Bérmunkás, 1936. január-június (24. évfolyam, 874-899. szám)
1936-02-08 / 879. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1936 február 8. TÉNYEK ÉS MEGJEGYZÉSEK "A. K. rovata" Amerika 1935-ben hatalmas összegű osztalékot juttatott a paraziták számára, hatalmasabbat mint bármely más év 1929 óta és még mindig 11 és há- rompegyed millió bérrabszolga a tétlenségre kárhoztatva várja a prosperitás, az uj mesiás, a megváltó eljövetelét. Amerika a szabadság hazája, ahol a bur- zsóa demokrácia vaskarmai között élnek a bérrabszolgák milliói, ahol 1935-ben a jogokért, nagyobb darab kenyérért 34 bérrabszolgát végeztek ki a kizsákmányoló osztály bérencei. De nemcsak ebben az országban van ez igy, hanem a világ minden részében, mert a profit rendszer, a hatalom, az uralom fentartása magasztosabb a bér- rabszolgák jogainál, életénél. South Amerika külömböző területein forradalomba törnek ki az elnyomott bérrabszolgák. Ázsiában a japán és kínai proletárok ölik egymást, mert a kapitalizmus profit vágya kívánja azt. Afrikában az olasz és ethiopiai fiuk gyilkolják egymást, a magántulajdon, a haza, a kizsákmányolás szent nevében. Európa minden országa állig fegyverkezve farkasszemet néz egymással, lesik a kellő pillanatot s tervezik a legfurfangosabb cselszövést, hogy lángba borítsák vén Európa vértől áztatott földjét és ezt nevezik “Boldog uj esztendőnek.” Igen boldog uj esztendő ez a Du Pontoknak, a Weisz- Manfrédoknak, a Kruppoknak, akik a proletárok, a bérrabszolgák milliói részére gyártják a megváltás golyóját, bombáját, mérges gázait. A világ bérrabszolgáinak két féle megváltása van az élet keserves nyomorának szabadulásától, az egyik a kapitalista, a profit rendszer érdekében gyilkolni egymást, háborúban, békében. Ez a gyávák, a meg- hunyászkodók, a tudatlanok választéka. Az osztálytudatos munkás felszabadulásának érdekében, nem gyilkoló eszközöket ragad kezébe, nem munkástársai ellen emel fegyvert, hogy annak életét vegye, mert azon a területen, vagy országban, amelyben ő mint “ellenség” áll nácizmus, fascizmus, fekete, sárga vagy vörös diktatúra uralkodik. A bérrabszolgáknak nincsen hazájuk, nincsen miért fegyvert ragadni, gyilkolni, a bérrabszolgák számára az egész világ felszabadítása a cél s ez a nemzetközi szolidaritás, amelynek egyetlen kifejezője az Ipari Egy Nagy Szervezet, _amely nem ösmer el semmi néven nevezendő háborút, csak osztályharcot, amely nem egy ország, hanem az egész világ bérrabszolgáinak felszabadításáért az Ipari Demokráciáért folyik. 1936-ik esztendőben váljon tagjává az osztály harc eme megalkuvást nem ösmerő szervezetének minden bérmunkás. A RÓMÁBAN székelő fekete inges fascista cézár kormánya jelentést adott ki az ethiopiai háborúban elesett katonák számáról. 1395 december 31-ig elesett 390 olasz katona, 14 elveszett. Az útépítésnél, amelyen 61 ezer ember dolgozik 259-en estek el, 11 ezer 338-at tropikus betegséggel vissza szállítottak Olaszországba, 101 közlegény és 6 tiszt, tropikus betegségben haltak meg. Ez Mus- soliniék jelentése. Ugylátszik, hogy az igazságot csak akkor adják majd ki az elesettek számáról, ha a háborúnak már régen vége lesz. 1935 NOVEMBER havában a szövetségi kormány 116 millió dollárt kölcsönzött a külömböző államoknak, hogy a szükségben szenvedő munkanélküli bérrabszolgákon “segítsenek.” Ugyan ezen hónapban 827 ipari vállalat 401 millió 523 ezer 897 dollár tiszta hasznot vágott zsebre, csaknem a négyszeresét annak, amit több mint 22 millió szükségben szenvedő egyénnek a számára juttattak. Ezt nevezik “New Dealnek,” “Share the Wealth,” “Soak the Rich” korszakának. AZ ELMÚLT esztendőben ennek az országnak a népe több mint 3 billió 656 millió dollárt költött orvos, kórház, gyógyszer s általában az egészség fentartására, ami csaknem 30 dollárnak felel meg minden egyes férfi, nő és gyermek számára. MA SOKKAL több darált szappant, vagy élelmiszer féléket pakol be 20 leány 5 gép segítségével mint 6 hónappal ezelőtt 24 gép és 84 leány. Kivette észre, hogy a szappan vagy az Oat Meal, Corn Flaks, Bran, stb. olcsóbb lett? A cukor pakolásnál száz százalékos többlet termelést értek el, amit eddig két leány végzett ma egy végzi. Ma az automobilok vonalazá- sánál egy ember 4 leány segítségével ugyan annyit végez be, mint ezelőtt 22 ember végzett. Ez a technika fejlődése, amelyben nincsen megállás. A kizsákmányoló osztálynak nagyobb profitot a munkásosztálynak munkanélküliséget, nyomort jelent. AZ URALKODÓ demokraták Roosevelt elnök vezetésével 1936 január 26-án Washingtonban gyűlést tartanak, erre a gyűlésre csak azok mehetnek be, akik az 50 dollár belépő dijat előre lefizetik. Eme csekély akadály folytán a demokraták washingtoni szavazó polgárainak nagy része kénytelen távol maradni. AZ AMERICAN Federation of Labor tagsága közül 2 millió 35 ezer 794 heti 40 órát dolgozik, 603 ezer 989 heti 36 órát, 13 ezer 806 pedig heti 30 órát. Az AFofL 1930-ban tartott kongresszusán kimondotta a 6 órás munkanap, öt napos munkahét érdekében a legmesszebb menő harcot, s hogy az is csak az AFofL vezéreinek hamis ámítása, frázisai voltak misem bizonyítja jobban mint saját hivatalos lapjukból vett fentebbi jelentés, mely szerint öt esztendő múltával 13 és fél ezer azok száma akik 30 órát dolgoznak. GLORIA VANDERBILT 11 éves kislánynak igen rossz karácsonya lehetett, mert a biró a 4 milliós örökségből csak 191 dollárt engedélyezet heti kiadásainak fedezésére! Az élelmiszer árainak emelkedése 1933 április havától 1935 december végéig csekély 37 és fél százalék. BOLDOG KARÁCSONYA volt a társadalomból kitagadott százötven bérrabszolgának, akik karácsonyt követő napon az ország külömböző részeiben dúló nagy hidegtől megfagytak. A tizenegy és háromnegyed millió bérrabszolgára, akiknek izmaira nincsen a profitrendszernek szüksége igen boldog uj esztendő vár, de azokra is, akik még ma a termelés terén szerzik be az élet szükségleteit, — már amennyit a kizsákmányoló osztály megenged. — Boldog a PWA alkalmazásában levő három vagy három és fél millió munkás, mert a nagy és nemeslelkü igazgatósági tanács kieszközölte, hogy a munkások u.j év napjára megkapják fizetésüket, hogy az ujesztendőt ők is teritet asztal mellett ünnepelhessék. Chicagóban egy nemes szi- vü biró karácsony napjára szabadon engedte azon férfiakat, akiket elvált feleségeik fogadtak el, mert nem fizetik a tartás dijjat. Egy ezek közül másfélhete már hajléktalanul, éhesen kóborolt az utcákon, s vissza ment “jótevő” bírája elé s kö- nyörgöt neki, hogy engedje vissza a börtönbe mert megfagy, vagy éhenhal. A “jóságos” biró megkönyörült rajta s hathónapra börtönbe küldte. Csengettek!... Irta: Dániel Riche. Georges Made, ahogy az előszobából kilépett, látta, hogy a csengő körtealaku gombja a vashuzalról leszakadva a földön fekszik. Lehajolt és vissza- erősitette a helyére. Ósdi csengő volt, mint maga a szűk lakás, a ház, az egész utca. A lakást annakidején feleségének szülei lakták, majd a fiatal párral együtt húzódtak meg benne. Most Made maga lakta feleségével és kislányával. Ez a sok rángatástcl megkopott csengő .. . mennyi jó és rossz hírnek beharangozója! . . . Felrázta magát. Most nincs idő az elmélázásra. Sietni kell, furcsa volna, ha a bankban pénztárnyitáskor a pénztáros nem volna a helyén. Ma különösen sok munka volt, mint ilyenkor hónap elején mindig. Délutáni két óráig folyton számolt, kiadott, bevett, végül, mikor záráskor megcsinálta a szokásos számadást, rémülten látta, hogy tizenkilencezer frank hiányzik a pénztárból. Térdei megroggyantak, homlokán hideg verejtékcseppek gyöngyöztek, sietett az igazgatóhoz a hiányt, vagyis a lopást jelenteni. Az igazgató maga is elsápadt, ösz- szeráncolta a homlokát s az első megdöbbenés után szárazon felelte: — Tudomásul vettem, hogy az ön pénztárából tizenkilencezer frank hiányzik. Ha esti zárásig a pénz nem kerül elő, kénytelen leszek panaszt emelni. Made visszatántorgott a pénztárba. Mit csináljon? . . . pillanatig átfutott a fején, hogy sorra járja a rokonságot, barátokat, de tudta, hogy ez puszta illúzió. Még ha akarnák, se tudnák a hiányt pótolni. Valamennyi magafajta szegény ördög. Este hat órakor, anélkül, hogy az igazgatónál jelentkezett volna, szédült fejjel ment haza. Mikor Marguerite, a felesége, meglátta a holtsápadtan bétámolygót, ijedten kiálltojtta: — Mi bajod? ... — s mikor Georges tikkadt szájjal, röviden eldadogta a szörnyűséget, az asszony felzokogott: — mit fogsz most csinálni? — Megölöm magam, — felelte tompán a férj, elhárítva a térdére mászó hároméves kislányt. — Ezt nem mondhattad komolyan ... ez gyávaság volna! Itt hagynál engem Paulet- te-el, minden támasz nélkül, a nyomorban! Georges bágyadtan legyintett. Mindent meggondolt. A halott özvegye és árvája több támogatásban fog részesülni, mint egy megbecstelenitett nevű fegyenc hozzátartozói. Azokkal aztán a kutya se törődne! . . . mig igy majd csak megmozdul a szivük ... Felállt és hirtelen elhatározással átment a hálóba. Az asszony követte. A kicsi a nappaliban maradt a földön játszadozva. — Az igazgató, ha most zárás után látja, hogy hiába vár, egyenest a rendőrségre megy. Abban a pillanatban, mikor a csengetés a rendőrség érkezését jelzi, végzek magammal. Isten veled! Kituszkolta a görcsös zokogástól egész testében vonagló asszonyt s magára zárta az ajtót. Marguerite rázta a kilincset, dörömbölt, végül fáradtan összecsuklott, akár egy frissen hantolt sir mellett. Szegény kábult fejében egyre ott zúgtak a végzetes szavak: “Ha csengetnek . . . végzek magammal . . .” Nem, ez nem lehet! . . . ezt nem engedheti a jó Isten! . . . — Georges . . . édes, drága Georges, hallod? . . . nem szabad ... A lelkiismereted tiszta, senki sem bánthat . . . Georges! Csend . . . semmi válasz. Georges benn ült a karosszékben, jobbkezében görcsösen szorongatva revolverét, üveges tekintettel meredve maga elé. Talán nem is hallotta felesége zokogó könyörgését. Minden idegszálával feszülten figyelt... a csengetésre. Nem! . . . senki sem fog abban a látványban
