Bérmunkás, 1936. január-június (24. évfolyam, 874-899. szám)
1936-02-22 / 881. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1936 február 22. BÉRMUNKÁS KONVENCIÓ UTÁN (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ....................... $2.00 One Year ........ $2.00 Félévre ......................... 1.00 Six Months _________ 1.00 Egyes szám ára ........ 5c Single Copy ____ 5c _____Csomagos rendelésnél.. 3c Bundle Orders _____ 3c______ Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd., Cleveland, 0. TELEPHONE: GArfield 7114. Application for transfer of second-class entry from New York, N. Y. to Cleveland, Ohio pending. Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD e^^.42 A felismerés utján Ipari unionista sokkal többett lát, mint újsághírt abban a tudósításban, amelyet a Bérmunkás akroni levelezője küld azokról a megmozdulásokról, amelyek a számottevő akroni gumigyárakban az elmúlt hetekben történt. Már maga az a tény, hogy a gumigyár bérrabszolgái harcba szállnak, reményt adó fény, hogy igenis a munkások kizsákmányolásának a dolgozók részéről VAN határa. Tudni kell, hogy az akroni gumi gyárakban sok fajtája szerepel azoknak a módoknak — a termelésben való érdekeletségtől kezdve a bonusz, a vakáció és egyébb sallangoknak — amelyekkel a munkás mozgási szabadsága le van kötve a gyári vezetőség részéről, nem is szólva azokról a béklyókról, amelyeket azok a szervezetek raknak a munkások mozgási szabadságára, amelyeket legtöbb esetben a dolgozókra — mint Akronban is — rá- kényszeritenek. Nem meglepő az a körülmény, hogy a gumigyári munkások sérelmeik orvoslását az eddigi szokástól, hogy azt ne mondjuk “szabálytól” eltérően nem az unió vezéreken keresztül, de éppen azok kihagyásával sőt ellenzésük dacára nemcsak kezdeményezték, de azokat meg is vívták a bátorság és a szolidaritás legszebb alkalmazásával. Ország-világ, de az önmagában bizalmatlan munkás előtt is bebizonyították, hogy a Goodrich, a Fireston s a Goodyear gyártelepek, amelyek külön-külön is a tőkésosztály egy-egy erősségét képezik, együttvéve is jelentéktelen semmivé vállnak, ha a vagyonban nagyszámokat jelentő gépek és nyers anyagok mellett a munkás kéz tétlenné lesz. Az a huszonöt óra, amelyben a Goodrich telep munkásai beszüntették a termelést, alapjában rengette meg a hatalmas vállalat intézőségén kívül az iparbárók szövetségét is. Nem azért, mert sztrájkot mondtak ki a munkások, hisz ehez a gumigyárak tulajdonosai is szokva vannak, sőt ha a munkások ezt nem tennék, azt gondolnák, hogy jó soruk van és szorítanak egyett azon a kereken, amely még többett kíván a dolgozókból kisajátítani, de az a mód, amellyel a munka beszüntetést végre hajtották, egy betekintést nyújtott abba a jövőbe, amely egyrészt a munkáltató osztály előtt áll, másrészt bizalmat nyújtott az öntudatlan munkások hatalmas táborába az összetartás legyőzhetetlen erejéről. A gumigyári munkások eljutottak ahoz a felismeréshez, hogy a régi harci eszközök hasznavehetetlenek, elavultak. Félre dobták azt és helyette a “sztrájk a munkán,” az IWW legmodernebb harci taktikáját alkalmazták. És ha ennek százszázalékos eredményét megtartani nem tudják Akron gumigyárainak munkásai annak tudják azt be, hogy a fejlődés terén csak fél igazságot, megismerést nyertek. Ugyanis az a harci eszköz, amelyet sérelmeik orvoslására most igénybe vettek nemcsak, hogy nem illik be a mai szervezetük keretébe, de ott minden vívmány hatástalanná válik. Ha nem is rózsás volt egy időben a gumi gyárak munkásainak a helyzete, de legalább emberi bánásmódban volt részük a hajcsárok részéről is. És mindenki által tudott dolog, hogy éppen az uniónak van a legnagyobb része abban, hogy a munkásokba mindenki beletörölheti a sáros csizmáját. Ezt a szomorú tényt erősiti meg a most folyó tárgyalás is, amely előreláthatólag a munkások elárulásával végződik. A munkások közvetlen cselekvése a munkán ösztönszerü- leg is a telep minden dolgozójának a co-operációját követeli meg, ami homlok egyenest ellenkezik akár a szakszervezet, akár az úgynevezett kompany unionok szerkezetével. Egyedül az IWW által hirdetett és épített Egy Nagy Szervezet a munkásoknak az a tömörülése, amely céltudatosan, a a dolgozók érdekében tudja értékesíteni a munkások közvetlen megmozdulásait az iparokban. Kívánatos, hogy Akron gumi gyárainak, bérmunkásai mielőbb meglássák ezt az igazságot, hogy legközelebbi mozgalmukba már ne legyen módja rajtuk kívül senkinek bele avatkozni. Bevégződött a Washington, D. C.-ben tartott bányász konvenció. Utón hazafelé a delegátusok. Viszik a bányászoknak a J. L. Lewis és vezérkara által engedélyezett nesze semmi fogd meg jól-t. 1938-ig, amikor is újból össze ül a konvenció, lesz elég idejük a bányászoknak elmélkedni azon, hogy mi is történt az általuk beküldött határozatokkal. A gondolkozni tudó bányászokat nem lepte meg a konvenció reakciós működése. A vezérkar által kijelölt bizottság válogatta ki a localoktól beérkezett határozatokat és ebben szinte kitüntették magukat a bizottság tagjai, csakis olyan határozatot tettek a konvenció elé, amely nem sok vizet zavart, de ha mégis volt határozat be- küldve, amelyet nem lehetet eldugni, azzal végeztek egy-kettőre oly gyorsan lehengerelte a hivatásos delegátusi kar, hogy a tényleges bányász delegátus azt sem tudta mire szavaz, de ha még elfogadják is mint a 30 órás heti munka időt, mit érnek vele? J. L. Lewis és társai ülnek le a bánya bárókkal tárgyalni, akik nem igen szokták a múltban sem betartani a konvenció határozatait. De ugyanakkor bebizonyította a bányászoknak ez a konvenció azt is, hogy más joguk mint dust fizetni nincs. A kerületek függetlenségüket nem nyerték vissza. A kerületi tisztviselőket továbbra is J. L. Lewis és társai fogják a bányászok nyakára ültetni. Igaz van egy határozat, amely szerint az International Board, amely J. L. Lewis alárendeltje, ha úgy találja, hogy időszerű a kerületnek megengedni, hogy saját maga válassza a saját tisztviselőit — engedélyezni fogják. J. L. Lewis és társainak más céljaik voltak ezeknél és a céljukat elérték ezen a konvención, mint egyik nagy kapitalista lap megjegyezte, hogy “a bányász szervezet, amelyet nem J. L. Lewis, hanem a kormány szervezett, avagy tette lehetővé, hogy újra megszerveződjön, teljesen a J. L. Lewis kezében van.” Legérdekesebb az, hogy az úgynevezett kommunisták szörnyű erőlködést fejtettek ki az egész konvecnió lefolyása alatt J. L. Lewis mellett. Persze, akik figyelemmel kisérik az eseményeket, azokat ez nem lepi meg. Sokak emlékezetében él még a volt National Miners Union forradalmi vezérkara, John J. Watt, Powers Hapgood és Brophy, mivel John L. Lewis ki szkebeltette őket a National Miners Union jukkái a bánya vidékekről, igy ők mint hithü kommunistákhoz illő, lecsatlakoznak, avagy csatlakoznának a fő szkeb táborához, mert ott pénz van. Ez már John J. Wattnak sikerült is, J. L. Lewis mellett van szőröstül- bőröstül. Powers Hapgood is a bánya vidéken van és igen rajta van, hogy a Clothing Worker’s Union kártyáját beválthassa egy jó hivatallal. Ezek a nagyjai, de mennyi van a kis, apró kommunistákból, már akik kis koncokért, avagy tudatlanságból hü Lewis- ták lettek. J. L. Lewis, amikor drámai föllépéssel utasította vissza a barátai által szorgalmazott bér javítást 12.000 dollárról 25.000 dollárra évente. Philip Murray és Thomas Kennedy International vice president és secretary treasurer fizetését 9.000-ről 18.000-re, azt akarta elérni, hogy úgy ő, mint a két másik jómadár értékét emelje, de a bányászokat ez nem fogja elvakitani, tudják, hogy árulók és árulók a hozzájuk lecsatlakozott forradalmi kommunisták is és ezt nem is a hátuk meget mondják meg nekiek. A bányászok nem várhatnak semmi jót sem a John L. Le- wistől, sem a — mindenütt, ahol pénz van — egységfron- toskodó kommunista kufárok- tól. Ezt igen sokan tudják már a bányák bérrabszolgái és nem messze az idő, amikor a bányász munkástársaink itt lesznek velünk az IWW-ba és csak akkor fognak konvenciózni amikor azt a saját érdekük kívánja meg és ahol egyedül ők és nem a tisztviselők fognak tárgyalni és határozni. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályban, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért,” ezt a forradalmi jelszót írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein bel&L
