Bérmunkás, 1936. július-december (24. évfolyam, 900-925. szám)

1936-10-24 / 916. szám

6 oldal BÉRMUNKÁS 1936 október 24. TÉNYEK ÉS MEGJEGYZÉSEK-------------------------A. K. rovata-----------------------­vedni, nélkülözni kell akkor amikor minden anyag, eszköz rendelkezésére állhatna az em­beriség gondtalan életének, csak szervezkednie kellene osztálytu­datos alapon. A KAZÁN kovácsok és ha­sonló munkákat ■ végző ipari munkások akik ez ideig fülsike­títő s idegölő munkát végeztek a légkalapács borzalmas zaka­tolása folytán. Legújabban fel­találtak egy légkalapácsot amely minden zajtól mentes és 5 ezer font légnyomással működik s egy hüvelyk szegecset hidegen két és fél másodperc alatt illeszt a helyére. A kipróbálás alkal­mával óránként egyezer ilyen szögecset kovácsolt le minden zaj nélkül. MOST MÁR' aztán meg lesz mentve a világ munkássága a fasizmus eljövetelétől. A Nem­zetközi szakszervezetek szövet­ségének elnöke Citrine Ameri­kába érkezett, hogy az Ameri­can Federation vezetőségével tárgyaljon a demokrácia meg­mentése érdekében. Citrine, az AFofL és Lewis “ipari” unionjának vezérei a new yorki Hotel Astorban jöt­tek össze. Az AFofL szervezetét Matthew Woll e kimondottan reakciós “munkás” vezér kép­viselte. Citrine-t amerikai út­jára elkísérte Schenevels, aki a nemzetközi szakszervezetek szövetségének titkára. Az AFofL és Lewis “ipari” szervezeteinek küldöttei Citrine és Schenevels részére rendezett banketten elmondott beszédei­ket melegen megtapsolták s ezzel el lett intézve a demokrá­cia megmentése, a fasizmus sorsa. A DEMOKRATA párt ez év első öt hónapjában 505 ezer 597 dollárt költött propagandára, a republikánus párt pedig 293 ezer 469 dollárt. A Liberty League 188 ezer 699 dollárt. Az utóbbi szintén a republikánus párt ér­dekében végzi a propagandát. A legújabb kimutatás szerint az elnökválasztásoknál a demokra­ták 8 millió dollárt, mig a re­publikánusok 5 milliót költenek el választási propagandára. Fa­ther Coughlin ez év március, április és május havában a Na­tional Union of Social Justice elveinek keresztülvitelére gyűj­tött 190 ezer 749 dollárt, ebből 154 ezer 381 dollár, száz dollár vagy azon felüli adakozásokból folyt be. A többi 31 ezer dollárt a kis szatócsok, farmerek és az orruknál vezetett munkások ad­ták össze. ELVESZETT vagyon 1930- tól 1935-ig eme hat esztendős depressió alatt elveszett 59 mil­lió évre kiterjedő munkaidő, amely által a nemzeti vagyon 132 billió dollárral károsult meg. 1935-ben az emberi szük­ségletekhez arányitva Ameriká­ban 30 billió dollárral termeltek kevesebbet mint kellett volna. Az Egyesült Államokban több mint 10 millió lakos van akik még ma is nélkülözik a vil­lany'világítást. 13 millió lakás­ban nincsen az emberiség tisz­taságára, egészségére szolgáló fürdőkád. Termelhettek volna 18 billió darab szükséges ruha­neműt, 45 billió dollár értékű más szükséges tárgyakat. De mert profitrendszerben élünk, amelyben a magántulajdon szentsége a fő ennélfogva szen­A MEZŐGAZDASÁGI mi­nisztérium kimutatása szerint 1935-ben átlag véve minden család 67 dollárral költött töb­bet szükséges élelmiszerekre mint 1933-ban. Ne tessék azt hinni, hogy talán többet vagy jobbat ettek, dehogy, az árak emelkedtek! AZ ÁTLAGOS munkáscsalád az elmúlt évben 331 dollárt köl­tött élelemre. Ebből az összeg­ből a termelő — farmer — ka­pott 147 dollárt, a 184 dollárt pedig a szállítás, a vásárlást közvetítő ügynökségek, a nagy- kereskedő és a kiárusító zsebel­te el. A REPUBLIKÁNUS elnökje­löltnek ez ideig 8 millió dollár áll rendelkezésére, hogy a tiszta s igazságos választások felett rendelkezzenek november hó 3-án. A párt kampány igazga­tója aki a külömböző frázisu jelszavakat, hirdetéseket intézi, heti 2 ezer dollár fizetést húz. Ezért aztán érdemes még re­publikánusnak is lenni. FELTALÁLTAK egy csiszoló gépet, amely rozsdamentes acé­lét — kés pengét — csiszol. Ez ideig egy munkás, emberölő munka mellett egy kést volt képes kicsiszolni két percenként. A gép két percenként 12 ilyen kést csiszol ki sokkal tökélete­sebben mint ezideig a kézi mun­kás csiszolt. Ebben az iparban is mint minden más iparágban a tömegtermelés gyorsasága nap-nap után szorítja ki a bér­munkásokat a felesleges ipari erőt képviselők táborába. A VILÁG leghatalmasabb postaépülete Chicagóban van amely 800 láb hosszú, 300 láb széles és 200 láb magas. Eme hatalmas épületben 50 akernak megfelelő hely áll a postai ügyek lebonyolítására. Napon­ta képesek 26 millió elsőosztá­ly u levelet kezelni. 10 ezer ton­na csomagot, 20 ezer zsák má­sod és harmadosztályú szállít­mányt. A légkészülékek percen­ként 48 tonna levegőt változ­tatnak. AMIÓTA AZ “Uj Osztás” kormánya van a hatalmon, a hatalmas corporációk — vasu­tak, gyárak, bányák, — jöve­delme 1 ezer 297 százalékkal emelkedett, az ipari alkalmazot­tak száma 44 százalékkal, a ki­fizetett bérek összege 110 szá­zalékkal. Az élet szükségletei 20 százalékkal, az élelmiszerek 44 százalékkal, az átlagos heti bér 41 százalékkal emelkedett. NYUGTÁZÁS. Okt. 10-től — okt. 18-ig. Előfizetéseket küldtek: M Bakos, Cleveland............. 1 S. Varga, Buffalo................... 3 F. Szüch, So. Bend............... 2 A. Ruttkay, Phila............... 1 J. Takács, Calgary......... 1 J. Herold, Bridgeport....... 1 P. Sütő, Detroit................... 2 St. Visi, Lincoln Park....... 1 J. Nagy, Astoria................ 1 J. Lapi, High Wiev—............ 1 J. Szilágyi, Clev.................. 1 FELÜLFIZETÉSEK A BÉRMUNKÁSRA. Okt. 10-től — okt. 18-ig. M. Berta, Akron.....^...... 1.00 Anna Szedlacsek, Clev 1.00 JUTALOM Irta: G. Herman Iván. Félholtra táncoltuk magun­kat azon az éjszakán . . . Valahol Középeurópában. Mindegy hogy hol, valamelyik nagy világváros újgazdagok­nak épült villanegyedében. El­hízott, idős asszonyok forogtak, nyüzsögtek, ácsorogtak körü­löttünk. A kezünket szorongat­ták és nekünk vissza kellett szorítanunk, mert ez szoros tartozéka volt a műnek. Magas- rangú hivatalnok urak ittak kéteshirü közvetítőkkel brú­dert. Furcsa éjszaka volt. A legtöbben a magánvilla már- ványos, csodás fürdőszobájá­ban enyhültek hajnalra. De a megbízást megkapta a főnökünk. A nagy mü tető alá került. A szerződést aláírták azok, akiknek kellett. A munka elindulhatott. Egymillió . . . négymillió, kilencmillió. Mind­egy, milyen pénzben. Arany­ban. Másnap munkások lendültek neki a puszta térnek. Kitépték a fákat a helyükből. Gödröket ástak. A főnökünk, a hires műépí­tész, kettőnket behivatott a belső irodába. —Walter? — Jelen. Iván? — Itt. — Uraim — kezdte s egy széleset kanyaritott selyem­pizsamája ujjával a légben —, uraim, rátok kettőtökre vár ez a feladat. Megbízom akárme- lyiktekben. Walter, te derék technikus vagy. Iván, te jól rajzolsz. Én most elutazom. Az előterv kész. Tessék. Vegyétek. Úgy gondolom, nyolc-kilenc hó­nap alatt készek lesztek. A termek összesen tízezer em­bert fogadnak be. Walter, te is­mered az intencióimat. Iván, légy hü a stílusomhoz. Heten- kint küldjétek jelentést. A cí­memet megmondják a lányok. Szorgalmasak legyetek, szer­vusztok, uraim. A jutalom nem marad el. A külső irodában egymásra néztünk. Díszterem. Kisterem. Ó-te­rem. Zöld-terem. Biborszalón. Aranyszoba Pálmaház. Modern bár. Kis konyha. Nagy kony­ha. Teakonyha. Kávékonyha. Egymillió . . . Ötmillió Kilenc­millió — aranyban. Építeni. Építünk. Az alapok készek. A vasak megérkeztek. A betonkeverésnél egymást váltjuk ketten. Az ember fontos levelet diktál a vállalkozónak. Jobbkezében tele­fonkagylót tart rábeszéli vala­mire az építési rendőrséget. Két ember áll a rajzasztal előtt. Személyes tárgyalásra vár. ^ A másik fülre szerelt kagylóba az első pallér ordít utasítás­ért. Egy perc. Jövünk. Két autó áll állandó rendel­kezésünkre. Hetenkint, ahogy az épület nő, újabb száz mun­kás áll munkába. Rémisztő dögvasak lendül­nek helyükre. Szabadon feszí­tett menyezettetők árnyékol­ják a teret. Vasbetónbordák meredeznek, nyúlnak, lebegnek ■merészen az űrben. Uj anya­gok indulnak útnak a helyszín felé. Négy uj pallér kerül a munkavezetésbe. Nincs már többé szabad szombat délután. És nincs vasárnap. A helyszí­nen deszkabódéba kerül a prices. Hol Walter alszik két órát raj­ta, hol magam. Nincs többé ta­vasz és elmúlik a nyár. Nincs nappal, nincs éjszaka. Csak munka. Nem készül több '•ajz, mert nincs idő ceruzát faragni. A porba rajzolunk, vagy fafor­gáccsal a friss betonra. Csak személyes utasítás van már. Hat hónapja zakatol a mun­ka, kopácsol, dörög, dübörög. A telefon állandóan cseng az iroda közt és köztünk. A heti jelentést a főnök részére a te­lefonba diktáljuk be. Sürgönyök jönnek. A főnök cime kéthetenkint más. Bergen. Barcelona. Juat les Pains. Biarritz. Nápoly. Kairó. Semmering. Davos . . . Da­vos . . . Davos . . . —Ne aludj! — ordítja Wal­ter a fülembe, mikor a hete­dik hónapban egyszer elbóbis­koltam a hevenyészett rajzasz­talnál. Valaki az üveggyárból áll előttem. — Kérem, miért akar a mér­nök ur tizmilliméter vastag üveget? Rajzoljon csak hatot. Hatot vagy nyolcat. S a csekkönyvéből kitép egy lapot. Ráteszi a többi papírlap­ra az asztalon. Ránézek. Kitöltetlen csekk. Négy nulla és előtte semmi. — Köszönöm uram. Sajnálom. Csak tegye el a csekkjét. Tiz milliméter. Hallja? Tiz! Uram! Végeztem! Valamelyik pallér ott moto­zott a sarokban, mikor az ur elment. — Elment — mondta nyoma- tékkal. — Elment a mérnök ur esze is. Szegény mérnök ur. — S fejcsóválva kilépett az aj­tón. A mü kész. Holnapután lesz a megnyitó. Ma délben érkezik a főnök. Az épület áll. Ponto­san, mint a cövek. Hibátlanul működnek a konyhák. A pincé­rek már felszolgálhatnak az el­ső vendégeknek. Csak itt-ott dolgozik még egy-két javító- munkás.

Next

/
Thumbnails
Contents