Bérmunkás, 1936. július-december (24. évfolyam, 900-925. szám)
1936-10-03 / 913. szám
1936 október 3. BÉRMUNKÁS 5 oldal CÁRIZMUS VAGY KOMMUNIZMUS? IV. A Bérmunkás multheti számában leközöltük a vádakat, az itéletett, a “Moscow Daily- News” az orosz kommunista párt hivatalos lapjának nyomán. Minden osztálytudatos forradalmár, akik nem a diktátorok, a vezérek fejével gondolkodnak megállapíthatják, hogy mily szégyenletes módon tartja fenn uralmát Stalin s a hasonszőrű komiszárok. Kivégezték a tizenhat forradalmárt az állam és annak vezérei elleni összeesküvés vádja alapján. A Trotzkysták, Zinovyevisták 1932-ben egyesültek. Eme szervezet, mint titkos egyesület létezett, mert Oroszországban, a “proletárok hazájában” a diktatúra alatt éppen úgy mint a cárizmus idejében, csak annak a pártnak az elvei érvényesülhetnek, csak ők lehetnek a csalhatatlan pápák, akik uralmon vannak. Minden más megmozdulást a Stalin inkvizíció brutális eszközeivel nyomnak el. Kivégezték Zinovyev, Kame- nov és társait, halálra ítélték Trotzky és fiát, elhallgatatták Radek és Bucharint, olyan vádak alapján, amely a legborzasztóbb ami egy forradalmárt érhet. “Szövetkeztek a német titkos rendőrséggel, hogy a szoviet orosz kormányt megbuktassák s annak vezéreit meggyilkolják.” Amikor világgá röpítette ezt a borzalmas hirt a rádió, a német kormány véres- kezű diktátora Hitler azonnal tiltakozott, hogy a német titkos rendőrséget használják fel alaptalanul a vádlottak ellen. Az orosz szoviet kormány leghatalmasabb, legfőbb katonai tör- vészyszéke meghátrált Hitler előtt. Egy másik tiltakozás is ment, hatalmasabb fórumoktól mint Hitler a szövege a következő: “Amikor a világ munkás- osztálya egyesülve támogatja a spanyol munkások a demokráciáért folytatott harcát, elitéljük, hogy Moszkvában oly nagy horderejű politikai tárgyalást kezdjenek”-— Zinovyev és társai mindenkor elkeseredet ellenségei voltak a szocialista interna- cionálénak és a nemzetközi szakszervezetek szövetségének, de ettől eltekintve, követeljük, hogy a vádlottak részére minden törvényes eljárás biztositassék és meglegyen engedve számukra olyan védelem, amely teljesen független a kormány befolyása alól és a halálbüntetés alkalmazásától tartózkodjanak. Az elitélteknek ne legyen kizárva a fellebezés joga. Labor and socialist International nevében De Broukere, elnök; Adler, titkár. International Federation of Trade Unions nevében Citrine, elnök; Schevenels, titkár. Erre a tiltakozó táviratra fütyült a szoviet kormány, ezt a táviratott nem Hitler a náci burzsoázia nevében küldte, hanem a világ liberális, radikális gondolkodású proletáriátusának nevében küldték. 1934 decemberében, meggyilkolták az orosz kormány S. N. Kirov nevű komiszárját, állítólag az egyesült Trotzky-Zinov- yev csoport tagjai hajtották végre — ez a mai napig benem bizonyított dolog. E csoport tagjai és követői közül a tizenhattal egyetemben 183-at végeztek ki. Tízezrekre megy azoknak a száma, akiket ezen ügygyei kapcsolatban kizártak az orosz kommunista pártból, akiknek nagyrészüket száműzték Szibéria és Oroszország más elszigetelt részébe. Ez a diktatúra! Ez a “proletár haza” komiszárjainak eszköze uralmuk, hatalmuk fentartására!! Az orosz proletáriátus 1917- es forradalmának sikerre vitelében oroszlán része van Trotz- ky-Zinovyev, Kamenov, Radek, Bucharin, Smirnov, stb. forradalmárnak s ma világszerte a kommunista nevet gyalázó sajtó — akik a forradalom lezajlása óta élősködnek az orosz proletáriátus szomorú helyzetén, — “ellenforradalmi, social fasizta, veszet kutyáknak” címezi a kivégzett forradalmárokat. Azt mondják és írják, minden felelőség, minden gondolkodás nélkül, hogy “a vádlottak a súlyos bizonyítékok terhe alapján beösmerték az ellenük emelt vádat.” Igen azok az egyének akik az orosz legfelsőbb katonai bíróság előtt állottak beösmerték mindazon vádakat, melyeket az államügyész felsorolt, olyan gépiesen ösmerték be mintha hipnotizálva lettek volna. De nem voltak! Sokkalta elfogathatóbb az a hir, hogy a katonai törvényszék elé állított egyének maszkírozva voltak, a vádlottak hasonlatosságára. A szoviet GUP titkos rendőrség tagjai játszották le aljas szerepüket. A katonai bíróság előtt állók valamennyié “beösmerte, megbánta bűnét és kérte barátait, hogy mellőzenek minden kegyelmet.” Igen! Csak Trotzky és fia nem ösmerték be, akik távol állanak a szoviet katonai bíróságától és Norvégiában élvezik a szabadság levegőjét. Az Ítélet kihirdetése után az orosz szoviet kormány azonnal táviratilag követelte Norvégia kormányától Trotzky és fia kiadását. Norvégia kormánya kihallgatta Trotzkyt s megvizsgálta a vádakat, melynek alapján a kiadást követelték és kereken megtagadta a véres hóhér komiszárok követelését. Stalin és komiszárjainak Norvégia adta meg azt a pofont, amelyet a világ osztálytudatos forradalmárainak kellett volna megadni. Hitler,^ Mussolini, Horthy, Franco és a többi vérszomjas diktátorok vérszemet kapva Stalin vakmerő eljárásán, fokozottabb mederben üldözik a forradalmi munkásság megnem alkuvó tömegeit. A cárizmus idejében nem mertek ily Ítéleteket hozni és végrehajtani. Csak egy példával szolgálunk a sok közük, s idézzük Maria Spiridonova e vakmerő elszánt forradalmárnő a cár idejében egy magasrangu államférfit ölt meg. A bírák félve a forradalmárok bosszújától, nem merték halálra Ítélni őt, hanem életfogytiglan száműzték Szibériába, ahol tizenöt esztendőt töltött, amikor az 1917-es forradalom szabaddá tette őt. Stalin uralomra jutása utáni évben elfogták s minden vád s kihallgatás nélkül újból a szám- üzöttek kálváriáját járja. A háború harmadik esztendejében 1917 julius havában az orosz kormány visszakivánta állítani a- halálbüntetést a hadsereg szökevényeire s a katonai kémekre. Az orosz munkásság tiltakozott! A bolsheviki párt, amely még nem volt uralmon vezette a kampányt a halálbüntetés ellen. A néphez apelláltak, hogy ne engedjék vissza állítani a halálbüntetést semilyen körülmények között, semmiféle kormány által, mert az egy elavult, ósdi, barbár eszköz a humanizmus megszégyenítője. És megfogadták, hogy a szocializmus, a munkásosztály magasztos vallása sohasem szentesíti e barbár eszközöket. 1917 év augusztus havában az orosz bolsheviki párt lapjai oldalokon át tiltakoztak a halálbüntetés visszaállítása ellen. Tizenkilenc esztendővel ezelőtt a bolsheviki párt vezérei fogadalmat tettek a munkásosztálynak — amely hatalomra juttatta őket, — hogy a szocializmus tisztaságát nem fogják besze- nyezni. Ugyan annak a pártnak a vezérei 1936 augusztus havában minden eddigi kormányok között a legbrutálisabb embermészárlást hajtották végre s a bolsheviki párt lapjai azt akarják elhitetni az egész világ munkásságával, hogy az tiszta szűz kommunizmus. A világ osztálytudatos proletáriátusának fel kell emelni tiltakozó szavát forradalmárok mészárlása ellen, nemcsak akkor ha azt Mussolini, Hitler Horthy vagy Franco intézik, hanem akkor is ha azt a proletáriátus nevében Stalin és komiszárjai hajtják végre. Ha a nemzetközi proletáriátus nem emelte volna fel tiltakozó szavát a Horthy hóhér régen végzett volna Rákosi Mátyással. Ha nem tiltakozott volna a világ proletáriátusa, Hitler sok becsületes forradalmár fejét tétette volna a nyaktiló alá. Spanyolország szocialista pártjának elszánt vezérét Cabalre- rot, a világ esztálytudatos munkásságának szolidaritása mentette meg 1934-ben a spanyol uralkodó osztály hóhérának kötelétől. A világ osztálytudatos munkássága az elnyomott és végletekig kizsákmányolt orosz proletáriátus szenvedésével érez, s legyen az német, legyen Japán vagy bármely más imperialista állam amely a Szoviet Oroszország munkásságának fel- szabadulási harcát kívánja letörni, minden eszközt és bármily eszközt fel kell használni arra, hogy azt megakadályozza. Ugyan ezt kell tennie a hatalomtól részeg komiszárokkal szemben is. A világ sajtó egyetlenegy forradalmárnőről számol be aki bátorkodott s tiltakozott, kegyelmet kért a tizenhat halálra ítélt számára s ez a nő Lenin felesége volt s éppen úgy mint minden őszinte forradalmár, ő is meg van győződve, hogy Trotzky-Zinovyev, Kamenov stb. elitéit és kivégzett forradalmárok egy ocsmány összeesküvés áldozataivá váltak. Misem jellemzi jobban a hatalmi gőg komiszárjainak árulását, a forradalmi munkás- osztály cserbenhagyását mint a már három hónap óta folyó spanyol forradalom. Alfonzó spanyol király menekülése, de leginkább 1935-ik évi jobboldali kormány bukása óta a spanyol burzsuázia szövetkezve a militarizmussal, megtámadták Spanyolország munkásságát. A spanyol fasiz- ták fegyverei még elsem dördültek, az olasz fasizták, a német názik nyíltan szolidaritást vállaltak a spanyol fasiztákkal. Német, olasz repülőgépek hajórakomány muníciók magas rangú német és olasz tisztek állanak a spanyol fasizták rendelkezésére. Amikor ez teljesen íyilvánosságra jutott Franciaország szocialista kormánya a szoviet “proletárhazával” egyetemben semlegességet kiálltot- tak ki. Ez a nemzetközi szolidaritása a kommunizmust építő komiszároknak, s a francia szocialista kormánynak. A komiszárok szócsövei az egész világon hazug, rágalmakat szórnak a tizenhat kivégzett forradalmár ellen. Hogy aljas munkájukat minden megtorlás nélkül hajthassák végre, ráfogják Trotzky, Zinovyev és társaira, hogy a német náziz- mussal szövetkezve törnek Oroszország, a “proletár haza” ellen. Eme ravaszul kieszelt cselszövés megtévesztette ideig- óráig a világ proletáriátusának egy részét, de rövid idő kérdése, amikor a világ proletáriátusa az orosz proletáriátussal egyetemben számon kéri a forradalmárokat száműző, mészárló komiszárokat. Köhler. CHICAGO ÉS KÖRNYÉKI OLVASÓINK FIGYELMÉBE. Az IWW chicagói magyar tagjai 1936 november 8-án, vasárnap délután 4 órai kezdettel tartják a “Bérmunkás” — az ipari unionizmus egyetlen magyar nyelvű közlönye, fenállá- sának 25 éves jubileumát a Swiss Hall összes termeiben 639 Webster Avenue. Az ünnepély színdarabbal és tánccal lesz egybekötve, mely alkalommal színre kerül közkívánatra Chicagóban negyedszer Pika Pál, az ipari unionizmus tántoríthatatlan veteránjának már eddig is hasonlithatatlan sikert elért “KIK A BŰNÖSÖK” cimü 4 felvonásos társadalmi drámája, javított kiadásban Mayer B. József rendezésében, részben uj szereposztásban.