Bérmunkás, 1936. július-december (24. évfolyam, 900-925. szám)

1936-10-24 / 916. szám

1936 október 24. BÉRMUNKÁS 7 oldal Magyarországi Tükör Az IWW Hírszolgálati irodájától Budapest. ÉHES FALUSI gyermekek lázasan csillogó szeme kí­séri az utasembert, akármerre jár a mai szomorú, ínséges Ma­gyarországon. Jönnek a hírek az Alföldről, a Dunántúlról, a Tiszamentéről, mindenfelől. Egybekapcsolódnak a szörnyű híradások. Most a Nyirsérgből, Szabolcs és Szatmár szögleté­ből jönnek képek. Vetőmag van, de mindennapi kenyér nincsen — igy élnek a nyírségi törpebirtokosok, fe­lesek, harmadosok. A gyerekek nem járnak már iskolába, mert nincsen ruhájuk, cipőjük. A tantermekből a gyermekek fele hiányzik. Pár ezer pengő inség- munka mit segíthetett a föld- telenek nyomorúságán. A nap­szám egy pengő alatt van, de napszámosmunka se akad. Az egész Nyírségben az egyetlen piac Nyíregyháza, oda gyalo­golnak be 20—30 kilométerről is asszonyok, lányok, tétlen­ségre ítélt férfiak. Valami kis pénzt lehet igy kapni tojásért, baromfiért, amig van. A legnagyobb születési arány­számok itt vannak a Nyírség­ben. Rengeteg gyermek minden faluban. Sápadt, beesett az ar­cuk, vánnyadt, sovány a tes­tük. A járványok tizedelik őket. Nem csoda: hétszámra száraz kenyéren és napraforgómagon “éltek” az ősszel és az orvos itt a legritkább az egész or­szágban. Milyen “szépen” össze- hangzik ez: a legbőségesebb gyermekáldás és a legritkább orvosi hálózat. Patika még rit­kább. Kilométereket kell gya­logolni orvosért, újabb nehéz ki­lométereket az orvoságért. A ta­nyákról öt-hat kilométer az is­kola is. És itt a legnagyobb a gyermekhallandóság is az or­szágban. Akik megmaradnak, átver­gődnek éhezések, betegségek testi és lelki bélyegeivel életü­kön, hogyan tudnak majd dol­gozni. Hogyan állják meg a he­lyüket munkában, családban ? Ki veszi le a szörnyű vádat erről a nemzedékről és erről a rend­szerről, hogy a magyar ifjúsá­got veszni hagyni? Éhes falusi gyermekek csillo­gó szeme ragyog ebben a fáj­dalmas magyar éjszakában. A FŐVÁROSI STATISZTIKAI hivatal most tette közzé leg­újabb jelentését az év első há­romnegyed részéről. Januártól szeptemberig az építkezések száma erősen növekedett, össze­sen 701 uj lakóház építésére ad­tak engedélyt a tavalyi 489-cel szemben. Feltűnő, hogy külö­nösen a nagyobb bérházépítke­zések száma szaporodott; 18 négyemeletes, 21 ötemeletes és 21 hatemeletes ház építésére kértek engedélyt, mig tavaly ugyanebben az időszakban mind­össze csak 15 négy-, öt- és hatemeletes ház épült. A kiadatlan lakások és egyéb bérlemények száma mégis erő­sen csökkent. Szeptemberben 12.935 kiadatlan bérlemény volt az előző év hasonló idő­pontjában kimutatott 16.880-nal szemben. Ezek közül 9392 volt az üres lakás, mig tavaly szeptemberben 12.270 üres la­kást tartottak nyilván. A helyi személyforgalom emelkedése ál­landósult. A Beszkárt közel 4 millióval, az Autóbuszüzem csak­nem 300.000-rel, a környékbeli autóbuszjáratok 200.00-rel több utast szállitottak. Az idegenfor­galmi kimutatások is javulásról számolnak be, mert idén szep­tember végéig 172.385 idegen kereste föl Budapestet, 14.000- rel több, mint tavaly. A népesedési mozgalmakról szóló kimutatásokból viszont kiderül, hogy az idén csak 12.035 születés történt, 138-cal kevesebb, mint egy év előtt. A halálozások száma ugyanakkor 11.736 volt, 286-tal több, mint 1934 megfelelő időszakában. A zálogolások és árverések száma erősen emelkedett. Ta­valy csak 49.670 érdemleges zá­logolást foganatosítottak, idén már 72.186-ot. Az adóhátralé­kosoknál 1013 árverést meg is tartottak, mig tavaly mindössze csupán 139 adóárverést folytat­tak le. Ezeket az adóárverése­ket 1,100.000 pengő adóhátra­lék behajtásért rendezték, de A főnökünk megérkezett. Nem ismer rá az alaprajzra. Elfelejtette? Pedig neki kell kalauzolnia az építkező tőkése­ket. A vendéglő jövendő bérlő­jét. Zavarában energikusan rendelkezik. Hirtelen két-há- rom mérnök szegődik a nyomá­ba. Munkástársak az irodából, akiknek eddig egészen más volt a munkakörük. S akik éppen annyira tájékozatlanok itt, mint a mester. A főnök meglát egy festőt a sarokban az állványon pepecselni. — Festő! — kiálltja el ma­gát — ez a kék szin nekem nem elég kék! Láthatóan imponál a kísére­tének ez a biztonság. És az építtetőknek is. — Mégis csak nagyszerű építészre bíztuk ezt a feladatot — üzenik egymásnak néma, de beszédes szemmel. Eb­ben megnyugodnak. Mert min­den amugyis rendbenlevőnek látszik. Nemcsak látszik. Úgy is van. Walter odasugja nekem: — Gyere, kamerád, nekünk itt már semmi dolgunk. Gye­rünk kávézni. Lemaradunk a főnök körül törtetők csoportjából. Felme­gyünk az egyik terem galérájá- ra. Egy percen belül megkapjuk. A mü részlete pontosan szol­gálnak. Kávézunk. Élvezünk. Cigarettára gyújtunk. Alattunk a terem parkettján elszáguld a “Mester” kisded csapatával. Meglát bennünket az erkélyen ülni. Felkiált: — Hé, Walter! Hé, Iván! Most nincs idő kávézni! Felugrottunk a kávé mellől. Egy pillanatig egymásra bá­multunk. Ne tudnánk, mikor van kávézásra időnk ? — Nesze. Iván — mondta Walter csendesen —, a juta­lom nem maradt el . . . mindössze 34.313 pengő folyt be. Ennél sivárabb mérlege Bu­dapest háromnegyed esztende­jének nem is lehet. MINDENKIT elpusztít a drága­ság. — Valamikor itt moz­dulni is alig lehetett és az em­bernek állandóan vigyáznia kel­lett, hogy el ne lopják a reti- küljét. Ma már a zsebtolvajok is tudják, hogy úgysem találná­nak benne semmit — mondja az egyik asszony. Ez a “valamikor” régen le­hetett. Legenda már. Már rég­óta kényelmesen lehet sétálni a Teleki téri piacon. Nem to­longanak az emberek. Még ha lenne is miért, nin­csen miből. — Olyan kevesen, mint mos­tanában még sohasem voltak — mondja az egyik árus. Zöldséges. — Amikor minden olyan megfeszithetetlenül drága. Széttárja karját, aztán zsí­ros tenyerét összecsapja: —Mit csináljunk, ha drága? Igaz, igaz, drága, de nagyon kevés az áru. Itt van ez a si­lány kis kukorica. A múlt esz­tendőben ilyenkor másfél pen­gőért vettem százát, most négy és félpengőbe kerül. Háromszor annyiba. Aztán itt fonnyad a nyakamon ez is, csakúgy, mint a többi áru. Mindennap kiselej­tez az ember belőle, szemétre dobja, jóformán ez az egész, ami fogy. Lassacskán nem ma­rad már semmi és nem láttam egy fillért se belőle. A pénzem meg elment. Tessék elhinni, mi nem örülünk a drágaság­nak, mert tavaly sokkal olcsóbb volt és mégis többet kerestünk rajta. De hát mit csináljunk, ha mi is drágán vesszük? A gyümölcskereskedő. — Tessék már venni abból a barackból, legalább egy ne­gyedkilót. Húsz fillér — biz­tat a gyümölcsös —, legalább elmondhatom, hogy mégis árul­tam valamit ma is. — Nagyon drága ez a ba­rack. — Drága persze hisz mi is drágán vesszük. Hiszen azt sze­retnék mi is ha mindent har­madáron adhatnánk mert akkor legalább fogyna. — Azt mondják hogy a ke­reskedők az okai a drágaság­nak. Mondják. Valakire csak rá kell kenni. Tessék körülnéz­ni, itt hat ilyen gyümölcsös­bódé volt, most meg mi vagyunk itt egyedül. A többi már tönkre­ment, de mi sem leszünk itt sokáig. Megyünk a többi után. Ezt keressük mi a drágaságon. A hentes. — Nincs takarmány, nfcm nevelnek a gazdák állatokat, a zsirsertés kifogyott — mondja a hentes. — Igaz, a disznók meg a marhák nem fogytak el, meg nem is verte el őket a jég, mégis drágább a hús. Ma is 30 fillérrel emelkedtek az árak a vágóhídon. Mi minden áremel­kedést kétszeresen érzünk. Elő­ször kint, amikor fizetjük, az­tán meg idebent, amikor el akarjuk adni az árut. Ha meg­látja a vevő a táblát, hogy megint emelkedtek az árak, fél­kiló helyett csak harminc de­kát vesz. Karaj helyett olda­last, borjúhús helyett marha­húst. Ha vesz egyáltalán. Hány régi “kuncsaftom” van, aki az­előtt mindennap itt volt, most meg ha erre jár elfordítja a fejét. — Maholnap már csak az fogy, amit magunk eszünk meg — teszi még hozzá. így beszél a zöldséges, a gyü­mölcsös, a hentes. És mit szóljon a fogyasztó! NEW YORKIAK FIGYELMÉBE ! Október 25-én, vasárnap dél­után 4 órakor a Kulturszövet- ség helyiségében 268 E 78th Street NÉPGYÜLÉS lesz, melyen a különböző pár­tok előadói a választási prog­ramjukat fogják ismertetni. Mi­vel a gyűlés rendezői azt hitték, hogy az IWW egy politikai párt meghívást küldtek és előadót kérnek. Az IWW new yorki cso­portja részéről L. Fishbein mun­kástárs van kiküldve a gyűlés­re és beszélni fog. Tárgya: MIÉRT NEM VESZ RÉSZT AZ IWW A VÁLASZTÁSOKBAN. Legyünk ott tömegesen. ALÁBBI KÖNYVEK VANNAK KÉZNÉL A BÉRMUNKÁSNÁL Ady: Ki látott engem.......................................................... 75c. Ady: Uj versek................................................................. 75c. Ady: így is történhetik..................................................... 1.00 Franknói: Martinovits élete............................................. 1.00 Dr. Totis: Szerelem és szaporodás................................. 1.00 Gogoly: Holt lelkek............................................ 1.00 Fábián: Ezer ember asszony nélkül................................. 1.00 Fábián: Hat ló negyven ember......................................... 1.00 Zola: A Rougon család..................................................... 75c. Zola: Paskal orvos............................................................. 1.00 Zola: A föld......................................................................... 1.00 Barbusse: Erő..................................................................... 75c. New York regénye, 2 kötet............................................. 1.50 Jack London: Mélység..................................................... 75c. Jack London: Az alakszai dianna...................................... 75c. Jack London: ősök istene.................................................. 75c. Chehov: A koldus............................................................... 75c. Glass worth: Testvériség........................... 75c. Lubbeck: Az élet örömei.................................................. 75c. Gorkij: A besúgó............................................................... 75c. J. Smidth: Krisztus istensége........................................... 40c Ameringer: Osztályharcok Amerikában.......................... 50c. Bauer: A szocializmus útja.............................................. 50c. Gorkij: Kispolgár................................................................. 25. Justus: Amerika ipari fejlődése....................................... 75c.

Next

/
Thumbnails
Contents