették a hallgatóságukat. A férfiak szerepében a legnagyobb hatást Zeichner Jenő, mint névtelen Vilii érte el. Amikor a tanuk székéből elmondotta gyermekkori életét, nemcsak a közönség sirt zoko- got, hanem az esküdtek is. Hetedszer játszották ezek a szereplők Nusbaum Sándor mes- teries súgása mellett, ezt a társadalmi drámát, hat ízben párját ritkító sikereket arattak. * * * A 7-dik — illetve 6-ik — játék Clevelandban zajlott le. Sokszor elővettek már, hogy miért nem írjuk meg a Clevelandban elért sikereket. Én mindig azzal bújtam ki, hogy a clevelandi siker balul ütött ki. De sohasem mondtuk meg, hogy miért, hát most leirom. Chicagóból az előadást megelőző este hat órakor öt kocsi indult útnak a szereplőkkel. Az egyik kocsi amelyen három főszereplő volt, minden kereke ötször eresztette ki magából a levegőt, Chicagótól — Clevelandig 20 fiat tájer! — Visszafelé már türhetőbb volt csak tizennyolcszor lapult meg. Ennek a kocsinak Chicagótól Clevelandig 16 órát tartott az ut. Jó, hogy nem volt öt vagy hat kereke, mert akkor három napig tartott volna. A másik kocsi, szintén főszereplőkkel megrakva 17 óra alatt tette meg az utat. Ennek nem volt annyi fiat' tá- jerje mint az elsőnek, ennek kikellett dobálni a partszoknak felét s csak úgy döcögött be Clevelandba 9 szereplővel, amikor megérkeztek azt hittük, hogy valami omnibuszból szállnak ki annyian voltak. A harmadik kocsi Chicagótól 150 mértföld- nyire behunyta a szemét és reggelig egyhelybe aludt. A negyedik, abból is kidobták még a Batteryt is, mégsem ment, eldöcögött valahogy jó darabig, de vagy száz mértföldnyire Clevelandiéi se előre se hátra, nem ment, az autó doktor néhány órai vizsgálat után megál- lapitota, hogy nincsen benne gáz! Az ötödik kocsi annak nem volt semmi különösebb baja mint, hogy ha 40 mileot előre ment akkor 50-et hátra csúszott, hogy keresse a többieket, ez a kocsi Chicagótól Clevelandig és vissza 1200 mértföldet tett meg. A hatodik 4 órával később indult és egy órával előbb ért Clevelandba mint az öt közül az első. Eme kényelmes társasutazás után, alighogy a szereplők lerázták magukról az úti port kezdődött a színdarab. Az első felvonás megkezdődött, a szereplők szája járt de hang nem jött belőlük. A második felvonás közepe táján felrohan Pika a színpad háta- mögé s nagy ijedten ezt mondja: “te Köhler csinálj valamit hisz a szereplők alszanak.” Nefélj semmit mindom én — kezemben a nagy revolvert mutogattam — majd felébresztem én őket mindjárt. — Az inas a színpad hátamögött egy karosszékben annyira horkolt, hogy jobban lehetett őt hallani a nézőtéren mint a szereplőket. Közelálltam hozzá, eleresztettem három-négy lövést, fölugrik az inas szalad be a színpadra s ijedten dadogja “kopgtatni tetszet nagyságos ur” s a nagyságos ur viszafelelt, “nem de mindjárt fogok.” Az inas vissza vánszorgott a színpad há- tamögé ékhetetlenül káromkodEMBEREK HA EGYEDÜL VANNAK ÖN- MAGUKKKAL. Irta: Maxim Gorkij. Megfigyeltem ma, amikor egy kis hölgyike krémszínű harisnyában, szőkén, a fiatal lány elmosódó vonásaival ott állott a Trojzkij-hidon. Szür- kekesztyüs kezecskéjével megkapaszkodott a rácsban, mintha mingyárt a Névába ugrana és amellett kiöltötte a holdra hegyes, gonosz nyelvét. Az öreg, ravasz égi róka, piszkos füstü felhőn keresztül bujt át az égen: nagyon nagy volt és piroslott az ábrázata, mintha becsipett volna. A hölgy egész komolyan bosszantani akarta, ugylátszott, mintha valamit meg akarna torolni rajta. Ez a hölgy sokféle különös emléket keltett fel emlékezetemben, olyasmit, ami gyakran, sőt mindig foglalkoztatott. Ha azt figyelem, hogy egy ember hogyan viselkedik, amikor teljesen egyedül van önmagával, mindig csak bolondokat látok — nem találok rá más kifejezést. Ezt már akkor is megfigyeltem, amikor serdületlen fiú voltam. Rondái, az angol bohóc a cirkusz üres folyosóján elhaladt egy tükör mellett, levetette cilinderét és tisztelettudóan hajolt meg saját képmása előtt. A folyosón egyetlen lélek sem volt, egy víztartályban csücsültem, Rondái feje fölött, nem is láthatott engem. Nem hallottam lépéseit s egészen véletlenül éppen abban a pillanatban dugtam ki a fejemet, amikor a hohóc meghajolt önmaga előtt. Magatartása sötét, kínos csodálkozásba ejtett. Azután úgy gondolkodtam: egy bohóc, még hozzá egy angol, végül is olyan ember, akinek mestersége vagy művészete éppen a rendkivüliség . . . De azt is láttam egyszer, amikor Csehov kertjében ült és kalapjával a napsugár után kapkodott és azután teljes sikertelenséggel azt próbálta, hogyan tehetné a napsugarat kalapjával együtt a fejére. És láttam, hogy a kísérlet kudarca bosszantja a napsugárfogót. Arca egyre haragosabb lett. Azzal végződött a dolog, hogy kalapját szomorúan a térdére vágta, azután gyors mozdulattal fejébe nyomta. Tusi kutyáját boszankodva odébbrugta, szemét összehúzta, vizsgálódva nézett az ég felé és nekiindult az ajtónak. Amikor meglátott engem a lépcsőn, mosolyogva igy szólt: — Jónapot. Nem olvasta még Balmontnál ezeket a szavakat: A nap fűtől illatos? Igen buta mondás ez. Oroszországban a nap kazáni szappan, itt pedig tatár izzadság szagára emlékeztet . . . Egyszer viszont azzal próbálkozott sokáig és nagy erőlködéssel, hogy egy vaskos piros ceruzát bepréseljen egy kis or- vosságos üveg nyakába. Egészen nyilvánvalóan az volt a kísérlet célja, hogy megtörjön egy fizikai törvényt. Csehov egész komolyan ennek a kísérletnek szentelte magát, a tudományos kutató makacs szívósságával. Lev Nikolájevics Tolsztoj egyszer halkan megkérdezett egy mókust: — Jól érzed magad, mi? A mókus egy kövön napfür- dőzött, a Dülberg felé vezető cserjésében, Tolsztoj ott állott előtte, ujját bedugta övébe. És óvatosan körülnézett a világ nagy férfia és mingyárt felelt is a mókusnak: — Én azonban nem érzem jól magam. Tisvinszkij professzor, a vegyész egyszer, amikor ebédlőmben ült, azt kérdezte a réztálva, hogy “mit lövöldözik amikor az ember alszik.” Gondoltam magamban, nem baj ez, csakhogy felébredtek! Fel a fenét. Az egyetlen szerepem volt a színpadon a harangozás, amire rákerült a sor én is el- 'aludtam! így remekelt a chicagói színtársulat Clevelandon. * * * A chicagói előadáson az osztálytudatos spanyol forradalmárok támogatására 33 dollár és 30 cent folyt be a megejtett gyűjtés alkalmával, amelyet az Egyetems Központ utján továbbítottunk rendeltetési helyére. Köhler. OPEN FORUM Auspices: Los Angeles Branch WW Every Sunday Night at ■COO P. M. at the IWW Hall 280 ^ang Bldg., 212 So. Spring St. QUESTION — DISCUSSIONS. CLEVELAND BÉRMUNKÁS ÜNNEPÉLYEI December 6-án, vasárnap este fél 8 órai kezdettel 3919 Lorain Avenuen levő TURN HALL-ban színre kerül Maxim Gorkij világhírű orosz iró 4 felvonásos társadalmi színmüve az ÉJJELI MENEDÉKHELY Jegyek előre váltva 50., a pénztárnál 60c. December 13-án, vasárnap délután fél három órai kezdettel 11123 Buckeye Roadon levő Munkás Otthon nagytermében ugyan ez a színdarab lesz bemutatva. Este tánc Prager zenkara mellett. Belépő jegy előre váltva 40., a pénztárnál 50c. cámban mutatkozó tükörképétől: — No, kedves, hogy megy a sorod ? A tükörkép nem felelt. A vegyész nagyot sóhajtott és azután gondosan, sötét tekintettel orrát kezdte fintorgatnC Orra olyan volt, mint egy víziló ormánya. Valaki azt mesélte nekem, hogy egyszer Leskovot a következő helyzetben találta: ült az asztalnál s egy gyapotpászmát emelt a levegőbe, bedobta egy porcellántálba és hallga- tódzott, fülét hegyezve, hogy vájjon a porcellánba eső vattának van-e valamilyen zöreje? Vladimirszkij atya csizmát állított maga elé és azután parancsokban rászólt: — Na, most eriggy. Aztán ezt kérdezte: — Nyilván nem tudsz menni? Azután, teli méltósággal, igy fejezte be a beszédet: — Látod! Nélkülem nem mehetsz sehová. — Ugyan mit csinál itt, Teodor atya? — kérdeztem tőle, amikor a szobába léptem. Figyelmesen nézett rám, azután igy szólt: —Igen, itt ez a csizma. Most foltozták. Mostanában már a cipők is olyan nagyon rosszak.
