Bérmunkás, 1936. január-június (24. évfolyam, 874-899. szám)
1936-02-29 / 882. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1936 február 29. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) _________HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W.__________ Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ....................... $2.00 One Year ___________ $2.00 Félévre ......................... 1.00 Six Months _________ 1.00 Egyes szám ára ......... 5c Single Copy _________ 5c _____Csomagos rendelésnél.. 3c Bundle Orders .......... 3c______ Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd., Cleveland, O. TELEPHONE: GArfield 7114. Application for transfer of second-class entry from New York, N. Y. to Cleveland, Ohio pending. Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD 42 Legyünk készen Lapunk más helyén beszámolunk arról a terorról, amely- lyel az IWW 440-es gépipari szervezete Lorain, Ohioban találkozott és amelynek célja, hogy ott a szervezet meg ne vethesse a lábát. Lorain vezető urainak ez az unió ellenes fellépése nem az első ilyen kísérlet. És talán éppen azért már a kezdetnél is eny- nyire drasztikus lett, mert más szervezetekkel szemben az már a kibontakozásnál sikerrel járt és eddig sikerült minden szervezetet vagy uniót, amely Lorain bérért dolgozóit megszervezni akarta, a város trületéről kiűzni. Lorain rendőrkapitánya és polgármestere, ugylátszik a polgári lapokból is csak a sport és a funny pagekig jutottak még el, mert ha az egyébb hírek és tudósítások megértésére is lenne a fejükben anyag, úgy tudhatnák, hogy az IWW-t nem lehet sem könnyű szerrel sem a legféktelenebb terorral elnémítani, kiűzni onnan, ahová az iparban dolgozók bevinni akarják. Az IWW nem azért ment Lorainba, hogy kellemetlenkedjék a polgármester urnák vagy a rendőrkapitánynak, hanem azért mert az ott dolgozó és a munkájukon kizsákmányolt Dangler gyár munkásai igy akarták és mindaddig ott is lesz, amig a munkások alkalmasnak látják az IWW ipari szervezetét helyzetük megjavítására. A fenti urak véleménye vagy nem tetszése csak annyiban jön számításba, hogy a szervezetnek fel kell sorakoztatni az ipari unionisták már annyiszor kipróbált és bevált összetartását, az egy sérelme valamennyi sérelme alapján. A magyar munkások, a Bérmunkás olvasói, akik minden esetben előljártak ebben a munkában, hisszük, hogy most is készen vannak arra, hogy minden tőlük telhető erkölcsi és anyagi támogatásukat megadják a 440-es ipari szervezetnek, amely az elmúlt két esztendőben megvetette lábát Clevelandban és az eddig megszervezet tiz műhelyt újakkal igyekszik szaporítani. A magyar munkások ott lesznek a szervező bizottság mellett a loraini harcban is, hogy ha úgy tetszik hát az Industrial Workers of the World lesz az első szervezet, amely bevonul és megveti a lábát Lorainban is. Magyar munkások, Bérmunkás olvasók legyetek készen! a kapitalizmus tulajdonát képezi. Az állam gépezet éppen olyan tulajdona a kapitalizmusnak, mint az ipari vállalata. A gyáraiban ha a gép feladja a szolgálatot kicseréli és éppen igy cseréli ki az állam gépezetét is. Lázsd az európai országokat ahol a kapitalizmus megmaradt a régi formájában és diktátori kormányzat vette át a hatalmat. És hogy a munkásságot még idáig dédelgették alamizsnával, még nem jelenti azt, hogy a kapitalistáknak ránk szüksége van. Sőt ellenkezőleg, mert ha szüksége lenne a munkásságra jobban tartaná őket, hogy meglegyen a testi ereje amikor munkába szólitja ismét. A kapitalizmus halad a kitűzött célja felé. Most még csak a fogukat vicsorgatják, de a visszhang már a kardok csörtetését jelzi. Már készülnek a repülőgépek, a hajók, gépfegyverek, tankek és gázbombák. Ez lesz az utolsó kenet a munkásság részére, ha nem fog szervezkedni. Amiből felesleg van, arra szükség nincsen és rendszeresen tulszoktak rajta adni. Millió és millió munkásember ilyen felesleget képez ma, akik még saját családi körükben sem kívánatosak. Ellenben van egy alkalom, melyet még mindég meglehet ragadni és ez az ipari szervezkedés. A munkásságnak végre fel kell ismernie, hogy szervezettségben rejlik az erő. A kapitalista osztály ennek régen már a tudatában van és azért képes uralkodik a munkásság fölött. Ahol van szervezettség, ott erő van és ahol van az erő, ott van a hatalom is. Ilyen erőt képez az IWW. A gépek fejlődése és a munkásság (S-r) A Detroit Times február 8-iki számában egy nagyon érdekes rajz jelent meg, mely gyönyörűen vázolja az amerikai ipart úgy a jelenben, mint annak tovább fejlődését. De különös fontossággal bir az a gépember, mely darualakban a gyárfelé van emelkedve és mutatja a technika vívmányát. A kép háromrészre van osztva. Az egyik a mai fejlett gyártelepek, melyeknek kéményei öntik ki a füstöt magukból és akadály nélkül folyik a termelés mindannak dacára, hogy a gyár előtt millió és millió munkás van foglalkozás nélkül, mely a rajz második részét képezi. A gyár fölében egy hatalmas gépember emelkedik és izmos karjával a gyárból emeli ki a feleslegessé vált embereket és teszi a munkanélküliek táborába. A kép harmadik részében modernül felépített gyárépületeket lehet látni, ahonnan már a kémények is eltűntek és valószínű, hogy még kevesebb emberi erőre lesz szükség. A gépeket azonban bárhogyan is vizsgáljuk meg, de egy nagyon fontos dolgot nem lehet rajta megtalálni. A mai gyárak mögött ott látjuk a hatalmas felhőkarcoló épületeket és még oda is van írva a jövőben ilyen épületek lesznek, vagyis a technika oda fog fejlődni. Azonban azzal a hatalmas tömeggel mi fog történni? Erről a kapitalista osztály már felelőséggel nem tartozik. Itt már a rajz befejeződött. A kép erre szóló hátterét, magának a munkásosztálynak kell megalkotni, hogy mi fog történni velük. A technika gyors fejlődése roham léptekkel halad előre, a határt nem ismerő kapitalista kizsákmányolás érdekében. A munkásság már tapasztalhatta, hogy a kapitalisták jószívűségére nem számíthatnak, mert abban a pillanatban, mihelyt megszűnt a munkája, megszűnt vele az élet kutforrása is. Téves felfogás az, hogy az állam majd gondoskodni fog felőle, hogy kenyeret ehessen amig csak él. Maga az államhatalom is 30 esztendős a Munkás Bs. Szövetség 1906-ban alakult a Munkás Betegsegélyző Szövetség abból a célból, hogy az Amerikában élő magyar munkásoknak legyen egy testvérsegitő intézménye munkások becsületes kezelésében a tagságért, az ossz- munkásságért. Harminc esztendős története van a Munkás Betegsegélyző Szövetségnek, hogy ennek a feladatának igyekezett is eleget tenni. Sok ezer magyar munkás megtalálta az őt felkaroló intézményt benne a legnagyobb szükségében. Több ezerre rúg azoknak a száma, akik után az elmúlt harminc esztendőben a Szövetség kifizette a haláleseti járulékot. Az örökösök tábora bizonyítéka annak, hogy egy centel sem maradt senkinek sem adósa. De nemcsak a betegeit segélyezte a Szövetség, hanem Amerika dolgozói is számtalanszor anyagi támogatását élvezték a Munkás Betegsegélyző Szövetségnek azokban a harcaikban, amikor szemben álltak munkaadóikkal egy darab nagyobb kenyér miatt. Az egyetlen amerikai magyar munkás intézmény a Szövetség, amely mind máig megtudott állani a maga lábán, amelynek nem kellett más egyletekkel társulni. A Szövetség vagyoni alapja taglétszámával szemben, erősebb bármely más betegse- gélyzőnél. A Szövetség harminc esztendős fenállását az egész országban levő csoportok márciustól az év végéig ünnepélyek keretében fogják nevezetessé tenni. Ugyan akkor országos tagszerzési kampányt is rendeznek, hogy a taglétszámot megduplázzák. Az Intéző Bizottságnak szerény kérése van a jelen tagsághoz, hogy minden egyes tag CSAK EGY UJ TAGOT SZEREZZEN, ami tekintve a mai sok veszedelmet rejtő munka helyzetet, a legkevesebb amit a tagság tehet egyletéért. Cleveland east sidei 50-ik osztály KÜRTI JÓZSEF tag személyében egy szervezőt állított be, aki a magyar házakat személyesen keresi fel, hogy ismertesse a Szövetséget, hogy felnőtt és ifjúsági tagokat szerezzen az osztály részére. OLVASD AZ IndustrialWorkert ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s a; élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan ^ állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. .... E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályban, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. , .... E maradi jelszó helyett: “Tisztesseges napibert tisztesseges napi munkáért,” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belüL
