Bérmunkás, 1936. január-június (24. évfolyam, 874-899. szám)

1936-02-08 / 879. szám

1936 február 8.

BÉRMUNKÁS

7 oldal

FERHESÉGEK

AHOGYAN BISCHOFF JÓZSEF LÁTJA.

A Bérmunkás jan. 25-iki számában olvassuk, a következőket : “Cleveland egyik régi

gyártelepének munkásai, az American Brass Company munkásai csatlakoztak az ipari szervezet 440-es csoportjához. Megválasztották a mühelybi- zottságot. A gyár vezetősége az egyöntetű cselekvésnek engedve, elismerte a szervezett munkások mühelybizottságát, a munkaidőt egy órával levágták. A szervező bizottság nem tétlen, gyűlések, előadások, sorozatosan lesznek tartva, ezek a 440-es ipari szervezett tevékenykedései és ime van eredmény.”

Akronban az utóbbi időben a munkásmozgalmak fékereinek minden fajtája tett kisérletett a munkások megszervezésére.

Próbát tettek az “ugyismeg- adják” politikai páttól, kezdve a legforradalmibb munkások pártjáig.

A szakszervezeti fékerektől az újonnan született Lewisféle ipari szervezet csodabogaráig.

A gumigyári munkásoknak van miből választani, van olcsó, és van rossz, és ha tetszik keverve az olcsó a rosszabbikkal, van a hasznavehetetlen ócskaságból elég nagy választék.

Mindegyik a vezéri képességére hivatkozva, próbál a munkások zsebéhez férkőzni, mert élni muszáj, nem lehet az ember válogatós az eszközökben, ami a fékerséget és a hazudozást illeti. Ezektől a vásári olcsó jános bohócoktól van az akroni gumigyári munkás körülvéve. Mindegyik jobban ordít a fülébe, és kínálja a portékáját, “szavaz én rám a közelebbi választáson, az én pártom megfogja szüntetni az elviselhetetlen viszonyokat az iparokban.” így hallatszik egyik oldalról. “Csatlakoz az ipari szervezethez amit én alakítottam és te is részesedni fogsz a haszonból, amit ma a gumigyári részvényesek csak maguk vágnak zsebre. Én nekem van ebben gyakorlatom, és tudom, hogy kell ezeket a makacs rézsvényeseket térdre

kényszeríteni példa erre a szénbányák részvényesei, akik azon vereségeket, amit szenvedtek az én általam vezetett bányász sztrájkokban, sohase fogják elfeledni” stb. hallatszik a másik sarokban.

Egy másik labor partit és International trade uniont ajánlt és igy tovább. Ebben a bábeli zűrzavarban csoda-e ha a munkások az összezavartság- ban nem tudják hova forduljanak, mi tevők legyenek, kire hallgassanak, hová csatlakozzanak. Egyet megtesz, hogy a kezét a zsebén tartja és bámul. Mig ez a szervezési lárma a gyárakon kívül lejátszódik, bent a munkán őrülésig zavarják az embereket, mintha mi se történne.

A gyárvezetőket nem zavarják ők meg, nem hagyják abba a kizáskmányolást sőt nem is csökkentik, ők ismerik őket nagyon jól, hisz nem az első esett, hogy “megijesztve” lettek ezen fékerektől. A gyárvezetőket nem lehet lármával térdre kényszeríteni, azok fütyülnek az ilyen hangokra jöjjenek ezen orditozások a szakszervezeti vezérektől, vagy ál-iparszervezet vezérektől.

Vagy legyen az a lármázó a forradalmi munkások pártjának a vezére. A lárma, lárma marad jöjjön az bárkitől és bárhonnan az lárma és nem szervezett erő. A Goodrich gyári munkások, gondoljunk csak visz- sza azon időkre, mikor a szervezés lárma nélkül történt, amikor bent a termelés közepette szerveztük egymást, titokban folyt a propaganda oly any- nyira, hogy rövid idő alatt kilenc ezer tagja volt a rubber worker union Godrich localnak.

Kaptunk egy kis javítást, igaz, hogy több lett ígérve, a hajcsárok hízelegtek mig a szervezet összeomlott és megalakult vagy jobban mondva ránk kényszeritették a kompánia uniont.

Nem volt ipari szervezet de szervezet volt. Mi történik most a termelésben, kivált az utóbgője. Valaki ráncigálta. A kis Paulette, akinek legnagyobb gyönyörűsége volt a csengővel játszani, kiszaladt a nyitott ajtón és kis kezének minden erejéből ráncigálta a csengőt. Ugyané pillanatban dörrenés hallatszott. Marguerite esze nélkül, öklével rontott az igazgatónak :

— Gyilkos! . . . gyilkos . . . maga az oka . . . megölte!

... A seb nem volt halálos. E drámai nap után egy hónappal Georges már kiülhetett a karosszékbe. Ekkor figyelt fel először a villanycsengőnek az előszoba felől felhangzó szokatlanul erős berregésére.

— Hát ez mi? — csodálkozott . . . hol a régi csengő?

— A Szajnában! — felelte Georges kezét simogatva Marguerite — magam dobtam be, büntetésül, amiért úgy meg- szenvedtetett.

bi időben dacára a nagy szervezési lármának? A hajcsárok gorombaságban egymással versenyeznek, egymáson akarnak tultenni az orditozásban, amiben a procession division az első helyen áll.

Itt ebben a divisionban a hajcsároknak csak a korbács hiányzik és készvolna a régivilág rabszolga haj tója. Az Írásom bekezdésében a Bérmunkás egyik számából idézek, hogy Clevelandon nem lármáznak a munkások, és nem ijesztgetik a gyárosokat, hanem szervezkednek és mint szervezett egység lépnek fel, a sérelmeik orvoslását követelve és van eredmény.

A gumigyárosokat se Lewis az ő ipari uniójával, se Howardt az ő International Trade Union jával, sem pedig a “forradalmi” munkások zagyvalék pártjával, nem lehet megfélemlíteni mivel ezek mint a vezérek által kontrolált járulék gyűjtő intézmények és nem osztályharc alapján álló szervezetek, vagyis

a vezérek megélhetési forrása ismeretesek.

Ne felejtsük a szakszervezeti féker mindenkor az fog maradni. A ki egyszer politikus, mindenkor politikus lesz. Ezek az urak, kik üzletszerüleg foglalkoznak a munkások szervezésével, minél nagyobb tömegeket tudnak egyesíteni, anál jobban nő az ő jövedelmük.

ők nem azért egyesítik a- munkásokat, hogy a gazdasági érdekek némileg kilegyenek elégítve, hanem hogy az ő életük legyen biztonságban. Akroni munkások meddig türünk és szenvedünk ? Mért nem követjük az American Brass Company munkásait ? Szervezzük meg munkaerőnket. Szervezkedjünk helyes módon az ipari alapon, ahogyan azt az IWW tanítja nem mint a lármás vezérek mondják. Mi bérmunkások tudunk ha akarunk cselekedni vezérek nélkül is. Ne halasszuk a szervezet építését tovább, hisz meg kell történi egyszer, ha ma nem, holnap biztosan. Miért nem ma?

St. Lousi Hírek

Nem régen itt St. Louisban nagy hü-hó és herce-hurca volt a kutyafogck által elfogott kutyák véget, mert azokat kísérletezési célra átadták a kórházaknak. A st. louisi úri dámák krokodilus könnyeket hu- lajtottak ezért és most egy másik úri dáma egy nagy inggyár presidentjének az oldalbordája, akarom mondani a másik fele a jajveszékelő falnál óbégat a kutyák érdekében.

Nagy bánatosan hangoztatja, hogy szerecsen fiuk az udvarokon macskákat fogdosnak össze és eladják a kórházaknak. Hogyis ne, azon a pénzen a mit a macskákért kapnak talán kenyeret vesznek, vagy szegény édesanyjuk azok árából főz valami olcsó eledelt, hogy néha jclakhassanak, mert bizony steakekre vagy rántot csirkékre nem telik mint a nagyságának, akarom mondani nagysám- nak és az éhség mindent bevesz. De az a Mississ Walfreinder vagy hogy a frányába is hívják nem látta és száját nem nyitotta ki, amikor a férje gyárában dolgozó munkásnők sztrájkban voltak két évig és a st. louisi rendőrbasa kiadta a parancsot a pribékjeinek, hogy üssék le a sztrájkőrőket a hol a szemük elé kerülnek, hogy hány szegény munkásnőt cipeltek be véres fejjel és bedopták a zárkába minden orvosi segély nélkül és másnap, amikor a rendőrbiró elé cipelték őket a bírónak — legnagyobb sajnálatára — felkellett menteni őket, mert nem tudtak semmi rendellenességet rájuk bizonyítani, de a hősködő pribékeknek nem lett semmi bajuk ezt a kutyákért siró Mrs. nem látta.

Egy nőnek aki igy össze lett verve a férjével beszéltem a napokban és amikor azt kérdeztem, hogy ha látták, hogy magukra voltak hagyva miért nem csatlakoznak az ipari unióhoz. Szent Herkópáter mit felelt nekem . . . hogy ők tartoznak egy ipari unióhoz az AFofL-hez! Én megpróbáltam neki a kettő közötti külömbsé- get magyarázni, akarom mondani angolrázni, mert magyarul nem tud. ő hallgatott reám egy jó darab ideig és utoljára még mondtam neki hogy az AFofL-t nem jól olvassák mint American Federation of Labor, hanem jobban rá pászolna Associated Fakirs of Labor, ő is elismerte, hogy nekem igazam va, de ő és sokan mások azt hiszik, hogy egy erőskezü diktatúra a nép részére javítaná meg a helyzetet.

Ebből látszik, hogy az amerikai munkásság keres egy kivezető utat ebből a zavarból, de nagyon de nagyon sokan az elenkező irányba mennek mint a hogy kellene.

Egy diktátor összerug minden egységes tömörülést a munkások részéről, minden szervezkedést tönkre tesz. Ezt láthatjuk a diktatúra alatt nyögő európai államokban. A diktatúra nem a mienk, hanem a tőkéseké és a diktátor a tőkések bérence és ha a munkásság nem szervezkedik ipari uniókba, hát nemsokára minden szervezkedési lehetőségnek vége lesz.

Itt Amerikában még nagyon sok munkás vezér van, akik a munkásokat széttépve kis csoportokban akarják tartani. Némelyik gazságból, a másik rövidlátásból és vannak akik aro- gánciábcl, mert abban vannak, hogy mindent jobban tudnak mint egy közönséges halandó.

Amerikában van negyvenöt millió munkás, abból három millió ötszázezer van szervezve és azok is helytelenül az elévült szakszervezetekbe. Az IWW-ban szervezetteket nem számítva.

De ha anank a negyvenöt milliónak kétharmada iparilag volna szervezve az IWW-ban a tőkéseknek cincogna a hátulsó fertályuk és egy atyafi sem

(Folyt, a 8-ik oldalon.)

gyönyörködni, hogy őt rendőrök kisérik ki a házból. Ebből a régi házból . . .

Az óráját nézte. Hogy repülnek a percek. Talán csak néhány perc és csengetnek . . .

Marguriete megkinzottan fel- tápászkodott. Annyira már tudott gondolkozni, hogy elhatározta: lakatosért szalad, feltöreti az ajtót, be kell jutnia Ge- orges-hoz, kiszakítani azt az átkozott revolvert a kezéből. Ahogy az ajtónak szaladt, az ajtó felpattant s a sietéstől lihegve bebukott a bankigazgató, Georges főnöke.

— Az előszobaajtó nyitva volt . . . Megtalálták a hiányzó pénzt, azért jövök!

— Georges! . . . Georges... — sikoltotta boldogan Margue- rite.

De a boldog kiáltás ajkára fagyott. Hosszan, csengve-bongva felcsilingelt az előszoba csen-