Bérmunkás, 1936. január-június (24. évfolyam, 874-899. szám)
1936-03-07 / 883. szám
1936 március 7. BÉRMUNKÁS 5 oldal A munkanélküliek és a "segélyezés" Az 1929-es ipari válság eme tej jel-mézzel folyó Kánaánt teljesen készületlenül találta a munkanélküli bérrabszolgák rettenetes helyzetén való enyhítés terén. Mielőtt a szövetségi kormány által elrendelt rendkívüli segélyezést életbe léptették, sok féle módon kívántak a nyomor, szenvedésen enyhíteni. A nagyvárosok ingyen kenyér és leves konyhákat állítottak fel. A vendéglők, étkezdék és szállodák éttermeinek maradékait, hulladékait összeszedték és feldolgozták az éhségtől agyon gyötört nincstelen bérrabszolgáknak. A nagy\árosok munkanélküli bérrabszolgái között mozgalmat indítottak, hogy azokat az ország külömböző helyein helyezzék el kün a mezőn, hogy azok saját élelmiszereiket termeljék. Egyes államok barakokat építettek, ahová zsúfolták a munkanélküliek ezreit. J. P. Morgan a világ leggazdagabb embere — aki a kongresszus bohóc bizottsága előtt kijelentette “hogyha megszüntetik a henyélők osztályát, ugyanakkor megszüntetik a civilizációt.” Eme “nagytehetsé- gü” lángész azt javasolta a nyomor megszüntetésére, hogy minden városban egyik utcától a másil^g segélyezzék egymást. Eme magasztos eszme szerint Mr. Morgan segélyezte volna az Astor, Vanderbilts, Payne, Whitney, Rothchilds stb. hasonszőrű szomszédjait, akik vele együtt a hatalmas palotákban laknak. A nyomor rettenetes súlya a munkanélküli bérrabszolgák elenyésző részét különböző formák és jelszavak alatt szervezkedésre kényszeritette, némely szervezetek vak vezérei éhség- marsolásokat rendeztek a városháza, állami törvényhozó testület és a washingtoni főcirkusz elé. Mások pedig a munkanélküliek cooperativ szövetkezetét, mint mentő eszközt pengették. Amig ezen gyerekes, meddő kísérletek folytak, az Egyesült Államok volt elnöke Hoover váltig hangoztatta, hogy “The Prosperity is Just around the Corner.” Az ő uralmát fentar- tó pénzmágnások elleneztek minden nemű támogatást a munkanélküliek számára a szövetségi kormány részéről. De ugyan ez az érdekeltség megszervezte a Reconstruction Finance Corporationt, amely kizárólagosan üzletembereket, bankárokat, ipari mágnásokat segélyezett. Az “uj osztás” kormánya 1933 május havában életbe léptette a szövetségi segély bizottságokat az egész országban. A szövetségi kormány több féle formában kísérletezett és még ma is kísérletezik a segélyezés formájával. Először élelmet adtak, havonta egy öt tagú család részére 22 dollár ára élelemre szóló rendelést utaltak ki. 1933 november havában megalakult a CWA amelynek hivatása volt a munkanélkülieket valamelyes foglalkozáshoz juttatni heti 12 dolláros fizetés mellett. Alig négyhónap leforgása alatt ez az akció a szélhámosok legocs- mányabb panamájának posványába fulladt bele. 1934 tavaszán újabb formájú segélyezést lépteit életbe az “uj osztás” kormánya. 1. Segélyezni a munkaképtelen és munkába állítani a munkára képes városi lakosságot. 2. Letelepíteni a vándorlókat. 3. Rendszabályozni a mezei munkások helyzetét. 4. Fiatalokat a CCC Cam- pekbe tömöríteni. Ugyancsak a PWA munkálatainak minnél nagyobb kö- rökbeni kiterjesztése. A kormány megkezdte a használatra való termelést, ágyneműt — szalmazsákot — s cipő gyártásával, amely egy ideig virágzóan haladt, amig a magán kapitalisták vehemes tiltakozása megszüntette azokat. Az 1934. év nyarán, hatalmas szárazság égette fel a nyugati államok termését, a földhöz ragadt parasztok százezreit a segély listára kényszeritette. Az éhség és szárazságtól döglő marháikat az állam megvásárolta s a munkanélküliek számára konzerválták azokat. Rettenetes helyzet uralkodott mindenfelé az egész országban. 1935 január 1-én, 4 millió 615 ezer 198 család, 22 millió 642 ezer egyén volt a szövetségi kormány segélylistáján elkönyvelve. Az “uj osztás” kormánya 1935 tavaszán újabb formát eszelt ki, magszavaztak 4 billió 880 millió dollárt közmunkákra. Eme horibilis összegnek a megszavazása után röviden az “uj osztás” kormányának feje a rádión keresztül tudtára adta az éhség és nyomorúságtól agyon sanyargatott bérrabszolgáknak, hogy a közmunkákon havi 19 dollártól 94 dollárig fognak fizetni amelyért havi 140 órai munkát kell végezni. Az országban akkor is és ma is 11 millió 672 ezer munkanélküli volt, amelyből három és fél milliót a WPA fentebb jelzet fizetési listájára verbuváltak. 1935 december 1-én bejelentették, hogy a szövetségi kormány beszünteti a munkanélküliek segélyezését s minden államnak saját magának kell gondoskodni azok ellátásáról. A jelenlegi helyzet a tél közepén kétségbeejtő az ifjú munkások hatalmas munkanélküli seregének kérdését nem oldotta meg a CCC. A “vissza az anyaföldhöz” való telepítés teljesen csütörtököt mondott, sőt a már évtizedek óta küszködő földmivesek is kénytelenek földjeik elárverezése folytán a nagy városok nyomortanyáin keresni menedéket. A vándor munkások letelepítését megsem kísérelték, az egész csak a politikusok szószátyárkodását képezte. A WPA munkákon alkalmazott bérrabszolgák havi 19—94 dolláros keresete nem elegendő 4—-6—8 vagy több tagú család ellátására. A városi, megyei vagy állami segély bizottságok anyagiak hiányában képtelenek újabb jelentkezőket a listára felvenni. A nagy üzemek és ipari telepek termelése hatalmasan fokozódott az elmúlt néhány évben vagyis amióta az “uj osztás” kormánya tartja kezében a kormány gyeplőjét. Némely iparban felülhaladták az 1928— 29-es évek termelését, a profit sok esetben 150—200 százalékkal magasabb mint bármikor ezelőtt. Rekordokat, rekordok tetejére halmoz a kizsákmányoló osztály, egyedül a munkanélküliek száma, nyomora nem csökken, az alkalmazottak bére nem emelkedik. A technika bámulatos fejlődése lehetetlenné teszi a bérrabszolgák összeségének alkalmazását s amig felesleges munkaerő van a piacon, addig a bérek sem emelkedhetnek, a munkaerő értékét éppen úgy mint minden más áru értékét a kereslet és a kínálat szabja meg. Az IWW 1932 november havában tartott kongresszusán kimondotta, hogy a munkanélküliség egyetlen ideiglenes megoldása a 4 órás munkanap, a 4 napos munkahét. 1933 tavaszán vagyis négy hónappal később az egész világ sajtói, rádiói, elösmert mérnökei, tudósai TERRE HAUTE, Ipd. — Még az elmúlt tavasz folyamán a Columbia Enemeling and Stamping Co. telpén bérharcba léptek a munkások, melynek következményeként az egész város munkássága általános sztrájkot proklamált. Az általános sztrájk leverésére katonaság szálta meg a várost és tartotta uralom alatt egészen az utóbbi hetekig. A National Labor Relation Board rendelet folytán a Columbia Enameling and Stamping Companynak el kell bocsáj- tani a sztrájk folyamán felfogadott sztrájktörőket és helyeikre a sztrájk előtt alkalmazott munkásokat tenni. Akiket most nem tudnak munkába állítani, a felvételnél a jövőben előnyben részesíteni. Ugyancsak kötelezte a Labor Board a telep igazgatóságát a Federal Union elismerésére, mint az egyetlen testület a munkások képviseletére. Ezzel egyidőben megszűnt a katonai uralom is, mely az általános sztrájk kitörése óta érvényben volt. Ugyanekkor vissza vonták a katonaságot New Albany és Jeffersonvilleből is, ahol az “megállapították,” hogy a fejlett technika folytán a világ népességének kényelembe tartására elegendő napi 4 órai munkaidő, sőt sokan azt bizonyították — s nem alap nélkül, — hogy heti tiz órás munkaidő elegendő az emberiség fentar- tására. Évek múltak amióta a kormány életbe léptette a segélyezést s ma beszüntetni kényszerül azt, mint nem kivezető eszközt. A pangás, a munkanélküliség megoldására sokféle zugszervezetek, szekták alakultak, politikus vak vezérekkel az élén, akik 60—70 éves ősz öreg munkától megroskadt emberek kezébe nyomták a jelző táblát melyen munkát, követeltek számukra, amikor 20—30 éves életerős egyének milliói képtelenek munkához jutni. Mindennek a tanulsága az, hogy a világ bérrabszolgáinak a munkanélküliség, nyomor, szenvedés rettenetes karmaiból csak egyetlen ut van s ez az Ipari Egy Nagy Szervezet útja, amely megszüntetni kívánja a bérrabszolgák szervezett erejével a magántulajdont, a profit és bérrendszert. Ebben az országban ma 53 millió bérrabszolga van Miért kell a munkásoknak az intelek- tuelek, a kisüzletesek, a kis- farmerok, a burzsoázia eme korcsszülötteire pazarolni drága idejét?! A munkásosztály, a bérrabszolgák kötelessége, hogy teljesítsék hivatásukat, szervezkedjenek forradalmi Ipari Egy Nagy Szervezetbe, hogy átvegyék a termelés és szétosztás eszközeit a világ összemberisé- ge számára! Köhler. inggyári munkások már hónapok óta harcolnak a sweat shop rendszer ellen. Ez utóbbi városokban a sztrájk még mindig folyamat oan van és a munkások nagyobb százaléka inkább harcolva éhezik, mint éhen dolgozzon. Az inggyárakban az átlagos bérek 8-tól 10 centig terjednek óránként a munkaviszonyok pedig a börtönök műhelyeiben dívó viszonyokat is megszégyeinitik. Bár a gyárakban nagyszámmal vannak sztrájktörők, a sztrájkolok még mindig remélik, hogy harcuk győzelemmel fog végződni. NEW YORKBAN március hó 7-én, szombaton este 8:30-kor az IWW tag. ai kitűnő műsorral egybekötött TÁNCMULATSÁGOT rendeznek a MASONIC HALL-ban, 316 Lenox Ave., közel a 125-ik utcához. Belépő jegy előre váltva 25c., a pénztárnál 35 cent. « Indiannában beszüntették a katonai uralmat
