Bérmunkás, 1936. január-június (24. évfolyam, 874-899. szám)

1936-02-08 / 879. szám

1936 február 8. BÉRMUNKÁS 7 oldal FERHESÉGEK AHOGYAN BISCHOFF JÓZSEF LÁTJA. A Bérmunkás jan. 25-iki szá­mában olvassuk, a következő­ket : “Cleveland egyik régi gyártelepének munkásai, az American Brass Company mun­kásai csatlakoztak az ipari szervezet 440-es csoportjához. Megválasztották a mühelybi- zottságot. A gyár vezetősége az egyöntetű cselekvésnek en­gedve, elismerte a szervezett munkások mühelybizottságát, a munkaidőt egy órával levágták. A szervező bizottság nem tét­len, gyűlések, előadások, soro­zatosan lesznek tartva, ezek a 440-es ipari szervezett tevé­kenykedései és ime van ered­mény.” Akronban az utóbbi időben a munkásmozgalmak fékereinek minden fajtája tett kisérletett a munkások megszervezésére. Próbát tettek az “ugyismeg- adják” politikai páttól, kezdve a legforradalmibb munkások pártjáig. A szakszervezeti fékerektől az újonnan született Lewisféle ipari szervezet csodabogaráig. A gumigyári munkásoknak van miből választani, van olcsó, és van rossz, és ha tetszik ke­verve az olcsó a rosszabbikkal, van a hasznavehetetlen ócska­ságból elég nagy választék. Mindegyik a vezéri képessé­gére hivatkozva, próbál a mun­kások zsebéhez férkőzni, mert élni muszáj, nem lehet az ember válogatós az eszközökben, ami a fékerséget és a hazudozást illeti. Ezektől a vásári olcsó jános bohócoktól van az akroni gumigyári munkás körülvéve. Mindegyik jobban ordít a fülé­be, és kínálja a portékáját, “sza­vaz én rám a közelebbi válasz­táson, az én pártom megfogja szüntetni az elviselhetetlen vi­szonyokat az iparokban.” így hallatszik egyik oldalról. “Csat­lakoz az ipari szervezethez amit én alakítottam és te is részesed­ni fogsz a haszonból, amit ma a gumigyári részvényesek csak maguk vágnak zsebre. Én ne­kem van ebben gyakorlatom, és tudom, hogy kell ezeket a ma­kacs rézsvényeseket térdre kényszeríteni példa erre a szén­bányák részvényesei, akik azon vereségeket, amit szenvedtek az én általam vezetett bányász sztrájkokban, sohase fogják el­feledni” stb. hallatszik a másik sarokban. Egy másik labor partit és International trade uniont ajánlt és igy tovább. Ebben a bábeli zűrzavarban csoda-e ha a munkások az összezavartság- ban nem tudják hova fordulja­nak, mi tevők legyenek, kire hallgassanak, hová csatlakoz­zanak. Egyet megtesz, hogy a kezét a zsebén tartja és bá­mul. Mig ez a szervezési lárma a gyárakon kívül lejátszódik, bent a munkán őrülésig zavar­ják az embereket, mintha mi se történne. A gyárvezetőket nem zavar­ják ők meg, nem hagyják abba a kizáskmányolást sőt nem is csökkentik, ők ismerik őket nagyon jól, hisz nem az első esett, hogy “megijesztve” lettek ezen fékerektől. A gyárvezető­ket nem lehet lármával térdre kényszeríteni, azok fütyülnek az ilyen hangokra jöjjenek ezen orditozások a szakszervezeti ve­zérektől, vagy ál-iparszervezet vezérektől. Vagy legyen az a lármázó a forradalmi munkások pártjának a vezére. A lárma, lárma ma­rad jöjjön az bárkitől és bár­honnan az lárma és nem szer­vezett erő. A Goodrich gyári munkások, gondoljunk csak visz- sza azon időkre, mikor a szer­vezés lárma nélkül történt, amikor bent a termelés közepet­te szerveztük egymást, titok­ban folyt a propaganda oly any- nyira, hogy rövid idő alatt ki­lenc ezer tagja volt a rubber worker union Godrich localnak. Kaptunk egy kis javítást, igaz, hogy több lett ígérve, a hajcsárok hízelegtek mig a szervezet összeomlott és meg­alakult vagy jobban mondva ránk kényszeritették a kompá­nia uniont. Nem volt ipari szervezet de szervezet volt. Mi történik most a termelésben, kivált az utób­gője. Valaki ráncigálta. A kis Paulette, akinek legnagyobb gyönyörűsége volt a csengővel játszani, kiszaladt a nyitott aj­tón és kis kezének minden erejéből ráncigálta a csengőt. Ugyané pillanatban dörrenés hallatszott. Marguerite esze nélkül, öklével rontott az igaz­gatónak : — Gyilkos! . . . gyilkos . . . maga az oka . . . megölte! ... A seb nem volt halálos. E drámai nap után egy hónap­pal Georges már kiülhetett a karosszékbe. Ekkor figyelt fel először a villanycsengőnek az előszoba felől felhangzó szo­katlanul erős berregésére. — Hát ez mi? — csodálko­zott . . . hol a régi csengő? — A Szajnában! — felelte Georges kezét simogatva Mar­guerite — magam dobtam be, büntetésül, amiért úgy meg- szenvedtetett. bi időben dacára a nagy szer­vezési lármának? A hajcsárok gorombaságban egymással ver­senyeznek, egymáson akarnak tultenni az orditozásban, ami­ben a procession division az első helyen áll. Itt ebben a divisionban a haj­csároknak csak a korbács hiány­zik és készvolna a régivilág rabszolga haj tója. Az Írásom bekezdésében a Bérmunkás egyik számából idézek, hogy Clevelandon nem lármáznak a munkások, és nem ijesztgetik a gyárosokat, hanem szervezked­nek és mint szervezett egység lépnek fel, a sérelmeik orvos­lását követelve és van ered­mény. A gumigyárosokat se Lewis az ő ipari uniójával, se Howardt az ő International Trade Uni­on jával, sem pedig a “forradal­mi” munkások zagyvalék párt­jával, nem lehet megfélemlíteni mivel ezek mint a vezérek ál­tal kontrolált járulék gyűjtő intézmények és nem osztályharc alapján álló szervezetek, vagyis a vezérek megélhetési forrása ismeretesek. Ne felejtsük a szakszervezeti féker mindenkor az fog marad­ni. A ki egyszer politikus, min­denkor politikus lesz. Ezek az urak, kik üzletszerüleg foglal­koznak a munkások szervezésé­vel, minél nagyobb tömegeket tudnak egyesíteni, anál jobban nő az ő jövedelmük. ők nem azért egyesítik a- munkásokat, hogy a gazdasági érdekek némileg kilegyenek elégítve, hanem hogy az ő éle­tük legyen biztonságban. Akro­ni munkások meddig türünk és szenvedünk ? Mért nem követ­jük az American Brass Com­pany munkásait ? Szervezzük meg munkaerőnket. Szervez­kedjünk helyes módon az ipari alapon, ahogyan azt az IWW tanítja nem mint a lármás ve­zérek mondják. Mi bérmunká­sok tudunk ha akarunk csele­kedni vezérek nélkül is. Ne ha­lasszuk a szervezet építését to­vább, hisz meg kell történi egy­szer, ha ma nem, holnap biz­tosan. Miért nem ma? St. Lousi Hírek Nem régen itt St. Louisban nagy hü-hó és herce-hurca volt a kutyafogck által elfogott ku­tyák véget, mert azokat kí­sérletezési célra átadták a kór­házaknak. A st. louisi úri dá­mák krokodilus könnyeket hu- lajtottak ezért és most egy má­sik úri dáma egy nagy inggyár presidentjének az oldalbordája, akarom mondani a másik fele a jajveszékelő falnál óbégat a kutyák érdekében. Nagy bánatosan hangoztat­ja, hogy szerecsen fiuk az ud­varokon macskákat fogdosnak össze és eladják a kórházaknak. Hogyis ne, azon a pénzen a mit a macskákért kapnak talán ke­nyeret vesznek, vagy szegény édesanyjuk azok árából főz va­lami olcsó eledelt, hogy néha jclakhassanak, mert bizony steakekre vagy rántot csirkék­re nem telik mint a nagyságá­nak, akarom mondani nagysám- nak és az éhség mindent bevesz. De az a Mississ Walfreinder vagy hogy a frányába is hív­ják nem látta és száját nem nyitotta ki, amikor a férje gyá­rában dolgozó munkásnők sztrájkban voltak két évig és a st. louisi rendőrbasa kiadta a parancsot a pribékjeinek, hogy üssék le a sztrájkőrőket a hol a szemük elé kerülnek, hogy hány szegény munkásnőt cipel­tek be véres fejjel és bedopták a zárkába minden orvosi segély nélkül és másnap, amikor a rendőrbiró elé cipelték őket a bírónak — legnagyobb sajná­latára — felkellett menteni őket, mert nem tudtak semmi rendellenességet rájuk bizonyí­tani, de a hősködő pribékeknek nem lett semmi bajuk ezt a kutyákért siró Mrs. nem látta. Egy nőnek aki igy össze lett verve a férjével beszéltem a napokban és amikor azt kérdez­tem, hogy ha látták, hogy ma­gukra voltak hagyva miért nem csatlakoznak az ipari unió­hoz. Szent Herkópáter mit fe­lelt nekem . . . hogy ők tar­toznak egy ipari unióhoz az AFofL-hez! Én megpróbáltam neki a kettő közötti külömbsé- get magyarázni, akarom mon­dani angolrázni, mert magyarul nem tud. ő hallgatott reám egy jó darab ideig és utoljára még mondtam neki hogy az AFofL-t nem jól olvassák mint Americ­an Federation of Labor, hanem jobban rá pászolna Associated Fakirs of Labor, ő is elismerte, hogy nekem igazam va, de ő és sokan mások azt hiszik, hogy egy erőskezü diktatúra a nép részére javítaná meg a helyzetet. Ebből látszik, hogy az ame­rikai munkásság keres egy ki­vezető utat ebből a zavarból, de nagyon de nagyon sokan az elenkező irányba mennek mint a hogy kellene. Egy diktátor összerug min­den egységes tömörülést a munkások részéről, minden szervezkedést tönkre tesz. Ezt láthatjuk a diktatúra alatt nyö­gő európai államokban. A dik­tatúra nem a mienk, hanem a tőkéseké és a diktátor a tőké­sek bérence és ha a munkásság nem szervezkedik ipari uniókba, hát nemsokára minden szervez­kedési lehetőségnek vége lesz. Itt Amerikában még nagyon sok munkás vezér van, akik a munkásokat széttépve kis cso­portokban akarják tartani. Né­melyik gazságból, a másik rö­vidlátásból és vannak akik aro- gánciábcl, mert abban vannak, hogy mindent jobban tudnak mint egy közönséges halandó. Amerikában van negyvenöt millió munkás, abból három millió ötszázezer van szervezve és azok is helytelenül az elévült szakszervezetekbe. Az IWW-ban szervezetteket nem számítva. De ha anank a negyvenöt mil­liónak kétharmada iparilag vol­na szervezve az IWW-ban a tő­késeknek cincogna a hátulsó fertályuk és egy atyafi sem (Folyt, a 8-ik oldalon.) gyönyörködni, hogy őt rendőrök kisérik ki a házból. Ebből a régi házból . . . Az óráját nézte. Hogy repül­nek a percek. Talán csak néhány perc és csengetnek . . . Marguriete megkinzottan fel- tápászkodott. Annyira már tu­dott gondolkozni, hogy elhatá­rozta: lakatosért szalad, feltö­reti az ajtót, be kell jutnia Ge- orges-hoz, kiszakítani azt az át­kozott revolvert a kezéből. Ahogy az ajtónak szaladt, az ajtó felpattant s a sietéstől li­hegve bebukott a bankigazgató, Georges főnöke. — Az előszobaajtó nyitva volt . . . Megtalálták a hiány­zó pénzt, azért jövök! — Georges! . . . Georges... — sikoltotta boldogan Margue- rite. De a boldog kiáltás ajkára fa­gyott. Hosszan, csengve-bongva felcsilingelt az előszoba csen-

Next

/
Thumbnails
Contents