Bérmunkás, 1936. január-június (24. évfolyam, 874-899. szám)
1936-03-28 / 886. szám
1936 március 28. BÉRMUNKÁS 5 oldal Oroszország közgazdasága ALAPVETŐ ADATOK, RENDSZER ÉS SZELLEM. POLÁNYI MIHÁLYNAK, a manchesteri egyetem tanárának ez a tanulmánya, amelyben a legújabb adatokra támaszkodva szigorú tárgyilagossággal ismerteti Oroszország mai gazdasági helyzetét a Budapesten megjelenő “Századunk” társadalomtudományi szemlé-vel,—amelynek decemberi számából vesszük át e leírást — egyidejűleg angol nyelven is megjelent a Manchester School cimü tudományos folyóiratban. (Szerk.) (Folytatás.) * Az ország leggazdagabb részében, Ukrajnában, a népsűrűség majdnem akkora, mint Franciaországban, a vasúthálózat azonban nem egész egyharmad- része a franciának. Hozzá kell tenni, hogy valamennyi vasútvonal nagyon rossz állapotban van. Rendes utak úgyszólván az egész országban sehol sincsennek s amig ez az állapot tart, a motorkocsik millióinak sem vehetnék hasznát. Ezeknél a bajoknál is súlyosabb a mezőgazdasági túlnépesedés. A bevetett terület 320 millió acre, amelyen 25 millió gazdaság van, egyre-egyre tehát átlagban kb. 13 acre esik. Ebből átlagban 10 acre területen gabonát termelnek, és pedig kb. egyenlő arányban búzát, rozsot és zabot; 0.5 acreen burgonyát. Egy gazdaságra átlagban 0.8 tehén és 0.5 disznó esik (beleszámítva az állami farmok és a kolc- hozok állatállományát is.) Az orosz mezőgazdaság helyzetéről akkor kapjuk a legvilágosabb képet, ha európai Oroszország területét összehasonlítjuk az amerikai Egyesült Államokkal. Az USA területe kb. 30 százalékkal nagyobb, mig a lakosság száma kb. ugyanannyi. Szovjetoroszországban a lakosságnak több mint háromnegyed része foglalkozik mező- gazdasággal, az Egyesült Államokban pedig kevesebb, mint egynegyed része és ott ez a negyedrész négyszer akkora lakosságot tud mindenfajta mezőgazdasági termékkel bőségesen ellátni. Noha az Egyesült Államoknak nem mezőgazdaságból élő lakossága kilencszer vagy tízszer akkora, mint Oroszországé, és a nem-mezőgazdasági lakosság vásárlóereje az Egyesült Államokban legalább harmincszor akkora, mint az orosz városi lakosságé, az Egyesült Államoknak mégis jelentékeny búza- és gyapj utóbbiét áll kivitel céljára rendelkezésére. “ELÉRNI ÉS TÚLSZÁRNYALNI A NYUGATI ÁLLAMOKAT.” Ez a csatakiáltása a szovjet- orosz gazdaságpolitikának. Ennek elérésére első lépésként három feladatot kellene megoldani: 1. A lakásterület fejenként 5.2 mrel növelendő volna, ami összesen 1000 millió mt jelent 5000 millió £ költséggel. 2. Kb. 500.000 km uj vasútvonalat kellene létesíteni, aminek költsége felszereléssel együtt legalább további 5000 millió £. 3. Kb. 100.000 km közút volna építendő és 30 millió automobilt kellene gyártani, ami együttvéve további 5000 millió £-ba kerül. Ennek a 15 milliárd £-nak a befektetése után hozzá lehetne nyúlni a legfontosabb problémához: mi történjék a mező- gazdasági lakossággal? A szovjethatóságoknak jelenleg az a céljuk, hogy a mezőgazdaságot Canada mintájára extenziv irányban fejlesszék. E tekintetben a teljes siker azt jelentené, hogy ugyanolyan meny- nyiségü gabonát ugyanannyi vetőmagból ugyanakkora területen a jelenlegi mezőgazdasági népesség legfeljebb egyhu- szad részének munkájával lehetne termelni. Ebben az esetben az a probléma merülne fel, hogy mire használják fel a lakosság megmaradó részének munkaerejét? Ha feltárják Szibériát és odatelepitik a mezőgazdasági lakosság legnagyobb részét, akkor a jelenlegi szántóföldi terület kétszeresére vagy háromszorosára növekednék. De mi lenne a haszna annak, ha kétszer vagy háromszor annyi gabonát termelnének, mint ma? Gabonából már ma is elég van az országban és nyilván nem lehetne a világpiacon 100—200 millió tonnát haszonnal eladni. Az egyetlen kivezető ut tehát a további iparosodás és valóban ez ma a szovjet legfőbb törekvése. Hivatalos megállapítás szerint az országot eddig 75 százalékra iparosították; a következő lépés az legyen, hogy az iparosítást 80 százalékra fokozzák. Azonban ezek a számadatok üresek; ugyanis csupán a szovjet által meghatározott rubelárakban mért termelési értékeket viszonyítják egymáshoz. Az ország iparosításának feladata abban állna, hogy kb. 100 millió embert helyezzenek át nem-mezőgazdasági munkára. Az utolsó hat évben kb. 10 millió embert tudtunk igy áthelyezni s az eredmény az volt, hogy a városok annyira túlzsúfoltak, hogy a további beözönlés elől el kellett őket zárni. Az utolsó hat évben a 2200 millió £-ra rugó nemzeti termelés körülbelül 550 millió £ nehézipari termeléssel szaporodott. A vasutaknak ugyanez idő alatt bekövetkezett leromlása és az állatállomány pusztulása igen sokat levon ennek a haladásnak az értékéből. De még ha teljes értékűnek vesz- szük is az eredményt, azt kell kérdeznünk, mennyivel vitte ez előre az országot az “elérés és túlszárnyalás” utján? Ezekből az eredményekből nem derül ki, mikor fogják előteremteni a lakásépítéshez és a közlekedés ujjáalkotásához szükséges 15 milliárd £-ot; még kevésbé derül ki, hogy mikor éri el a nemzeti jövedelem azt a 15—20 milliárd £-ot, amire szüksége van egy rövidesen 200 millió főre szaporodó lakosságnak, ha arról van szó, hogy az ország Angliának, vagy az Egyesült Államoknak viszonyait elérje. Méretei révén a Szovjetunió hamarosan igen hatalmas ország lehet, de igen szegény marad mindaddig, amig élni fog az utolsó ember, aki még emlékszik az 1917-es forradalomra. (Folytatjuk.) Ml AZ IPARI SZERVEZET? FRANK CEDERVALL ELŐADÁST TART MOST PÉNTEKEN. A Yerhovay Segély Egylet clevelandi 14-ik osztályában alakult kultur bizottság meghívására FRANK CEDERVALL munkástárs MOST PÉNTEKEN, március 27-én, este pont 8 órai kezdettel, az Egyesület alsó Buckeye Roadi uj székházában angol nyelvű előadást fog tartani, amelyen ismertetni fogja az Ipari Szervezetet. Az utóbbi hónapokban mind gyakrabban és többektől halljuk az ipari szervezet kifejezést, de amikor annak miben létét magyarázzák is, azt halljuk, hogy itt csak az elnevezés ipari, de a munkások elszigetelése a régi, mig a szolidaritás ismeretlen fogalom az uj mesiá- soknál. A kultur bizottság öntudatos munkás tagjai, ezért keresték az alkalmat, hogy az Ipari Szervezet ismertetése az IWW részéről történjen meg, ami bizonyára sok félre ismerést fog Cedervall mtárs előadása által eloszlatni, tisztázni. Ne feledjen minden clevelandi olvasónk most pénteken este az alsó Buckeye Roadi Verhovay teremben megjelenni és hozza el magyar és angol ismerőseit is. Belépő dij nincs. Brisbane és a dajka meséi A “Detroit Times” egyik számában olvassuk Brisbane-ék a többek között egyik dajka meséjét, melyben azt Írja: “Aki őszintén hisz abban, hogy az úgynevezett proletáriátus tudná a világot vezetni, az olvassa el a Talmud meséjét, (Talmud a zsidó nemzet élet történetét és zsidó tradíciót tartalmazza,) mely a következő. Egyszer egy kígyónak a farka a kígyó fejére panaszkodott, hogy idáig mindég a fej vezette őtet és ő csak csúszott utána, miért nem vezethetne már ő is? Erre a kigyófej azt mondta, jól van ezután te fogsz vezetni és a farok kezdte meg a vezetést, bevezette a pocso- jába, nekivezette a tűznek, tüskés bokornak és mindennek, mig végre megunta a vezetést és azt mondta a fejnek, ezután te vezess ismét. Ha Mr. Brisbane-ék olyan biztosak abban, hogy a proletáriátus úgy járna a világ vezetésével mint ahogyan a könyv elmeséli, szeretnénk tudni, hogy miért nem próbálják meg. Adnák csak át a társadalom irányítását legalább is egy évre az IWW tagjainak, meglátnák, hogy arra a rézfejü kígyóra, melynek társaságához Mr. Brisbane is tartozik, soha többé nem volna szükség. Nagyon szép az elismerés, amennyiben a mai társadalom vezetőit kígyónak nevezi, hasonlatosságában. Kigyók, még pedig a kígyóknak minden fajtáját meglehet közöttük találni. Például Brisbane ur, a csörgő kígyó családhoz tartozik, amennyiben jelzi, amikor támadni akar a méregbe mártott tollával. Az ön atyamestere pedig a többi kapitalistákkal, a rézfejü kígyó családhoz tartoznak, mely egyszerűen lesbe áll, mint a leghitványabb útonálló és minden figyelmeztetés nélkül támad a védtelen emberre. Van egy másik kígyó faj, ez például saját maga magát is megszokta mérgezni másokon kívül, ehez a családhoz tartozik a politikusoknak minden fajtája, kivétel nélkül. Ugylátszik, hogy Brisbane-ék nyakára kezd a hurok rászorulni és a kötélnek a végét a proletáriátus meg-meg rántja, nem csoda tehát, hogy egyszer-más- kor a vallatásnál igazat is mondanak. Hová lett az az amerikai tanítás, hogy mindenkinek egyforma alkalma van Amerikában és nincsennek osztályok, itten csak amerikaiak vannak és minden ember egyforma. Most szépen elismerik, hogy a proletáriátus a kígyónak csak a farka és nincsen ar- ha hivatva, hogy a világot irányítsa őszerintük. Pedig Mr. Brisbane-ék éppen attól félnek, hogy a gyeplőt a munkásság fogja a kezébe venni és jobbat, nemesebbet és becsületesebbet fog produkálni mint ők. Ezért szükséges, hogy gyerek mesékkel ámítsák a világot. Igaz, hogy még vannak, akik ezt be is veszik és szépen alusznak is rajta. De ellenben az is igaz, ez csak arra való, hogy a gyereket ha már evett elaltassák vele, de ezzel a gyomrot nem lehet megtölteni, már pedig éhes hassal még a János bácsik sem tudnak többé aludni. A munkásságnak ideje már felébredni az ilyen dajka mesék altatásából, de különösen azoknak, akik bent az üzemekben még dolgoznak és a hasukat még megtudják tömni, mert nemsokára ők is a munkanélküliek táborába kerülnek,, ahol a dajka mesénél egyebet nem fognak kapni ha nem szervezkednek. Sü.
