Bérmunkás, 1936. január-június (24. évfolyam, 874-899. szám)
1936-02-29 / 882. szám
1936 február 29. BÉRMUNKÁS 3 oldal Működésben a szakszervezet a gumi ipari harcok elárulásában (Folyt, az l-ső oldalról.) amit a Goodrich-i harcban elkövettek és a most folyó gumi iparban történő megmozdulásokban. Dacára annak, hogy a Good- rich-nál ötszázalékos bér javítást eredményezett bizonyos munkán az elmúlt lapszámunkban megemlített harc, még is történt árulás. Egy kicsit furcsán hangzik, de úgy van, még pedig úgy, hogy mikor a gyárvezetőség látta, hogy a munkásság szolidaritását nem tudja megtörni, a szakszervezeti vezérkarhoz fordult avval az ürügygyei, hogy ha a munkások őket megbízzák a képviselettel, úgy fog velük tárgyalásokba bocsátkozni, ami természetesen csak úgy sikerülhetett ha a sztráj kólóktól megbízatást kapnak amire a sztrájkolok a Goodrich local elnökének a kérésére, a megbízatást megszavazták. És igy a tárgyalások a gyárvezetőség és az union tisztviselők között megkezdődött. A főkövetelés a speed system eltörlése és a fizetés rendezése volt. A bizalom megszavazást előzőleg a munkásoknak a szervezett tagjai sorába való fölvétele lett végrehajtva, amivel a sztrájk bizottság lett megbízva, amit ők már előzőleg nagy eredménnyel végeztek. Mig a tárgyalások folytak a sztrájk bizottság tagjai gondoskodtak élelemről, amit az union tagjai, akik a kapun kívül álltak, — mivel a gyár kapuja csak a kimenőknek és az igazolvánnyal ellátott egyéneknek volt nyitva és igy ők nem jöhettek be. Az ennivalót a gyári rendőrök hozták be a gyárba és adták át a sztrájk bizottságnak, akik azt széjjel osztották. Volt a bizottságnak három fiatal tagja, akik a lelkesítést végezték az egész idő alatt, ők harminc órát töltöttek a gyárfalain belül, ők voltak azok, akik a műhelyek egyikét a másik után leállították. Este nyolc óra tájban jött a jelentés, hogy a tárgyalás befejeződött és hogy a local elnöke fog a sztrájkolóknak az eredményről beszámolni, ami meg is történt. A beszámolást azzal kezdte meg, hogy felelőtlen egyének a szervezet tudta és beleegyezése nélkül, sztrájkot kezdeményeztek a mihez nem volt joguk. És ha vannak elintézni való bajok, azt nem igy kell elintézni, azért van a szervezet. Mindenki hétfőn reggel vegye fel a munkát, a tárgyalásokat, ami a követeléseket illeti majd folytatni fogják és az eredményről a tárgyalás befejezésekor értesíteni fognak bennünket. Voltak ott a helyszínen szemrehányások, de ez nem akadályozta meg a munka megindítását hétfőn reggel. A munka igy megindult és a tárgyalások folytak, a tisztviselők és a gyár vezetősége közt, ahol a “munkás” képviselők csak a dumi szerepet játszották. Az egész tárgyalás csak egy komédia volt. Az igazi tárgyalások kedden délben kezdődtek meg és pedig a műhelyvezetők és a munkások között bent a gyári gyü- léstermekben. Minden divíziónál, minden napszakkal külön kötöttek szóbeli egyezséget, aminek az összegezése, ötszázalékos bér javítást eredményezett és igy megtörtént az amit a gyárosok akartak, hogy a kompánia union ami már halott volt újra fel lett támasztva. Ha csak a sztrájk bizottság mocskolása volna az egyedüli bűne a local elnökének, akkor is megvetni való, amit a hajcsárok jelenlétében tett, de még a szervezetből való kizárással fenyegette meg azon tagokat, akik még egyszer bátorságot vesznek maguknak arra, hogy a vezetőség jóváhagyása és beleegyezése nélkül ilyen dolgoknak elkövetésében részt vesznek vagy mint kezdeményezői szerepelnek. Ha ez nem a piszkosságnak és az árulásnak mintaképe, akkor nem tudom, hogy minek nevezzük ezt. A mire a gyárvezetőségnek sem volt bátorsága, hogy a munkásságnak nincs az ily taktikának az alkalmazására joguk, vagy többé nem fogják megengedni, hogy ez megtörténjen, azt az union tisztviselők megtették az union elnökével az élükön, aki a sajtó képviselőinek azt a kijelentést tette, hogy “nem fogom megtűrni mig én elnök leszek, hogy ezen taktika mégegyszer alkalmazva legyen azért vagyunk mink a vezetőség és van tárgyaló asztal, hogy azt használjuk.” A sztrájk bizottság amelyet a local elnök mocskos szavakkal illetett, (nem a jelenlétükben) egész idő alatt összeköttetésben volt a munkásokkal, amikor már a telefon is a kezükben volt a sztrájkolóknak, akkor teKi nem ismerné a vagyonáról és hatalmáról a hires acélkirályt, Charles Schwab-ot, aki most ünepelte meg életének 74lefonon egymást értesítették a történtekről és kitartásra buzdította a sztrájkolókat és most a szervezet elnöke felelőtlen egyéneknek és sok másnak nevezte őket. Mily más lett volna a vége, ha a sztrájk még egy napig tart, amint el volt határozva, hogy keresztül ülik bent a gyárban a vasárnapot egész hétfő reggelig. Meg nyerték volna a szervezett elismerését, megszabadultak volna az átkozott kompánia uniontól és szabad kezet nyertek volna a többi sérelmek orvoslásához, ahogy a helyzet megengedte volna és a Goodrich compania egy szervezett gyár volna most. De működött a szakmai-rendszer gépezete, az ő törvényeivel és szabályaival, amelynek a Goodrich-i harcot sikerült leszerelni, a munkásságot a kompánia uniónak kiszolgáltatni. De ha a szakszervezeti vezérek azt gondolják, hogy a Goodrich-i vagy akár a más gyárak munkásai tűrni fogják ezen basáskodást, akkor tévednek. A munkásság részéről a harc nem szűnt meg, a munkásság csak visszavonult a hadállásba erőt gyűjteni, hogy ujult erővel fölvehesse a harcot és a főkövetelését megtudja valósítani ami a speed-up rendszer eltörlése és az union elismerése. Ha a harc újból kitör, nem hisszük, hogy a vezérek a szak- szervezet szabályaira és törvényeire hivatkozva lefogják tudni szerelni, mint a hogy ezen megmozdulással tették. Legyetek résen gumigyári munkások. ik évfordulóját. Bennünket az ő nevenapja csupán csak any- nyiban érdekel ezen alkalomnál, hogy megakarjuk örökíteni a mondásait a jövőkor részére, melyet születésének évfordulója alkalmával tett. Schwab-ot az újság riporterek meginterv- juolták és nagyon megelégedve nyilatkozott a jelen helyzetről. Nézete szerint a 65 évi üzleti működése alatt az utolsó év volt a legjobb, mert befektetése többszörös profitott hozott mindannak dacára, hogy az acélgyárakban is ezer és ezer ember lett munkanélkülivé, kiknek munkáját a gépek végzik el. Ez a véreskezü kapzsi kapitalista az amerikai acéltruszt- nak a feje, akinek gyáraiban ezer és ezer munkásember veszítette el az életét és lett nyomorékká. Az ő üzem vállalatai, ahol a munkásemberek a legvéresebb verejtékkel keresik kenyerüket meg, a kohók izzó kemencéinél, mely a Dante poklához hasonlitanak. Az acélgyárakhoz hasonló még csak a Ford vállalat van Amerikában, ahol igy emésztik el élve a munkásembereket. Ezzel nem akarjuk azt mondani, hogy a munkásság helyzete más üzemekben talán sokkalta jobb, de azt merjük állítani, hogy az elnyomatás ezekben az üzemek- (Folyt. a 6-ik oldalon.) Az első számú Goodyear telep bejáratát eltorlaszolják a sztrájkolok, hogy azon senki, se ki se be nem juthat. BISCHOF. JÓVILÁG — DE KIKNEK A RÉSZÉRE?
