Bérmunkás, 1936. január-június (24. évfolyam, 874-899. szám)
1936-03-28 / 886. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1936 március 28. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ....................... $2.00 One Year ______*___ $2.00 Félévre ......................... 1.00 Six Months ..._______ 1.00 Egyes szám ára ......... 5c Single Copy _________ 5c _____Csomagos rendelésnél.. 3c Bundle Orders _____ 3c______ Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd., Cleveland, O. TELEPHONE: GArfield 7114. Application for transfer of second-class entry from New York, N. Y. to Cleveland, Ohio pending. Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Teljes erővel dolgozzék az ipar, mondja nagy hangon az AFofL az ipari és kereskedelmi helyzetről készült jelentésében. Azt panaszolja itt, hogy a Legfelső Bíróság nem engedte meg, hogy az ország kipróbálja, hogyan is lehetne ezt a gépezetet teljes erővel üzembe helyezni. Micsoda erkölcsi alapja van az AFofL-nek arra, hogy másokat vonjon felelőségre, amikor ő több millió szervezett tagságával is csak annyira képes, hogy hódolatteljes átiratot készít a törvényhozáshoz, hogy kegyeskedjenek a jelenlegi 36—42 órás munkaidőt törvényesen 30 órára megváltoztatni. Vagy azt hiszi az American Federation of Labor elnöke és jólfizetett tisztikara, hogy az ők átirata a munka idő megrö- viditésére elegendő ahoz, hogy az általuk is kimutatott 12 millió munkanélküli munkához jusson? Mi és velünk együtt sok ezer munkás tudja, hogy a munkanélküliség leghatásosabb megszüntetési módja a munkaidő megrövidítése, de abban a formában, amelyben azt az AFofL akarja megvalósítani, abban a formában nemcsak a ma nélkülöző és éhező munkás nem fog munkához és igy kenyérhez jutni, de még mindég nőni, emelkedni fog azok száma, akikre nincs szükség többé a termelés kereke mellett. Eltekintve most attól, hogy a mai termelési fejlettség mellett már nem a heti harminc órai munka az, amelylyel minden dolgozni akarót a munkához lehetne juttatni, de éppen annak az ötven százaléka vagy még kevesebb óra, mert hiszen a termelést úgy felfokoztuk a legtökéletesebb gépek segítségével, hogy órák alatt hetek és hónapok teljes szükségletét tudjuk előállítani, de az a mód, amelylyel az AFofL az ők munkaidő rövidítésüket akarják megvalósítani az az ut, amelyen az csak akkor nyer elintézést, amikor annak már semmi jelentősége nem lesz a társadalmi helyzetre. Az AFofL, ha tiszta munkásszervezet lenne a több mint három milliós tagságával olyan erőt képviselhetne, amely egymaga megoldhatná a munkanélküliség kérdését a munkaidő radikális levágásával, anélkül, hogy annak törvénybe való iktatását kérné a gyáron, a munkatelepen kívül álló politikai szószátyároktól. A munkások ereje az iparokban van Ha a politikai pártok, a munkástosztály figyelmét az ipari unionizmus irányába és annak hasznosságára felhívnák szükségszerű és hasznos munkát végeznének. Ellenben ha az ipari mozgalom feletti rendelkezés és irányításra törekszenek, akár kívülről akár belülről, súlyos hibát követnek el. Mert az IWW még nem felejtette el, az 1914-es leckét. Meg kell már egyszer érteni, hogy nem tartozik és nem is tartozhatik a politikai pártok hatáskörébe, sem az Általános, sem más fajta sztrájkok megszervezése, legkevésbbé azoknak sikerre vitele. Hirdethetik, serkenthetik, kérhetik a munkásság ipari erejének latbavetését, de ilyen cselekvések keresztülvitelére, kizárólag csak az iparokban működő szervezet képes. A politikai párt-gépezet, sem sztrájkbahivás- ra, sem a sztrájkolásra nem alkalmas. Ezért párt, a politikai párt és ezért nem munkás szervezet. Mert csakis uniókba szervezett munkásság tudja megállani helyét: támadó és védelmi célok mindennemű végrehajtására egyedül ő alkalmas. Ezért tehát ha a munkásság, valamennyi országban véget akar vetni a kizsákmányolásnak és a bérrabszolgaságnak legelső teendője, hogy teljes erejének összevonására törekedjen, meg kell teremtse az Egy Nagy Szervezet ellenállhatatlan erőt képviselő mozgalmát olyan alapon, mint azt az Industrial Workers of the World, (IWW) hirdeti. És ha nem akarják feladni a demokrácia elvét, holmi diktatúráért, ki ne adják kezükből a szervezetük feletti irányítás jogát; se a politikusoknak, lettlégyen azok bármilyen színűek, se a proletár köntösben vezérkedő szatócsoknak. SAKK... A függöny színjátékra gördül, Az urak sakkot játszanak, — Ágyuszó mellett — mely ha dördül, Akkor a munkás lesz a matt. Élő emberek a bábok, Kiket tolnak a harcmezőn, Hol a halál vigyorog reá jók, Hol hullnak gyáván, szenvedőn. A vezérek mind hátul maradnak, A bástya és a ló megett, A munkás bábok csak hullanak, Mint hullnak ősszel a legyek. Háborgó érzelmük tüz-óceánja Rázzon meg földet és eget . . . Ébredjél fel végre-valahára, Mert sakkozni csak ébren lehet. És harsogjon fel végre szavad, Sok boldogságban, kevés borúban, Ne te ... a zsarnok legyen matt, — Ágyú mellett — osztály-háborúban. Eugene Glück. Lewis minden erejével segít letörni a Progressiveket Az Illinoisi Progressive bányászok általános sztrájk prok- lamációja ellenére a Peabody 43-as bányájában az United Mine Workers unió kártyájával ellátott bányászok zavartalanul dolgoznak. Dacára a bánya előtt felállított picket vonalnak. Ennek egyik oka az, hogy a kormányhatalom mindenben Lewisnek kedvez és a fegyveres őrökkel találják magukat szemben azok a bányászok, akik ott helyben, három esztendeje várják a munkaalkalmat a bányák megnyitásával. Mint lapunk múlt számaiban megírtuk a Peabody bányatársaság Lewisen keresztül más vidékekről hozatott munkásokat, hogy véglegesen megtörje a Progressive bányászokat, akik annak idején bátran és elszántan felvették a harcot Lewis és egész korrupt gépezete ellen, amiért csak természetes, hogy kizárták őket először az unióból, majd Lewis egyenes tanácsára és óhajára, magából a munkából is. Hogy a régi elkeseredett harcok kiújulnak az illinoisi kerületben annak előfutárja az az eset, amely már Springfielden megtörtént. Ugyanis a Progressive bányászok egy ismert és tevékeny tagja a múlt hét egyik estéjén egyedül igyekezett haza, amikor valaki golyót röpített a vállába. Nem kell nagy találékonyság ahoz, hogy felfedezzük, hogy ez a golyó honnan lett útnak indítva. Mig a munkások e testvér harcban egymás vérét ontják, Lewis és vezér tábora a bányatulajdonosokkal győzelmi ünnepet tárták, mert hiszen mindkettőnek egy a célja a munkások figyelmét elterelni az igazi ellenség az igazi bajok meglátása elől. A “HÁBORÚ TÜKRE,” Pika Pál munkástárs 3 fel- vonásos drámája sokszorosítva készen van. Csoportjaink megkaphatják a Bérmunkás kiadóhivatalától. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban do’gozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváh »ztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályban, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért,” ezt a forradalmi jelszót írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL!”. A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belüL
