Bérmunkás, 1936. július-december (24. évfolyam, 900-925. szám)
1936-07-11 / 901. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1936 julius 11. Miért a nagy sirás vezér urak? Úgy az ipari szervezet tagjai, mint a Bérmunkás olvasói, a szólásszabadság, gyülekezési jog és sajtószabadságnak nemcsak hivei, hanem ha ezen legszentebb és legbecsesebb emberi jogokat bármikor veszély fenyegette védelmére keltek. Az IWW története a szólásszabadsági harcok története. És áppen ezért, elitéljük azon aljas vendégszeretetet a mellyel Alabama állam gadsdeni Goodyear telep munkásai szervezőit részesítették. A Bérmunkás hasábjain beszámoltunk arról, hogy a hatóság tudta és beleegyezésével terroristák uralják ezen kis déli gumi metropolist. Az elmúlt hetekben két Ízben támadtak meg szervezőket egy erre a célra megszervezett és felbujtatott csőcselék. Az első alkalomkor, amint a munkások itt Akronban értesültek a történtekről, munkabeszüntetéssel akarták útját állni ezen megszégyenítő gyalázatosságnak, de a vezér urak a szakszervezeti szabályokhoz való ragaszkodással nem engedték meg és igy a harcot amely már meg volt indítva avval az elhatározással, hogy a munkát nem veszik fel addig, mig a terroristák piszkos munkáját meg nem szüntetik és az üzemekből kinem takarítják az egész aljas söpredéket. A munkásoknak meg kellett szüntetni a harcot a vezérek parancsára. És most, hogy újból megismétlődtek ezen aljasságok, sírnak a vezérek. Miért a sirás? Amikor az akroni munkásság kész volt ezen emberi érzésből kivetkőzött senkiháziakkal végezni, kész volt meghozni az áldozatot, miért nem engedte meg a vezérkar? Miért félnek a harctól a vezér urak? Félnek, hogy egy általános sztrájkká fajult volna, amire nincsenek önök berendezve. Miért nem lehet a szakszervezeti sajátságokat akkor félre tenni, amikor az az önök testiépségének a megvédéséről van szó? és a szólás, sajtószabadság, gyülekezési jogról, vagy ez nőknél nem számit? A legszentebb és legbecsesebb emberi jogokat akarta az akroni munkásság megvédeni, amelyben önök vezérurak megakadályozták és most sírnak! Százezer dollár szervezési alap, törvényes elégtétel, polgári jogvédés, törvényadta jogaikra való hivatkozás, alkotmány adta jog és még mi minden nem? A fenti jogoknak mindnek érvényt tudtak volna szerezni egy kétnapos általános gumigyári sztrájkkal. A százezer dollárral az ügyvédeket lehet hizlalni, a törvény képviselőit pénzelni, de a jogokért harcolni kell. Vannak esetek, amikor a munkás jogokat pénzel kell védeni, de ebben az esetben nem volna arra szükség, mert a gadsdeni telep a Goodyar-é és igy ha a főtelepen beszüntetik a termelést azért, hogy ugyanannak a gazdának a másik telepén rend legyen teremtve, a társulat meghajolt volna a munkásság követelése előtt, hisz a negyvennyolc órás sztrájk már kezdett engedményessé lenni. A vezérek minden redelkezésükre álló eszközt igénybe vesznek az ügynek a publikálására, ami több mint helyes. De miért ugyan akkor a munkásság harciasságát leépíteni ? Vagy a munkásságot nem harcra kell nevelni? Csak szerződés paragrafus betartójának és ve- zéri paransok követőinek; ugyebár? AKRON, O. — Egy ülősztrájkból kifolyólag harmincegy munkás áll a bíróság előtt mikor ezen sorok Íródnak és a fenti események lejátszódtak. A rendőrbiró, akihez az ügy először került, megtagadta az ügynek tárgyalását és igy az ügyész esküdtszéki tárgyalást eszközölt ki és az ügy most van a vádatkészitő esküdtszék előtt (blue ribbon grand jury.) A védelmet az akroni szervezett munkásság finanszírozza. Az ügyész valami lázadással szeretné őket elitéltetni. (Ohio riot act.) Amikor az ügy a rendőrbiró előtt volt tárgyalás alatt, a most felvonultatott tanuk, nem mertek mutatkozni, mert a Goodyear munkásság kijelentése, hogy megvédjük a fásainkat, távol tartotta őket. A vezérek azon kijelentései, hogy mutassuk meg, hogy mi a békés együttműködésnek vagyunk hivei és nem a bajt okozók és bajtkeresők. Folyik a munka meg van a “békés együtt működés” a munkásság bent az iparban izzad mig a részvényesek, a lakáj üzemvezetőikkel valamely üdülő helyen vannak. De mig a munkásság szak- szervezeti vezérekre bízza a sérelmeik orvoslását, a részvényeseknek nem lesznek emésztési zavaraik. Azt gondolták a vezérurak, hogy politikusok segítségével megszüntetni fog sikerülni az ülősztrájkokat, de nem sikerült. Mert amint e sorok Íródnak a Goodrich tireké- szitő gépek némák, mert a kezelők összefont karral ülnek mellette. Igaz, hogy nem oly kiterjedésű a harc, mint ezen ügy megköveteli, hogy a bíróságot az előtte álló 31 vádlott részére kedvező ítélet hozatalra kényszerítse, de a jelen pillanatban nem tudni, hogy nem-e fog az egész iparra kiterjedni és a jelen harc nem is azért folyik, de —? A mostani tárgyalásnál egy egész sereg hajcsár tanúskodik a munkások ellen. Az ügyésznek ezek a mindenre kapható lakájok segítségével sikerülni fog olyan vádat emelni, mely révén itélkezhetik majd az osz- tálybiróság és egy pár évre meglesznek fosztva a legdrágább kincstől a szabadságtól, a munkásosztály eme bátor harcosai. Ez azonban nem ügy a vezérurak előtt, legalább nem any- nyira, hogy méltatásra érdemesnek tartanák. Itt nem sírnak. Ennek az ügynek a publikálására nem használják fel a hírszolgálati eszközöket, erre nincs pénz és idő, ők elvannak most foglalva a saját bajaikkal. Vezér urak, az IWW mindenkor amikor a szólásszabadságot veszély fenyegette a védelmére sietett, nem riadott vissza semmi áldozattól sem. És ebben az esetben is ezt az állást foglaljuk, hogy le a szólásszabadság ellenségeivel és sárba tipróival. Vezérurak, ha ezen munkástársaink felett az osztály bíróság ítélkezni fog, az az önök beleegyezésével történhet csak meg. A gumigyárak munkásai minden pillanatban készek harcolni a munkástársaik szabadságáért, abban a pillanatban, amint önök a parancsot kiadják, ha ezt nem teszik, evvel a cselekvésükkel egy olyan árulást követnek el, amelyet jóvátenni soha sem fognak tudni. Azon sérülések melyeket ezen bestiák ejtettek az önök testén egy pár napi orvosi kezelés jóvá tudja tenni, de ezen 31 munkástársunk szabadságát, amelyet az osztály bíróság az ítélet hozatallal erabol, nem lehet többé visszaadni. Tehát cselekvést várunk nem sírást, sirni a gyermek is tud. A gumigyári munkásság kész a harcra. Mi lesz vezérurak, harc vagy meghunyászkodás ? BISCHOF. ABAKIR Irta: Iván Jerosin. Szomorú tavasz volt húszban. A levegőben ott rezgett az ágyuk bömbölése és a gépfegyverek kattogása. Tikkadt volt a levegő, rezdült a lég, úgyhogy elmosódtak a távlatok. Abakir ott állott a jurtája előtt. A kutyák hirtelen vonítani kezdtek. Katonaköpenybe öltözött alak közeledett, de kendő volt a fején. Abakirnak eszébe jutott, hogy megelőze este a naplemente vörös fényében tovatűnő árnyakat látott; lövöldözést hallott és lovakat látott lovas nélkül. Az alak közelebb jött, két fekete leányszem nézett rezdülés nélkül Abakir arcába. A leány képe hófehér volt. Fekete haja fürtökben buggyant ki a kendőből. Szeme olyan nagy volt és olyan kifejezésteli, hogy Abakir nem szakadhatott el tőle. — Megszállhatok-e nálatok éjszakára? — kérdezte a leány olyan távoli hangon, hogy valósággal a holdas éjszaka járt vissza szavában. Abakir nem felelt. Nem értett oroszul. Csak mikor a leány fejét baltenyerére hajtotta és szemét becsukta, értette meg és egy mozdulattal a jurtára mutatott. Ebben a pillanatban lépett ki a jurtából Tokpajev, akinél Abakir napszámosként dolgo- zota. Hírhedt lótolvaj volt és nagy nyájai voltak, amelyeket elhajtott egészen az A1 tájig. Tokpajev behívta a leányt a jurtába. Csak látszatra volt igazhivő, de a vendégszeretet törvényét szigorúbban megtartotta, mint a Korán minden parancsolatát. A juhust és kecsketejet visz- szautasitotta a leány. Testét vérveszteség és fájdalom gyöngítette, nyugalmat kívánt hát. Szeme égett és egészen merev volt, tele vészt jósló csillogással. Másnap reggel nem tudott felkelni. Tokpajev megparancsolta Abakirnak, hogy lovagoljon ki a mezőre és hozzon meleg tehéntejet. Abakir szívesen megtette és mikor Tokpajev asszonyai, akik lusták és lomhák voltak, a betegség hoszszu tartama alatt egyre inkább megfeledkeztek a leányról, Abakir ápolta. Ez az ápolás izgalmas örömet szerzett neki és ha néha-néha a leány egy-egy tekintete érte, kiro- hant a sátorból, nagyokat sétált a pusztán és énekelt. Három hétig tartott a betegség. A huszonnegyedik na] ion felébredt a leány. Könnyűnek érezte a testét, szemének merev tekintete eltűnt és enyhült a fájdalom, amely előbb minden mozdulatánál elfogta. Abakirnak meleg lett a szive, amikor szájának gyöngéd nevetését látta. Kecsketejet hozott neki. Mohón itta ki a leány és mély álomba esett. Ez az álom a gyógyulás álma volt. A következő reggelen csillogott a szeme, amikor felébredt. Félre nem érthető mozdulattal kérte meg Abakirt, hogy segítsen neki. Abakir fölemelte fekhelyéről, lábraállitotta és támogatta első bizonytalan lépteit. Amikor a leány kilépett a jurtából és a friss szél fülsiketítőén vágott bele az arcába, megtántorodott, de a tán- tocrgáS; életörömet i jelentett, örömet, amelynek illatát a szteppe szele hozta el neki. Nagy gyönyörűség lepte el arcát, soká nézett a távol ködébe és a füvei játszó szélbe. Abakir látta és ezt gondolta: “Miért nem néz rám?” De máris feléje fordult hálás tekintete és Abakir különös csöndet érzett magában, amikor belenézett a leány arcába. A lány hamarosan meggyógyult. Sápadt arca kipirult, ereje megjött. Tokpajev annál nagyobb figyelemmel kisérte, minél jobban gyógyult. Ravasz tolvaj szemével egy pillanatra sem hagyta magára, szava hízelgő volt, mozdulata alázatos. Abakirral csak durva hangon beszélt és parancsai rövidek s kemények voltak. Egy este azt parancsolta neki Tokpajev, hogy lovagoljon ki a messzi legelőkre. — Egyedül az éjszakában? — Igen. Abakir értett a szóból. A leányt a jurta mögé hívta. A messzeségbe mutatott, majd önmagára olyan mozdulatot tett, mintha gyilkolna és emellett a jurtába bökött ujjával, lova felé intett, azután kettejükre: ;j Végre megértette a leány. — Szökni.
