Bérmunkás, 1936. július-december (24. évfolyam, 900-925. szám)

1936-07-11 / 901. szám

1936 julius 11. BÉRMUNKÁS 7 oldal MÉG MEDDIG? A fenti kérdést mindazon munkásokhoz intézem, akik még mindig tűrnek, úgyszintén azok­hoz, akik már többször is ben­ne voltak a csapdába és anélkül, hogy a tapasztalatokat figye­lembe tartották volna, újból és újból elkövetik ugyanazokat a ballépéseket. Ezek között nem­egyszer találunk olyan munká­sokat tömegesen is, akik tudat­lanul követik el a sorozatos té­vedéseket, mert nincs alkalmuk a máskép is történhetik hely­zetet megismerni. De nagyobb része a munkásoknak minden­ben a könnyebb oldalát veszi a dolgoknak, hogy majd más fog­ja helyette a dolgokat rendez­ni, intézni. így keverednek az­tán a csapdába. Elismerem, hogy a munkások, különösen a nehezen dolgozók nagyobb része nem képes a dolgokat olyan gyorsan felis­merni, de azért lenne szükség arra, hogy az előttünk leját­szódó eseményeket megvizsgál­juk és abból a tanulságokat le­vonva a magunk harcában azo­kat a jókat vagy jobbakat fel­használjuk, alkalmazzuk. Nézzünk szét a világ ese­ményeken. Különösen munkás szempontból vizsgálva a francia- országi esetet. Nagytöbbségben a szocialista párt vette át az ország kormányzását. Miért ? Mert a polgári pártok már kép­telenek voltak az ország illetve a népek szükségleteit kielégíte­ni. A helyzet mindjobban oda irányult, hogy a nép forradal­mi lázadásba tör és esetleg az egész ország rendszerét meg­— Igen — intett Abakir. Szökni ma este még, Tokpajev elől. A pusztára meleg tavaszi éj­szaka borult. A mélyfekete ég reszketett a csillagok fényé­ben. A fü illatot árasztott ma­gából, mámorosat és részegi- tőt. A leány egyedül futott a pusztán át és csak nagyon mesz- sze, ott, ahol már a jurtából semmi sem látszott, hallott egy füttyszót. Egy ragadozó madár közvetlenül a lába előtt szállott a magasba. Abakir végre megtalálta. Négy ló volt nála. Aki lótolvaj­tól lop, nem kell, hogy tolvaj legyen . . . Éjjel-nappal hajtották a lo­vakat. A következő éjszaka be­állta előtt Szemipalatinszk- ban voltak. Ott azután Abakir eladta Tokpajev lovait. Tok­pajev nem üldözte. “Egy orosz asszony megbolondította” — gondolta Tokpajev. És a pusz­ta elvesztette szolgáját. Esztendőkkel később Abakir találkozott egy orosszal. Vala­mi lap tudósítója volt és arra volt kiváncsi, hogy hogyan ké­szítik a kumiszt. Abakir meg­mutatott neki mindent, de be­szélni még mindig keveset tu­dott. Hirtelen egy asszony lépett az istállóba, egy nagy fiú volt vele. — A fiam — mondotta Aba­kir. A tudósitó azonban elbá­változtassa. A szocialista kor­mányzatban is a munkásoknak a saját megszervezett gazdasá­gi erejüket kellett használni, hogy a kapitalista osztálytól ki­verekedjék a jobb megélhetési körülményeket. Hogy a francia munkások a politikusok ígéreteiben bízva, leszereltek és vissza mentek hadállásaikba, a munkatelepek­re, jelenti, hogy még mindég nem ismerik az egy mindért és mind egyért jelszó értékét a gyakorlatba. Mert ha ismernék, úgy teljes győzelem nélkül nem veszik fel a termelés munká­ját. Vagy nézzük a spanyol hely­zetet. Az utóbbi esztendőkben állandóan forradalmak, lázon­gások hírét vitte a világba a spanyol híradás. Szónoklatok, tiltakozások ezrei hangzottak el, mig most az általános sztrájk a közvetlen cselekvése a mun­kásoknak volt az a kulcs, amely sok ezer politikai fogoly előtt kinyitotta a börtönök ajtajait. Mit bizonyít ez? Azt, hogy a munkásság ereje az iparokban van. Ne hunyjunk szemet az ausztriai vagy németországi események előtt sem. Mindkét országban számottevő hatalmat képviseltek a szocialisták, a ra­dikálisok, de mert osztály tu­dattal telitett, arra nevelt gaz­dasági erő nem volt az alapja ennek a politikai szószátyár­kodásnak, mint kártya vár sem­misült meg a hatalmasnak tu­mulva nézett az asszonyra. — Hiszen én ismerem önt. — Lehetséges. — Bizonyos, ön Xénia Mi­háj lovna, aki az 1920-as ütközet óta eltűnt. Az asszony nem felelt. Kis szünet után az orosz megint rákezdte: — Van családja? — Amint látja. — És elégedett ? — Nem kívánok magamnak jobbat. — Bocsásson meg, elvtársam, Xénia Miháj lovna, de nem ér­tem, hogy mi történt önnel. Ön, aki a pártnak egyik előhar- cosa volt, itt a vadon közepén egyedül ? — Nem vagyok egyedül és ez itt nem vadon. — De mondja csak . . . — Tulhosszu történet ez. Vagy egész rövid. Találtam egy férfit és anya vagyok. Ez elég. — Ez a férje? De bocsásson meg, kérem, miért ezt válasz­totta, olyan valakit, aki még beszélni sem tud, még kevés­bé írni — olvasni? — Tudok vele beszélni, ő pedig tud a lelkemben olvasni. Mit akar még? Abakir mosolygott. Megértet­te az asszonyt. És mialatt ven­dégének átnyújtotta a gőzölgő kumiszt, széles örömében da­lolni kezdett. Meghatottan és mégis vidáman szállott az ég felé a szteppe szövegnélküli éneke. dott német és ausztriai munkás mozgalom. Ma már tisztán látott, hogy ez eseményekért elsősorban az egymással veszekedő pártvezé­rek a felelősek, akik nem tartot­ták a maguk és a tömegek ta­nulsága elé az 1924-es eseményt, amikor a munkások gazdasági megmozdulásokkal úgy a hires Krupp mint a Thysen (a néme­tek U. A. Steel je) a munkások szervezett ereje előtt kényte­lenek voltak meghajolni. Egészlégióját sorolhatnám fel az amerikai eseményeknek, ami­kor a munkások áldozatai let­tek a vezérekben való hivés- nek, amikor azok árulói lettek a munkások legszebb össze­tartásának. De nincs erre már szükség csak tisztán az IWW tanításával kell megvilágítani azoknak a ténykedéseiket, akik a munkások egy újabb becsa­pására, hamisan ipari uniót Ígér­nek. Tudatosan a munkásosztály ellenségeivé válnak, akár prog- resszivek, akár szocialisták vagy kommunisták a Lewis-féle ipa­ri szervezet támogatásában, amely mindenhez közelebb áll, mint ipari szervezethez, amely nemcsak a nevében viseli azt, de szellemében és cselekvő ké­pességében is. Meddig hagyja meg a mun­kásság magát bolonditani a raj­ta élősködőktől ? Meddig ? A. Hulber. NAGY KERÜLETI PIKNIK Clevelandon 1936 augusz­tus 2-án, vasárnap az Uj Vass farmon, Kinsman Road, a 24-es Stopnál Mike Lindway ügyének a támogatására és a kerü­leti szervezésre. Prager rádió zenekara játszik. Be­lépődíj 25c. Ingyen busszál- litás a West Sídéről: d. e. 9 és d. u. 1 órakor a Lorain és 41-ik utcától; az East Sideról: d. e. 9 és d. u. 2 között minden órában a Bérmunkás irodájától, va­lamint a 112 és 123 Buck­eye Rd.-ról 1935-BEN automobil adó fe­jében itt az Egyesült Államok­ban beszedtek 1 billió 300 mil­lió dollárt. A HADÜGYMINISZTÉRIUM jelentésében kimutatja, hogy a tüzérségnél használt ágyuk között a hárominches a “legmo­dernebb.” Ez az ágyú, 11 mért­föld távolságra szórja golyóit. Beszerzési ára 11 ezer 300 dol­lár. 1930 ÁPRILIS 1-től, 1935 április 1-ig ebben az országban született 12 millió 420 ezer gyermek. Az összes elhaltak száma ugyanezen idő alatt 7 millió 423 ezer volt. 1930-tól, 1935-ig az évi átlagos szaporo­dás 904 ezer. 1920-tól, 1930-ig az évi átlagos szaporodás 1 millió 665 ezer volt. A depresz­Ahogyan az SLP. fejlődik Az “A Munkás” junius 27- iki számában “Figyelő” elvtárs hazug beállításnak nevezi az IWW egyik röplapjának azon kitételét, melyszerint azok a mozgalmak, amelyek bár elis­merik az ipari szervezetet, mint a legcélravezetőbbet, annak megerősödéséért semmit sem tesznek. “Figyelő” majd biblia szerű­en kimutatja, hogy az IWW amikor elvetete a politikai párt szükségességét, megindult a pusztulás felé és ma úgyszólván semmit sem hall róluk az ame­rikai munkásság, mig a forra­dalmi SLP állandóan több és több munkást nyer meg az ipari szervezkedésnek. Az “A Munkás” ugyanazon számában “Figyelő” elvtárs la­kóhelyén lévő SLP osztály a julius 4-én megtartandó kon­venciójukra azt indítványozza, hogy ezután ne hét taggal, de ÖT-el lehessen SLP csoportot megalakítani. — Az SLP állan­dóan több és több munkást nyer meg az ipari szervezkedés­nek. (!?) IWW akroni magyar csoportja gyűléseit tartja minden hó első' vasárnapján, pontosan d. e. 9 órai kezdettel a Ma­gyar Házban. OPEN FORUM Auspices: Los Angeles Branch IWW Every Sunday Night at 8:00 P. M. at the IWW Hall 280 Lang Bldg., 212 So. Spring St. QUESTION — DISCUSSIONS. ADMISSION FREE. OLVASD AZ IndustrialWorkert sziós években a népszaporulat “ilyesztően” csökkent. ANGOLORSZÁG haditengeré­szetének napi kiadása 160 ezer dollár. A “béke” szent nevében rettenetes összegeket pazarol­nak az egész világon a hadse­reg és haditengerészet fentar- tására. Ebben a szégyenletes dologban a “szocialista” kor­mányzattal rendelkező államok járnak elől. A munkás politikus vak vezérek “egyenlőség, test­vériség” s a szocializmus helyett a muníció gyártást fejlesztették ki. Ezért érdemes volt a világ nagyvárosainak utcáin a bérrab­szolgák millióinak vérezni. De még sokat vérzik amíg megta­nulja az osztályharc legdicsőbb fegyverét a közvetlen cselek­vést. TÉNYEK ÉS MEGJEGYZÉSEK "A. K. rovata'

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents