Bérmunkás, 1936. január-június (24. évfolyam, 874-899. szám)
1936-06-20 / 898. szám
1936 junius 20. BÉRMUNKÁS 5 oldal FERDESÉGEK AHOGYAN BISCHOFF JÓZSEF LÁTJA. Nem hiszem, hogy helyes akkor amikor minden a legnagyobb rendben van, hogy bizonyos eseményeket, amelyek úgy mondva minden naposak a drága társadalmi életünkben, hogy a többi események közzül kiragadjuk és elnevezzük fer- deségeknek. Tesszük mind ezt azért, mert túlérzékenységünk a részünkre ezt elviselhetetlenné teszi. Azért kérném a “Bérmunkás” olvasóit arra, hogy legyenek elnézéssel a tévedésért, hogy dacára az élet rendes folyásának, hogy az írásomnak mégis azt a címet adtam, hogy ferdeségek. Mert tény, hogy a nagy társadalmi külömbözetek nem társadalmi ferdeségek, hiszen a bőség és nyomor nem a társadalmi egyenlőtlenségből, társadalmi igazságtalanságból fakadó társadalmi kérdés, hanem az emberi élet egyszerű viszonya. Mivel a jelen társadalmi rendszert égig magasztalok szerint ez igy van a ferdeségek fent irt címe téves és igy magamhoz azt a kérdést vagyok kénytelen intézni, hogy mit írjak? írjam azt, hogy egy család apát két gyermekével az utcára kilakoltattak mivel házbért fizetni nem tudott akkor, amikor a felesége egy gyermeknek adott életet a kórházban, ahová csak azért vitték mert az utcán egy gyermeket szülni, ott ahol a jótékony- sági intézmények garmadája van, nem lehet megengedni, hogy megtörténjen, mert a munkások közzé menni gyűjteni ahoz jogcím szükséges és kell, hogy legyen mivel kérkedni. Az igaz, hogy a beteg anyát a proletár csemetével együtt kitessékelték és elhelyezték egy szükség kórházban ahol a gondozás nem elsőrendű, de egy proletár anyának, aki a nyomor és nélkülözés közepette nőtt fel, annak megfelelő, a proletár csemete pedig szokjon hozzá időben. Vagy foglalkozzak az írásomban avval, hogy egy anya, mivel nem nézhette a két gyermeke szenvedését, amit az éhség idézett elő, megölte azokat ő pedig öngyilkos lett? Vagy pedig az, hogy az apa kinek az életbizonytalansága által felidézett anyagi gondok az idegrendszerét Toppantották össze és őrültségében az egész családját kiirtotta? Az Egyesült Államokban milliókra rúg azon összeg, a melyet elköltenek olyan ebéd és vacsorákért, melyet nem fogyasztanak el, hanem jólakás után, időtöltésből, vagy szórakozásból egy bizonyos társaságban, amely rendesen egy nő, a számlafizető pedig “nyugal- mazot” üzletember, vagy tíztől húszezer dollárt kapó és költő pénzzel rendelkező ficsur. New York (Muzeum of Art) szépművészeti muzeum, két festményt vásárolt háromezer dollárért, amely a jelen időben egyik legnagyobb összeg, amely festményért kilett fizetve. A proletár csemete mely ugyanazon természetes törvényszerűségek révén lett az élettel megjutalmazva mint minden más gyermek, meg lesz vele éresztet- ve, hogy ez a minden termelők és semmivel rendelkezők és a javakban duskálkodók, de semmit sem termelők társadalma. Hogy ő az előbbit választotta a szüleinek, akik a termelők és semmivel rendelkezők osztályához tartozik, az a véletlenségnek tudható. Egy felől anyák, apák az anyagi gondoktól összeroppant idegredszerrel családirtókká válnak, mert nem nézhetik gyermekeik szenvedését mert a legszükségesebbet a kenyeret amellyel a természeti törvények parancsának nem tehet eleget ami az éhségben nyilvánul meg, nem tudja megszerezni, mert a pénz mivel hozzá férhetne nem áll rendelkezésére. Másik oldalon csak úgy szórakozásból és időtöltésből dus- lakodnak az élelmiszer legjavában a társadalom azon rétegei, amelyek nem járulnak hozzá semmivel annak az előállításában. A gyermekét gyilkoló anya, apa talán hittek a másvilági életben és boldogságban és magukkal vitték a gyermekeiket, hogy ha már itt a földön nem is, de talán a másvilágon fog tudni gyönyörködni bennük. Háromszázezer dollár egy festmény, amelyben csak any- nyi az élet, mint a mennyit a festő a művészi képességével bele tud varázsolni. De azért az érte adott összeg nem nagy, mivel a parazita osztály gyönyörködésének és Ízlésének kielégítésére lett áldozva. Apák, anyák a természet törvényei legszebb és legnemesebb alkotásától a saját gyermekeikben! gyönyörködéstől vannak megfosztva, munkásnak születtek. De azért a rendszer haszonélvezői részére ezek nem társadalmi ferdeségek, nem gyógyítható társadalmi betegségek. Jótékonysági intézmény vezető nagyságok, egy hatnapos proletár csemete szájából a legszükségesebbet, a tejet veszik ki és nézik végig a nyöszörgését ettől bezárulnak a képmutató jótékonysági szivek és hideg vérrel nézik végig a tehetetlenséget és vergődést, avval a képmutató kijelentéssel teszik mindezt, hogy erre a célra nem áll pénz rendelkezésükre. Amott a kapitalizmus az ő erős gazdasági szervezeteivel és a képmutató és elnyomó intézményeivel. Amit a munkás- osztály részint szervezve az idejét múlt szakszervezetekben, vagy pedig politikai szélhámosok és szószátyárkodók követői. A prosperitás idején a telek spekulánsok egész városrészeket telepítettek be a gumi gyárakban alkalmazást nyert munkásokkal. Természetes, hogy a házakat itt is lefizetésre tudták csak ezek a munkások venni, de amikor jött az összeomlás (de még nem az igazi, az még csak ezután fog elérkezni) a munkaalkalmak megszűntek és a nincstelen prolik egy-kettőre ki lettek dobálva a (saját házukból.) Az ajtók, ablakok beszegezés alá jöttek és voltak esetek, amikor a szegezési munkára azokat használták fel, akik tegnap még a magukénak hitték a házat. A kilakoltatott családok és beszegelt házak hangos tanúi annak a civilizációnak, amelyre olyan büszkék vagyunk. Nem tévedtem. Helyes címet adtam az Írásomnak, hogy: Ferdeségek! A jelen rendszer, a társadalmi ferdeségek és társadalmi egyenlőtlenségek éltetője. Ezen A harmadik köztársaság megalakítása óta az első eset, hogy szocialista miniszterelnök, miniszterek és a parlamentben a legnagyobb számban szocialista képviselők ülnek. Amint a francia választások eredménye nyilvánosságra jutott a világ szocialista és kommunista politikus sajtói hozsannát zen- gedeztek arról a “hatalmas” (?) győzelemről, amely Franciaországban lezajlódott. A legtöbb szocialista és kommunista sajtó az orosz proletáriátus 1917 —18-as forradalmával hasonlította azt össze. A francia parlamentben a bársonyszékek elfoglalását a szocialista honatyák junius havával kezték meg, az első teendőjük az volt, hogy a nyomorúságos bér s tűrhetetlen munkaviszonyok ellen sztrájkoló munkásokat a miniszterelnök sztrájk beszüntetésére szólította fel s felkérte a kommunista párt vezetőit, hogy a vezetéseik alatt sztrájkoló munkásokat is bírják rá a munka újból való felvételére, mint ahogy egyik varjú nem vájja ki a másik szemét, a kommunisták eleget tettek a miniszterelnök elvtárs kérelmének, ennek dacára a sztrájkolok száma nap- ról-napra rohamosan nőtt. Junius elsején, amikor a szocialisták vették át a buzsoázia omladozó várát 350 ezer bérrabszolga sztrájkolt s egy hét leforgása latt túlhaladta az egy milliót és félelmetesen terjed. A szocialista miniszterelnök rádión keresztül fordult a sztrájkoló munkásokhoz, felhívta őket a munka újból vak) felvételére s egyben bejelentette, hogy rövid időn belül napirendre tűzik a parlamentben a munkások javára szóló törvény javasatok tárgyalását úgymint 40 órás heti munkaidő, munkanélküli és aggkori biztosítás, a munició állami ellenőrzését, a munkásoknak évente egy heti vakáció fizetéssel, kollektiv szerződés a munkáltatókkal. Ezek azok a törvényjavaslatok melyek érdekében a francia szocialista miniszterelnök a bérrabszolgák sztrájkjának beszüntetését követeli. Ha kötélnek áll a francia munkásság és rendszerben csak a rablók, fosztogatók, képmutató szélhámosoknak van joguk az élet örömeihez és nem a proletár gyermeknek. A társadalmi feleségeknek megszüntetése a munkásság hivatása. Hogy ennek a hivatásnak elegeit tudjon tenni szervezkedni kell egy olyan szervezetben, mely a kérhetetlen osztály harcot hirdeti. Ferdeségek lesznek mindaddig, mig a munkásság nem szervezkedik mint osztály, birtokába veszi a földet, a termelő eszközöket és megszünteti a bérrendszert. leszerel, csúfos vesztesség éri, mert a parlamentben, hetekig, hónapokig fogják rágni a politikusok a csepüt, amig a fentebbi semmit jelentő reformokat törvénybe iktatják. Rövid idő kérdése, hogy a francia szocialista kormány is kövesse a spanyol “elvtársak” ocsmány példáját és törvénytelenné nyilvánítják a munkások egyetlen harci eszközét a sztrájkot. Uj időket élünk! Újabb és újabb események gazdag tárháza vonul el szemeink előtt!! A forradalmi ipari unionisták harci eszközeinek szükségességét a lefolyt társadalmi események egész világ szerte ma jobban, fényesebben igazolják mint valaha. A mai fejlett géprendszer arra kell, hogy késztesse a világ bérrabszolgáit, hogy a magasabb bér s jobb viszonyokat folytató sztrájkjai helyet — amelyet ha a reakciósok képtelenek úgy a szocialisták törvénytelenitik azt — felkészüljön a végső ütközetre, — a termelés és szétosztás eszközeit bitorlók — kizárására, hogy megszüntesse a magántulajdont, a profitot, bérrendszert s helyébe állítsa a világ prole- táriátusának egyetlen reményét az Ipari Demokráciát! NYÁRI CAMP A SZOLIDARITÁS ALAPJÁN. Lincoln Park, New Jerseyben tizenegyedik szezonját nyitja meg a Modern Sunday School Camp, amely minden haszon nélkül, tisztán a fiatalság egészsége és osztály szolidaritás nevelését tartja céljának. A Camp 1936-os megnyitása JULIUS 4-ÉN LESZ, a szezonra már most elfogad előjegyzéseket a vezetőség. Teljes ellátás a szezonban heti 6 dollár. Szervezeti tagsági kártyával rendelkező szülő gyermekének heti 5 dollár. Minden nemű felvilágosítást készséggel küld Oscar Sokol, 219 W. 81st St. New York, N. Y. A clevelandi kerület szervező- bizottság titkára: BAKOS MIHÁLY, 2196 Junction Rd. Cleveland, O. Minden kerületi ügy ide küldendő. Az uj francia kormány és az ipari munkásság
