Bérmunkás, 1936. január-június (24. évfolyam, 874-899. szám)
1936-02-22 / 881. szám
1936 február 22. BÉRMUNKÁS 3 oldal TÉNYEK ÉS MEGJEGYZÉSEK ' A. K. rovata Oroszország közgazdasága ALAPVETŐ ADATOK, RENDSZER ÉS SZELLEM. POLÁNYI MIHÁLYNAK, a manchesteri egyetem tanárának ez a tanulmánya, amelyben a legújabb adatokra támas - kodva szigorú tárgyilagossággal ismerteti Oroszország n:ai gazdasági helyzetét a Budapesten megjelenő “Századunk” ti - sadalomtudományi szemlé-vel,—amelynek decemberi számából ▼esszük át e leirást ---- egyidejűleg angol nyelven is megjelent a Manchester School cimü tudományos folyóiratban. (Szerk.) AZ OLASZ-ETHIOPIAI háború sarokba szorítja a hatalmas Angolország kormányát. Angolország kizsákmányoló osztálya Afrikában hatalmas terület és harminckét millió fekete bérrabszolga felett uralkodik. Olaszország győzelme Ethiopia fekete lakosága felett nagyban gyöngíteni fogja Angolország kizsákmányolóinak hatalmát illetve profitját. Ethiopia győzelme az olasz hadsereg felett szintén veszedelmes az angol tőkére, Ethiopia hadseregének győzelmétől vérszemet kaphat az angol kapitalizmus járma alatt nyögő 37 millió fekete bérrabszolga és könnyen megtörténhet, hogy lerázzák magukról az angol imperializmus jármát. Angolország ennek tudatában van s ezért mozgósítja hadseregeit Afrika külöm- böző részeiben. Az olasz-ethiopiai háború rövid időn belül szünetelni fog, egy pár héten belül megkezdődnek a hatalmas esőzések, amely teljes hat hónapon át lehetetlenné teszi az ethiopiai talajon a közlekedést. Olaszország ez ideig elért “győzelmei” egyenlő a semmivel, az olasz hadseregek előnyomulása csiga lasusággal megy előre, a homokos, csuszamlós talajban s a hatalmas hegyekben először utakat kell, hogy építsenek s ezen utak kivannak téve a teljes megsemisülésnek a következő hat-hét hónapi esőzések folytán. Az a terület amelyet Olaszország ezideig elfoglalt csaknem minden ellentállás nélkül került birtokába. Az Ethiopiak- inkáb a természetbe, mint fegyvereikbe vetik bizalmukat legyőzni az olasz hadsereget. Olaszország nemzeti adóssága Mussolini uralma óta 55 billió lírával emelkedett. A VILÁG ezüst állománya 1935-ben 15 billió ounce-nak felelt meg az arany állomány 600 millió ounce-nak. Az arany értéke csaknem 50 szerte drágább mint az ezüsté. AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK Mezőgazdasági Minisztériumának jelentése szerint az 1935-ik esztendőben az összes mezőgazdasági termékek értéke 6 billió 932 millió dollár volt. Éhez az összeghez hozzájárul még 1 billió 800 millió dollár amelyet az állam fizetett ki az elmúlt évben, hogy a termést és termelést korlátozza. Ennélfogva Amerika mezőgazdasági mágnásainak bevétele 1935-ben 8 billió 732 millió dollár volt. A VILÁG osztálytudatos munkássága éber figyelemmel kiséri a fascizmus rohamos terjedését az egész világon s mindennek dacára a munkásság túlnyomó része abban a tévhitben van, hogy Hitler sokkal nagyobb vérengzés árán jutott és tartja fenn uralmát mint Mussolini. Dacára annak, hogy sta-i tisztikai kimutatás eme fenevadak vérengzéséről nincsen, de az illetékes körök megállapításainak alapján Mussolini uralma tízszer annyi vért, életeit követelt, mint Hitler véres uralma, s ebben nincsen beleszámítva az afrikai véráldozat. Diktátorság bármilyen legyen is az csak úgy tudja fenntartani uralmát, ha térdig vérben gázolva nyomja el a szabadságért a demokráciáért harcolók táborát. Militarista iskoa KAPITÁNY: Mit csinálsz ■ fiam ha háború esetén ellen- ! séggel találkozol? KATONA: Lövök, kapitány • ur! KAPITÁNY: Helyes! nagyon helyes. De mond csak meg most, mit csinálsz akkor ha i egy egész zászlóaljjal találko■ zol a harctéren? KATONA: Lövök, kapitány ur! KAPITÁNY: Mint egyetlen katona gyönge volnál velük ; szemben és céltalan a te lövé• séd. Azért hát szerényen vissza ■ fogsz vonulni és jelentést ten■ ni. De mondcsak, mit csinálsz i akkor, ha a század, melyhez ■ tartozol a sztrájkoló munkások ellen lenne kirendelve éles töl: tény és szurony feltüzéssel és : a sztrájkoló munkások között ott látnád rokonaid, testvéreid és a veledkoru iskola társaid jó néhányát? KATONA: Szúrni és lőni fogok közibök, mert ezáltal hazámnak és a parancsoló tiszturaknak engedelmességet teszek. KAPITÁNY: (Megveregeti a katona vállát.) Fiam te jó katona leszel, ezt kell tenni minden katonának, ha híven szolgálja a hazáját. KAPITÁNY: Mint jó katona mit csinálsz akkor, ha a harcmezőn kémszolgálat közben egy táborunkhoz tartozó de elszabadult ökörre bukkansz? KATONA: Lövök, kapitány ur! KAPITÁNY: Ez nem jó fiam. KATONA: Visszavonulok és jelentést teszek . . . KAPITÁNY: Még ez se jó. Egyszerűen a marhát a szarvánál fogva vissza a táborunkba vezeted. No, de most figyelj! Mit csinálsz majd akkor, ha velem találkozol ? KATONA: Lövök, kapitány ur. KAPITÁNY: Micsoda!? Te tmarha! Hisz, én tiszt és feljebbvalód vagyok s ugyanolyan szolgálatot teljesítek a hazámnak és azt a katona ruhát viselem mint te! KATONA: Visszavonulok és jelentést teszek . . . KAPITÁNY: Te ostoba! Hát mi vagyok én, ellenséges zászlóalj ? KATONA: Akkor hát a szarvánál fogva a táborunkba (vezetem ... B. (Folytatás.) Az utolsó tételnél, amely magában foglalja az ipari fogyasztási cikkeket is, 5 rubelt 1 shillinggel tekintettem egyenértékűnek. Fentebb már említettem, hogy az élelmiszerekre vonatkozóan, kivéve a kenyeret, 1935 áprilisában 10 rubel vásárlóértéke volt egyenlő 1 angol shillinggel. Ugyanez az arány érvényes átlagban az áruházakban vásárolt iparcikkekre is. Ezzel szemben figyelembe kell venni, hogy bizonyos iparcikkek még mindig olcsón kaphatók a — most már hamarosan eltűnő — szövetkezeti boltokban; továbbá, hogy a szabad üzletekben az árak csökkenő irányzatot mutatnak. Ezért ennél a tételnél az 50 rubel értékét 10 shillingre kerekítettem fel; ezzel már figyelembe vettem azt is, hogy egyes szolgáltatások (posta, villamos, színházjegy, stb.) az orosz munkás számára igen olcsók. Ez az 52 s fél shillingre becsült havibér körülbelül megfelel a háború előtti állapotoknak, amikor is az átlagos ipari munkabér 24 rubel = 50 shilling volt. Az átlagon aluli bérjövedelmeknél egy rubel értéke valamivel magasabb, mig az átlagon felüli jövedelműek számára valamivel • alacsonyabb; az utóbbi különbséget azonban bőségesen kiegyenlítik egyéb, a béren felül élvezett kedvezmények, mellékjövedelmek, magasabb állású egyéneknek nyújtott kiváltságok, mint autóhasználat, külön napidij stb. Az államtól fizetést huzó egyének átlagos havi jövedelmét ezek szerint vásárlóerő tekintetében 50—60 shillingre becsülhetjük, ami 23 millió személynél összesen évi 800 millió dollárt tesz ki. Ha feltételezzük, hogy az artel-ekben alkalmazott 1.5 millió kézműves átlagban ugyanekkora jövedelmet élvez, a fenti összeghez 55 millió dollárt kell hozzáadni. Viszont, ha az összes nemzeti jövedelmet akarjuk kiszámítani, akkor ezt a 855 millió dollárt nem adhatjuk egyszerűen hozzá a mezőgazdaság fentebb kiszámitott 1200 milliójához, mert a mezőgazdaságban 2.5 millió, állami fizetést huzó ember is dolgozik. Mindezt figyelembe véve, a nemzeti jövedelmet, nem számítva ide a megtakarításokat, amelyek a nehézipar termékeire fordított összegekben benfoglaltatnak, évi 2000 millió angol dollárra becsülhetjük. összehasonlítva a háború,- előtti nemzeti jövedelmet (lásd fentebb) a maival és levonva az előbbiből a megtakarítások összegét, amelyet 10 százalékra becsülhetünk, megállapítható, hogy a nemzeti jövedelemnek fogyasztásra kerülő része ma fejenkint valamivel kisebb. Azt látjuk továbbá, hogy jelenleg a városi lakosságra fejenkint átlag évi 20 dollár, a falusi lakosságra pedig 8 dollár jövedelem esik. (Figyelembe véve a gabonadézsmát.) A kettő között ugyanerre az arányra következtethetünk az állami terv- gazdasági bizottság 1933. évi jelentéséből is, amely megállapítja, hogy azoknak az önálló vagy kollektiv parasztoknak, akik ipari foglalkozásra tértek át, életszínvonala 150—200 százalékkal emelkedett. IPARCIKKEK FOGYASZTÁSA. A fentebbi táblázat szerint legföljebb 10 angol shilling az az összeg, amelyet egy állami fizetést huzó ember havonkint apróbb szükségletekkel együtt főkép iparcikkekre költhet. Ha feltételezzük, hogy ezt az egész összeget kizárólag iparcikkekre költi, akkor igen bőkezűen számítva, legfeljebb évi 120 millió dollárra becsülhetjük a városi lakosság és az artelek alkalmazottai által fogyasztott iparcikkek értékét. A falusi kerületekben a kiskereskedelmi forgalom 1933-ban 13 milliárd rubelt tett ki. Ha itt is feltételezzük, hogy ezt az egész összeget iparcikkekre forditoták és a rubel vásárlóerejének felső határát ezekre nézve 5 rubel = 1 shilling arányban állapítjuk meg, akkor a falusi lakosság ipari fogyasztása évi 130 millió dollárt tesz ki. Ehhez az összesen 250 millió dollárhoz hozzá kell adni még a hadsereg ellátására fordított jószágok értékét, a hivatalok papir, stb. fogyasztását a gyárak által természetben adott munkásruhákat és egyéb hasonló tételeket, úgyhogy az összes fogyasztás körülbelül 300 millió dollárra rúghat. Ez a becslés összehangban van a könyüiparok termelési számadataival. A ruházkodási szükséglet javarészét 23000 millió méter pamutszövet fedezi. (Folytatjuk.) NYUGTÁZÁS. Febr. 8-tól — febr. 15-ig. Előfizetéseket küldtek: G. Stana, utón..................... 4 J. Havel, Garfield............... 3 St. Ihász, New Brunswick.. 4 A. Refy, Lodi....................... 1 G. Bakos, Los. Angeles...... 2 P. Tóth, Indianapolis........... 1 S. Deutsch, New Brunswick 1 J. Bodnár, Bridgeport......... 1 J. Herold, Bridgeport......... 1 J. Rascan, Bridgeport......... 1 M. Vlasits, New York.......... 1 N. N........................................ 1 John Horváth, Chicago....... 1
