Bérmunkás, 1936. július-december (24. évfolyam, 900-925. szám)
1936-10-24 / 916. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1936 október 24. TÉNYEK ÉS MEGJEGYZÉSEK-------------------------A. K. rovata-----------------------vedni, nélkülözni kell akkor amikor minden anyag, eszköz rendelkezésére állhatna az emberiség gondtalan életének, csak szervezkednie kellene osztálytudatos alapon. A KAZÁN kovácsok és hasonló munkákat ■ végző ipari munkások akik ez ideig fülsiketítő s idegölő munkát végeztek a légkalapács borzalmas zakatolása folytán. Legújabban feltaláltak egy légkalapácsot amely minden zajtól mentes és 5 ezer font légnyomással működik s egy hüvelyk szegecset hidegen két és fél másodperc alatt illeszt a helyére. A kipróbálás alkalmával óránként egyezer ilyen szögecset kovácsolt le minden zaj nélkül. MOST MÁR' aztán meg lesz mentve a világ munkássága a fasizmus eljövetelétől. A Nemzetközi szakszervezetek szövetségének elnöke Citrine Amerikába érkezett, hogy az American Federation vezetőségével tárgyaljon a demokrácia megmentése érdekében. Citrine, az AFofL és Lewis “ipari” unionjának vezérei a new yorki Hotel Astorban jöttek össze. Az AFofL szervezetét Matthew Woll e kimondottan reakciós “munkás” vezér képviselte. Citrine-t amerikai útjára elkísérte Schenevels, aki a nemzetközi szakszervezetek szövetségének titkára. Az AFofL és Lewis “ipari” szervezeteinek küldöttei Citrine és Schenevels részére rendezett banketten elmondott beszédeiket melegen megtapsolták s ezzel el lett intézve a demokrácia megmentése, a fasizmus sorsa. A DEMOKRATA párt ez év első öt hónapjában 505 ezer 597 dollárt költött propagandára, a republikánus párt pedig 293 ezer 469 dollárt. A Liberty League 188 ezer 699 dollárt. Az utóbbi szintén a republikánus párt érdekében végzi a propagandát. A legújabb kimutatás szerint az elnökválasztásoknál a demokraták 8 millió dollárt, mig a republikánusok 5 milliót költenek el választási propagandára. Father Coughlin ez év március, április és május havában a National Union of Social Justice elveinek keresztülvitelére gyűjtött 190 ezer 749 dollárt, ebből 154 ezer 381 dollár, száz dollár vagy azon felüli adakozásokból folyt be. A többi 31 ezer dollárt a kis szatócsok, farmerek és az orruknál vezetett munkások adták össze. ELVESZETT vagyon 1930- tól 1935-ig eme hat esztendős depressió alatt elveszett 59 millió évre kiterjedő munkaidő, amely által a nemzeti vagyon 132 billió dollárral károsult meg. 1935-ben az emberi szükségletekhez arányitva Amerikában 30 billió dollárral termeltek kevesebbet mint kellett volna. Az Egyesült Államokban több mint 10 millió lakos van akik még ma is nélkülözik a villany'világítást. 13 millió lakásban nincsen az emberiség tisztaságára, egészségére szolgáló fürdőkád. Termelhettek volna 18 billió darab szükséges ruhaneműt, 45 billió dollár értékű más szükséges tárgyakat. De mert profitrendszerben élünk, amelyben a magántulajdon szentsége a fő ennélfogva szenA MEZŐGAZDASÁGI minisztérium kimutatása szerint 1935-ben átlag véve minden család 67 dollárral költött többet szükséges élelmiszerekre mint 1933-ban. Ne tessék azt hinni, hogy talán többet vagy jobbat ettek, dehogy, az árak emelkedtek! AZ ÁTLAGOS munkáscsalád az elmúlt évben 331 dollárt költött élelemre. Ebből az összegből a termelő — farmer — kapott 147 dollárt, a 184 dollárt pedig a szállítás, a vásárlást közvetítő ügynökségek, a nagy- kereskedő és a kiárusító zsebelte el. A REPUBLIKÁNUS elnökjelöltnek ez ideig 8 millió dollár áll rendelkezésére, hogy a tiszta s igazságos választások felett rendelkezzenek november hó 3-án. A párt kampány igazgatója aki a külömböző frázisu jelszavakat, hirdetéseket intézi, heti 2 ezer dollár fizetést húz. Ezért aztán érdemes még republikánusnak is lenni. FELTALÁLTAK egy csiszoló gépet, amely rozsdamentes acélét — kés pengét — csiszol. Ez ideig egy munkás, emberölő munka mellett egy kést volt képes kicsiszolni két percenként. A gép két percenként 12 ilyen kést csiszol ki sokkal tökéletesebben mint ezideig a kézi munkás csiszolt. Ebben az iparban is mint minden más iparágban a tömegtermelés gyorsasága nap-nap után szorítja ki a bérmunkásokat a felesleges ipari erőt képviselők táborába. A VILÁG leghatalmasabb postaépülete Chicagóban van amely 800 láb hosszú, 300 láb széles és 200 láb magas. Eme hatalmas épületben 50 akernak megfelelő hely áll a postai ügyek lebonyolítására. Naponta képesek 26 millió elsőosztály u levelet kezelni. 10 ezer tonna csomagot, 20 ezer zsák másod és harmadosztályú szállítmányt. A légkészülékek percenként 48 tonna levegőt változtatnak. AMIÓTA AZ “Uj Osztás” kormánya van a hatalmon, a hatalmas corporációk — vasutak, gyárak, bányák, — jövedelme 1 ezer 297 százalékkal emelkedett, az ipari alkalmazottak száma 44 százalékkal, a kifizetett bérek összege 110 százalékkal. Az élet szükségletei 20 százalékkal, az élelmiszerek 44 százalékkal, az átlagos heti bér 41 százalékkal emelkedett. NYUGTÁZÁS. Okt. 10-től — okt. 18-ig. Előfizetéseket küldtek: M Bakos, Cleveland............. 1 S. Varga, Buffalo................... 3 F. Szüch, So. Bend............... 2 A. Ruttkay, Phila............... 1 J. Takács, Calgary......... 1 J. Herold, Bridgeport....... 1 P. Sütő, Detroit................... 2 St. Visi, Lincoln Park....... 1 J. Nagy, Astoria................ 1 J. Lapi, High Wiev—............ 1 J. Szilágyi, Clev.................. 1 FELÜLFIZETÉSEK A BÉRMUNKÁSRA. Okt. 10-től — okt. 18-ig. M. Berta, Akron.....^...... 1.00 Anna Szedlacsek, Clev 1.00 JUTALOM Irta: G. Herman Iván. Félholtra táncoltuk magunkat azon az éjszakán . . . Valahol Középeurópában. Mindegy hogy hol, valamelyik nagy világváros újgazdagoknak épült villanegyedében. Elhízott, idős asszonyok forogtak, nyüzsögtek, ácsorogtak körülöttünk. A kezünket szorongatták és nekünk vissza kellett szorítanunk, mert ez szoros tartozéka volt a műnek. Magas- rangú hivatalnok urak ittak kéteshirü közvetítőkkel brúdert. Furcsa éjszaka volt. A legtöbben a magánvilla már- ványos, csodás fürdőszobájában enyhültek hajnalra. De a megbízást megkapta a főnökünk. A nagy mü tető alá került. A szerződést aláírták azok, akiknek kellett. A munka elindulhatott. Egymillió . . . négymillió, kilencmillió. Mindegy, milyen pénzben. Aranyban. Másnap munkások lendültek neki a puszta térnek. Kitépték a fákat a helyükből. Gödröket ástak. A főnökünk, a hires műépítész, kettőnket behivatott a belső irodába. —Walter? — Jelen. Iván? — Itt. — Uraim — kezdte s egy széleset kanyaritott selyempizsamája ujjával a légben —, uraim, rátok kettőtökre vár ez a feladat. Megbízom akárme- lyiktekben. Walter, te derék technikus vagy. Iván, te jól rajzolsz. Én most elutazom. Az előterv kész. Tessék. Vegyétek. Úgy gondolom, nyolc-kilenc hónap alatt készek lesztek. A termek összesen tízezer embert fogadnak be. Walter, te ismered az intencióimat. Iván, légy hü a stílusomhoz. Heten- kint küldjétek jelentést. A címemet megmondják a lányok. Szorgalmasak legyetek, szervusztok, uraim. A jutalom nem marad el. A külső irodában egymásra néztünk. Díszterem. Kisterem. Ó-terem. Zöld-terem. Biborszalón. Aranyszoba Pálmaház. Modern bár. Kis konyha. Nagy konyha. Teakonyha. Kávékonyha. Egymillió . . . Ötmillió Kilencmillió — aranyban. Építeni. Építünk. Az alapok készek. A vasak megérkeztek. A betonkeverésnél egymást váltjuk ketten. Az ember fontos levelet diktál a vállalkozónak. Jobbkezében telefonkagylót tart rábeszéli valamire az építési rendőrséget. Két ember áll a rajzasztal előtt. Személyes tárgyalásra vár. ^ A másik fülre szerelt kagylóba az első pallér ordít utasításért. Egy perc. Jövünk. Két autó áll állandó rendelkezésünkre. Hetenkint, ahogy az épület nő, újabb száz munkás áll munkába. Rémisztő dögvasak lendülnek helyükre. Szabadon feszített menyezettetők árnyékolják a teret. Vasbetónbordák meredeznek, nyúlnak, lebegnek ■merészen az űrben. Uj anyagok indulnak útnak a helyszín felé. Négy uj pallér kerül a munkavezetésbe. Nincs már többé szabad szombat délután. És nincs vasárnap. A helyszínen deszkabódéba kerül a prices. Hol Walter alszik két órát rajta, hol magam. Nincs többé tavasz és elmúlik a nyár. Nincs nappal, nincs éjszaka. Csak munka. Nem készül több '•ajz, mert nincs idő ceruzát faragni. A porba rajzolunk, vagy faforgáccsal a friss betonra. Csak személyes utasítás van már. Hat hónapja zakatol a munka, kopácsol, dörög, dübörög. A telefon állandóan cseng az iroda közt és köztünk. A heti jelentést a főnök részére a telefonba diktáljuk be. Sürgönyök jönnek. A főnök cime kéthetenkint más. Bergen. Barcelona. Juat les Pains. Biarritz. Nápoly. Kairó. Semmering. Davos . . . Davos . . . Davos . . . —Ne aludj! — ordítja Walter a fülembe, mikor a hetedik hónapban egyszer elbóbiskoltam a hevenyészett rajzasztalnál. Valaki az üveggyárból áll előttem. — Kérem, miért akar a mérnök ur tizmilliméter vastag üveget? Rajzoljon csak hatot. Hatot vagy nyolcat. S a csekkönyvéből kitép egy lapot. Ráteszi a többi papírlapra az asztalon. Ránézek. Kitöltetlen csekk. Négy nulla és előtte semmi. — Köszönöm uram. Sajnálom. Csak tegye el a csekkjét. Tiz milliméter. Hallja? Tiz! Uram! Végeztem! Valamelyik pallér ott motozott a sarokban, mikor az ur elment. — Elment — mondta nyoma- tékkal. — Elment a mérnök ur esze is. Szegény mérnök ur. — S fejcsóválva kilépett az ajtón. A mü kész. Holnapután lesz a megnyitó. Ma délben érkezik a főnök. Az épület áll. Pontosan, mint a cövek. Hibátlanul működnek a konyhák. A pincérek már felszolgálhatnak az első vendégeknek. Csak itt-ott dolgozik még egy-két javító- munkás.
