Bérmunkás, 1936. július-december (24. évfolyam, 900-925. szám)

1936-11-28 / 921. szám

6 oldal BÉRMUNKÁS 1936 november 28. “Kik a Bűnösök” újból nagy kö­zönség előtt lett bemutatva Chicagóban Az IWW chicagói magyar tagjai november 8-án újból szinrehozták a “Kik a Bűnö­sök” társadalmi drámát. Ezen mulatság úgy anyagilag, mint erkölcsileg minden várakozást felül múlott, sőt valamennyi­ünk számára egy nem várt meg­lepetés volt, annál is inkább, mivel ezen a környéken még nem történt meg, nem mű­kedvelőktől, hanem még hiva­tásos színészektől sem, hogy egy társadalmi drámát hétszer (7) játszanak le. De ugylát- szik, hogy minél többett ját- szuk annál nagyobb az érdeklő­dés iránta. A Swiss Hall nagyterme már délután 3 órára szinültig meg­telt dacára annak, hogy a chi­cagói magyar kommunisták, akik Marx és Lenin tanainak nemzetközi elveit valják (?) 13 más radikális és polgári egyle­tekkel egyetemben magyar na­pot rendeztek. Nem tudjuk, hogy az “elvtársak” önön ma­gukat ámítják, vagy a csatla­kozott egyleteket fejik meg. A színdarabot ezúttal Mayer B. József rendezte, aki a sze­reposztásban igen kevés vál­tozást eszközölt s ennek is tud­ható be az a fényes siker ame­lyet ez alkalommal is elért. A női szerepekben Mitelman Mik- lósné, Rosenfeld Róza mint a kormányzó és gyáros feleségei, háládatlan szerepükkel lekötöt­ték a hallgatóság figyelmét. Püspöki Anna, Csontos László- né, mint minden alkalommal, úgy most is, sírásra, zokogás­ra kényszeritették a hallgató­ságukat. A férfiak szerepében a legnagyobb hatást Zeichner Jenő, mint névtelen Vilii érte el. Amikor a tanuk székéből elmondotta gyermekkori életét, nemcsak a közönség sirt zoko- got, hanem az esküdtek is. He­tedszer játszották ezek a sze­replők Nusbaum Sándor mes- teries súgása mellett, ezt a tár­sadalmi drámát, hat ízben pár­ját ritkító sikereket arattak. * * * A 7-dik — illetve 6-ik — játék Clevelandban zajlott le. Sokszor elővettek már, hogy miért nem írjuk meg a Cleve­landban elért sikereket. Én min­dig azzal bújtam ki, hogy a clevelandi siker balul ütött ki. De sohasem mondtuk meg, hogy miért, hát most leirom. Chica­góból az előadást megelőző es­te hat órakor öt kocsi indult útnak a szereplőkkel. Az egyik kocsi amelyen három főszerep­lő volt, minden kereke ötször eresztette ki magából a levegőt, Chicagótól — Clevelandig 20 fiat tájer! — Visszafelé már türhetőbb volt csak tizennyolc­szor lapult meg. Ennek a ko­csinak Chicagótól Clevelandig 16 órát tartott az ut. Jó, hogy nem volt öt vagy hat kereke, mert akkor három napig tar­tott volna. A másik kocsi, szin­tén főszereplőkkel megrakva 17 óra alatt tette meg az utat. En­nek nem volt annyi fiat' tá- jerje mint az elsőnek, ennek kikellett dobálni a partszoknak felét s csak úgy döcögött be Cle­velandba 9 szereplővel, amikor megérkeztek azt hittük, hogy valami omnibuszból szállnak ki annyian voltak. A harmadik kocsi Chicagótól 150 mértföld- nyire behunyta a szemét és reg­gelig egyhelybe aludt. A ne­gyedik, abból is kidobták még a Batteryt is, mégsem ment, el­döcögött valahogy jó darabig, de vagy száz mértföldnyire Cle­velandiéi se előre se hátra, nem ment, az autó doktor né­hány órai vizsgálat után megál- lapitota, hogy nincsen benne gáz! Az ötödik kocsi annak nem volt semmi különösebb baja mint, hogy ha 40 mileot előre ment akkor 50-et hátra csú­szott, hogy keresse a többieket, ez a kocsi Chicagótól Cleveland­ig és vissza 1200 mértföldet tett meg. A hatodik 4 órával később indult és egy órával előbb ért Clevelandba mint az öt közül az első. Eme kényel­mes társasutazás után, alig­hogy a szereplők lerázták ma­gukról az úti port kezdődött a színdarab. Az első felvonás megkezdő­dött, a szereplők szája járt de hang nem jött belőlük. A má­sodik felvonás közepe táján felrohan Pika a színpad háta- mögé s nagy ijedten ezt mond­ja: “te Köhler csinálj valamit hisz a szereplők alszanak.” Ne­félj semmit mindom én — ke­zemben a nagy revolvert mu­togattam — majd felébresztem én őket mindjárt. — Az inas a színpad hátamögött egy ka­rosszékben annyira horkolt, hogy jobban lehetett őt hallani a nézőtéren mint a szereplőket. Közelálltam hozzá, eleresztettem három-négy lövést, fölugrik az inas szalad be a színpadra s ijedten dadogja “kopgtatni tetszet nagyságos ur” s a nagyságos ur viszafelelt, “nem de mindjárt fogok.” Az inas vissza vánszorgott a színpad há- tamögé ékhetetlenül káromkod­EMBEREK HA EGYEDÜL VANNAK ÖN- MAGUKKKAL. Irta: Maxim Gorkij. Megfigyeltem ma, amikor egy kis hölgyike krémszínű harisnyában, szőkén, a fiatal lány elmosódó vonásaival ott állott a Trojzkij-hidon. Szür- kekesztyüs kezecskéjével meg­kapaszkodott a rácsban, mint­ha mingyárt a Névába ugrana és amellett kiöltötte a holdra hegyes, gonosz nyelvét. Az öreg, ravasz égi róka, piszkos füstü felhőn keresztül bujt át az égen: nagyon nagy volt és piroslott az ábrázata, mintha becsipett volna. A hölgy egész komolyan bosszantani akarta, ugylátszott, mintha valamit meg akarna torolni rajta. Ez a hölgy sokféle különös emléket keltett fel emlékeze­temben, olyasmit, ami gyakran, sőt mindig foglalkoztatott. Ha azt figyelem, hogy egy ember hogyan viselkedik, amikor telje­sen egyedül van önmagával, mindig csak bolondokat látok — nem találok rá más kifeje­zést. Ezt már akkor is megfigyel­tem, amikor serdületlen fiú vol­tam. Rondái, az angol bohóc a cirkusz üres folyosóján elha­ladt egy tükör mellett, leve­tette cilinderét és tisztelettudó­an hajolt meg saját képmása előtt. A folyosón egyetlen lélek sem volt, egy víztartályban csücsültem, Rondái feje fölött, nem is láthatott engem. Nem hallottam lépéseit s egészen vé­letlenül éppen abban a pillanat­ban dugtam ki a fejemet, ami­kor a hohóc meghajolt önma­ga előtt. Magatartása sötét, kí­nos csodálkozásba ejtett. Az­után úgy gondolkodtam: egy bohóc, még hozzá egy angol, vé­gül is olyan ember, akinek mes­tersége vagy művészete éppen a rendkivüliség . . . De azt is láttam egyszer, amikor Csehov kertjében ült és kalapjával a napsugár után kap­kodott és azután teljes siker­telenséggel azt próbálta, ho­gyan tehetné a napsugarat ka­lapjával együtt a fejére. És lát­tam, hogy a kísérlet kudarca bosszantja a napsugárfogót. Arca egyre haragosabb lett. Az­zal végződött a dolog, hogy ka­lapját szomorúan a térdére vágta, azután gyors mozdulat­tal fejébe nyomta. Tusi kutyá­ját boszankodva odébbrugta, szemét összehúzta, vizsgálódva nézett az ég felé és nekiindult az ajtónak. Amikor meglátott engem a lépcsőn, mosolyogva igy szólt: — Jónapot. Nem olvasta még Balmontnál ezeket a sza­vakat: A nap fűtől illatos? Igen buta mondás ez. Orosz­országban a nap kazáni szap­pan, itt pedig tatár izzadság szagára emlékeztet . . . Egyszer viszont azzal pró­bálkozott sokáig és nagy eről­ködéssel, hogy egy vaskos piros ceruzát bepréseljen egy kis or- vosságos üveg nyakába. Egészen nyilvánvalóan az volt a kísér­let célja, hogy megtörjön egy fizikai törvényt. Csehov egész komolyan ennek a kísérletnek szentelte magát, a tudományos kutató makacs szívósságával. Lev Nikolájevics Tolsztoj egyszer halkan megkérdezett egy mókust: — Jól érzed magad, mi? A mókus egy kövön napfür- dőzött, a Dülberg felé vezető cserjésében, Tolsztoj ott állott előtte, ujját bedugta övébe. És óvatosan körülnézett a világ nagy férfia és mingyárt felelt is a mókusnak: — Én azonban nem érzem jól magam. Tisvinszkij professzor, a ve­gyész egyszer, amikor ebédlőm­ben ült, azt kérdezte a réztál­va, hogy “mit lövöldözik ami­kor az ember alszik.” Gondol­tam magamban, nem baj ez, csakhogy felébredtek! Fel a fenét. Az egyetlen szerepem volt a színpadon a harangozás, amire rákerült a sor én is el- 'aludtam! így remekelt a chica­gói színtársulat Clevelandon. * * * A chicagói előadáson az osz­tálytudatos spanyol forradal­márok támogatására 33 dollár és 30 cent folyt be a megejtett gyűjtés alkalmával, amelyet az Egyetems Központ utján to­vábbítottunk rendeltetési he­lyére. Köhler. OPEN FORUM Auspices: Los Angeles Branch WW Every Sunday Night at ■COO P. M. at the IWW Hall 280 ^ang Bldg., 212 So. Spring St. QUESTION — DISCUSSIONS. CLEVELAND BÉRMUNKÁS ÜNNEPÉLYEI December 6-án, vasárnap este fél 8 órai kezdettel 3919 Lorain Avenuen levő TURN HALL-ban színre kerül Maxim Gorkij világ­hírű orosz iró 4 felvonásos társadalmi színmüve az ÉJJELI MENEDÉKHELY Jegyek előre váltva 50., a pénztárnál 60c. December 13-án, vasár­nap délután fél három órai kezdettel 11123 Buckeye Roadon levő Munkás Ott­hon nagytermében ugyan ez a színdarab lesz bemu­tatva. Este tánc Prager zenkara mellett. Belépő jegy előre váltva 40., a pénztárnál 50c. cámban mutatkozó tükörképé­től: — No, kedves, hogy megy a sorod ? A tükörkép nem felelt. A ve­gyész nagyot sóhajtott és az­után gondosan, sötét tekintet­tel orrát kezdte fintorgatnC Orra olyan volt, mint egy ví­ziló ormánya. Valaki azt mesélte nekem, hogy egyszer Leskovot a kö­vetkező helyzetben találta: ült az asztalnál s egy gyapotpász­mát emelt a levegőbe, bedobta egy porcellántálba és hallga- tódzott, fülét hegyezve, hogy vájjon a porcellánba eső vattá­nak van-e valamilyen zöreje? Vladimirszkij atya csizmát állított maga elé és azután pa­rancsokban rászólt: — Na, most eriggy. Aztán ezt kérdezte: — Nyilván nem tudsz men­ni? Azután, teli méltósággal, igy fejezte be a beszédet: — Látod! Nélkülem nem me­hetsz sehová. — Ugyan mit csinál itt, Teo­dor atya? — kérdeztem tőle, amikor a szobába léptem. Figyelmesen nézett rám, az­után igy szólt: —Igen, itt ez a csizma. Most foltozták. Mostanában már a cipők is olyan nagyon rosszak.

Next

/
Thumbnails
Contents