Bérmunkás, 1936. július-december (24. évfolyam, 900-925. szám)
1936-07-11 / 901. szám
1936 julius 11. BÉRMUNKÁS 5 oldal IPARI AKCIÓ Tudatlan vagy abnormális? (p.) A múltak balsikerén tanulva az erdei munkások, egy évvel ezelőtt az AFofL vezéreinek irányításával elvesztették a jobb munkaviszonyokért folytatott küzdelmét. Az IWW és annak a Lumber iparban foglalkozott tagja vállalva az ipari szolidaritás küzdelmét válvetve segítették a sztrájkot győzelemre vinni. Az AFofL vezérei mint rendesen a legnagyobb gondot csak a felvételi és havidijak beszedésére fordította. A lumber munkások reménytelen küzdelme az AFofL vezetésével a sztrájkoló munkásokra nézve kudarcai végződött. A munkások azonban nem nyugodtak bele és bukásukat oly módon próbálták helyre hozni, hogy a bukott harcot a lumber munkások visszavezették azokra a hatalmas és győzelmes küzdelmekre, amikor 1917- ben még a háború őrületében is képesek voltak a lumber munkások harcaikat győzelemre vinni. Ebben az időben az IWW zászlaja alatt iparilag szervezve, maguk a harcban álló munkások irányították és aratták egyik győzelmet a másik után. Az elbukott sztrájk után a 120. számú Lumber Worker Ipari Szervezet zászlót bontott és egy év leforgása alatt ezrével sorakoztak az erdei munkások az IWW-hoz. A kitartott kapitalista sajtó Idaho, Oregon és Washinton államokba headlineokon jelenti be ijedelmét, hogy az IWW ismét hatalmas sztrájkra készíti elő a fent említett három állam fűrész- malmi és erdőirtó munkásait. A végtelen kizsákmányolt munkások helyzetéről, azonban nem tesznek egy szó jelentést A Bérmunkás lapbizottsága kevés módosítással magáévá tette a New York környéki értekezlet ajánlatát az országos előfizetési kampányra és azt 1936 június 15-től kezdődőleg, 1936 október 1-éig folyamatba helyezi. Minden előfizető, aki egy dollárt küld a Bérmunkás fél éves előfizetésére vagy előfizetésének a meghosszabbítására a rendes nyugtával kap egy szelvényt, amelynek a száma érvényes lesz egy száz dollár értékű asztali dísztárgy kisorsolására. Minden előfizető, aki két dollárt küld a Bérmunkás egy éves előfizetésére vagy előfizetésének a meghosszabbítására három ilyen szelvényt kap ennek az asztali dísztárgynak a kisorsolására. Minden olvasónk vegyen részt ebben a versenyben, hogy megszerezhesse néhai Antal János mtárs páratlan kéziügyességgü lakatos munkáját. E versenyben jegyeket pénzért nem adunk ki, azt csak a Bérmunkás olvasói nyerhetik meg. sem. Vész jelként közlik a hirt, hogy a mindenkitől legyalázott és nem létező IWW zászlaja alá ezrével szervezkednek a fürészmalmi és erdőirtó munkások. Az IWW veszedelem már bontogatja szárnyait Idaho államban. Kétezer lumber munkás sztrájkba lépett, hogy saját életszínvonalát emelje. Lehet, hogy a félelmetes sztrájk kifog terjedni az egész lumber iparra; de mostan amitől a lumber bárók félnek, nem az AFofL vezéreivel kell, hogy alkudozzanak, hanem a harcban álló munkásokkal akiknek eltökélt szándékuk ezt a harcot győzelemre vinni. A kapitalista lapok tudósítói és a lumber bárók ügynökei felkeresték az IWW 120. ipari szervezetének irodáját Spokane, Wash, és az irodába lévő titkártól akartak felvilágosítást, hogy milyen lépéseket fog tenni az IWW a lumber iparban. A 120. ipari szervezet titkára azt a felvilágosítást adta ez az ügy a munkán lévő munkások ügye és az IWW abban különbözik az AFofL és más szervezetektől, hogy. ebben a szervezetben a munkások maguk hoznak határozatokat és ők is vívják meg a harcot, mi az IWW tisztviselői csak a munkán vagy a harcban álló munkások határozatait hajtjuk végre. A lumber munkások megértették, hogy ha eredményes harcot akarnak vívni akkor olyan ipari szervezetbe kell tömörülniök, ahol nem a vezérekre van bízva a harcban álló munkások sorsa. Az IWW mint ipari szervezet, csak taktikát és kipróbált harci eszközöket ajál a harcban álló munkások részére. Az IWW delegátusai irodalommal és tagsági könyvekkel vannak felszerelve és ahol kell élőszóval is magyarázzák a kizsákmányolt munkásoknak az ipari szervezkedés fontosságát. A lumber munkások megmozdulása felfogja rázni az amerikai proletárokat és utat fog mutatni a többi munkásoknak, hogy ha az ipari szolidaritás alapján szervezkednek, — nem csak jobb munkaviszonyokat és rövidebb munkaidőt tudnak biztosítani, hanem ahogyan nőni fog a munkásság megszervezett ipari ereje —, olyan mértékbe lesz a munkásoknak beleszólása az iparok igazgatásába. A munkásosztály világszerte kezdi felismerni a direkt akció hatalmát és nem várja tovább, hogy a képviseltetéstől előnyöket kapjon — ez az ut lehet csak a munkásosztálynak a célravezető útja és az osztályharc győzelmének sikere. Lehetünk akár politikusok a munkán kívül — vagy esetleg — ha némelyeknek úgy tetszik reménykedők és hiszékenyek; de építeni a munkásosztály leghatalmasabb erejét a közvetlen cselekvésre csak az ipari szervezeten keresztül lehet. Az is jól hangzó frázis, hogy egységfrontra kell lépni a polgári demokrácia képviselőivel, de ez nem képezheti az osztályharc igazi megnyilvánulását — Ki felelős érte, hogy a munkásosztálynak egy része abnormális és a másik része pedig tudatlan? Természetesen csak a mai társadalmi rendszert kell okoljuk és pedig jogosan. Ha valaki abnormális, azt nem lehet felelőségre vonni úgy, mint azt, aki tudatlan, mert erre mentség nincs még a mai társadalmi rendszerben sem. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy mindenkinek filozófusnak vagy bölcsnek kell lenni, a mai rendszer fejetlenségét meglehet anélkül is érteni. Egy munkásember aki felismerte, hogy a mai rendszerben két osztály uralkodik, névleg munkáltató és munkásosztály, azon egyént már a normális emberek közzé lehet számítani, pláne ha még annak is tudatában van, hogy ezen osztály ellen szervezkedni is kell. A munkásosztály nagy feladat előtt áll, igy fontos, hogy az agyát kul tiválj a különösen akkor, ha még családot is akar nevelni. Az abnormális gondolkozás sok esetben munkás embereknél azért fordul elő, mert az agyát nem fejlesztette ki, vagy az alkohol szabálytalan használata által jött az létre, de nagyon sok esetben a hiányos táplálkozás révén bénult meg az agy. Az utóbbit különösen lehetett tapasztalni az elmúlt években, sok munkás család vált abnormálissá a nélkülözés folytán és igy megbénult az egész család, úgy fizikai, mint a szellemi fejlődése. Az ilyen családok jó eszközeivé vállnak a kapitalizmusnak. Többek között egy munkáscsaládról irom meg, a következő esetet. Körülbelül hét évvel ezelőt ismerkedtem meg vele és ha jól emlékszek az ember még akkor dolgozott. Ez a család már fejlett gondolkozásu volt, igy az újságot is megrendeltettem vele. Az embert azonban, mint a héttagú család kenyérkeresőjét, a munkából letették, segélyt is csak alig kapott, igy természetesen a legnagyobb nélkülözésnek voltak kitéve. Egy alkalomkor az anya sírva panaszolta, hogy az invesztigetelő nő, a rendőrt küldte hozzá, mert azt hitte, hogy megvan zavarodva, pedig nem volt, mert csak a gyereke iránti anyaszeretete kerekedett felül nála, mert gyerekeinek nem tudott enni adni, akik szi- vettépően könyörögtek kenyérért. A rendőrt azért küldte hozzá a segély iroda kiküldőt je, mert az anya azt találta mondani, ha ez az ország háborúba talál menni, ő inkább a fiai nyakát fogja elvágni, mintsem, hogy katonának elvigyék. Könnyen meglehetett érteni még erőt sem kölcsönöz a megvívandó harcokra. A munkásoknak egységes és forradalmi ipari szervezetre van szüksége, hogy megszervezett közvetlen cselekvésükkel az osztályharcot győzelemre vigyék és létrehozzák a társadalmi átalakulást. az anya elkeseredését, hiszen egy ilyen gazdag ország mint Amerika, ahol a depresszió alatt is bőven fel volt minden halmozva, de ugyan akkor, millió és millió munkásember éhezett. Abban az időben farmerek majd nem ingyen kínálták fel terméküket és mégsem tudtak rajta túladni. A kormány nem gondoskodott arról, hogy ezt az olcsó terméket megvásárolja és szétossza a munkanélküliek között. így könnyen meglehetett érteni az anya elkeseredését. Nem lehetett rajta csodálkozni, hogy egy nő, aki szellemileg elvan maradva még az átlagos embertől is, gyerekeinek megölésével fenyegette meg a segélybizottság által kiküldött felülvizsgálót. Egy ilyen anya, vagy szülő, aki átélt egy ilyen rettenetes nyomort, hogy gyerekei szemeláttára zsugorodtak össze. Egy 12 éves kislánya úgy néz ki mint egy négyéves, a legidősebb fia 21 éves, de szellemi gondolkozása még egy hatéves normális gyereken is alól van. Milyen öröme lehet egy szülőnek gyerekeiben az ilyen körülmények között, pláne, még ha tudja azt, hogy ezért a mai társadalmi rendszer a felelős. Ezzel kapcsolatban kénytelen vagyok azt is megírni, hogy mennyit tanultak ezeknek a gyehmekeknek a szülei eme rettenetes nyomorúságból, akik egy pár évvel ezelőtt a gyerekeik nyakát is elakarták vágni. A napokban ismét ennél a családnál voltam, a fiugyere- kek, kiknek az anyjuk a nyakát akarta szelni már felvannak cseperedve ' és meglepetésemre kettő közzülök katonafegyverrel gyakorlatozik a házban, hol az annyukra, hol az apjukra fordítják a fegyvert dicsekedve, hogy ők hogyan fogják a vöröseket lelőni. Az anyjuk egy összeaszott abnormális nő, mosolygó arccal ad kifejezést annak az örömnek, hogy fiai lőni tanulnak, mind a kettő az iskolai katona kiképzőbe jár. Ennek még hasznát fogják venni, jegyezte meg a szerencsétlen nő, mert jó munkához fognak jutni. Elfelejtette, hogy gyerekeit éppen arra engedi tanítani, aminek védelme alatt vált az egész család abnormálissá. A milicia, hová gyerekei készülnek, a kapitalizmus sztrájktörő szervezete, ottan a gyári munkás apját és a többi munkásokat lőheti csak agyon. Háború esetén szintén a kapitalizmus érdekeit kell megvédeni és egy hozzá hasonló munkást lőhet szintén csak agyon, ha esetleg őtet agyon nem lövik addig. Lehet-e egy normális szülőnek öröme az ilyen gyerek nevelésben, ahelyett, hogy gyermekeivel saját helyzetét ismertetné meg, szánszándékosan ágyutölteléket nevel belőle, gyilkost, hogy lője agyon azt, akit soha nem látott, vagy esetleg az apját, vagy valamilyen hozzátartozóját. Munkás szülők, ilyen csőcseléket nehozzatok a világra, ha tudjátok, hogy felnevelni rendesen nem tudjátok. A BÉRMUNKÁSÉRT
